2011. december 20., kedd

Karácsony T-vel: Balzsamecetes csirke, karamellizált hagymás rizs

Még Márton-napkor gondolkodtam rajta, hogy ha lett volna libám, akkor lilahagymával, szegfűszeggel, naranccsal és vörösborral sütöttem volna meg. Ezen gondolkodtam most is, csak hát csirkével mégse... aztán elfelejtettem narancsot is venni. Na, gondoltam, erről ennyit. Más ötlet kell. Lett ez:)

BALZSAMECETES CSIRKE, KARAMELLIZÁLT HAGYMÁS RIZS
- 2 csirkecomb
- 1 ek olívaolaj
- fél tk. rozmaring
- 1 nagy tk. balzsamecet
- 1 tk. barna cukor
- fél tk. só

- 1 csésze rizs
- egy fej lilahagyma
- egy tk. barna cukor

A csirkecombot megmostam, megtörölgettem és a többi hozzávalóból kevert mázzal beecseteltem, a bőre alatt is. Tepsibe tettem, öntöttem alá egy deci vizet, lefóliáztam, és maxon egy órát sütöttem. Fél óra elteltével megfőztem a rizst. Mikor megfőtt, felkockáztam viszonylag nagyra egy fej lilahagymát, és egy ek. olajon aranyos-karamellásra sütöttem, majd egy kis barna cukorral is összeforgattam. Ezzel pedig a rizst kevertem össze.

Nagyon jó lett a csirke! Kis égettcukros mázzal a pirult bőr és a savanykás-vörösboros aromájú hús remek volt, puha és omlós, a hagymás rizs pedig egyszerűége ellenére valami remek lett.

Desszertnek kis tokaji aszú csúszott, majd így éjjel, film mellé egy narancsos forrócsoki...:)

2011. december 19., hétfő

Előkarácsonyi almaleves és kenyérrecept

Egy kis igazán finom, lélekmelengető, tejszínes nasileves, karácsonyi fűszerekkel- nincs mit ragozni:)

KARÁCSONYI ALMALEVES
- 2 dl tejszín (160 ft)
- 4-5 db alma
- 2-3 ek. méz
- 2 kisebb csillagánizs
- 4-5 darabka fahéj
- 5 szegfűszeg
- 1 tk. liszt

Az almát megmostam, meghámoztam, felkockáztam, és kb. másfél liter vízben (nem biztos, lehet több volt...) a fűszerekkel és a mézzel feltettem főni. Mikor az alma megpuhult, a tejszínt a liszttel gondosan kikevertem, és óvatosan belecsurgattam a levesbe. Savanykás almánk volt, esetleg édesebbekhez kellhet egy csöpp citromlé.

Csíkos mogyorókrémes kenyérrel ettük (mentségünkre legyen, barna volt:) ).

és ha már itt vagyunk, leírom a legkirályabbul bevált kenyerem receptjét. Édeskés- karamelles a hozzáadott malátától, csodálatosan kívánatosan négerbarna, tele rosttal és finomsággal, mégis lágy és foszlós. Nagyon jó!

- 50 dkg liszt (fehér vagy barna, ahogy tetszik)
- 2 ek. búzasikér
- 2 marék búzakorpa
- 2 marék zabpehely
- 3-4 ek lenmag
- 2 ek olívaolaj
- 2-3 ek. zsíros tejpor
- 1 tk só
- 2-3 tk. őrölt maláta
- 4 dl víz (esetleg ha teljes liszttel dolgozunk, egy picit több is lehet)
- 1 tasak száraz élesztő
- táskanálnyi cukor

A száraz hozzávalókat összekeverem, és a vizet (és a benne cukorral felfuttatott!!! élesztőt) egyszerre hozzáöntve összekeverem a tésztát. Mikor összeállt, de még ragacsos, ráöntöm az olajat, és dagasztás közben dolgozom bele. Így sokkal könnyebb dagasztani, és ha kezd kicsit ragaszkodóbb lenni a tészta, addigra már annyit dagasztottuk, hogy az pont megfelelő mértékű enyhe ragacsosság már. Egyébként úgy szoktam ellenőrizni, hogy jó-e, hogy oldalra fordítom a tálat, és ha a tésztagombóc úgy gördül az oldalán, hogy szép hosszú sikérszálat húz, de leválik a tálról, akkor kész. 1-1,5 órát kelesztem, majd lecsapkodom, átgyúrom, olajos sütőformába teszem, és újabb pihentetés következik, 20 perc- fél óra. Ekkor dugom be a forró sütőbe, ráspriccelek egy kis vízpermetet, és fél óra- 45 perc alatt megsütöm.
Csodás, puha, foszlós kenyér lesz, apró kis bubik láncolatával, karakteres pörkölt, karamellás ízzel.

2011. december 17., szombat

vegavékáef 46: Miso leves

Sokat gondolkodtam, végülis mit csinálhatnék erre a VKF-re, tekintve, hogy sok vega kaja akad a blogomon, tavaly böjtöltem, amiatt is, szóval hát mit is találhatnék ki ami olyan új. Aztán eszembe jutott, hogy a legalapvetőbb vegetáriánus, sőt, vegán étel az, amit sokat ettem (eszem) akkor, és nem is írtam le sosem. (csak a régi kajablogomon, ami azért elég gyenge volt...) Nem egy nagy durranás, végülis, Japánban mindennapos reggelinek számít, de itthon kicsit furcsa dolog. Ettől még nem rossz- csak olyannyira japán, hogy nem biztos, hogy sokaknak ízlik. Mégis, úgy döntöttem, hogy egyszerűsége ellenére, mivel a világ ezen felén nem túl hétköznapi, írok pár sort a miso levesről.

MISO LEVES


- 2-3 teáskanál instant dashi, vagy 1-1,5 leveskocka
- egy ek. wakame
- 1,5 ek. miso paszta
- fél tömb tofu (15 dkg)
- 1-2 újhagyma vagy bébipóré vagy zöldhagyma, karikázva
- 1 l víz

Akár egy vízforralóval is elkészíthető leves. A forró vízben feloldjuk az alaplékockát/ -port, beleszórjuk a felkockázott tofut és a wakamét. Újraforrás után lezárjuk, és beleoldjuk a miso pasztát, majd a tetejét meghintjük zöldhagymával.
Ennyi. Ötpercesleves. Ezért jó reggeli. Rizzsel, tükörtojással és norival adják, a hagyományos japán reggeli részeként.

És ami miatt ez izgalmas:
- a miso egy szójababból és gabonából erjesztett, sós-édes sűrű krém. Rendkívül sok vitamin és hasznos baci van benne, ezért nem is szabad a levest forralni, mután belekerült- elpusztítja őket.
- a tengeri alga, a wakame c-vitaminban és jódban is rendkívül gazdag.
- tényleg gyorsan kész.
- ez a legalapvetőbb változata a miso levesnek, gyakori még a krumplis-spenótos változat is.
- van világos, sötét és vörös miso is, ezek, ahogy sötétednek, egyre erjedtebbek, erőteljesebbek, sósabbak.

És tualjdonképpen, hogy miért is ettem én ezt. Amióta magamra főzök, rendkívül háklis lettem arra, hogy mit eszem meg és mit nem. Emellett a mai társadalom legnagyobb hibájának a sekélyességet és igénytelenséget tartom- s biztos vagyok benne, hogy ez a szocializmus lábnyoma- és csak azt látom magam körül, hogy rántott hús, sült hús, rakott krumpli, gulyásleves. És húshúshús. Ennyi a magyar étrend. És ezzel elégedettek is! Rendkívül bosszant. És az is, hogy milyen rettentő igénytelen, borzasztó ételeket képesek itt a koliban megenni az emberek. És örülnek neki hogy hú de finom (példa: zacskós rizs vegetával, sült virslivel és ketchuppal). Na ne. Szóval, úgy érzem, hogy az a hákli, amit kifejleszett bennem az, hogy magamra főzök, egyértelműen együtt jár egyfajta érdeklődéssel is (tekintve, hogy aki egy hétig tud rántott húst/virslit/tojásrántottát enni, annak nem fog ilyesmi eszébe jutni). Így kerültem az egyre változatosabb alapanyagok és ételek közelébe- míg elhatároztam, hogy egy időre kipróbálom, és vega leszek: böjtöt tartok. És jót tett. Nagyon. És szeretem a vega ételeket.

Viszont nem szeretem, ha valaki vaskalapos módon utálja a vegákat, míg azt se tudja, hogy ez mit jelent. Utálom, ha tájékozatlanságból olyanokat mondanak, hogy "nem jutnak elég fehérjéhez és ez egészségtelen". Utálom, ha valaki annyival tudja magyarázni a vegetartianizmusát (ami egyébként abból áll, hogy mindenféle vackot megeszik csak éppen húst nem) hogy "szegény cuki állatok". És azt se szeretem, ha nálam "vegábbak" mindenféle bigott nézetekkel megpróbálnak téríteni. Ez épp annyira nem normális, mint a kategorikus elutasítás és lenézés a húsfalók részéről. Igazából úgy vagyok vele, hogy nem izgat, hogy te mit eszel, legyen az szar, vega, nemvega, vegán, nyers, élő bivaly vére, mittudomén, csak hagyj békén engem is azt enni, amit én látok jónak. Ez persze főleg a beszűkült rétegre vonatkozik... nagyon sok iylen vitám volt már, és rendszerint úgy jövök ki belőle, hogy gőgös sznob kajanáci vagyok, csak mert nem a hús krompivaa' a vasárnapi ebéd csimborazzója számomra... Nem túl jó.

Tehát, én a kulturális sokszínűség, saját egészség, változatos étkezés zászlaja alatt szeretem a vega ételeket (annak ellenére, hogy csak időszakosan választom az életformát is), és nálam ezzel együtt jár a "műanyag" adalékok lehetőség szerinti elkerülése, minőségi alapanyagok vásárlása, kis részben natúr/bio- és fairtrade termékek, valamint emberséges tartású állatok húsának preferálása a lehetőség szerinti környezettudatos életmód mellett. Persze, amennyire kolis büdzséből ezt megtehetem. de törekszem rá. :)

2011. december 8., csütörtök

Húsos- babos rakott tészta

Bab. Bab. BAB. Nem tudom mi van velem, a boston baked beans egetrengető sikere óta babot akarok enni, 100% babot, krémesre, puhára főve mindenféle finom fűszertől illatos szószban... Viszont T vágyott már valami hagyományosra. Vagy valami tésztára. Hát lett belőle babos hagyományos tészta. Igazából olaszosan. De azért atomjó lett. Ilyen találmányok elkészítésekor olyan büszke vagyok magamra:)

HÚSOS-BABOS TÉSZTA
- 1 hatalmas fej hagyma
- olaj
- fél szál házi, csípős füstölt kolbász (kb 15 deka)
- 2 nagy szelet húsos szalonna
- 30 deka darált hús
- 1 konzerv vörösbab
- fél zacskó orsótészta
- fél liter (egy doboz) passzírozott paradicsom
- teáskanál őrölt római kömény
- 1 tk. fokhagymapor
- 1 tk. oregano
- 1 tk. paprika
- kis chili
- balzsamecet
- só, bors

A hagymát nagyon apróra kockáztam, és olajon, alacsony lángon megdinszteltem. Amíg a hagyma izzadt, felkockáztam apróra a szalonnát, és szétmarcangoltam a kolbászt-
ugye még túl puha volt, inkább csak ilyen darálthúsféleség- de ez esetben ez csak jó! Az üveges hagyma alatt feeltekertem a lángot, és megpirítottam rajta kicsit a szalonnát és kolbit. Ugyanígy a darált húst is megsütöttem. Félrehúztam a tűzről, paprikáztam, chiliztem, és a paradicsompürével együtt tettem csak vissza, jól összekeverve. Kis vizet is adtam hozzá, és a lecsöpögtetett babot. fűszereztem, és mikor rottyant már egyet, kis balzsamecettel tettem izgalmasabbá a szószt, tekintve hogy a paradicsomtól édes volt, a szalonnától sós, de úgy kellett bele valami. hát az volt az. Ha felforrt, lefedtem és alacsony lángon rotyogtattam 10 percet.

Normális esetben tésztaszószoknál persze ez kevés, nem áll még össze a dolog, nem sűrűl be, még olyan semmilyen. viszont találtam ki valami trükköt. Amíg a szósz rotyog, felforralok (vízforralóban) másfél liter vizet, a tésztát pedig, egy tk. sóval beleborítottam a jénaimba. Erre öntöttem a forró vizet, és le is fedtem. A tíz perc elteltével a tészta pont félig főtt, és ami egyébként nem kívánatos, de itt igen, jó ragacsos keményítős. Leszűrtem. És pont az a keményítő, amit főtt tésztánál nem szokás szeretni, fogja itt besűríteni és csodásan krémessé varázsolni a szószunkat amellett, hogy a tészta a szósz minden zamatát beszívja, míg teljesen megfő. Na ezt a trükköt még nem olvastam sehol és magam kifejezetten büszke vagyok rá, mert marhajól bevált.

Szóval, leszűrtük a cuppos tésztát, összerotyizott kicsit a szószunk. Összekevertem, és közepesen forró sütőben sütöttem a jénaiban 40 percet. T olvadozott. Én tejföllel és parmezánnal ettem ( Nigella javaslatára szárított parmezánt használok, igaz az se olcsó, de legalább tartós, és nem érzem szarabbnak mint az igazit. pláne, amennyi nekem kell belőle...), T. csak úgy magyarosan. Végülis, kolbász, bab, szalonna...éppúgy lehet olasz, mint magyar kaja is:)
Nagyon jól sikerült kis étek lett ez!

Köszönet T-éknek a kolbász és szalonna hozzájárulásért. Az eunak a száraztészta-segélyért. a húst meg a paradicsomot azért mi vettük:D

2011. december 7., szerda

Mézes-mustáros sült csirke és coleslaw

Csak hogy maradjak az amerikai vonalnál, csináltam káposztasalátát amcsi módra. Ami gyak majdnem ugyanaz, mint a miénk a marhapörkölt mellé, csak éppen majonézzel van összekeverve. Vagyis hízlalóbb, de azért nagyon király. Sült csirkére meg gondolom mindenkinek van receptje, de nem árt elárulni hogy a koliban is lehet ilyet csinálni. Akkor talán nem él mindenki egyhetes rántott húson.

MÉZES-MUSTÁROS CSIRKE, COLESLAW
- 2 csirkecomb
- 1 nagy tk. méz
- 1 nagy tk. dijoni mustár
- 1 ek. olívaolaj
- só, bors

- 1 kis fej káposzta
- 2 nagy répa
- 1 fej hagyma
- só
- citromlé
- bors
- 4-5 ek majonéz
- 3 ek tejföl

A csirkecombot megmostam, és a többi hozzávalót összekeverve mázat készítettem, amivel a bőrét és az alatt is jó vastagon bekentem. Tepsibe tettem, kis vizet öntöttem alá, lefóliáztam és kb 200fokos sütőben sütöttem 3/4 órát, majd levettem a fóliát, újból bekenegettem, és még olyan 20 perc alatt készre sütöttem.
Mindezek alatt legyalultam a káposztát és a hagymát, a megpucolt és megmosott répát pedig lereszeltem. Lesóztam az egészet kb. 1 ek sóval, és hagytam állni fél órát. Kicsit leöblítettem, kinyomkodtam, és a tejfölből, majonézből pici citromlével és borssal öntetet kevertem, amivel összeforgattam.
remek! amolyan otthoniféle ebéd:)

2011. december 2., péntek

Chicken and corn chowder- vagyis Csirkés-kukoricás tejszínes krémleves

Megint egy amerikai kaja, úgy tűnik, így állnak a csillagok. az amcsik minden ilyen tejszínes, sűrű levest chowdernek hívnak, de a leghíresebb, ha jól tudom, a New England Clam chowder, egy tejszínes kagylókrémleves. Ez egy más verzió, így tenger híján. De azért megkóstolnám azt is:)
Eredetileg, amit leírtam, tipikus amcsimódra zellerszárral és pritaminpaprikával készíti a levest, hát én magyarosítottam rajta. Meg mondjuk randa volt a paprika a boltban. meg drága is- hogy aztán a zellerszárról ne is beszéljünk!

CSIRKÉS KUKORICAKRÉMLEVES
- 2 konzerv kukorica (2x 150 ft)
- 30 dkg csirkemell (400 ft)
- 2 nagy répa
- egy marék aszalt paradicsom
- 1 gigantikus fej hagyma (komoly, volt vagy 25 deka!)
- 2 leveskocka (100 ft)
- 1 tk. kakukkfű
- 2 dl tejszín (160 ft)
- 1 ek. liszt
- só, bors, víz
- 3 ger. fokhagyma

A hagymákat megpucoltam, apróra vágtam és kis olajon megdinszteltem. Ezen gyorsan megpirítottam a felkockázott csirkemellet, majd a fel-félkarikázott répát, felvágott paradicsomot és az egyik doboz kukoricát is megfuttattam rajta. Felengedtem vízzel, feloldottam a leveskockát, és nagy lángon felforraltam. Eztán takarékra vettem, és a répa puhulásáig főztem a levest. Kb. 25 perc. Ha már jó, fűszereztem, majd a másik doboz kukoricát, a tejszínt, a lisztet és egy jó merőkanál levest (lehetőleg belehalászva a paradicsomokat, úgyis a tetején lesznek) összeturmixoltam, a lehető legsimábbra. Ezzel sűrítettem a levest, ami a következő két rottyanásnál már kész is van:)
T. odavolt érte, bár neki nagyon bejön a csirke-kukorica párosítás bármilyen kompozícióban:)
6 adag, kb 1000 ft.

2011. november 30., szerda

Boston Baked Beans

Jó ideje szemeztem már ezzel a recepttel, hiszen a bab az valami istenifincsi dolog, és ez meg valami ösztönös oknál fogva végképp annak tűnt mindig is. Vagy csak azért, mert szinte mindegyik Stephen King- könyvben megjelenik "sült bab" néven, ami igencsak hülyén hangzik, és már csak ezért is figyelmefelkeltő, vagy mert ennyire amerikomán a világ...no mindegy, ma úgy alakult a randa egyetem és szemvörösítő időbeosztás, hogy nem tudtam, hogy lesz kaja. Aztán beugrott, hogy hát na! van ehhez minden! akkor uccu!

BOSTON BAKED BEANS
(kép nincs, mert erről a kívánatos és isteni kajáról valahogy nem sikerült kívánatos és isteni képet készíteni...:( )
- fél kiló aprószemű fehérbab (270 ft)
- 1 nagy hagyma
- 4-5 ger. fokhagyma
- 2 tk só
- 1. csésze ketchup (vagy kikeverve 70 gr sűrpar, másfél deci víz, 1,5 tk. almaecet, 2 tk cukor)
- 4-5 ek. barna cukor vagy melasz
- 2 chipotle, vagy egy fél kk. chili és egy tk. pirospaprika, vagy füstölt pirospaprika
(- füstölt szalonna ízlés szerint, elhagyható)
- 1 tk. kakukkfű
- 2-3 babérlevél
- fél tk. bors
- 1 tk. római kömény
-1 ek mustár

Mminden hozzávalót egy nagy jénaiban összekeverünk (igen, a babot szárazon, a hagymát épphogycsak felkarikázva, a fokhagymát csak kicsit felaprítva), felengedjük vízzel (kb 6 cm magasan legyen a bab szintje felett) és alaposan keverjük össze. Kb 120 fokos sütőben süljön 6-8 órát. Érdemes ránézni néha és utánatöltögetni vizet, ekkor megkeverni sem árt. kb. minden szétfő, a szalonna isteni lesz, a bab pedig krémes, puha és iszonyatfinoman édes, csípős és fűszeres egyszerre... jajh. Krvajó kaja!
Akkor az igazán jó, ha kb. ketchup sűrűségű, sötét vörösesbarnás szósz, és szinte karamellizálódott babszemek illatos egyvelegét találjuk a jénaiban. Ehhez 6-8 óra pont elég, de néhányszor nem árt ránézni, vizet utántölteni.
Pláne, ha az ember éjfélkor beteszi a sütőbe, és reggel 8kor kiveszi onnan az aznapi pikkpakk-kész ebédet... éjszakai wclátogatás alkalmával érdemes rákukkantani. ezzel együtt elfoglalt háziasszonyoknak kifejezetten ajánlom!
Ha túl sok készülne belőle, akkor összeturmixolva, mint babkrém, szendvicsbe is remek, másrészt pedig turmixolva, hígítva és tejföllel, isteni babkrémleves készülhet belőle...
és nevetségesen kevés pénzből. minimum 6 személyre. 10 perc munkával. Próbáljátok ki, komolyan. És ez is az a fajta kaja, ami ha megmarad, napról-napra jobb lesz.

2011. november 18., péntek

Narancsos-fűszeres keksz

A fenti címet megguglizva kerestem valami receptet, ami alapján készíthetnék egy kellemes, friss, citrusos sütit egy baráti összeröfire. hát találtam párat, de egyik se tetszett annyira, vagy nem volt hozzá valami, vagy mittomén. úgyhogy gondoltam, egye fene, tudok én vajas kekszet csinálni, hát akkor turbózzuk fel!
Hát így alakult.

NARANCSOS-FŰSZERES KEKSZ
- 20 deka vaj (550 ft)
- 25 deka vaj kellett volna de nem akartam a +5 miatt venni még, úgyhogy 20%os tejföllel pótoltam ki a dolgot, nem lett gáz, tehát: egy deci tejföl kb (vagy akár még tejszín is lehetett volna sztem) (60 ft)
- 1 narancs lereszelt héja (lehetőleg nem viaszolt és kémiázott és flincesflancos fényes) (40 ft)
- fél narancs leve
- 50 dkg liszt (70 ft)
- 10 dkg barna, és 10 dkg fehér cukor (120 ft)
- 1 tojás (35 ft)
- 2 tk gyömbér, 1 tk. fahéj, 1/3 tk szegfűszeg, 1/3 tk bors (mind őrölt)
- fél tk. szódabikarbóna (csak a biztonság kedvéért)
- 5 dkg tortadara/reszelt étcsoki (100 ft)
- csipet só

A száraz hozzávalókat összekevertem, majd a hideg vajat késsel felkockáztam és elmorzsoltam vele. Eztán adtam hozzá a tojást, a tejfölt, a narancslevet és a tortadarát, és gyorsan összegyúrtam.
Egy órát pihent a hűtőben. Aztán bemelegítettem a sütőt (nem maxon ment, hanem eggyel lejjebb, de az nem tudom mennyi, gyaníthatóan olyan 190-200 fok). A tésztát kettévettem, pickszalámi vastagságú hengert gyurmázgattam a felekből, és 1 centis karikákra vágtam. a karikákat sütőpapíros tepsiben kicsit még szétlapogattam, és 10 percet sütöttem.
Meg kellett várni, míg teljesen kíhűlt, akkorra lett szilárd, "kekszállagú". lehet a tejföltől lett kicsit lágy. Mindenesetre finomnak nagyon finom!
kb. 1000 ftból került ki pontosan 60 db keksz. de igazából csak a vajat meg a tortadarát kellett spec ehhez vennem.

2011. november 17., csütörtök

Tárkonyos raguleves

Na, ez egy olyan kaja, mint a rántott hús- néha szinte mindenki készíti, és szinte mindenki ugyanúgy.
Egyébként egyre jobban szeretem a leveseket. Bár a leves-főétel párosítást mindig is oltári hülyeségnek tartottam, amit csak a magyarok csinálnak ("mer' vaamivee jóliskő lakni!) az afféle masszív, önálló étkezést is kitevő levesek viszont, amikhez esetleg néhány előétel-falatka, fél melegszendvics, fokhagymás pirítós vagy valami izgalmas péksüti kell, esetleg utána egy könnyű, passzoló saláta, nna az frankó, az bejön. Nem tudom, ki az, aki egy átlagos (tészta, répa, főtt hús, egyéb zöldség, jó kis erőspaprika), magában se könnyed húslevest lötyögtetve a gyomrában, még úgy igazán neki akar állni egy másodiknak? hát én általában nem. Meg úgy a húslevest is unom már.
Na, de ez nem az:)

TÁRKONYOS RAGULEVES
Bocsi h ilyen rossz kép megint, még mindig nem vettem elemeket...:(

- 3 közepes krumpli (15 ft)
- 2 nagy répa (30 ft)
- 1 kicsi petrezselyemgyökér (35 ft)
- 2 ek liszt
- fél csirkemell (30dkg) (350 ft)
- 2 német dr*geriem*rktos aln*tura márkájú bioleveskocka (100 ft)
- maréknyi szárított gomba (természetesen a friss még jobb)
- 2 dl tejföl (150 ft)
- 2 tk. mustár
- só, bors, 1-2 csipet morzsolt tárkony
- ecet v citromlé
és van aki tesz bele még borsót, nekem nem volt. kibírtuk.

A répát és a krumplit megpucoltam, felkarikáztam-kockáztam. A hagymát apróra vágtam és dinsztelni kezdtem olívaolajon, s ezalatt felkockáztam a csirkehúst is.
Az üveges hagymára rádobdtam a csirkemellet, fehérre sütöttem, majd beleszórtam a többi zöldséget is, és azokat is jól átforgattam a forró olajjal, hagymával, hússal. szórtam rá 2 ek. lisztet, és azzal is jól összeforgattam. Eztán felöntöttem vízzel, belemorzsoltam a leveskockákat, és forrás után kb. fél órát alacsony lángon főztem. A meleg vízbe áztatott, majd kinyomott gombát az utolsó 10 percben tettem bele, és ekkor fűszereztem is. végül a mustárral kikevert tejföllel habartam be a levest. Kis ecettel igazítottam még az ízeken, és kész.
Fokhagymás rozspirítóssal ettük.
4-6 adag, össz. 680 ftból. Egy menzai menü ára az egyetemen.

2011. november 9., szerda

Fokhagymás tészta

Tészta, alapvető, egyszerű és gyors étel, gyors szénhidrát, és rengetegféleképpen elkészíthető. Extraegyszerűen is. Mint például ez az étel- 20 perc és az asztalon illatozik. És a sok fokhagyma ellenére is csókálló:)

FOKHAGYMÁS TÉSZTA
- egy kis fej (nem kamu!) fokhagyma, vagyis 7-8 dagi gerezd (40-50 ft?)
- 2 dl tejszín (190 ft)
- kis kakukkfű
- só, bors
- 1 ek. vaj
- fél csomag tészta (két személyre) (120 ft)

A tésztának felteszünk vizet forrni, amit, ha felforrt, megsózunk, és a tésztát szokásos módon megfőzzük, leszűrjük. Ezalatt alacsony lángon megolvasztottam a vajat, és a soksok lereszelt fokhagymát szinte csak "pároltam" az enyhe melegben. amikor már extra illatos és néhol barnulgat, felöntöttem tejszínnel, majd sóval, borssal, egy-két csipet kakukkfűvel fűszereztem, és a szósszal összeforgattam a tésztát. MMMmm! Fincsi, lágy, klassz fokhagymás szósz vékonyan bevonja a kis tésztaorsókat, és a reszelt sajt a tetején plusz fincsiség:)
(2 személyre, kb 180 ft/adag)

Ja, és hír: vettem fényképezőgépet!
http://pixinfo.com/img/Fujifilm/FinePixS3000/FinePixS3000_front_300m.jpg

végre. régebbi, használt, de kis komolytalanságokra mint a blogos ételfotózás, pont jó. sőt az év vétele volt (bagóért) mert kaptam hozzá tokot és kártyát is:D csak elemet felejtettem el venni!

2011. november 1., kedd

Csóró kollégista 3: Tojás

Tojás, ami mindenkinek, mindenhol a világon alapélelmiszer (természetesen kivéve a laktovegákat és vegánokat), még az őserdei gyűjtögető törzseknél is. Van belőle kicsi pöttyös, nagy sima, fehér, barna, összetörhetetlen másfélkilós. Akkor is csak az, ami: egyetlen egy darab, bazinagy, finom sejt. Cirka 300 ft/ 10 db-os árán ráadásul remek olcsó koliskaja. És egészséges is. (én személy szerint nem hiszek a tojás meg a koleszterintartalma elleni keresztes háborúban, a magas koleszterin nem a tojás hibája, hanem a zabálásé, a sóé, a tartós élelmiszereké és a tunyaságé) Szóval tojás, és elkészítési módjai- avagy mi van, ha nincs gázplatni sem?
(kép: http://keksegek.files.wordpress.com/2011/02/egg.jpg)


A tojás, remélem mindenki tudja, hogy honnan jön. ezért egyértelmű, hogy MEG KELL MOSNI. Nem ér semmit a szalmonellakezelt 700ftos tojás, ha lóg rajta a tyúxar, remélem értitek, mire gondolok. Ha a tojás meg van mosva és friss, semmi miatt nem kell aggódni vele kapcsolatban. (friss= max. 1 hetes, hűtőben tárolt!!!)

1- Lágytojás
Mint legegyszerűbbet, elsőként a lágytojást veszem, ugyanis még csak annyira se kell józannak lenni hozzá, hogy normálisan feltörje az ember. Készítése: a szobahőmérsékletű tojást langyos vízbe eresztjük, majd forrástól számítva 60ig elszámolunk. Eztán kész, folyóvíz alatt hűthető, kivehető, ehető.

Kellő körültekintéssel mikróban is meg lehet csinálni, de óvatosan, mert felrobbanhat! Mármint a tojás. Egy bögrét teleengedek vízzel és belepottyantom a tojást. beteszem a mikróba, tetejére kistányért teszek, és 2-3 percig forgatom. Nem túl biztonságos szerintem. Sikerült már, meg nem is. Én inkább nem ajánlanám, ez sztem iylen amerikai lustaságcucc. De a rest kétszer fárad, ha mikrót is kell takarítania!

Klasszikus reggeli pirítóscsíkokkal vagy spárgarüggyel kitunkolva, vagy kávéskanállal kikapirgálva, vagy egyszerűen csak héjából kihörpintve.

2- Keménytojás
Ugyanúgy készül, mint a lágytojás, csupán tovább hagyjuk forrni a vizet- kb 5-7 percig, attól függ, hogy szeretjük. Hideg vízzel hűtsük, így a héja is könnyebben lejön, mintha csak őgy magától hűl ki.
Mikróban tuti felrobban, hacsak nincs hozzá spec. mikrós tojásfősőnk, szóval inkább ne próbálkozzon senki.
Egy csomóképpen jó, szendvicsbe, tojáskrémnek, kaszinótojásnak, sőt nagyon mutatós teamárványos tojást is lehet belőle csinálni, amit majd egyszer megmutatok.

3- Nyers tojás
Nem kérek emiatt kommenteket, nem kötelező megenni, és fújok sem érdekelnek.
A szobahőmérsékletű tojást egy csészébe ütjük, és turmixban (régen flipnek is hívták) vagy magában, vagy cukorral, vaníliás cukorral kikeverve behörpintjük. Tessék csak megkérdezni nagymamákat vagy pl. olasz ismerősöket, ez egy gyors, elfeledett, fehérjebumm reggeli, japánok is eszik, többféleképpen is.

4- Tükörtojás
Ehhez is tudnunk kell tojást normálisan feltörni. Egy serpenyőt felforrósítunk, kis (tényleg csak egy kicsit! láttam már fél liter olajban sült tülörtojást itt a koliban!) olajat körüllögybölünk benne, és közepesre véve a lángot, beleütjük a tojásokat. A fehérje süljön meg, a sárgája természetesen félig nyers, épp csak meleg.
Mikróban: kistálba ütjük a tojást, tetejére kistányért teszünk, és 2 percig sütjük. a teteje is kifehéredik, nem lesz olyan "tükrös".

Főzelékfeltét, reggeli, vacsora. A sárgája tunkolva fantasztikus, és van egy francia szendvics, a "hölgy sárga kalapban" aminek tetején is tükörtojás ül.

5- Tojásrántotta

Ez már valóságos szakácsbrillír, valóban ismertem valakit, aki nem tudott tojást felverni. A megfelelő számú tojást egy tálba ütjük,, picit sózzuk, és villával vagy habverővel, lendületes, felfelé keverő csuklómozdulatokkal habosra keverjük, míg egységes sárga színű nem lesz, és buborékokat vet. Ezt öntjük enyhén olajos, közepesen forró serpenyőbe, és kevergetve sütjük meg. Ki hogy szereti, én kicsit lágyan, és az általános nézet szerint is úgy a legfinomabb. De nem bűn szárazra sütni sem, szerintem.

Ez tényleg brillír: ezer dolgot tehetünk bele. Szalonnát, sonkát, kolbászt, hagymát, paprikát, sajtot, gombát, tényleg sok mindent. Alapszabály azért az, hogy a szalonnának, kolbásznak előbb a zsírját sütjük ki, majd jönnek a zöldségek, hagyma, gomba, paprika. A sajtot én a tojáskeverékbe szoktam kockázni. Japán módra kis szójaszósszal, teáskanálnyi barna cukorral, csöpp mirinnel készül, feltekerve. Egyszer erről majd külön írok.

Mikróban is elkészíthető, a felvert tojást kb. 1perc 15-30 mp alatt sütjük meg, 15 másodpercenként újra és újra megkeverve!!!

6- omlett/ tojáslepény
Ugyanúgy indul, mint a tojásrántotta, csupán kis tejjel és kevés liszttel is kikeverjük a tojásokat, és egy "palacsintában" sütjük meg. a palacsinta közepébe pakoljuk a töltelékünket, ami akár még lekvár is lehet, és ezzel hajtjuk félbe a lepényt, melynek közepe a saját hőjétől "sül" meg.

7- buggyantott tojás
Ez már kicsit nehezebb. Vizet forralunk, és egy evőkanál ecetet teszünk bele. Ebbe törjük bele nagyon óvatosan a tojást, egyszerűbb, ha merőkanálba ütjük, és azzal csusszantjuk a vízbe. Újraforr, és 2-3 perc után tökéletes. Magában nem nagyon eszik, inkább (azt hiszem) marhahús mellé kísérő, de szerintem egy vajas pirítóson igenis elfér.
Mikróban is lehet csinálni, a mikróban forralt vízbe ugyanúgy ecetet teszünk, ugyanúgy ejtjük bele a tojást, majd visszatesszük forralni 3-4 percig.

FUh! Ennyi féle tojást ismerek (vagy inkább tudok elkészíteni, mert van még egy eggs benedict nevű dolog is, de az már kész étel, mint "tojás", meg pl száznapos tojás is, aminek azért nem állnék neki) . Jó étvágyat hozzá. Ismétlem: olcsó, egészséges, változatos, finom!
Természetesen nem árt, ha teljes kiőrlésű kenyér, és egy-egy paradicsom, paprika lecsúszik mellé :)

2011. október 31., hétfő

VKF 45- A vega meg a sütőtök: egyet fizet, kettőt kap

Sütőtökügyileg sekélyesek vagyunk, igaz. Sült tök, max krémleves, ami asztalra kerül belőle, noha a sütőtök nagyon egészséges, magas rosttartalmú, a- és c- vitaminban és egyéb természetes és roppant hasznos prüttymüttyökben gazdag. Állítólag dédmamám mondta mindig: "egyetek tököt és vigyorogjatok ki az ablakon!"
Így hát nyers és viszonylag feldolgozatlan formában terveztem előállítani a vidám színű kerti hólyagot. Aztán lett belőle egy bónusz is. Angolosan, amúgy Harry Potter-módra.

SÜTŐTÖKLÉ A HÁROM SEPRŰBŐL


- 2 nagy alma
- 2 nagy répa
- 1/4 sütőtök
- fél kiskanál fahéj, késhegynyi szegfűszeg, kis szerecsendió

A zöldségeket megpucoltam és hasábokra vágtam. Mindenekelőtt a sütőtököt fejtem meg gyümölcscentrifugával, és a rostját kiszedtem egy tálkába, mert még kelleni fog. Aztán kipréseltem az almát és a répát is, a leveket összevegyítettem, és fűszereztem. Fantasztikus. Komolyan, jobb, mint hittem, édesítés nem is kell bele. Kb. fél liter 100%-os lé lesz belőle, ami jó sűrű. Hígítani lehet 1-2 dl ásványvízzel, úgy nem szorul bele a szívószálba a dzsúsz:D

ROXFORTI TÖKÖS DERELYE (ami nem derelye ezúttal, de hasonló) Dobby receptje.



- az előző receptből félretett sütőtökrost
- 2-3 ek. olívaolaj
- fél tk. só
- fél tk. kakukkfű
- bors
- 1 csomag leveles tészta
- 1 tojás
- lenmag/tökmag/szezám, nekem len volt, noha a tört tökmag stílusosabb lett volna:)

A leveles tésztát félbevágtam, kinyújtottam és a felső felét beirdaltam. Kikevertem a tökrostot a sóval, borssal, kakukkfűvel, olajjal. Anya szerint vaj jobb lett volna, de későn mondta. Ki lehet próbálni. A krémet a leveles tésztába töltöttem, azt falatkákra vagdaltam, tetejét lekentem tojással, megszórtam lennel. Közepesnél kicsit erősebb lángon 15-20 perc alatt sült szép látványpékség-stílusúra.

2011. október 27., csütörtök

Abszolút kedvenc tonhalsaláta

Gyakran eszem halat, persze a legegyszerűbb a konzerv tonhal. Érdemes a normálisra hajtani belőle, ami "tonhaldarabok" néven fut, ízre és minőségre is emberibb étel, mint az "aprított tonhal" ami feltehetőleg a feje, farka és egyéb sallang-része. Persze van, amihez kifejezetten azok jók, mint egy szendvicskrém, vagy halfasírt, de azért, ha magában esszük, ne adjuk alább a "daraboknál". Egyik legjobb szerintem ár-érték arányban a giana nevű cucc (egyébként a tudatosvasarlo.hun éppen ez a harmadik legkorrektebb termék) vagy a tesco tuna steak nevű dolog.
Ez is kolis recept, ami van, szórjuk bele alapon. És igencsak jó lett, azóta is így eszem.

TONHALSALÁTA
- 1 konzerv tonhal
- fél fej saláta
- min. 2 db paradicsom
- 10-15 szem olajbogyó
- 1 konzerv kukorica
- 10 deka sajt (vmi jellegzetes ízű a tuti, mint emmentáli)
- fél fej lilahagyma
- fél citrom leve

A salátát feltépkedem, a konzerveket kibontom, a levüket leöntöm. A paradicsomot felkockázom, ahogy a sajtot és a lilahagymát is, az oaljbogyót felaprítom. Végül mindent egy jó nagy tálban összekeverek, egy fél citrom levével meglocsolva. más nem is kell rá, a haltól kellőképpen olajos, sós lesz.
Egy kis pirítós kell csak, és kész a mennyei vacsora két főre!

2011. október 24., hétfő

alkoholprojektek

a gyömbérsör sikerein felbuzdulva (bár tökéletesnek még mindig nem tökéletes, cifráznom kell rajta hogy valóban pörfikt legyen) egy ideje foglalkoztat a házi sörfőzés is, és a kínai rizsbor előállításának mikéntje.
Mindegyik ütközik némi nehézségbe, iyenek pl. a törvények, miszerint még házi fogyasztásra sem lehet sört főzni- pedig azért a szar sör sem tud olyan rossz lenni, mint a szar bor, amit pedig igen sokan pancsolnak otthon- így egy csomó anyag beszerezhetetlen hozzá. a törvények azonban változnak, és ha minden igaz, hamarosan sok hobbi-sörfőző juthat hozzá a szükséges alapanyagokhoz. A mézsörre is kíváncsi lennék, csak egy kiló igazi méz, egy kísérlet kedvéért, nem olyan kis befektetés, mint egy kiló rizs vagy maláta.
Az orosz kvász is izgat. csak kenyeret kellene hozzá sütnöm, megfelelőt, receptem ehhez is van.
Almabor receptem is elég bevált van, csupán az alma drága valamiért...pár éve volt 50ft/kg-os, normális magyar alma a piacon! mi történt idén???

A kínai rizsborhoz a rizs még beszerezhető, a rizspogácsa-borélesztő az, amit még ebayen sem találok. ki fogom próbálni sima borélesztővel, nem lehet olyan nagy baklövés, kémiailag legalábbis.
A sörhöz pedig néztem felső- és alsóerjesztésű élesztőket, malátát, komlót is. a malátával csupán annyi a baj, hogy őrleményem van, amit kenyerekbe használnak, azt olvastam megfelel, csak recept nincs hozzá, tehát kísérletekre lesz szükség itt is...valamint egyelőre cél az iható, nem a tökéletes. nem bonyolítom túl az élesztőproblémát sem, használom amit találok, aztán meglátjuk.

Az erjedés a barátunk, gondoljunk csak a joghurtra, sajtra, savanyú káposztára! a kísérletezésből semmi baj nem lehet. Az erjesztett alkoholok biztonságosak. Ha valami rossz, az mindig eléggé nyilvánvalóan rossz ahhoz, hogy baj ne lehessen. Bízom a képességeimben ennyire:)

Másik meg, 3000 éves kultúrák képesek voltak sört főzni, alkoholt erjeszteni. nekünk ne sikerülhetne?:)

Természetesen nem az ivás az elsődleges mozgató, hiszen nem hiszem, hogy sok esetben olcsóbban jövök ki. Az alkotás és a tudás megszerzése-az az igazi, ami miatt megéri ötliteres kannákat kerülgetni! (ja, és mert kínai főzöbort alig lehet kapni itthon, ha meg igen, méregdrága)

szóval, stay tuned. már ha érdekelnek valakit a kis konyhai pancsolásaim:)

2011. október 19., szerda

Currys babragu

A tegnapi bentóban használt, melegen és hidegen is egyaránt nagyon finom, összeturmixolva még szendvicskrémként is elképzelhető babragut írnám le, ami tele van hasznos fehérjével, finom zöldségekkel, és kellemesen fűszeres, tehát semmi hiányérzetünk nincs, ha esetleg csak ezt tennénk pucér fehér rizsünkre. Recept, ötlet innen. Kicsit változtattam az arányokon.

- 2 közepes répa
- 2 fej hagyma
- 1 pritamin/kaliforniai paprika
- 2 tk. szójaszósz
- 1 konzerv vörösbab
- 1 ek. curry
- kis garam masala, de én elfelejtettem, nem fontos
- 1 nagy tk. gyömbér-fokhagyma paszta (ami 1:1 arányban összekevert reszelt gyömbér és fokhagyma kis olajjal tartósítva)

A felszelt hagymát elkezdtem kis olajon sütni, úgy, hogy néhol épp meg-megkapja, így lesz klassz édes-karamelles. Ha a hagyma összeesett, rácsaptam a gyömbéres fokhagymát, és a nagyon vékonyra és apróra vágott répát (reszelve sztem jobb, de nem találtam a reszelőt), paprikát, s együtt dinszteltem kicsit. beleborítottam a babot, fűszereztem, és hagytam hogy jól átmelegedjen, összeálljon az egész. Nagyon finom!

2011. október 18., kedd

bentó 3.

Főleg idő-, de néha alapanyaghiány is akadályoz abban, hogy bentót készítsek. Sajnos. Pedig nagyon rosszul eszem. Újra. Sajnos. Úgyhogy erőszakkal ráveszem magam, hogy olyan napra, amin KELL, készítsek is kaját. Ilyen ebben a félévben csak a szerda, de T-nek hétfőn és csütörtökön kellene kaja. Ma vallotta be, hogy nem mert megkérni, hogy este csináljak neki, mert hogy fáradt vagyok meg magamnak se készítek és egyéb kifogások. A lüke:) szóval, remélhetőleg nemcsak magamnak, hanem T-nek is készülnek majd bentók. (mondjuk vele nehezebb, nem eszik meg olyanokat, amiket én hirtelenjéban magamnak még összerittyentek, mint pl a szójakockát meg iylesmit...)
Na mindegy. a holnapi bentó:
- enyhén gyrosfűszeres csirkemellkockák
- blansírozott brokkoli, helykitöltőnek
- currys-répás-babos zöldségragu (recept később)
- kerekszemű főtt rizs, currys-mogyorós furikakéval (recept később)
+ alma vagy banán, még eldöntöm reggel:)

Chilis bab sokféleképpen

Gyakran csinálok csilisbabot, és nem igazán izgat, ebből mi számít eredetinek és mi nem. Egy olyan országban, ahol a milánói és a bolognai mártás közti különbséget a konzervgomba jelenti, egyébiránt felvizezett aranyfácánról van szó, a csilisbab eredetiségét kutató törekvéseket valahogy nem tudom nem nevetségesnek tartani. Persze, akinek nem inge, ne vegye magára, de több olyan mellverővel is találkoztam már, aki felháborodik azon, hogy az üveges (!) bolognaiban répa van, de köti az ebet a karóhoz, miszerint a csiliben nincs kukorica. Akkójóvan. Szerintem még a texasiak (mert az azért tuti, hogy manapság a csili nem mexikói, inkább amerikai...  Az eredeti őscsilisbabról annyit tudok, hogy mexikói feketebab és füstölt hús paradicsomos-csípőspaprikás egyvelege volt, de a 19. század végétől inkább amerikai cowboy-, mint mexikói tehenészkaja) sem ragaszkodnak egy bizonyos recepthez. Ami azért pl a milánóinak és a bolognainak van... szóval mi került messze a fájától...?
Tehát, a csilisbabot lehet sokféleképpen csinálni, adok több receptet is: egyszerűt, vegát és olcsót, valamint alternatívákat a hangulat szerinti felturbózáshoz.

CHILIS BAB 1., a kommersz konzervbetyár
- 1 konzerv vörös vesebab (160 ft)
- 1 konzerv kukorica (140 ft)
- 30 deka darált marhahús (sztem klasszisokkal finomabb, és jobban megéri, mint a malac, de aki azt szeretne, az használja nyugodtan) (450 ft)
- 1 konzerv kockázott paradicsom (160 ft)
- 1 nagy fej hagyma
- 3-5 gerezd fokhagyma
- csilisbabfűszer ízlés szerint, én leírom a sajátomat.

Mindenekelőtt a csilisbabfűszer: 1 rész római kömény, 2 rész szárított oregano, 1/2- 1/3 rész chilipor, 1/2 rész koriandermag, 1 rész paprika, 1 rész bors, esetleg 1 rész sötét kakaópor. Ezt mindig magam csinálom, só nélkül, mozsárban. Kakaót általában nem teszek a fűszerbe, inkább külön adom hozzá, igazán a színe miatt van értelme, és hogy ál-autentikusabbá tegye a dolgot. Nem mondom hogy rossz, de abszolút elhagyható. Ez nem egy túl csípős fűszer, természetesen a csili aránya szabályozható. Én szeretem, ha kellőképpen fűszeres, de ezzel együtt marad bőr a nyelvemen.
NNos, felaprítom a hagymát és 2-3 ek olajon dinsztelni kezdem. Mikor már üveges, hozzányomom a fokhagymát, és hozzáadom a darált húst, együtt jól lepirítom. Beleöntögetem a fűszereket, a konzerveket, felöntöm kis vízzel, hogy ellepje a dolgokat, és fedő alatt, alacsony- közepes lángon rotyogtatom kb. 30-40 percet, míg összeáll az egész. Sózás ízlés szerint. Tadá!

CSILISBAB 2, a vega
Ugyanaz, mint a fenti, csupán darált hús helyett negyed órára meleg vízbe áztatott, majd kinyomkodott szójagranulátumot teszek bele. Ha nem tudnám, hogy nem hús, fel se tűnne. Kellő fűszerezés mellett persze.

CSILISBAB X, ahogy tetszik
Szokás felturbózni a csilisbabot erős barna sörrel, egy löket kávéval, vagy pár kocka nagyon sötét csokoládéval. Nem így együtt persze. Jól néz ki, ha vörös és fehér vesebab is van a kajában. A kukoricát gyakran elhagyják, mert túl kontrasztosan édes. Hát szerintem akkor, ha nem fő benne a cuccban elég ideig ahhoz, hogy átjárják az ízek, de természetesen ízlés dolga ez is. Én a legegyszerűbb, konzervbetyár csilisbabot szeretem tejföllel enni, de vannak, akik szerint ez is szentségtörés. Szerethető benne még a chipotle (egyszer vettem, jó cucc, de hamar elfogyott) vagy a füstölt pirospaprika (sose volt, ezt szokták mondani chipotle helyett). Ja, meg persze az sem rossz ötlet, ha vki a babot maga előfőzi, de szerintem lehet kapni olyan normális minőségű és nem brutáldrága konzerveket, amik azért megspórolják nekünk a fáradságot. Persze mindemellett lehet több és többféle hússal készíteni, akár füstölttel is vagy kis szalonnával. Még mindig közelebb lehet a valósághoz, mint a gomba-nemgomba eset.

2011. október 16., vasárnap

Lekváros bukta, mer' azt szeretem!

Nemtom ki ismeri a székelyes viccet, de a jutúblátogató közönség bizonyosan: székely meg a fia fát vágnak az erdőn. Egyszer csak kiált a fiú: -Édesapám, maga felé dől a fa! Mit csináljak? - Lekváros buktát, mer' azt szeretem!
Igazából sose jutott nekem eszembe, hogy annyira nagyon szeretném a lekváros buktát, ettem uszkve 8 éven kersztül a menzán kábé kéthavonta, ettem egész életemben sajnos csak évente egyszer, nagymamámnál. Tehát így eddigi 22 évem során egyszer se jutott eszembe, hogy ó öcsém, de ennék egy lekváros buktát.
Aztán egyetemre jöttem és 4 éve nem ettem. Nna most rámtört.

LEKVÁROS BUKTA
- fél kg fehér liszt (70 ft)
- 5 dkg vaj (80 ft)
- 2 dl tej
- 4 ek. cukor
- fél kocka élesztő
- csipet só
- két tojássárgája (30 ft, tojásfehérjét nem számolom veszteségnek, mert lefagyasztom)
- 1 doboz sütésálló nemlekvár, hanem gyümölcsíz, egyes nyelvek szerint hitlerszalonna ( ha tudja valaki, miért ez a neve, kap tőlem egy buktát) (350 ft)
- 1 tojás (30 ft)

a tejet meglangyosítottam, és belepakoltam a cukrot meg az élesztőt. A fél kiló átszitált liszt közepére egy kis mélyedésbe két tojássárgáját pottyantottam, rákockáztam a langyos vajat, és mután felfutott, ide öntöttem az élesztős-cukros tejet is. Mintha nagymamám csinálná...  Ruganyos, sima, tálról minden morzsit összeszedő, mosolygós babapopsi minőségű tésztát dagasztottam, amit duplájára kelesztettem. Kis átgyurmászás után kinyújtottam olyan 1 cm vastagra, és 2x 5 vágással 18 egyenlő részre vágtam, ugyanennyi részre a lekvárt is. Mindegyik tésztaszelet közepére tettem egy szelet lekvárt, és bebugyoláltam őket. tepsibe ültettem őket, majd egy plusz felvert tojással kentem meg a tetejüket. Majdnem teljes kakaón üzemelő sütőben negyed óra-20 perc alatt sült meg igazán szépre. Azt hiszem, a menzán mindig jókai bableves után volt bukta. Nem egy kapós kombó...
kb 600 ft befektetéssel 18 db igazi nagyis, menzás, illatos, gumicukorlekváros, foszlós, hízlaló, szocreál lekvárosbukta állíttatott elő. Jeee.

Baklövés

Jelentem, a kenyér világnapja alkalmából sikerült az első véletlenül sótlan kenyeremet előállítani.
remek:D

2011. október 13., csütörtök

Igazi kolis csövikaja

Megesik, hogy az embernek se pénze, se kedve főzni, mégis enni kéne valamit, kallódik egy fél szikkadt kenyér a polcon, még krémmel is rossz, nemhogy magában... Ilyenkor jön a kunyerakaja, ha valaki már egy sűrített paradicsom-konzervet vagy tejet ad, máris összedobható valami!
EDIT: reagálva a sok fúj, milyen kaja ez?-kérdésre, elmondanám hogy a mákos guba gyakorlatilag ugyanez, csak édes. Ha az "ázott" kenyér undi, az ázott kifli miért nem?

Rakott kenyér
fél kg. szikkadt kenyér (héjjal vagy héj nélkül, ízlés dolga vagy a kenyér állapotától függ)
1 üveg paradicsomszósz, vagy 1 közepes doboz sűrített paradicsom egy pohár vízzel, bazsalikommal és kis fokhagymakrémmel kikeverve
sajt, szalámivég, kolbászkarika, zöldségek, ami akad.

A kenyeret felszeleteljük és egy tepsi vagy jénai aljába egy rétegben lerakjuk. ezt megszórjuk a talált töltelékekkel, nálunk sajtkocka volt és paprika, meg olajbogyó. A szósz felét ráöntjük, majd újra lerakjuk kenyérszeletekkel, és újra nyakon öntjük a szósszal. Tetejére burzsoá módon tehetünk sajtot, majd forró sütőben süssök össze kb 15 perc alatt, amíg a sajt vagy a kenyér megpirul a tetején.
Kiadós, finom, és nagyon olcsó, eltünteti a maradékot amit eseteg a szobatársunk hagy ránk, vagy nekünk maradt, de még koldulással is össze lehet szedni a hozzávalókat:)

Más
Ugyanezt lehet sós tejjel (+1 tojássárga) és sajttal, valamint különféle fűszerekkel turbózva készíteni, ez esetben a tej kb 3-3,5 dl. legyen.

Édes verzió
Ugyanezt meg lehet csinálni cukros tejjel (amiben esetleg egy tojássárgáját kikevertünk), lekvárral vagy mondjuk banánnal rétegezve, de simán kakaós cukorral vagy fahéjjal is remek.

ár-érték arány nevetséges, egy adag kaja alig 100ft-ból jön ki. Mutasson valaki jobbat! :)

2011. október 11., kedd

Cukkinis-túrós lepény és a legkirályabb forraltbor

Tegnap a nagy cidrire való tekintettel csupa lélekmelengető kaját csináltam, és egyúttal megtartottuk az év első forraltborozását is (Skilton örök érvényű klasszikusának, a Buddhizmus rövid történetének társaságában). Szóval rittyentettem egy izmos palóclevest, pörgettem ezt a csodás lepényt, és összedobtam a remekségességes forraltboromat.
(a könyvről pedig: ki az a KÖCSÖG, aki kilopja a könyvtári könyvből, amit biztonság kedvéért csak fénymásolva adnak az ember kezébe, a KÉT LEGFONTOSABB FEJEZETET, mert neki az KELL? ilyen önző bunkó állatokat de tényleg)

CUKKINIS-TÚRÓS LEPÉNY
a kép szarabb, mint általában. bocsi. 
- 25 dkg liszt
- 12 deka margarin
- fél tk. só
- 1 tojás
- csipet kakukkfű

- 250gr. krémesebbfajta túró
- 1 ek tejföl
- 2 ger. fokhagyma
- 1 cukkini (olyan 40 dekás)
- 1 ek olaj
- 1 tk. kakukkfű
- 1 tojássárgája
- só, bors

Az első 5 hozzávalóból hideg kézzel, hideg margarinból, hideg konyhában, hideg lábujjakkal és orrvéggel hideg tésztát gyúrtam, amit hidegen pihentettem hideg 30 percet. Ezalatt lereszeltem a megmosott cukkinit, és kis olajon, lesózva, elkezdtem dinsztelni, míg ki nem adta a levét, és elkezdett lepirulgatni. Levettem a tűzről, belenyomtam a fokhagymát, belekevertem a tejfölt és a túrót, majd a tojássárgáját is. Fűszereztem még, majd kivajazott nemtommilyenformába (gyümölcstorta? lepény?) helyeztem a szép kör alakúra és olyan 7mm-esre nyíújtott tésztát, és belekentem a tölteléket. Volt egy kis szikkadtka sajtvég (olyan 5 deka), azt reszeltem még rá, hogy megnehezítsem a saját dolgomat, mikor vágni kell. kb fél óra alatt sült meg a kb 180 fokos sütőben. (5-ből 4-es fokozat, mintha jelentene bármit is a kolis sütőknél...) Kihűlve szerintem jobb volt, de melegen se semmi.

FORRALT BOR
fénykép nincs, bocsi, mire észbe kaptam, nem volt... Sok kolis összejövetelen keresztül tesztelt formula. Persze mindenki másra esküszik... én erre.

- 2 üveg közepesen ratyi, vagy csak átlagosan pusztulatos vörösbor (400ftos kategória...bár igaz, hogy készült már koccintósból is)
- 1 narancs, karikázva
- 1 filter fekete tea (ebből sem kell a nagyon aromás-flancos)
- 5-6 db egész fahéj-darabka (darabja kb 3 cm2 területű:D)
- 5-6 db egész szegfűszeg
- 3-4 db szegfűbors
- 5 vékony szelet friss gyömbér
- 2 csillagánizs
- 10-15 deka cukor, ki mennyire cuppogósan szereti, és mennyire volt édes a bor

ezeket mind belehajigáljuk és öntögetjük a fazékba egy fél liter vízzel együtt, és fedő alatt (el ne menjen az a drága ereje) felforraljuk. C'est tout. Egyébként ehhez már csak egy kis rum kéne és kicsit tolni a tea-bor arányon, és máris lenne egy klassz grogunk... egyszer majd leírom azt is.
Egészségére mindenkinek!

2011. október 9., vasárnap

Csóró Kollégista 2- ami legyen!

Végigvéve a hasznos konyhai kisgépeket, maradok annál, hogy egy rizsfőző és egy szendvicssütő párezer forintból, minden koliszobát menzává változtathat, de természetesen némi mellékes felszerelés szükséges a kaja feldolgozásához- arról nem is beszélve, hogy kaja is kell!

Két kés, egy nagyobb, szeletelős, és egy kisebb, pucolós-evős mindenképpen szükséges. Ajánlatos egy nagy és egy kisebb keverőtál, vágódeszka, fakanalak. merőkanál és egy fa csipesz, vagy ha valaki ügyesen tudja használni, akkor saibashi, ami főzéshez használatos, hosszú, nyers bambusz evőpálcika. Persze kés, villa, kanál, mélytányér, lapostányér, konzervnyitó, szűrő. Hasznosak még a kisebb-nagyobb hűtős-mikrós dobozkák és reszelő, amin van gyalu is meg nagylyukú-kislyukú reszelő, esetleg almareszelő. Ez nem nagy készlet, mégis sokra megy vele az ember!

Kajakészletként pedig mindenképpen a konzervek és szárított élelmiszerek alkalmasak. ezeket senki nem lopkodja ki a hűtűből, mert a szobánkban, a szekrényben eltarthatók, és nagyon sokáig elállnak. Ilyen a konzerv bab, kukorica, paradicsomsűrítmény vagy kockázott paradicsom, üveges zöldbab, tonhal, szardínia, májkrém, löncshús. Pár szem krumpli és hagyma is elfér egy cipősdobozban, de ha mégse, akkor fokhagyma- és vöröshagymakrém, tubusban, nagyon hasznos tud lenni. liszt, zabpehely, kakaó, cukor alap.


kétszersült vagy ikea-féle hónapokig ehető rozsropogós is jó, ha az embert elkapja az éhség, nem is beszélve  olyan hatalmas kalóriaértékű, tehát szegényes táplálkozáskor, néha, normális mennyiségben hasznos étkekről, mint a nutella, mogyoróvaj, lekvárok, amiből lehet, persze házi. Biztonság kedvéért instant ramen vagy bögréslevesek (a teszkó soup&go márkájú cuccai nagyon finomak!) de ezeknél nagyon NAGYON figyelni kell a sótartalomra, és hogy ne együk őket túl gyakran. A zacskós ramenek tápértékének növelésére adok majd tippeket.
Száraztészta, rizs és alkalomadtán üveges szósz is elmegy olykor.
Fűszerek terén nem kell nagy készlet, elég, ha az alapok megvannak. Pl. olasz fűszerkeverék, ami jó pizzához, spagettihez is. só, bors, paprika, chili mindenképpen. curry és kakukkfű is alap nálam, édes ételekhez fahéj, szegfűszeg (és még forralt borhoz is jók!). Sütőpor sem árt. Egy üveg szójaszósszal is nagyon jól fel lehet turbózni bizonyos kajákat, és olaj, leveskocka, almaecet is elkél.

Természetesen nem lehet ennyiből meglenni, így ha friss zöldségre vágyik az ember, azt ajánlom, vegyen előre pucolt, mosott, csomagolt zöldségeket, mivel már nagyon sok félét kapni. Igaz, ezek drágábbak, de sok melót spórolnak, és a szétröpködő répahéjat se találjuk meg pár nap múlva a csap szélén. Vagy egy tipp: ha van salátabárral rendelkező bevásárlóközpont vagy bolt a közelben (matchban szokott lenni!) nagyon jó ötlet egy oltári adag reszelt répát, paradicsomcikket, karfiolrózsát frissen és nyersen megvenni, vagy bármiből olyat és annyit, amennyire szükségünk van.
De ha nem kedveljük az iylesmit, akkor a legjobb bevásárlóhely a piac! természetesen friss húsokat illetően is.

Remélem tudtam segíteni kezdő és veterán kolisoknak is! A következőkben a tojás, és az instant ramen változatossá tétele a téma.

Paradicsomszósz-befőzés

Már nem is írom, hoyg télire, mert esélytelen, hogy amiket én így nyár végén összeöntögettem és üvegekbe zárva jól eldugtam a kisszekrény alatt, kihúznák akár decemberig is...ajvárból már csak egy üveg van, ecetes ubiból 2. Aszalt paradicsom alig. És most a paradicsomszósz sem ígérkezik hosszú életűnek...

PARADICSOMSZÓSZ TÉLIRE(?)
- 3 kg paradicsom, a nagyobb darabokkal csak a saját dolgunkat könnyítjük meg
- 2 nagy fej hagyma
- 1 fej fokhagyma
- olívaolaj
- só, bors
- 2 ek balzsamecet
- nagy csipet száraz kakukkfű
- maréknyi friss bazsalikomlevél

A paradicsomot gondosan megmostam, bemetszettem és leforráztam, majd miután kihűlt, megpucoltam. A levét-magjait szűrőbe (ami alatt tál van) nyomtam, a kis szöld szárbigyókájáról meg lemarcangoltam a gyümölcshúst, egy másik tálba. Míg ezzel játszottam, a felaprított vöröshagymát lassan, egy deci olívaolajban megdinszteltem. A hagyma alatt feljebb vettem a lángot, és belereszeltem a fokhagymát is, amit picit megpirítottam. Ráborítottam a paradicsomhúst, és annyi, kinyomkodott levet, hogy úgy kábéra ellepje. Egy liter paradicsomlé ezután még maradt is, és két legyet üthettem vola egy csapásra, hogy készül egy paradicsomleves is, de T. rárepült és megitta zellersóval. Legalább ízlése van:)
Na, szóval a paradicsomot elkezdtem főzni lassan, és sóztam, borsoztam, és két ek. balzsamecettel adtam neki igazán külöönleges ízt. Igaz, vörösbort akartam, de nem vettem, úgyhogy balzsam ment bele, de talán még jöbb ötlet is lett! jó színt adott neki és kellemes ízt is!
Egy óra rotyizás után a paradicsomok is elég szétfőttek, és egy kicsit, épphogy csak annyit, hogy mosogatnom kelljen, megbrummogtam turmixgéppel az egészet. Eztán ment bele a kakukkfű és az apróra vágott bazsalikom, és ezekkel még 10 percig forraltam. Steril üvegekbe tettem, és egy éjszakát dunsztoltam őket.
4 db 4 decis üveggel lett. Plusz egy liter paradicsomlé. 400 ft volt a 3 kg paradicsom, szóval üvegenként alig lehet 130ft az átlagár. és nincs benne semmi olyan gyári cuccmucc, amit nem szeretnénk.
Isteni jó!

2011. október 8., szombat

Onigiri, azaz japán rizsgombóc how-to

Mindenféle japán fan-oldalon fellelhető cuki mosolygós fehér háromszögek, fekete négyszöggel az egyik oldalukon. Ez az onigiri leggyakoribb feltűnési formája.
Egyébként pedig olyan, mint a szendvics: otthonról elvitt, könnyen szállítható, kényelmesen, kézzel fogyasztható kaja abból, ami általában mindig van otthon. Hát, ez keleten a rizs. A rátekert nori, vagyis préselt, pirított, sózott algalap pedig a frissentartást szolgálja. Zseniális!

ONIGIRI おにぎり
- 1,5 bögre rizs (itt személyes sznobériámtól függetlenül is, csak és kizárólag a kerekszemű rizs jó!)
- 3 bögre víz
- só
- 1 konzerv tonhal
- 1 ek majonéz
- 1 norilap
- furikake, akinek van

A rizst egy nagy tálban átmostam, annyiszor, míg a róla leöntött víz teljesen tiszta nem lett. Sótlanul feltettem főni, dupla mennyiségű vízben. megvártam, míg a víz felforr, eztán alacsonyra vettem a lángot, 15 percig főztem a rizst fedő alatt, és lezárás után még 15 pecet hagytam gőzölődni. Ez fontos, így lesz olyan, amilyennek lennie kell. Hosszúszemű rizs ennyi ideig főzve nem ragacsos, tovább főzve meg már csak rizspempő, ami pedig már nem megfelelő. Ezért kötelező itt a kerekszemű.
Elkészülte után hagytam a rizst langyosra, de inkább csak kezelhetően melegre hűlni, addig kibontottam a tonhalat, leöntöttem a levét és kinyomkodtam egészen szárazra, és összetörtem, majd összekevertem a majonézzel.
Megvizeztem a kezem és megsóztam (a nigirikészítésnél mindig a kezét, nem pedig a rizst sózza az ember), majd egy maréknyi rizst széttapicskotam a tenyeremben, egy centinél csak egy icipicivel vékonyabb rétegben.

eztán egy teáskanálnyi tonhalat paccsintottam a közepébe.


Összehajtottam a kezem, így kb. egy adag, rizsfészekben ülő majonézes tonhal lett a markomban.


Ennek a tetejébe tettem még egy kicsi rizst, majd a két markom közt préseltem össze. Nem szabad, hogy nagyon folyós legyen a töltelék, mert akkor kinyomódik, viszont elég erősen össze kell préselni a rizsgombócot, hogy megálljon, összetömörödjön kicsit.


ilyen háromszögformára lehet igazgatni, amit alulról betekerek egy csík norival (kb. 4x10 cm, a lap félbe, majd csíkokra vágva).


Lehet hengeresre is csinálni, azt töltetlennel könnyebb. Azok úgy készültek, hogy furikakét, vagyis japán rizsfűszert kevertem a rizsbe, és abból formáltam gombócokat.

Akinek nincs furikakéja, azok dúsíthatják a rizst pirított szezámmaggal vagy jó minőségű, szálas zöld teával, és persze sóval. De mivel itthon fertelmesen drága a furikake, tervezem, hogy csinálok néhány házi változatot és bemutatom a nagyközönségnek:)
A töltött gombócokat lehet még tölteni kimcsivel, vagy a japánok sósszilvával is szokták (gyakorlatilag egy szilva-savanyúság, ami ugyanúgy készül, mint a savanyú káposzta), vagy tört szardínia is remek.

Ócsó, még a drága rizst számítva is, és fincsi dolog, európainak sem túl idegen ízekkel. És mutatós! Megszállott animefan barátaink bizonyára lelkes sikongatásokkal vetik majd rá magukat. Ha nincsenek ilyenjeink, akkor élvezzük a különlegességet szofisztikált, értelmes ember módjára:)

2011. október 1., szombat

Csóró Kollégista 1. eszközpark

Hosszas gondolkodás után kigondoltam a Csóró Kollégista-sorozat mindenféleségét, és úgy gondolom, hogy miután bemutattam az alapfelszerelést, és meséltem néhány praktikus ötletről, a kajákat címkézem, ami persze megfelel az alacsony pénz- eszköz- és alapanyagigényenek. Úgyhogy csapjunk bele:)
forrás: http://www.bahasa-malaysia-simple-fun.com/phonics_skills.html

Sok koli van úgy, hogy a konyhája egy rezsó és egy mikró, meg egy mosogató egy apró lyukban. Vagy még ennyi sem, és olyan is van, ahol mindent a szoba kénytelen megoldani. Ilyenkor, ha egy jó közösség összejön, összebeszélhetnek, hogy megszerzik azokat az eszközöket, amikkel sokkal olcsóbbá és egészségesebbé tehetik az étkezésüket. Nem is beszélve arról, akinek különleges igyényei vannak (cukorbetegség, élelmiszerallergiák, vegetarianizmus)... Mert igenis megunható az otthonról, befőttesüvegben fél országon átcipelt egyhetes kaja. Én személy szerint nem is értem, miért csinálja ezt sok egyetemista. Szóval önállóságra fel! Ugyanis az önélelmezéssel kezdődik...
Az első, és szerintem leghasznosabb, a rizsfőző. Az ázsiai országokban persze hétköznapi ez, de itt is egyre több helyen lehet kapni, újonnan is, "használtan" is, vateráról, vagy pl a sparban, aldiban is láttam már. Önkikapcsolós, szóval a legszigorúbb tűzvédelmis kolikban is megengedik a használatát. Leveseket, ragukat, tésztát és rizst is lehet benne főzni, mindenféle probléma nélkül. Totál megéri. Annyi baj van vele csupán, hogy afféle "egyfazekas" kajákhoz való. De sebaj. az is valami!

A mikrohullámú sütő a második csodacucc, forralt víztől kezdve szalonnás rántottáig egy csomó mindenre hasznos, pláne, ha van kész kajánk, amit meg lehet melegíteni:D Nem is beszélve arról, hogy tojást, rizst, tésztát mikróban is lehet főzni. vaterán 4-5ezerért, újonnan kb 8-10 ezerért kapható, de általában még a legratyibb koli is biztosítja.

Harmadik a kontaktgrill, vagy melegszendvicssütő. 2500-6000 ft körül kapható, a felső határ környékén már cserélhető betétes, goffris-melegszendvicses-grillrácsos változat is. De a sima melegszendvicssütő is alkalmas arra, amire nekünk kell- csirkemellszeletek, zöldségek, kenyér grillezésére is tökéletesen alkalmas! Tudom furi ötlet- de miért ne? teflonos, fűtött lemez, mi problémát okozna? Pláne, ha vigyázunk rá és nem karcoljuk még fémmel...

Elkélhet még esetleg egy vízforraló, ami instant dolgokhoz, virslifőzéshez és ilyesmikhez is jó lehet, de ha van mikrónk meg rizsfőzőnk például, nem olyan sok szükség van rá, amennyiben 1-2 bögre vízre van csak szükségünk. Nagyobb, 1-2 literes mennyiség esetén már jól jön.

Nos, ezek az alapdolgok, amikkel már nagyon, de tényleg nagyon sok mindent meg lehet csinálni a leglepusztultabb, legelhanyagoltabb koliban is. Lesznek is irigyeink!

Következő körben az alap kajákról, beszerzési tippekről lesz szó, majd a sokoldalú, olcsó és egészséges tojásról írok, a továbbiakban pedig még eldől, de sok ötletem van, kollégista receptekre, egyszerű és olcsó kajákra! :) remélem időm is lesz!

2011. szeptember 25., vasárnap

Mindszent Havi mulatság, 2011. október 8-9

A rendezvény rövid beutatása:

Immár második alkalommal rendezik meg Bodrogkeresztúrban 2011. október 8-9-én a Mindszent Havi Mulatság, melyen a helyi érdekeltségű kézművesek látják vendégül, és ismertetik meg az érdeklődőkkel a települést. Bodrogkeresztúr sokkal több attól, amit a sietős átutazó lát: a bronzkor óta lakott falunkban él szobrász, fotóművész, kézművesek és természetesen elhivatott borászok.

Közvetlenül a település mellett folyik a kíválóan hajózható Bodrog, a természetvedelmi területnek számító ártéren pedig sok vizimadár lelte meg élőhelyét.

A kiváló borok - helyi ételek, kézművesek – szüret és aszúszedés, sétahajózás a Bodrogon idegenvezetéssel, kiállítások, egész napos programok, népi játékok, madárles, gyerekfoglalkozások várják az idelátogatót.

Délután Szarka Gyula (Ghymes) “Bor és lányka” című koncertje, este Táncház, ameddig a jó kedv tart!

Kóstoltat: Bott Pince, Füleky, Dereszla, Patricius, Puklus, Tokaj Nobilis, Breitehbach, Bodrog Borműhely,

Bemutatkozik a Borecet Manufaktúra és a Pántlikás Biokertészet is.

Belépőjegy: 2.000 Ft/fő (elővételben 1.500 Ft/fő) - az ár tartalmazza a programokon való részvételt, és pincészetenként egy bor megkóstolását.

14 éven aluli gyermekeknek ingyenes a részvétel.

Részletes programok www.tokajfestival.hu oldalon.

Házi csirkemellsonka

Készült már, és bejött. Úgyhogy a vkf-re gondoltam, hogy készítek ilyet, de aztán nem sikeredett időben csirkemellért menni, és kicsúsztam volna az időből, meg egyébként is sejtettem, hogy valami hasonló lesz a többi pályamű közt. Hát házi felvágott volt, de ilyen sonka jellegű dolog nem. Úgyhogy most, hogy újra megcsináltam, le is írom!
Egy kellemes, pácolt sült vagy főtt csirkemellsonkáról van szó, ami 'torihamu' néven (csirkesonka) a japán főzősblogokon pár éve végigsöpört. Egész recepteskönyvek jöttek ki elkészítési és felhasználási módokról, fűszertippekkel, miegyébbel. És kifejezetten jó ötlet! Nem sok munka van vele, inkább a pácolás az, ami hosszadalmas, de ezt leszámítva, egy nagyon finom, jó textúrájú, vékonyra szelhető sonkát készíthetünk. Természetesen nitrites pácsó, nátrium-glutamát, húspuhító szer és füstaroma nélkül. Ami nem semmi!

HÁZI CSIRKEMELLSONKA
- x darab fél csirkemell
- x-szer 1 ek  méz
- x-szer 1 tk. só
- x-szer 1 kk. őrölt bors
- egyéb fűszerek ízlés szerint
- erős nejlonzacsi (fagyasztóba való tökéletes)

A csirkemelleket megmossuk és letörölgetjük. A nejlonzacsiba, amibe beleférnek a pácolni való mellek, mézet, sót, borsot és fűszereket rakunk, a csirke mennyiségével arányosan. Én most szecsuáni borsot tekertem még bele meg fokhagymaport, de kakukkfűvel is remek, vagy sok-sok tarkaborssal. A zacsiba tesszük a húst, és bekötözzük, majd nyomogatva-rázogatva egyenletesen bevonjuk a húst a páccal. 1-3 napot pihenjen a hűtőben.
Mikor kivesszük, alaposan öblítsük le, és hideg vízben áztassuk ki belőle a sót, erre egy óra elegendő.
Nos, és itt térnek el a különféle iskolák.
többek között itt, és sok más helyen is, főzős módszerrel készítik el a sonkát. Ehhez szaloncukorszerűen be kell csomagolni a melleket folpackba, jó szorosan, és hengeresre gyúrogatni őket. Ezeket a szaloncukrokat pedig forró vízbe eresztjük, 5-7 percig gyenge lángon főzzük, elzárjuk alatta a lángot és jól záró fedővel lefedve a forró vízben hagyjuk, míg az kihűl. Így remekül megfő, nem szárad ki. Én is bizalmatlan voltam, de kellemesen csalódtam az eredményt illetően.
Itt azonban középmeleg sütőben (120c) sütik meg a csirkemellet kb. 45 perc alatt. Ha megbökjük és a kicsorduló húslé tiszta, már készen van. egyébként aranyszínűnek kell lennie ilyenkorra.

Kipróbáltam mindkettőt, a főzött verzió kicsit porhanyósabb és szaftosabb, de inkább leveshús-szerű, nem lehet olyan vékonyra vágni és kevésbé aromás, mint a sült, a sült viszont kissé szárazabb, sósabb, de fűszeresebb is, és sokkal jobban hasonlít a bolti csirkesonkákhoz állagban és ízben is. Most sütöttem, mert épp nem volt elég nagy tiszta fazekam. De így talán jobb. bár, ízlések és pofonok:)

Mérleg: tekintve, hogy lefőliázva a csirke-pulykamellsonkák 3-400ft körül is lehetnek (10 deka...) rendkívül jól kijövünk azzal, hogy egy 25dekás csirkemelldarabot megcsinálunk ugyanennyi pénzért sonkának, de vegyük figyelembe, hogy 1,5 mm vastagra nem nagyon tudjuk szelni, mint a boltit, és könnyen előfordulhat, hogy csinálunk 2 szendvicset a párunknak, egyet magunknak, és már el is fogyott... szóval kábé egálban vannak, ami igazán számít, hogy mi magunk csináltuk.

2011. szeptember 22., csütörtök

Fokhagymás ecetes ubi télire

Nos, aki már követ egy ideje, az tudja rólam, hogy 1: imádom a savanyúságokat, 2: utálok boltban venni bármit, amit megcsinálhatnék itthon. NNa, ebből lett az, hogy kerestem valami tuti ecetesubi receptet. És valahogy várható, hogy szerintem a legeslegjobb ecetes ubi az a mekdós. (McDonald's-os) És keresgéltem receptet rá, mert az elvileg a Heinz terméke, ahogy állítólag minden szószuk meg ilyesmijük is heinzes alapanyagokból van (kivéve persze a kis szószokat, a műanyag kapszliban, azok magyar univeres cuccok), így hát utánanézegettem a heinzes receptnek. Egy, állítólag a gyárból származó receptet találtam, amit ki is próbáltam. Hát, szerintem a mekdós ubihoz képest kicsit túl fokhagymás, de semmiképpen sem zavaróan, és nagyon, nagyon finom lett. És nincs benne tartósítószer. És nem forrt fel! Tehát: király vagyok!

HEINZ-KOPPINCS ECETES UBI
1,5 kg uborka
10-14 ger. fokhagyma
1/4 cs. só
2 3/4 cs. almaecet (olyan 7 dl)
2 3/4 cs. víz (7 dl)
12-15 szál kapor
20-30 szem bors

Az uborkát jól megmostam, lekeféltem. Az üvegeket forró vízzel kimostam, majd mindegyikbe 2 ger. fokhagymát és 2-3 szál kaprot, valamint 4-5 szem borsot tettem, és belegyömöszöltem az ubikat. A maradék fokhagymát félbevagdostam, és a maradék borssal együtt a sós-ecetes vízhez adtam. Ezt a keveréket felforraltam, majd forrón az uborkákra mertem. Szorosan lezártam, majd egy napig dunsztoltam.
Egy hónapot érleltem kibontás előtt.
Szerintem jobb, mint a bolti uborkák (sőt, sok házinál is jobb...)!

2011. szeptember 21., szerda

Olajbogyós-aszalt paradicsomos ciabatta

Hát ez a hülye blogger, meg az újításai... agyrém. Amúgyis elég régen írtam de most is 3 napba telt, mire összegyűjtöttem a türelmemet ahhoz, hogy nekiálljak végre rendesen... vagy csak a kolisnet volt szar, nem tudom, de sehogy nem tudtam írni a bejegyzés-ablakba... meh.
Mostanában nem nagyon brillírozok, mert elkezdődött a suli, a kínai szak gólyája lettem (ah milyen jó nekem, nincs még egy ilyen hülye a világon, hogy japán szak befejezése után kínaira menjen... nyehe) és alig van energiám bármire. Bár ahogy így kezdünk belerázódni a dolgokba, egyre inkább felülkerekedem a nehézségeken...de főzésre eddig kevés futotta. Mindenesetre enni kell, tehát amit egyébként is minden nap vagy minden másnap sütök, az a kenyér. Néha kicsit megrafkózva. Mint ezt.

OLÍVÁS-ASZALTPARADICSOMOS CIABATTA

fél kg. liszt
2 tk. búzasikér, minőségjavításra
1-2 marék tönkölykorpa, hogy anyag is legyen benne
1 tk. élesztő
1 tk. só
4 dl víz, de lehet h több is kell
15 szem olajbogyó
10 szép aszalt paradicsom

A száraz hozzávalókat összekevertem, dúsítottam a felaprított olívával és paradicsommal, majd felöntöttem vízzel, és úgy kábéra, mint a dnkt, összekevertem, míg összeállt. Elég lágy (híg?) de formatartó tésztának kell kikerekednie, amit kézzel is megdolgoztam kicsit, de nem igazán fontos- a hosszú-hosszú kelesztés elintézi:) 2 óra pihenés után egy éjszakát  a hűtőben töltött, majd másnap, kivétel után, hagytam hogy visszamelegedjen szobahőmérsékletűre, és megint megtapostam kicsit a tésztát. Kiborítottam a meglisztezett asztalra, és olyan másfél ujjnyi vastag, kb A/3-as méretű négyszöggé igazgattam, melyet 8felé vágtam, meghintettem liszttel, és forró gőzös sütőben sütöttem meg, kb 20 perc alatt.

Szendvicsnek remek! Nekem 8 kb. 120 grammos (lemértem! :) ) kenyérke lett belőle tökéletes, nagy lyukakkal, masszív tésztával, amiből eggyel is teljesen jól lehet lakni, finom emmentálival, paradicsommal, kefirrel:)

2011. szeptember 9., péntek

Két lepény

Lepények, vagy pizzák nem-hagyományosan, de hát ha valami akkor az, ha olyan, amilyen, mint pl a pizza akkor pizza, ha megfelel bizonyos dolgoknak, akkor nem muszáj pizzának hívni, ami nem az... persze az egyszerűség kedvéért lehet, metonimikusan. De attól még maradjanak ezek itt lepények. Mert azért eléggé magyaros hangulatúak. (vagy erdélyiesek, whatevör) Nyáron, mikor a dögmelegben nincs kedve enni az embernek semmit, akkor is csúsznak egy-egy korsó jó hideg sör mellé, estefelé:) és mégiscsak mások, mint a pizza.

A tészta itt, a többi alább.

AJVÁROS LEPÉNY
1/2 üveg (kb 2 deci) ajvár
1 fej hagyma
2-3 paradicsom
juhtúró
sajt

Az ajvárral megkent kinyújtott tésztára karikákra vágott paradicsomot és felszelt hagymát szórtam, és juhtúrót morzsoltam rá, majd megszórtuk reszelt sajttal.

JUHTÚRÓS LEPÉNY
1 nagy pohár tejföl
2 ger. fokhagyma
1 fej vöröshagyma
paradicsom
juhtúró
kapor
csípős paprika

A tejfölt az átnyomott fokhagymával összekevertem, kicsit sóztam, és megkentem vele a tésztát. Szórtam rá felszelt hagymát, csípőspaprika-karikákat, paradicsomszeletet és morzsoltam rá juhtúrót. Ráreszeltem a sajtot, és meghintettem kaporral.

2011. augusztus 31., szerda

Kollégista Gurman nem-kollégista eszközökkel

Azon gondolkodtam, hogy kollégistaként rettentő extrém dolgokat csinálok, mint kaják, és bizonyára sokaknak nincs ennyi minden a környezetében. Meglehet, hogy egy kekszesdoboz méretű rekesze van egy felosztott hűtőben, és meglehet, hogy nincs is konyha. Az is meglehet, hogy a kollégium maga nem jól felszerelt, így kénytelen az ember magának beszerezni mindent. Így, arra jutottam, hogy érdemes lehet egy új "cikksorozatot" indítani a kiképzőtábor mellé- a Csóró Kollégista-sorozatot, melyben 500 ft alatti összárból készül kaja 1 vagy 2 személyre, nem használ, vagy nagyon kevés bolti, üveges, zacskós, dobozos és egyéb műanyag összetevőt tartalmaz, és a 4, legszigorúbb kollégium által szobákban is megengedett konyhai kisgépet használja: rizsfőzőt, kontaktgrillt/melegszendvicssütőt, vízforralót és mikrót. ezek össz. kb 12ezer forint ráfordítással beszerezhetők vateráról vagy egyéb szerencsés forrásokból, és sokáig szolgálnak. Kollégistáknak (és agglegényeknek, és elfoglalt anyukáknak, és éhes, éppen hazaért iskolásoknak, és egyedül élő öregeknek, és...) pedig végképp hasznosak. Egészségesebb kaják, olcsóbb életvitel, több spórolás. És csak egészen kicsi ráfordítás, energiából.
Hát itt a 300 ft/kg teszkósvirsli az alapmenü, amiben a lapát nyele is benne van, meg magyarország összes közúti áldozata. De azért a zacskós ramen  a top 5-ben benne van...No-no.

VKF 44/3 Citromos-zöld teás cukorka

Ez is olyan, amit tuti boltban vesz mindenki. Mert macerás. De aki nagyon elvetemült, annak igencsak megéri. Mert isteni! És persze ilyet sem kapni itthon....

CITROMOS-ZÖLD TEÁS KEMÉNYCUKORKA
15 ek. kristálycukor
1 citrom
1 nagy ek. matcha, japán zöldtea-por
2 ek keményítő
4 ek porcukor

A kristálycukorhoz hozzáreszeltem a citrom héját, és belefacsartam a felének a levét. Feltettem a tűzre egy kis lábosban, és folyamatosan kevergetve teljes felolvadásig főztem. Óvatosan, meg ne égjen, a citromhéj meg végképp ne! Ha teljesen sziruppá olvadt, levettem a tűzről és belekevertem a matchát. Majd a keményítővel összeszitált porcukrot egy tálcára vastagon felszórtam, ráöntöttem az egész masszát, és a tetejét is jól beszórtam porcukorral. Miután kicsit megdermedt, lehet kockázni, és a vágáséleket is beporcukrozni. Nagyon jó! Olyan lett, mint az igazi japán cukorkák!

Persze először nem így csináltam, hanem megpróbáltam cseppentgetni a porba a masszát. Nem jó ötlet. Ne csináljátok. :)
Sok sikert:)

VKF 44/2 Házi chips zsírmentesen

A második vkf-szösszenet. Sok elszúrt krumpli és még több káromkodás, de csak sikerült kitalálni, hogy is lenne tökéletes!

CHIPS
krumpli

egyéb fűszer, ha valaki rafinálni szeretné, ami totál lehetséges. tippek alul!

A krumplit megpucoltam, és 1mm-esre felkarikáztam. Gyalulni is lehet, akinek van, de egy jó éles kés és biztos kéz is letudja a dolgot. Egy nagy kerámiatányérra rakosgattam a kicsit leitatott krumplikarikákat úgy, hogy ne fedjék egymást, megsóztam, és 3 percre max fokozaton a mikróba tettem őket. És itt a trükk! Egy perc hűlés után újból 3 perc sütés kell, hogy készen legyenek. Ha egyben marad a sütésidő, megégnek! Próbáltam egyébként szalvétán, sütőpapíron, konyhai törlőn is, a sima pucér tányér vált be igazán.

EDIT: itt, a szinttársak tesztjei alapján kiderült, hogy sütőpapír- és tányérfüggő is, hogy melyikre ragad rá végzetesen ... hát, sajnos, próbálkozni kell. Úgy tűnik, eddig csak egy tányérunkra nem ragadt rá. Mégis a sütőpapír a tuti:) (erre jó a tesztelés:D)

kihűlés után ropogtatható, tökéletes cucc. Egy nagy krumpliból majd' fél zacsi chips kijön. és mennyi egy nagy krumpli? 25 ft! és egy zacskó chips? ennek a tízszerese. Ja, kalóriában is.

Ízesítési tippek: A magyarországon sajnálatos módon nem kapható sós-ecetes chips előállításához kis almaecetbe érdemes mártani a krumplit, és úgy, sózva, mikrózni.
tuti ötlet a bors, a vöröshagyma- vagy fokhagymapor, de akár pirospaprika, curry is. nem hiszem, hogy bármelyikkel mellé lehetne lőni! :)

VKF 44/1 Csicseriborsó- snack

Megmondom őszintén, nagyon nehéz volt ez a vkf-téma. Mert igazából mindent meg lehet csinálni otthon, és nem azért főzünk, hogy ne vegyünk készterméket- hanem azért veszünk készterméket, mert nem főzünk. És ilyen alapon, a késztermékekkel szembeni ellenállás egy főzőcskés közösségben valahogy magától értetődő, és ezért furának találtam a kiírást. Bár, ha már a magginak van pofája egy rántott hús-bundát vagy főzelékrántást is zacskóba tenni, akkor igen, baj van. De azt hiszem, azért nem velünk.
Így nagyon nehéz volt kitalálni, mit is csináljak. Aztán három dolog is felmerült- mert végülis mit veszünk tényleg, tényleg mindig boltban? Olyat amit nem tudunk otthon. Vagy macerás. Vagy lehetetlen. Élesztőt, pl, vagy mondjuk cukrot. Nna, ilyen előállítására meg extrém lett volna ez a vkf. Na, szal fura és fura, de végül háromféle dolgot is csináltam- íme az első. forrás: justhungry.com

CSICSERIBORSÓ-SNACK
3 marék száraz csicseriborsó
2 ek olívaolaj
1 ek fekete hagymamag
1 ek curry
2 tk só
1 késhegynyi chili
1 tk fokhagymapor
1 ek cukor/méz

A csicseriborsót egy éjszakára beáztattam, majd puhára főztem. A fűszereket kikevertem, beleforgattam a borsót, majd egy sütőpapíros tepsin elegyengettem. Forró sütőben, 10percenként megkevergetve, 40 perc alatt sütöttem ropogósra.
Finom, nincs benne sok zsír, sok a fehérje, fűszeres, ropogós, incsifincsi!

2011. augusztus 30., kedd

Ajvár

Azon gondolkodtam a piacon, hogy végülis mennyi pénzt elszórtam földre, magokra, virágládára és egyebekre, és végül 3 szál gaz se maradt meg, és most itt a piacon fillérekért vettem 4 kiló paradicsomot meg 2 kg kápiapaprikát meg mindenféléket...nem mondom hogy nem érte meg, de azt hiszem, nem annyira jövedelmező-már pénzügyileg, az eszmei különbséget, és az esetleges mesterséges rásegítéseket nem számolva- ez a küszködés, hogy kertészkedjünk kert nélkül...na de mindegy, sokat tanultam belőle, és az élmény is jó, csak mégis, sajnálatos, hogy megpusztul minden, amivel foglalkoztunk, és kellemetlen, hogy potom pénzért pótolni lehet a kiesett "termést".
Na, de ez lett a paprikákkal.

AJVÁR
2 kg kápiapaprika
2 padlizsán (asszem olyan 70 deka...?)
só, bors, olívaolaj
2 fej hagyma

A paprikákat és a padlizsánokat gondos mosás után sütőben feketére sütöttem. A héjukat lehúztam. Míg ezzel játszottam, addig olyan 2 dl olajon megdinszteltem a felszelt hagymát. A padlizsán és paprika húsát kicsit széttépkedve-vagdosva hozzáadtam, sóztam-borsoztam, majd takarékon, gyakori, erős kavargatás mellett, kb. 2 óra alatt pürésre-krémesre főztem az egészet. Egy villával erre persze rásegítettem még kicsit.
Forrón tiszta üvegekbe kanalaztam, majd dunsztban hagytam ma reggelig.
Ma volt a teszt.
háttér a Katona József Színház műsora...:D

Nem fogja megérni a telet se!:D

2011. augusztus 21., vasárnap

Magyar bentóbox

Igazi érdekességet találtunk ma a teszkóban, a "vidd ócsón, mer' nekünk nem kell és egyébként kutya se veszi meg"-részlegen. Bentódoboz! Végre valaki rájött, hogy itt is visznek kaját munkába az emberek, és ehhez jól jön egy praktikus doboz, ami kifejezetten ehhez való, ami a rituálé része, ami a nap egy kis szünetének középpontja...és hogy ez ízléses legyen és praktikus. Remek. Persze, hoyg nem kellett senkinek. Leárazva viszont, öccázé, kifejezetten jó fogás!
Egyszerű, átlátszó műanyag doboz, pattintós fedéllel, amin egy kis bemélyedés-külön kis fedéllel- rejt egy sabilabbfajta műanyag kés-villa párost. Egész jó! Nekem tetszik. :)

Mókus kiképzőtábora 3. Továbbra is szénhidrát: a méltatlanul kezelt rizs

Azt bizonyára mindenki tudja, hogy a rizs a 12. században került Európába, mint egy a keresztes háborúk kevés jótékony következménye közül. Vele érkezett még a dinnye például és a citrom, valamint sok egyéb fűszer, ami alapjaiban változtatta meg az európai étkezést.

Alapjaiban változtatta viszont meg származási helyének, Ázsiának az étkezését is. Tekintve, hogy a rizs a legnagyobb terméshozammal rendelkező gabonafajta, valamint emellett a legtápanyagdúsabb is (persze most maradjunk, mint viszonyítási alap, az ősgabonáknál), egyúttal a legkevesebb feldolgozást igényli fogyasztás előtt, alapvető gabonává vált a Keleten, megelőzve a kölest. Innen terjedt világhódító útjára, s vált létfontosságúvá az egész Távol- és Közel-Keleten, de még Észak-Afrikában is, s került hozzánk.

Természetesen azért vannak különféle rizsfajták, és ez az, ami valóban méltatlan, szegény rizsre nézve. Alapvetően háromfélét különböztethetünk meg, és szorozhatjuk kettővel, mindegyiknek a beszerezhetetlen, barna, hántolatlan verzióját is véve. Van a gömbölyű szemű, mint a japonica rizsek és pl. az olasz arborio vagy a mochirizs, van hosszúszemű, mint a mindennaposan használt egyszerű fehér rizs, mint az indiai és észak-afrikában fogyasztott rizsek, és a nagyon hosszú szemű, mint a jázmin, basmati, meg thai, meg kitudja milyen neveken kerülnek forgalomba-rizsek. És mindegyik másra való!
Ez a kerekszemű japonica-rizs. Az arborio kicsit opálosabb ennél, a mochirizs pedig egészen csiszoltüveg-fehér. Japánban és kínában ez az alap fajta, mert keményítőtartalma magas, és így, a jól megfőtt, de nem halálra főzött rizsszemek is összetapadnak, és pálcikával könnyen fogyasztható. Másfajtából ne is próbálkozzon senki sushit, onigirit vagy akármilyen japán-kínai kaját csinálni. Íze kellemes, édes, karakteres, szóval VAN neki. Olaszországba szakadt változatai pl az arborio vagy a vialone, amik, ugyancsak keményítőtartalmuk miatt, a rizottókészítéshez valók. Ezek a rizsek használhatók egymás helyett (kivéve a mochirizst, de egy nem nagyon vásottorrú nem veszi észre a különbséget, csak az még tapadósabb és keményítősebb), viszont a többi, az alábbiak, nem helyettesíthetik.

Ez az uncsi, sima fehér rizs, közötte pont egy kis szem japonica. Ez való piláfokhoz, paellához, rizseshúshoz, összekevert szószos- szmöttyös- rizses cuccokhoz, mint sok indiai kaja. Olcsó és jellegtelen, rendesen főzve pergősre fő, ám sokan tapadósabb rizseket imitálva vele halálra, péppé, szottyá főzik. Nem-nem. Kóstoljátok meg egymás után a különféle rizseket. Rá fogtok jönni a különbségre. Rendszerint inkább olajízű, mint rizs. Köretnek szerintem nem is megfelelő, hacsak nem különféle zöldségekkel feldobva. Megvan egyébként a maga haszna- "hordozóanyagként" egytálételekhez, szószos dolgokhoz, semleges alapot kívánó dolgokhoz remek, mert igazán a főzőlé íze határozza meg az ízét, mivel önnállóan nem sok van neki. Ennek ellenére itthon ez van a boltok polcain, ez van az éttermekben, ez van a töltöttkáposztában, ez van a "rizibiziben", ezt főzik szét, mint ragadós rizs, ezt olajozzák meg, mint pergős rizs, mintha tényleg csak ez lenne. Szívek joga...

És ez a basmati rizs. A nagyon hosszú szemű rizsek aromásak, jellegzetes ízük és illatuk van, érdemes olyan kajákkal enni őket, amik szintén ilyenek- indiai, dél-távol-keleti ételek. Nagyon pergős és mintha kissé száraz is lenne, de ez a jellege. Kifejezetten köretnek való.

A rizsismereti gyorstalpaló után pedig szeretném elmondani, hogy mitől gyorsrizs a gyorsrizs és miért nem jó.
A gyorsrizs egy előfőzött és kiáztatott rizscsontváz gyakorlatilag, ezért fő meg olyan hamar és ezért nincsen semmi de semmi íze. És tápértéke se. Úgyhogy nem nagyon ajánlom. Inkább tanuljunk meg igazi rizst főzni, tökéletesre!

A kerekszemű rizst többször egy tálban átmossuk, míg a leöntött víz nem opálos, hanem tiszta. Eztán javasolt fél órát áztatni a rizst, de nem fontos. Egy edénybe öntjük, és kb. kétszeres mennyiségű vizet öntünk hozzá. (pl 1 bögre rizs+2 bögre víz) Ez csak azért kb, mert az arány egyre csökken, minél több rizst főzünk egyszerre, de egy bögre is elég két embernek, szóval jó ez így. Alapnak jó. Fedőt teszünk rá, és erős lángon felforraljuk, majd közepesre vesszük 5 percre, majd kicsire, 10 percre. Ekkor már valószínűleg nem, vagy kevés víz lesz a rizs alatt. De nem szabad felnyitni a fedelet! Zárjuk le, és hagyjuk gőzölődni még legalább 10 percig. Így nem marad alatta víz, tökéletesen megpárolódik anélkül, hogy szottyosra főne vagy leégne, és le sem tapad. Sushirizst ugyanígy kell, csak a pihentetés után egy ecetes-sós-cukros lébe bele kell forgatni. erről majd máskor.

A hosszúszemű rizst általában szűrőben megmossák, de olyan is akad, aki nem. Kis, forró olajon fehéredésig pirítjuk, majd kétszeres mennyiségű forró vízzel öntjük fel, sózzuk, esetleg a zöldségeket is hozzákeverjük, rátesszük a fedőt, és forrás után kis lángon 15 percet főzzük. Ugyanúgy mint a kerekszeműnél, 10 perc pihentetés érdemes.

A basmati jellegű illatos rizst is többször átmossuk, majd fél óra áztatás ennek sem árt. Másfeles mennyiségű vízben kezdjük főzni egy kis ghível, vajjal vagy olajjal, és egy pár csepp citromlével. Forrás után ugyanúgy 15 perc és egy kis pihentetés, természetesen mind lefedve, háborítatlanul.

Remélem, hasznosnak bizonyult az írás, és hogy többen használtok majd többféle, jó minőségű rizst, ha igazán élvezni akarjátok az ételeiteket, melyeket így is autentikusan igyekszik mindenki elkészíteni-miért ne foglalkozzunk akkor az ilyen apróságokkal is, mint a kis rizsszemek?:) Egyetek finomat, egyetek jót. És készítsétek magatok:)

(forrás és képek, valamint hálás köszönet az egyik kedvenc honlapomnak: http://www.justhungry.com/2007/01/looking_at_rice.html)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...