Sokan kérdeztétek, és magam is megmagyarázandónak találom, hogy mi ez a sok fitnessz- és low-carb bejegyzés, úgyhogy átfutok rajta, hogy 1. mi ez, 2. hogy (nem) kell csinálni, 3. miért is csinálom, és egész pontosan mit.
1. A low-carbról akárki olvashat wikipedián vagy az interneten szűrögetheti az egymásnak ellentmondó információk tömegét, de alapvetően a lényeg az, hogy az ajánlott napi 300-350 gramm, és a valós akár 500(!!!) gramm szénhidrát helyett 50-150 grammot fogyasztunk, így a viszonylag gyorsan felhasználódó energiaforrásból keveset viszünk be, ergó mást használunk, fehérjét bontunk, ami ugye több energiánkba kerül, szóval fogyunk.
2. Amiért legtöbben elítélik a low-carbot, az az, hogy rengeteg fehérjét kell a tápanyagigény kielégítésére bevinnünk a szervezetbe, és ez káros. Igen, az. Megterheli a vesét, ezért nagyon sok vizet kell inni az ilyen diéta mellé, továbbá a sok fehérjét valahova tenni kell, ezért MINDENKÉPPEN MOZOGNI, SÚLYZÓZNI, EDZENI KELL. ezt nem lehet eleget hangsúlyozni, EZT KELL. Mozgáskor kimerítjük az izmaink glikogénraktárait, elkezdünk máshonnan töltekezni, valamint minden mozgás roncsolja az izomsejteket is (innen az izomláz...). Ennek újraépítésére kell felhasználnunk a fehérjét, és ezt muszáj, különben tényleg több kárt okoz az egész, mint hasznot.
Arról nem beszélnék, hogy a fehérje túlzott bevitelével kardoskodók mit tesznek a saját elégtelen fehérje- és túlzott szénhidrátbevitelükkel...
Emellett testedzés nélkül minden diéta eredménye egy ugyan sovány, de formátlan, gyenge, tónustalan és kimerült test. Ez sem kívánatos, szerintem.
Másik, hogy legtöbbeknek (és itt érkeztünk el oda, hogy miért rühellem NORBIT és mindenét) ez tűnik a legkecsegtetőbb, legegyszerűbb, leghatékonyabb (és legtartósabb! mert azért ne feledjük a turbó diéta nevű szörnyűséget...) diétának, mert egy komplett programban (ÁPDÉT) az orruk alá van dörgölve mindaz, amit alapos utánanézéssel és tanulmányozással, valamint alapvető testépítési (/orvosi) dietetikával összegereblyézhetnénk. Természetesen elég kevés ember hajlamos ilyen jellegű kitartásra (már csak az alapok megszerzésére), ahogy gyökeres változtatásra is: és itt van, tessék, a program, akármit ehetsz, amit eddig ettél, amit én, kitaláló, eléd teszek, csökkentett szénhidráttal és egy kódrendszerrel, amit nyugi, meg sem kell jegyezned, cserébe én édesítőszerekkel, finom ízű légbuborékokkal és lisztjavítóval megetetlek, te pedig csak fogyj, én mosolygok. Tehát nem kell lemondanod a csokis croissantról, a túróstésztáról, a majonézes kukoricasalátáról rántott hússal, nem kell erőfeszítést sem tenned, csak válaszd a termékeimet.
Na ez az, amit utááááálok. Az erőfeszítés, az akaraterő hiánya, és az ebből való meggazdagodás. A pofátlanul meggazdagodás. Nem elmondom, hogy mit egyél mi helyett, mit változtass, mit tornázz, nem, kezedbe adom ugyanazt amit eddig szerettél, csak mától nekem fizetsz és nyeled az aszpartámot.
Mert aki tudja, miért eszik zabpelyhet müzli helyett, annak nincs szüksége norbi ápdét 1 müzlire édesítőszerekkel és áfonya ízű darabokkal, tudja, miért jobb a barna rizs, mint a fehér, annak nem kell norbi zacskós rizs, aki tudja, mitől lehet jó nagyokat k*kálni, annak nem kell emésztésserkentő norbivíz, ésatöbbi ésatöbbi.
Szerintem igenis arról szól az egész, hogy le kell mondani. Erőfeszítést kell tenni. Gyökeresen változni kell, leleményesnek kell lenni, és nem csak annyit tenni, hogy mostantól 3 norbi rudat zabálok tízóraira 3 pöttyös helyett.
Oké, disclaimer: nem állítom magam olyan atom okosnak, csak ahogy utánanéztem mindennek, elundorított a norbi- program mögött rejlő igazsággal takarózó mocskos, pénzhajhász, gyarlóságkihasználó marketing. Amíg a tornáról és a diétáról, a kitartásról, a változásról szólt a dolog, úgy kb. 10 éve, addig kifejezetten jó dolognak tartottam. És újra: igaz, működik, nem hülyeség. Nem is azt szidom...hanem ami körötte van.
Továbbá, elég híres az Atkins-diéta, ami minimalizálja a CHt, és 90%-ot zsírból és húsból visz be. Nos, ezt sem tartom egészségesnek. A zsír megterheli a májat(epét), elnyálkásítja az emésztőrendszert, tönkreteszi az ereket, a vérképet. A hússal etikai- és minőségbeli gondjaim vannak, legfőképpen minőségbeliek, de természetesen a kettő erősen összefügg. Arról nem is beszélve, hogy ez is a húsfaló jó modern társadalom alá adja a lovat, és cseppet sem ügyel arra, hogy változatos legyen és növényi eredetű fehérjéket, valamint egészséges szénhidrátot, ROSTOT és vitaminokat juttasson be a szervezetbe. Tehát egy eredményes Atkinsező ugyanolyan magas vérnyomásos, szorulásos, beteg ember lesz, mint száz kilóval előtte.
3. Szerintem a hangsúly a kiegyensúlyozottságon, a változatosságon, leleményen és a tornán van. Heti 9 edzést vállaltam másfél hónapja. Heti 3 súlyzós és 6 intervallumedzésről van szó, 3/4-1 órásak. Célom napi 50-100 gramm CH, 100-150 gramm fehérje bevitele, a lehető legkevesebb zsír mellett, de csak a veszélyes zsírokat számolom, a tojást, halat, lenmagot, olívát nem. Szóval ez a lowcarbozás nálam nem a zsír és hús mértéktelen falását jelenti, csupán az erős odafigyelést az igényekre, amit a kemény edzés vált ki. Tehát gyakorlatilag nem fogyózom. Ez nem "diéta" a szó fogyóKÚRA értelmében, időszakosan, eredményt várva, aztán csak abbahagyva. Ez diéta az igények szerint meghatározott, tudatos étkezés értelmében, aminek nem kényelmi, esztétikai okai vannak (elsősorban). Nálam az edzés a stresszkezelés és a vérnyomáscsökkentés módszere, mert nagyon szükségem volt rá. És sokkal jobban érzem magam már most! (és nem mondom, örülök, hoyg formásabb lettem)
Teljes értékű gabonákat vagy más, nagyobb arányú szénhidrátokat reggelire eszem: Korpás gabonapelyhet szójatejjel, teljeskiőrlésű kenyeret lekvárral, zabpelyhet fehérjeturmixszal, banánturmixot.
Ebédre rendszerint tonhalkonzervet, tojást, csirkemellet vagy zsírszegény túrót eszem zöldségekkel, néha barna rizzsel, vagy hüvelyesféléket. ilyen nyári melegben kifejezetten jó is volt a könnyű, hideg, laza ebéd. Vacsorára ugyanezt a kalibert, csak szinte CHmentesen, leginkább zöldségekkel, ekkor babféléket már nem eszem. Természetesen jó lenne joghurtot is enni, de sajnos emésztési gondjaim vannak bizonyos tejtermékekkel, úgyhogy ezt ejtenem kell.
Napi 1-2 fehérjeturmix is benne van, leginkább edzések után: ezt tényleg muszáj, egyrészt a bevitel miatt, másrészt étkezéskiváltásra is jó, harmadrészt meg megelőzhető vele jópár alkalommal valami POKOLI izomláz.
Nem fogyasztok semmi feldolgozott élelmiszert, ha igen, adalékanyagmentes. Ettől függetlenül semmi cukor, semmi fehérliszt, édesítők, aromák, satöbbik is távol álljanak. Igyekszem a valós ételekre korlátozódni, nem hiszek abban, hogy "ledolgozzuk" a rossz kaját:)
Táplálékkiegészítők: multivitamin, valamint a natura cég fehérjeizolátumai, amikkel sütni is szoktam, ó igen, kenyeret, süteményt, mondhatná bárki, hogy mit dumálok, nálam is itt vannak a megszokás ételei reformosítva: DE, ügyeljünk a tényre, hogy mindezt magam készítem és minden hozzávalóját én választom meg.
összességében véve, nem vagyok ám ilyen szigorú magamhoz. Tegnap is megettem fél bohóc szeletet:D reggelire. Annyi a kulcs, hogy minden fogyasztást naplóznunk kell és megfelelő időben enni: este tízkor az a bohóc szelet gabonapehellyel és szójatejjel rakétakilövés az éjszakába. Reggel tök okés, valamint a csoki ch-ját máshonnan spóroltam ki: 3 paradicsom helyett öt uborka, és máris megvan az a pár gramm. Csak ügyesen.
Fuh de sokat írtam. Ha valakinek segítek annak örülök. Ha valakit megbántottam a norbiszeretetében, sajnálom, és ismétlem, nem a módszerét utálom, mert annak sikere elvitathatatlan: a marketinget és a kétségbeesett fogyni vágyók gyengeségét kihasználó, vigyorgó hülye fejét utálom, meg azt a baromisok pénzt, amit ezzel a tenyérbemászással összeszedett.
Szóval ez van. Ezt csinálom, és tuti hogy nem én szartam a spanyolviaszt, de ez, amit magamnak összeeszkábáltam: ez az étrend, és az edzésterv, amit csinálok, nekem abszolút vérnyomáscsökkenést, jó közérzetet, erőnléti fejlődést, tíz kiló és 2-13 cm mínuszokat eredményezett (testtájtól függően). Nyolcadikas korom óta nem voltam 70 kiló. És hogy mikor futottam le 3 kmt, arról meg ne is beszéljünk. Talán négyéves lehettem?
Ja, és akkora nadrágok jönnek rám, amik tízéves korom óta se.
Uff.
