Lisztmentes okarasütemény

Tegnap megint szójatejet főztem (továbbra sem tudok felülemelkedni az irreálisan magas kereskedelmi árán) és mint szokás szerint, maradt egy tálka okara. Sokszor került már a komposztba, de mindig fájó szívvel. Most inkább kísérleteztem. És nagyon jó lett!

OKARASÜTEMÉNY

- 1 bögre okara (kb 100 gr szójabab "megfejése" után visszamaradó babpüré)
- 1 érett banán
- 5-8 szem datolya, ledarálva (vagy cukor, vagy édesítő)
- 2 tojás
- 2-3 nagy ek. őrölt lenmag
- 2-3 nagy ek. kókuszreszelék
- 50 gr zabpehelyliszt
- 1 tk. őrölt bourbon vanília
- 1 tk. sütőpor

A banánt és a datolyákat leturmixoltam, majd felvertem vele a tojásokat, és belekevertem az enyhén nedves okarát. Ezután a száraz hozzávalókból annyit kevertem bele, hogy a tészta tésztaszerű legyen- kezdtem a darált zabbal, aztán ment a lenmag, végül a kókusz. De szerintem békésen felvesz még többet is.
20 percet sült közepes lángon, tűpróbáig.

Az eredmény kellemesen szaftos, vaníliás-kókuszos-banános turmixra emlékeztető, nem túl levegős de egyáltalán nem fojtósan tömör, üdítő reformsütemény lett. Igazán laktató, tele van rosttal és egészséges dolgokkal. Kiváló reggeli, uzsonna! :)

sushi, szusi, vagy mi is az

definíciót illetően, ami ecetes rizs és (többnyire) hal, az sushi. De ettől még a sushi nem "nyers hal". csak a hal, az már csak sashimi. Ami éppenséggel sushifajta (elég minimalista ugyan) de amúgy van még sokféle, és a sokféle a mérvadó. van kokcába préselt (oshi~), sült tofuba töltött (inari~), kézzel tekert (temaki~), bambuszlappal tekert (maki~), kis halmocskákra (nigiri~)rendezett, tojáslepénybe töltött (hamaguri~), "szórt" (chirashi~), kézzel golyócskázott (temari~).
Az uborkás a leghétköznapibb, az való a különféle halasok közé, "leöblíteni" az ízt, ez a kappamaki.
És még ezer hagyományos van.
De tény, hogy rengeteg tévképezet kering és ez nem túl jó. De persze lehet, hogy én meg mondjuk az etióp konyháról tudnék hülyeségeket mondani... szóval senki sem tudhat mindent, de amiről azért tudni lehet, arról nem árt:)
Szóval sushi. Leggyakrabban kis makisushikat (ez a tekercselt) készítek, szeretjük az algát, szeretjük az ilyen "europizált" dolgokat benne, mint konzerv tonhal meg surimi. persze ezen egy japán lenézően mosolyog- de ha egyszer nem jutok hozzá még fickándozó polipkarokhoz, vagy egy-órája-még-tátogott-tonhalhoz, marad ez- de nem mindegy, tudjuk-e, mi az igazi! szóval az alábbiakat vegye mindenki csupán útmutatóul, és legyen tisztában vele, hogy nem ezek a hagyományos töltelékek, vagyis "dane"-k, hanem inkább polipkar, többféle nyers vagy pácolt hal, omlett, uborka, akár tofu.

MAKISUSHI

2 csésze kerekszemű rizs (sushirizs, japonica, de én nem sértődöm meg az arborion sem, a lényeg, hogy kerek, nagy keményítőtartalmú, ragacsosra fővő rizs legyen, nem pedig pürévé főzött akármilyen másik)
szűk 4 csésze víz
minden csésze rizsre számítva: 4 ek rizsecet (suttogva mondom csak: vagy alma), 1 ek cukor, 1 tk só , ha valaki sushiecetet vesz, abban már ezek benne vannak.
nori (sózott, pirított algalapok)
töltelék, feltét- millió variáció lehetséges, ma már krémsajtos-csirkehúsos meg mézes sült kacsás is van, ami szerintem azért kicsit elrugaszkodott, de miért ne.

a rizst sótlanul megfőzzük,így. Eztán a forró rizst az ecetes lével összekeverjük, és szétteregetve hagyjuk kicsit hűlni.
Eztán az elfelezett (mert sóherek vagyunk és amúgy is minek pazarolni, nem csinálunk olyan nagy tekercseket)és sushimakira, vagyis bambuszszőnyegre, ami olyan, mint a nádroló, (vagy konyharuhára) helyezett nori lapok felénk eső 4/5-ét fél centi vékony rétegben, vizes kézzel, beterítjük rizzsel. Ennek a felénk eső harmadába helyezzük a töltelékeinket, majd egy óvatos, gördítő mozdulattal feltekerjük a cuccot. itt található egy képekkel jól illusztrált guide, persze az egyik kedvenc japókajás honalpomról, a just bentoról.
Éles, vízbe mártott késsel felszeljük a tekercset, majd pácolt gyömbérrel (beni shoga), szójaszósszal és wasabival tálaljuk.
Tessék kipróbálni, és eloszlatni ismerőseink tévképzeteit! jó étvágyat! :)

vkf 47, a kalandos- Mi más, mint bentó?:)

Erre a VKF-re viszonylag egyszerű volt kitalálni, mit is készítsek- a bentó, mivel szobahőmérsékleten szokás enni, egyszerűen remek kirándulókaja. Sőt, sokkal változatosabb és kiegyensúlyozottabb tud lenni, mint a mostani kirándulócsomagok, amiket gyakran látok gyerekeknél: szendvics, kakaóscsiga, csipsz, győri édes, esetleg egy alma, és szinte minden esetben valami agyoncukrozott lötty. És csodálkozunk, hogy hiperaktívak...

felső tartó: 3 onigiri, kis szelet rántott hús csíkokra vágva (japánul tonkatsu, ugyanezt az ételt ők is eszik!).

Alul: teamárványos tojás (ami tény, hogy ázhatott volna kicsit tovább), mustáröntetes párolt sárgarépa, nyusziformájúra vágott almagerezd, állatos bio tönkölykeksz (próbáltam nyuszisakat keresni, de csak négyet találtam).


Nagyjából így csinálná egy japán is. van fehérje, rizs és zöldség-gyümölcs is kb. egyenlő arányban, sőt egy kis desszert is belefért.
Mindemellett a japán étkezést alapjaiban meghatározó ötös számnak is (úgy-ahogy) elget tesz.

A japánok szerint egy étel akkor tökéletes, ha mind az öt érzéket stimulálni tudja, ezért fontos pl. a tálalás, az ételek elrendezése egymás mellett, azok formája (tapintás sem mindegy!).
Az öt színt is általában tartalmaznia kell: fehér (rizs), fekete(nori vagy szezámsó vagy szójaszósz), sárga(tojás, akármilyen formában- végülis a sárgája mindig sárga, és az a lényeg benne), piros vagy narancs (répa, alma) és zöld, ez az ami kimaradt, mert azt hittem, van kígyóuborkám, de elfelejtettem hogy nincs már, de gyakran a norit is ide számítják.
Emellett ez öt elkészítési mód is fontos: nyers (alma), főtt(rizs, tojás), párolt (répa), olajban sült (tonkatsu) és pirított, ami általában és ez esetben is a nori.
tehát egy majdnem tökéletesen kiegyensúlyozott, és szerintem eléggé esztétikus bentót sikerült készíteni, amit öröm elfogyasztani:)

jó kirándulást és jó étvágyat mindenkinek! :)

Kínai holdújév!

Tegnap volt a kínai holdújév, a sárkány évébe léptünk. 龙年快乐!
hagyományos újévi étel a 饺子 jiaozi (ty(i)aocö), japánul 餃子 gyouza (gjóza) mongolul Бууз (bóc), koreaiul 만두 mandu (mantu). Ugyanarról van szó: főtt vagy gőzölt vagy serpenyőben sütött, hússal, káposztával és hagymával töltött tésztabatyu.

JIAOZI

- 250 gramm darált sertéshús
- 8 levél káposzta
- fél póréhagyma
- snidling, amennyit nem szégyell az ember
- egy ger. fokhagyma, reszelve
- diónyi gyömbér, reszelve
- egy ek. főzőbor
- egy tk. keményítő
- egy ek. szójaszósz
- egy tk. szezámolaj

- 2 csésze liszt
- 2 dl forró víz
- kiskanál só

A liszttel és a forró vízzel ruganyos tésztát gyúrtam, amit hagytam pihenni egy fél órát, míg összekvertem a tölteléket. A töltelékhez a káposztalevelek torzsáját kivágtam, és összetekerve őket nagyon vékony csíkokra, amiket pedig icipici négyzetecskékre vágtam. ugyanígy a póréval és a snidlinggel is. Lereszeltem a fokhagymát és a gyömbért. Mindent összekevertem, és jól "összedagasztottam" a masszát, míg egészen cuppogós nem lett.
A tésztából cseresznyényi gyombócokat vettem, amiket kb 12 cm-es körökké nyújtottam. Ezekbe a tésztalapokba töltöttem egy-egy teáskanálnyi húsos masszát. A hajtogatás kicsit trükkös, de belejön az ember, itt egy videó:

http://www.youtube.com/watch?v=r8MBX-SXnmg


(hát igen, nem egy tízperces kaja az tuti... egyébként a kapy út 19. alatti koreai-japán élelmiszerüzletben emlékeim szerint 450 ftért lehet kapni jiaozitésztát, fagyasztva, készen)

Forró serpenyőbe kis olajat öntöttem (teflon vagy tapadásmentes legyen!!! de tényleg...) és belesorakoztattam a batyukat. addig sütöttem, míg az alja kis pírt nem kapott, ekkor felöntöttem forró vízzel a derekukig, és lefedtem. 5 perc és elfogy a víz alóluk, ekkor kis szezámolajjal megpirítottam még, majd kifordítottam egy tányérra.

Chiliolajos vagy fokhagymakarikás szójaszósszal kínálják, mártogatni.
Jó étvágyat és 新年快乐!

(250 gr darált hús: 300 ft, spar. póréhagyma: 150 ft, tesco. káposzta: elenyésző:D liszt: 50 ft (160 ft, tesco), snidling: 250 ft/ cserép, tesco ----- két zsúfolt serpenyőnyi lett belőle meg plusz 4 darab, ami kb. 45 darabnak mondható, de maradt még tészta, és volt dagi batyu is, sovány batyu is, szóval 45-50 körülire tenném az adagot)

Oyakodon

Oyakodon, vagyis ahogy egy tanárom nagyon művészien fordította, "anya és lánya a rizsen". Az "oya" a szülő, a "ko" a gyerek, a "don" pedig a "donburi" rövidítése, ami csupán annyit jelent, hogy valami, rizskupacon tálalva (általában egyébként bármi, hagymával és tojással). Tehát az anya-lánya rizs: tojásos csirkehús rizzsel. Egy egyszerű japán étel, amihez szinte mindig van otthon minden. És így belegondolva, eléggé morbid neve van. De nagyon finom.

OYAKODON (2 főre)

(szégyellem, de olyan éhes voltam, hogy faltam mielőtt eszembe jutott volna fotózni, így lopok... innen)
- egy bögre rizs
- 1 dl meleg víz
- fél tk. dashi vagy negyed leveskocka
- 2 ek szójaszósz
- 1 fej hagyma
- 1 ek szaké vagy ugyanennyi fehér főzőbor
- 1 ek mirin vagy fél ek bor+víz+kis cukor
- 1 tk. barna cukor (fehérből fél is elég)
- fél csirkemellfilé
- 4 tojás

A rizst szokásos módon megfőztem. A folyadékokat (dashi+ víz, szójaszósz, szake, mirin) és a cukrot összekevertem, és egy serpenyőbe (aminek van fedele!) öntöttem. A hagymát felszeleteltem, és a serpenyőbe tettem azt is. Alágyújtottam nagy lángon, és kb. 5 percig főztem fedő alatt a hagymát. Addig megmostam, megtöröltem és felkockáztam a húst. Azt is hozzáadtam, újra rátettem a fedőt és hagytam újabb 3 percig, majd kevertem, és ismét pár perc. Addig feltörtem 4 tojást, és enyhén összekevertem. Nem felvertem, az nem nagyon japános, épp csak kilyukaszottam a sárgákat és kicsit megkutyultam. Felét ráöntöttem a leves-hagymás húsra, és picit összeforgattam, majd újra rátettem a fedőt egy percre. A maradék tojást is ráöntöttem, visszatettem a fedőt, majd elzártam rögtön a lángot.
Kiporcióztam a rizst, és rámertem a hagymás-tojásos húst.
Remek étel. Japánosan gyors, a tojás lehető leginkább lágy és ízes, a szósz alatta remek, és az egész együtt... meglepően gyors, olcsó, egyszerű és finom étel, és tényleg europizálható jelentős értékvesztés nélkül is!

Összköltség: 4x35 tojás, 230 fél csirkemellfilé, 160 egy bögre kerekszemű rizs. 280 ft/ adag. olcsóbb, mint egy zacskó virsli meg 3 zsemle. És jóval egészségesebb is...

vegavékáef 46: Miso leves

Sokat gondolkodtam, végülis mit csinálhatnék erre a VKF-re, tekintve, hogy sok vega kaja akad a blogomon, tavaly böjtöltem, amiatt is, szóval hát mit is találhatnék ki ami olyan új. Aztán eszembe jutott, hogy a legalapvetőbb vegetáriánus, sőt, vegán étel az, amit sokat ettem (eszem) akkor, és nem is írtam le sosem. (csak a régi kajablogomon, ami azért elég gyenge volt...) Nem egy nagy durranás, végülis, Japánban mindennapos reggelinek számít, de itthon kicsit furcsa dolog. Ettől még nem rossz- csak olyannyira japán, hogy nem biztos, hogy sokaknak ízlik. Mégis, úgy döntöttem, hogy egyszerűsége ellenére, mivel a világ ezen felén nem túl hétköznapi, írok pár sort a miso levesről.

MISO LEVES

- 2-3 teáskanál instant dashi, vagy 1-1,5 leveskocka
- egy ek. wakame
- 1,5 ek. miso paszta
- fél tömb tofu (15 dkg)
- 1-2 újhagyma vagy bébipóré vagy zöldhagyma, karikázva
- 1 l víz

Akár egy vízforralóval is elkészíthető leves. A forró vízben feloldjuk az alaplékockát/ -port, beleszórjuk a felkockázott tofut és a wakamét. Újraforrás után lezárjuk, és beleoldjuk a miso pasztát, majd a tetejét meghintjük zöldhagymával.
Ennyi. Ötpercesleves. Ezért jó reggeli. Rizzsel, tükörtojással és norival adják, a hagyományos japán reggeli részeként.

És ami miatt ez izgalmas:
- a miso egy szójababból és gabonából erjesztett, sós-édes sűrű krém. Rendkívül sok vitamin és hasznos baci van benne, ezért nem is szabad a levest forralni, mután belekerült- elpusztítja őket.
- a tengeri alga, a wakame c-vitaminban és jódban is rendkívül gazdag.
- tényleg gyorsan kész.
- ez a legalapvetőbb változata a miso levesnek, gyakori még a krumplis-spenótos változat is.
- van világos, sötét és vörös miso is, ezek, ahogy sötétednek, egyre erjedtebbek, erőteljesebbek, sósabbak.

És tualjdonképpen, hogy miért is ettem én ezt. Amióta magamra főzök, rendkívül háklis lettem arra, hogy mit eszem meg és mit nem. Emellett a mai társadalom legnagyobb hibájának a sekélyességet és igénytelenséget tartom- s biztos vagyok benne, hogy ez a szocializmus lábnyoma- és csak azt látom magam körül, hogy rántott hús, sült hús, rakott krumpli, gulyásleves. És húshúshús. Ennyi a magyar étrend. És ezzel elégedettek is! Rendkívül bosszant. És az is, hogy milyen rettentő igénytelen, borzasztó ételeket képesek itt a koliban megenni az emberek. És örülnek neki hogy hú de finom (példa: zacskós rizs vegetával, sült virslivel és ketchuppal). Na ne. Szóval, úgy érzem, hogy az a hákli, amit kifejleszett bennem az, hogy magamra főzök, egyértelműen együtt jár egyfajta érdeklődéssel is (tekintve, hogy aki egy hétig tud rántott húst/virslit/tojásrántottát enni, annak nem fog ilyesmi eszébe jutni). Így kerültem az egyre változatosabb alapanyagok és ételek közelébe- míg elhatároztam, hogy egy időre kipróbálom, és vega leszek: böjtöt tartok. És jót tett. Nagyon. És szeretem a vega ételeket.

Viszont nem szeretem, ha valaki vaskalapos módon utálja a vegákat, míg azt se tudja, hogy ez mit jelent. Utálom, ha tájékozatlanságból olyanokat mondanak, hogy "nem jutnak elég fehérjéhez és ez egészségtelen". Utálom, ha valaki annyival tudja magyarázni a vegetartianizmusát (ami egyébként abból áll, hogy mindenféle vackot megeszik csak éppen húst nem) hogy "szegény cuki állatok". És azt se szeretem, ha nálam "vegábbak" mindenféle bigott nézetekkel megpróbálnak téríteni. Ez épp annyira nem normális, mint a kategorikus elutasítás és lenézés a húsfalók részéről. Igazából úgy vagyok vele, hogy nem izgat, hogy te mit eszel, legyen az szar, vega, nemvega, vegán, nyers, élő bivaly vére, mittudomén, csak hagyj békén engem is azt enni, amit én látok jónak. Ez persze főleg a beszűkült rétegre vonatkozik... nagyon sok iylen vitám volt már, és rendszerint úgy jövök ki belőle, hogy gőgös sznob kajanáci vagyok, csak mert nem a hús krompivaa' a vasárnapi ebéd csimborazzója számomra... Nem túl jó.

Tehát, én a kulturális sokszínűség, saját egészség, változatos étkezés zászlaja alatt szeretem a vega ételeket (annak ellenére, hogy csak időszakosan választom az életformát is), és nálam ezzel együtt jár a "műanyag" adalékok lehetőség szerinti elkerülése, minőségi alapanyagok vásárlása, kis részben natúr/bio- és fairtrade termékek, valamint emberséges tartású állatok húsának preferálása a lehetőség szerinti környezettudatos életmód mellett. Persze, amennyire kolis büdzséből ezt megtehetem. de törekszem rá. :)

Onigiri, azaz japán rizsgombóc how-to

Mindenféle japán fan-oldalon fellelhető cuki mosolygós fehér háromszögek, fekete négyszöggel az egyik oldalukon. Ez az onigiri leggyakoribb feltűnési formája.
Egyébként pedig olyan, mint a szendvics: otthonról elvitt, könnyen szállítható, kényelmesen, kézzel fogyasztható kaja abból, ami általában mindig van otthon. Hát, ez keleten a rizs. A rátekert nori, vagyis préselt, pirított, sózott algalap pedig a frissentartást szolgálja. Zseniális!

ONIGIRI おにぎり

- 1,5 bögre rizs (itt személyes sznobériámtól függetlenül is, csak és kizárólag a kerekszemű rizs jó!)
- 3 bögre víz
- só
- 1 konzerv tonhal
- 1 ek majonéz
- 1 norilap
- furikake, akinek van

A rizst egy nagy tálban átmostam, annyiszor, míg a róla leöntött víz teljesen tiszta nem lett. Sótlanul feltettem főni, dupla mennyiségű vízben. megvártam, míg a víz felforr, eztán alacsonyra vettem a lángot, 15 percig főztem a rizst fedő alatt, és lezárás után még 15 pecet hagytam gőzölődni. Ez fontos, így lesz olyan, amilyennek lennie kell. Hosszúszemű rizs ennyi ideig főzve nem ragacsos, tovább főzve meg már csak rizspempő, ami pedig már nem megfelelő. Ezért kötelező itt a kerekszemű.
Elkészülte után hagytam a rizst langyosra, de inkább csak kezelhetően melegre hűlni, addig kibontottam a tonhalat, leöntöttem a levét és kinyomkodtam egészen szárazra, és összetörtem, majd összekevertem a majonézzel.
Megvizeztem a kezem és megsóztam (a nigirikészítésnél mindig a kezét, nem pedig a rizst sózza az ember), majd egy maréknyi rizst széttapicskotam a tenyeremben, egy centinél csak egy icipicivel vékonyabb rétegben.

eztán egy teáskanálnyi tonhalat paccsintottam a közepébe.

Összehajtottam a kezem, így kb. egy adag, rizsfészekben ülő majonézes tonhal lett a markomban.

Ennek a tetejébe tettem még egy kicsi rizst, majd a két markom közt préseltem össze. Nem szabad, hogy nagyon folyós legyen a töltelék, mert akkor kinyomódik, viszont elég erősen össze kell préselni a rizsgombócot, hogy megálljon, összetömörödjön kicsit.

ilyen háromszögformára lehet igazgatni, amit alulról betekerek egy csík norival (kb. 4x10 cm, a lap félbe, majd csíkokra vágva).

Lehet hengeresre is csinálni, azt töltetlennel könnyebb. Azok úgy készültek, hogy furikakét, vagyis japán rizsfűszert kevertem a rizsbe, és abból formáltam gombócokat.

Akinek nincs furikakéja, azok dúsíthatják a rizst pirított szezámmaggal vagy jó minőségű, szálas zöld teával, és persze sóval. De mivel itthon fertelmesen drága a furikake, tervezem, hogy csinálok néhány házi változatot és bemutatom a nagyközönségnek:)
A töltött gombócokat lehet még tölteni kimcsivel, vagy a japánok sósszilvával is szokták (gyakorlatilag egy szilva-savanyúság, ami ugyanúgy készül, mint a savanyú káposzta), vagy tört szardínia is remek.

Ócsó, még a drága rizst számítva is, és fincsi dolog, európainak sem túl idegen ízekkel. És mutatós! Megszállott animefan barátaink bizonyára lelkes sikongatásokkal vetik majd rá magukat. Ha nincsenek ilyenjeink, akkor élvezzük a különlegességet szofisztikált, értelmes ember módjára:)

VKF 44/3 Citromos-zöld teás cukorka

Ez is olyan, amit tuti boltban vesz mindenki. Mert macerás. De aki nagyon elvetemült, annak igencsak megéri. Mert isteni! És persze ilyet sem kapni itthon....

CITROMOS-ZÖLD TEÁS KEMÉNYCUKORKA

15 ek. kristálycukor
1 citrom
1 nagy ek. matcha, japán zöldtea-por
2 ek keményítő
4 ek porcukor

A kristálycukorhoz hozzáreszeltem a citrom héját, és belefacsartam a felének a levét. Feltettem a tűzre egy kis lábosban, és folyamatosan kevergetve teljes felolvadásig főztem. Óvatosan, meg ne égjen, a citromhéj meg végképp ne! Ha teljesen sziruppá olvadt, levettem a tűzről és belekevertem a matchát. Majd a keményítővel összeszitált porcukrot egy tálcára vastagon felszórtam, ráöntöttem az egész masszát, és a tetejét is jól beszórtam porcukorral. Miután kicsit megdermedt, lehet kockázni, és a vágáséleket is beporcukrozni. Nagyon jó! Olyan lett, mint az igazi japán cukorkák!

Persze először nem így csináltam, hanem megpróbáltam cseppentgetni a porba a masszát. Nem jó ötlet. Ne csináljátok. :)
Sok sikert:)

A matcha érdekes nyelvi helyzete

Elnézést kérek, de olyan sokszor látom rosszul, és japán szakosként kicsit zavar. A japán, porrá őrölt zöld tea hepburn-átirata nem maccha, hanem matcha. 抹茶, vagyis por-tea, ebből a cha, a tea, ami visszaköszön a kínai meg mongol cai-ban is, meg a chaiban meg ilyenekben. A hepburn-átirat pedig a hivatalosan használt, angol nyelven alapuló, kiejtés szerinti latin betűs átirata a japán nyelvnek. Magyarul inkább legyen macsa, mert a maccha mai átirat, és valójában nem is helyes, mert a まっちゃ　szóban a "cs" hang nem hosszítva van, hanem egy kis zökkenőnyi szünet van előtte a szóban, éppen, mintha ott lenne egy t, csak nem mondanánk ki szépen, csupán a félrevezetések elkerüléséért átálltak a duplázásra. Így hagyjuk meg a hagyományos átiratot, t-vel, ha lehet. (Ugyanez a helyzet az adzuki d-jével, azt sem így kéne ma már írni, mégis hagyományos átirat, és ezért így maradt...mi lenne a mi hagyomány szerinti írásmódunkkal így? a szabály is csak szabáj lenne, és rögtön bökné mindenki szemét... érdeklődőknek kínálom a magyar helyesírási szabályzat 38.o/ 89. cikkét, a japánról pedig az elvetemültek kérdezzék az illetékes yamaji tanár urat...ha merik. Én nem megyek közel hozzá, lediplomáztam, már nem árthat:D amúgy nagy koponya, kétségtelen. csak kicsit piszkálódós... )

Bentó 2. és szójababcsíra reloaded

Újraindítottam a szójacsíranevelést, és most nem rontom el:D

Egyébként meg, szerda jön, tehát bentó is jön:)

kisebb rész: egy adag rizs, szezámsóval a tetején (igen, megborult kicsit)
Nagyobb rész: gyrosfűszeres szójakocka (hát, ezzel nem sikerült még megbarátkozni), párolt répakocka, a kis nyuszis üvegben pedig chilis-szezámolajos szójaszósz.
Nagyjából kiegyensúlyozott a bentó-alapelvek szerint:) kb 1:1:1 a szénhidrát-fehérje-zöldség arány, mivel a rizs elég lazán van a dobozban, pláne, hogy a kisebbik részben.
 Persze, mivel kapkodtam, a szójasütésnél megborult az olaj (is), így egy teáskanállal több került rá, mint kellett volna... franc egye a rohadt vizsgákat, meg a tanulást, meg a kapkodást, meg a kilötyögtetést... de majd belejövök:) végülis, egy japán szakos mivel is ehetné le a jegyzeteit, mint szójaszósszal...

Óda a rizsfőzőhöz- japán menü

Még amikor a szutykos szinten laktunk, ahol domestosozással indítottam a főzést, nagyon kínban voltam emiatt. Így került megvételre a csodaedény, a rizsfőző. Amiben nem csak rizst lehet főzni! Vaterán vettük, negyed áron, vadiújan. "köszi hogy végre elvitte valaki, évek óta megvan, sose használtuk" Hát én meg kössz'ömszépen, én baromi sokat fogom használni:D
És igen. A rizsfőző nemcsak rizsfőző, hanem gyakorlatilag egy elektromos fazék. Rizst is főz, tökéletesre, bár fene sem tudja, hogyan. De bármilyen rizs legyen is, jó lesz benne. A távoli kelet misztikuma:D Emellett szoktam benne babot főzni, csicseriborsót, lehet tésztát, levest, akármit, még tojásrántottát is. A lehető legegyszerűbb, főz-melegít funkciókkal rendelkező legostobább darabban is.
Amióta visszaköltöztünk a tiszta szintre, nem használom olyan sokat- de a mai ebédem szinte teljesen a rizsfőzőben készült, sőt, tudok olyat is, ami teljességgel abban készülhet. Főz, párol...kár hogy nem mosogat, de amúgy tökéletes!

SÜLT TOFU, PÁROLT, MUSTÁRSZÓSZOS RÉPA, RIZS

- fél tömb tofu (15 deka, 150 ft)
- 1 szál répa (30 ft)
- 1 ek. mustár
- pár csepp szezámolaj
- 1 ek. szaké

A rizst jól átmosom, majd kis sóval a rizsfőzőbe teszem, főlé a gőzölőkosárba a felkockázott répát. Bekapcsolom, megfő. Mikor átállt a rizsfőző a "melegítés"re, a felszeletelt és befűszerezett (itt kínai vegyes fűszerkeverék) tofut kis szezámolajban, serpenyőben megsütöttem, a répához medig kikevertem a mustárból, szezámolajból és szakéból a mártást, megmikróztam, hogy az alkohol elillanjon, és összeforgattam a párolt répával. 
Ennyi az egész!
Bentóba is jó kombó ez.

Imádom a rizsfőzőmet. Egy komplett ebéd is elkészülhet benne: Jól befűszerezett csirkemellkockák egy alufóliabatyuban, szorosan lezárva, ezt a rizsre, fölé a gőzölőkosárba brokkoli, répa, 20 perc, míg megfő és a egy pillantást sem kell vetni rá. Esetleg csak a párolt zöldség öntetét kikeverni. Koliba, agglegényeknek, kapkodós anyukáknak vagy antiszakácsoknak- szerintem a rizsfőző zseniális dolog, kár (illetve, nekem éppen szerencse volt) hogy nem nagyon látják ezt meg benne. Egy komplett konyhát lehet vele helyettesíteni- sőt olyat is olvastam, hogy kenyeret is lehet benne sütni. Ezt még nem próbáltam, de ehhez sem kellett az extrabonyolult kombinált fajta:) 

ilyen az enyém:)

Japán étel, ami nem sushi, és nem is udon

Hanem más, mert hát a japánok is esznek ám sushin, udonon és miso levesen kívül mást is.

Az igaz, hogy nem fűszereznek valami változatosan (cukor, só, ecet, szójaszósz, miso a

Japán konyha ábécéje) de mindennek megvan a maga funkciója. A mai ebéd, amit készítettem, japán módra, több fogásból áll, melyeket egyszerre szolgálnak fel.

Mindenki a saját kis rizsestálkájába válogatja össze azt, amit kedve van enni. Rendszerint 4 elemből áll egy japán étkezés: rizs, fehérje, zöldségek (vagy valami hús/ halmentes) és egy „pálcapihentető” fogás, ami erősen kontrasztos a többi fogással. Ez gyakran savanyúság (a japánok nagyon szeretik a különféle savanyúságokat), most nálam is az, kimchi (amihez hasonló savanyú káposzta-szerűséget a japánok is gyakran esznek, de egyébként kimchit is). A zöldség-rész brokkoli kinpira. A kinpira gyufára vágott zöldségekből készült, félig sült-félig roppanós meleg salátának mondható. Eredetileg répa és gobo gyökér felhasználásával készül, de már mindenféle keményebb zöldségből, többféle fűszerrel is készítenek. Globalizáció ugye…de a lényeg, hogy bármiből legyen is, bármilyen fűszerrel, egy vékonyra szelt zöldségekből, rázva-sütve összedobott meleg saláta. Én most brokkoliszárból készítettem, ugyanis lehet belőle, és micsoda vétek a felét kitevő szárát kidobni a brokkolinak…

A fehérje-rész misoban pácolt hal, ami elég alapvető japán recept, húsokkal is meg lehet csinálni. Sajnos friss makréla és egyéb, izgalmasabb halak helyett csak hekkfilére futja. (a pangasiussal még nem volt jó tapasztalatom, sztem egyszerűen iszonyatos) Úgyhogy az én majdnem-hogy autentikus japán ebédem: Rizs (csakis a kerekszemű!), misoban pácolt hal, brokkoli kinpira, kimchi.

MISOBAN PÁCOLT HAL, BROKKOLI KINPIRA

főnként egy szelet halfilé / közepes méretű hal

főnként másfél teáskanál miso paszta (nekem vörös van)

főnként 1 ek. barna cukor

főnként 1 ek szójaszósz

főnként 1 ek szaké (száraz sherry is jó, de ez nem ugyanaz, mint a garrone cherry, mint ahogy sokat gondolják… sherry egyébként magyarországon alig van! Vagy jó a kínai shaoxing <e: saohszing, nem kszing>, ami főzőbor, vagy esetleg száraz, semleges ízű occsó fehérbor)

két brokkoli szárai

1 tk. szezámolaj

1 ek. szójaszósz

Kis chili

A halat ujjnyi széles csíkokra vágtam, majd egy mélyhűtőzacskóban kikevertem a pácot. Arányosan, minden főre ill. halszeletre/ darabra kimérve, összezutyáltam a zacsiban a hozzávalókat. Beleszórtam a haldarabokat, és a zacskót összecsomózva, nyomorgatva-kevergetve bevontam a mázzal őket. 3 órát pihent ezután a hűtőben.

Mikor nekiláttam, T. feltette a rizst főni, távol-keleti stílusban (egyszer majd leírom ezt is…), én meg a megpucolt- gyufára vágott brokkoliszárat a szezámolajon elkezdtem sütni, forgatni. Pár perc alatt megpuhul kellemesre, de azért legyen benne vmi harapnivaló. Meglocsoltam a szójaszósszal, és pirított szezámmaggal szórtam meg.

A haldarabokat szósz letörölgetése nélkül, enyhén olajos (ez most nem szezám) serpenyőben sütöttem meg. (segít az evőpálcika főzéshez felnagyított mása, vagy egy csipesz, hogy ne kelljen összepancsozni a kezünket)

Remekül rápirul a cukros, misopasztás pác, kicsit megkaramellizálódik, de a miso és a szójaszósz még kellően sós, a halat átjártja az íz, puhítja az alkohol, elveszi a mélyhűtőízét is (ezért főznek a japánok szinte mindent szakéval és mirinnel, ezek főzőborok, és puhítják a fehérjéket, elveszik a vörös húsok rágósságát, a disznó disznós mellékízét, a halat felfrissíti. Nagyon-nagyon okosak ezek a japánok.), szóval remek. Annyi a baj vele, hogy aki nem járt még japánban/ evett soksoksok japán kaját, nagyon furának fogja találni. A brokkolis cucc is irtó jó, és a kimchi csípőssége és hidege valóban remekül ellensúlyozza az édes-sós hal, és langyos, zöld, szezámmagos ízű brokkoli párosát. És, természetesen, finom, varázslatosan fehér, könnyű és tapadós japán rizzsel az igazi. (amit most T. készített, így egy kicsit túl vizes-cuppogós ragacsos lett, de azért ügyes már a konyhában a pöttyöm :D )

Nem mondanám, hogy ünnepi ebéd, csak különleges. A miso pasztával jól jártam, mert bár iszonyat drága dolog tud lenni, én kifogtam egy akciót, melyben közeli lejáratú misot lehetett venni, kilósat, 2600ft helyett 900ért. És a miso meg nem romlik meg a hűtőben, ugyanis eleve egy erjesztett dolog. Csak hát gondolom pultontarthatóság meg ilyesmi. De a lényeg, hogy már elmúlt fél éves a „közeli lejáratú” miso, felét ettük még csak meg, és kutya baja. Szóval érdemes ilyen akcióra, lehetőségre vadászni.

A hal, hát a hal. Szép lenne, ha el tudnék menni a metroba, kitömött zsebbel, és a friss, jégen fekvő halak tömkelegéből tudnék választani. Magyarországon. De hát ez szvít drímz, már csak a metro miatt is, nem kifejezetten a pénz miatt. De amiatt is. Egy havi kollégiumi díjból nem fogok lazacderekat venni, akármennyire is szeretnék…

Szóval, a miso paszta volt kb. 5 deka, amit elhasználtam. Legyen a barna cukor is annyi. Fél deci szaké. 3 nagy szelet hal, az egykliós csomag harmada volt, tehát 400 ft. A brokkoliszárat nem is számolom, mivel az szinte „szemétből mentett” alapanyag. Rizs pedig a szokásos. 4 adagnyi étel sikerült 800ft-nyi alapanyagból. Leosztva természetesen. Ha mindent meg kéne vennem hozzá, így egyszerre…hát nem merném kiszámolni. De ilyen különlegességnek, villantani, „hogy nézzétek, milyet tudok! :)” bizony nagyon-nagyon jó.

Amúgy az ilyen japán alapanyagokat csak egyszer kell megvenni egy évben- még ha sokat főzünk is velük, nagyon sokáig kitartanak. Szaké és mirin is szinte teáskanál- evőkanál mennyiségekben szükséges egy-egy ételhez. Szójaszósz olcsó, még a jó fajta sem rettenetesen drága. Szezámolajból is alig kell, misot sem fogyaszt olyan sűrűn egy európai ember, aki nem azon nőtt föl és nem eszi minden reggelire. Tehát nem olyan elrugaszkodott dolog ez, csupán…kísérletező kedv kell:)

Bentódobozt vettem

Aki ismeri azt a szót, hogy bentó, nagy valószínűséggel a halálra csicsázott, naruto-arcot vagy nyuszikákat vagy kitudjamiket ábrázoló kajákra gondol, ami rendszerint „rizskupac és egy kevés sonka meg alga meg izé, ami rajta van”. Ha nem, akkor az a jobbik eset. Ugyanis a bentó nem egy rajzfilm, étel formájában, és nem is csupán ebéd, dobozban. A japán konyhaművészetnek ez egy olyan ága, mely mára olyanná fejlődött, hogy az amúgy is hangsúlyos kiegyensúlyozottságot, praktikusságot egy műanyag dobozba zárva képes akárhol, akármikor elénk varázsolni. És a japán konyha lényege nagy általánosságban ez: az egyensúly. Az elemek harmóniája vagy éppen kontrasztja, a felkínált fogások fogyasztásának miértje. A filozófia, szépségigény és a funkció tökéletes harmóniája.

(ennek a megértésének a hiánya vezet általában a félreértésekhez és a félrefőzésekhez. És a rossz másoláshoz)

http://bento.freeblog.hu/files/sajat/december_5_bento.jpg

De igazából nem ide akartam kilyukadni. Csak oda, hogy tisztázni akartam, hogy nagyjából mi is a bentó. Nem csak ebéd, amit sebtiben becsomagol az ember reggel csipásan, álmosan. Ez olyan megkomponált dolog, amire ha rászánja az ember az időt, az elfogyasztást nem csak szünetté vagy étkezéssé, de meditációvá, élvezetté is teszi:)

Na ez az, ami miatt imádom a japánokat (nem az animék meg szamurájok meg mittudoménmicsodák, amik általában japánt jelentik-sajnos- az embereknek), ez az érzékenységük a szépre, a harmóniára. (emellett fura belegondolni, hogy e nép harcosai vizelték le legyőzött ellenfeleiket a csatamezőn…)

És emiatt, meg mert rá kéne szoknom, hogy csomagoljak magamnak kaját, meg a megváltozott étkezési szokásaim miatt is, meg amiatt, hogy befejeztem a szakdogát és ügyi voltam, végre, hosszú-hosszú nézelődés után, rendeltem magamnak ebayről bentódobozt. Na nem mintha nem felelne meg egy sima teszkós pattintós fedelű műanyag ételesdoboz. Csak úgy…akartam egyet. És lett is végül. Úgyhogy használni fogom. Ügyelve a szénhidrát-fehérje arányára és a sok zöldségre. Ha már éppen ezért vettem, hogy mindig tudjak rá figyelni…egymásra talált az igény és a funkció:)

Szóval, reményeim szerint, a jövőben lesznek bentós receptek. Mit remény…terv:)

(ja, és persze nem mondom, hogy nem vagyok hajlamos a „cuki” bentók készítésére, csupán a háttér, a gondolkodásmód, az alapanyag…az nem mindegy:) )

Kalandra fel, a bentó mellett a japán konyhaművészetről is szeretnék majd írni a jövőben, mert nagyon sok kiigazításra szoruló félinformáció kering a világban...