2011. május 31., kedd

Tokaji borecetek: Téli kaja, nyári nap

nem tudom miért, talán a savanyúságokkal (lásd következő poszt) való kacérkodás, vagy az a baromifinom cseresznyepaprika, amit múlt héten ettem, tette velem, de iszonyatmód megkívántam a savanyúságokat. Koviubit. 20 dekát, csak úgy magába, nejlonzacskóból, az egyetemen. Na, ez vagyok én. ha valaki látott, ne adja el a fotóimat:D És vettem savanyúkáposztát is. De mivel már be volt áztatva egy jó adag lencse, levesnek, így kombóztam a kettőt, és savanyúkáposztás lencselevest kreáltam belőle, ami, mint kiderült nem egy nagyon új ötlet- igazi hagyományos magyar téli kaja. Feltaláltam hát a spanyolviaszt:)

SAVANYÚKÁPOSZTÁS LENCSELEVES
- 1 jó nagy bögre lencse, beáztatva (80 ft)
- 2 nagy fej hagyma (45 ft)
- 3 sárgarépa (70 ft)
- 20 deka savanyú káposzta (60 ft)
- 1 kis pohár tejföl (140 ft)
- 1 ek liszt
- teáskanál morzsolt tárkony
- 5 szem feketebors
- 3 kisebb babérlevél
- tokaji borecet (a tárkonyos üveg aljáról az utolsó pár csepp, kiegészítve sima furmintecettel)

A hagymát felaprítottam, majd olajon megpároltam-megpirítottam kicsit. Ráborítottam a felkarikázott répát és a kicsit felvagdosott káposztát, azzal is pirítottam 2 percet. majd felöntöttem a megmosott lencsével és annyi vízzel, hogy olyan leveskinézetű legyen. beleszórtam a fűszereket, és sót. Mikor a lencse megpuhult, adtam hozzá az ecetet, kb 2 evőkanálnyit összesen. Mikorra a répa is megpuhult, forró vízzel kikevertem a lisztes tejfölt, és behabartam vele a levest. Megvártam, míg fortyan még egyet, majd utánízesítve, langyos kenyérrel adtam.
Valóban téli kaja, de hál'istennek nincs benne se randa füstölthúscafat, se szalonnabőrke. Így jó. Laza ebéd. Miért is téli kaja ez...?
4-5 adag, összesen 400ft körüli befektetéssel.
Jó étvágyat hozzá, savanyúságimádók!!

2011. május 30., hétfő

Paradicsomos kenyér- nem nagy ötlet, de nagyot szól:)

Tegnap este kenyeret kellett sütnöm, és valami izgalmasabbra vágytam már. Nem telt hosszú időbe, míg a paradicsomos-bazsalikomos-olívabogyós kenyér kipattant a fejemből- és az is csak 2 órába, míg a sütőből kipattant.
3 bögre liszt
2 tk. morzsolt bazsalikom
1 tk. só
1 tk. cukor
fél kocka élesztő
1 jó nagy ek. sűrített paradicsom (30%-os, ütős!)
15 olívabogyó, apróra vágva
negyed tégla vaj (VAJ!) (=5 deka)
1 bögre víz
(és én még tettem hozzá egy-egy marék zabpelyhet és lenmagot)

Az éleszőt langyos vízben felfuttattam a cukorral, és addig összekevertem a száraz hozzávalókat, a vajat meg felkockáztam, és a lisztre szórtam, meg rácsaptam a paradicsomsűrítményt is. A felfutott élesztős vízzel megdagasztottam a tésztát, amit egy órát kelesztettem, majd cipóvá hengergettem, bevagdostam a tetejét, és amíg a sütő forrósodott, egy negyed órát kelt még. Majd 35 perc alatt sült szépre. Még melegen, vajjal és paradicsommal ettük meg a felét...ma reggel meg a másik felét. eszméletlen finom lett. Egy kis pesztóval-sajttal melegszendvicsnek meg egyenesen orgazmikus lehet.
Igazából egyébként ez a teljeskiőrlésű kenyér cucc, annál jobb lesz, minél tovább kel. legalábbis ahogy rájöttem. fehér lisztnek valóban bőven elég az egy óra- 15 perc kelesztésdolog, ennek kicsit több nem árt, mert elég tömörre sikerül. Mondjuk az nem baj, én szeretem ha masszív egy kenyér, csak éppen így 1-2 nap alatt meg kell enni. Meg ha nem sül eleget, könnyen ragacsos marad a közepe. Na mindegy egyébként, így a legjobb tanulni, szépen, tapasztalattal. Nem vagyok még elég öreg a tökéletes kenyérhez egyébként sem :D

egyébként meg bocsi, hogy ilyen laposan blogolok mostanában, ezerfelé jár az agyam, nem vagyok topon energiát illetően sem, az államvizsga fogát vicsorítva közelít, és egyébként is, ez a meleg lerohasztja az ember agyát:(

2011. május 27., péntek

Lóti-futi bejegyzés: Maradékfelhasználás: gyors burrito

Mi is legyen, ha az ember 2 napja csilisbabot eszik, és még mindig van? Süt tortillát és tejföllel máris burrítóvá varázsolja a kaját!
( tortilla: másfél bögre liszt, fél bogre víz, fél tk. sütőpor, fél tk. só, 1 ek olaj)
tejföl, csilisbab, saláta, paradicsom, cheddar sajt (ami nem látszik, mert a bab alá került). és máris jobb ugyanazt enni :D
ham, ham.
(mai bejegyzés: tipp vödörnyi kajákból élő kollégistáknak)

ja, és főztem bodzaszörpöt is, mert a bioboltban kaptam biobodzát. Biohernyóval grátiszba. Nem írok egy milliomodik receptet, mert úgy tűnik, mintha mindenki a világon most főzne először bodzaszörpöt és blogolná le, úgyhogy vagy eper, vagy bodza van minden blogon- uncsi... Úgyhogy én most bunkó leszek és csak megemlítem hogy én is szörpöztem- mert a bodzaszörp, mióta eszemet tudom, a nyár íze nálam:) És ebből a világ minden söre se robbant már ki soha!

2011. május 23., hétfő

Maradékfelhasználás: Ratatouille-jos buci

Megesik néha, hogy az előző napi maradék egy embernek sok, kettőnek kevés, új menüt mégis lusta főzni az ember- ilyen eset állt fel nálunk is. Én nem akartam megint ratatouille-t enni, mivel tegnap ebédre és vacsira is azt ettem, T meg azt mondta, hogy ez neki sok, és kidobni nem fogja. Kénytelen voltam tehát mentőötlettel kiállni. Igencsak jól sikerült!

Ratatouille-jal töltött buci
- egy bő adag ratatouille
- maradék sajtcsücsök (gouda volt, kb 5-7 deka)
- fél kg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
- 1 deci tejföl
- 1 tasak élesztőpor
- 1 deci víz, + esetleg még kicsi (edit: sztem ezt elírtam, 1 dl víz tuti nem elég, lehet az 2, sőt 2,5 is)
- 1 tk só
- szezámmag

Maga a bucitészta is mentőötlet volt, mert se tej, se tojás, tejfölből is csak pár kanál, épphogy egy tasak élesztőt találtam a szekrényben. Hát, gondoltam, kelttésztát már jól tudok csinálni, csak jó lesz ebből is valami! Összekevertem tehát a lisztet, az élesztőt és a sót, és kikevertem vízzel a tejfölt. Puha, de nem ragadós tésztát dagasztottam belőle, amit egy órát kelesztettem. Eztán 16, zölddió méretű golyóra osztottam, melyeket a tenyerem közt lapogattam ki tenyérméretű korongokká. egy-egy evőkanálnyi, széttrancsírozott sajttal felturbózott ratatouille-maradékkal töltöttem meg őket, majd gombóckákat gyúrtam belőle. Bevizeztem kiscit a tetjüket, és szezámmaggal szórtam meg. Forró sütőben negyed óra alatt lett kész.
Nagyon finom lett! A sajt egészen megváltoztatta a ratatouille-t, annak szaftja jól megízesítette a fantasztikusra sikerült tésztát. Azt hiszem, ezzel a tejfölös dologgal még játszani fogok, mert nagyon kellemes, puha tészta lett belőle! Néhány sajnos kirepedt, de a kifolyt, pirult sajt kárpótol az esztétikai hiányosságokért:)
A 16 db kettőnknek elég volt, sőt olyannyira elég volt, hogy összeszámolva... 6-ot el is kínálgattunk belőle. Tehát olyan 3személyesre bővítettünk egy bő egyszemélyes maradékot:) fincsiiiiiiiiiii :)

2011. május 22., vasárnap

Ratatouille

A ratatouille igazi jó kis nyári kaja. Nem túl sokan ismernék a L'ecsó című film nélkül, és még kevesebben mondogatnák rá, hogy francia lecsó. Ennyi erővel meg lehetne a szalonna a magyar marshmallow, nem? Úgy nem szeretem az ilyen azonosítgatásokat. Van neve, kész. Ratatouille. Cukkini, padlizsán, paprika, paradicsom, sok illatos fűszer, friss kenyér. Verhetetlen, könnyed étel ebben a dögmelegben. Ráadásul a kés kezelésének képességén kívül semmi különleges skillt nem igényel:)

RATATOUILLE
- egy kaliforniai paprika (80 ft)
- egy csípős zöld paprika (50 ft)
- 3 kicsi cukkini (160 ft, szóval olyan fél kg)
- 1 jó nagy padlizsán (140 ft, 35-40 deka)
- 2 fej hagyma
- 1 sűrített paradicsom, nagyobbacska (110 ft)
- másfél deci bor
- kis víz
- 1-1 tk. só, kakukkfű, oregano, bazsalikom
- 1 csipet rozmaring

A zöldségeket gondosan megmosom, a padlizsánt megpucolom, majd nagyjából egyforma kockákra vágok mindent. Az egyik hagymát szálasra vágom, másikat felaprítom, átnyomom a fokhagymát és lassan dinsztelni kezdem az aprított hagymával. Mikor már mindenki könnyezik, rádobom a paprikakockákat, pirítom kicsit, majd mehet rá a szeletelt hagyma, padlizsán, cukkini. pirítgatom-forgatom együtt kicsit, míg a cukkini puhulni nem kezd. Ekkor ráborítom a paradicsomkonzervet, a bort és egy kis vizet, alacsonyra veszem a lángot és fedő alatt rotyogtatom 20 percet. Mikor rákukkantok, megfűszerezem, megkeverem, és kicsi bort/vizet szükség esetén aláöntve, újra fedővel, újra magára hagyom negyed órára- 20 percre. Újra ránézek, és ha az alja már le akarna sülni, de még mindig van leve, megkóstolgatom a zöldségeket. A cukkinit érdemes, az mutatja legjobban az állapotokat:) Ha kész, és a cukkini is ízes, fűszeres, nem a saját semmilyen ízét adja, akkor készen vagyunk. Jó melegen, friss kenyérrel, esetleg klassz, hideg borral/ fröccsel egy bográcsozós kajának is tökéletes!
4 személyre készült: 540 ftból.
Jó étvágyat!

2011. május 21., szombat

Mókus kiképzőtábora 2. Az alapvető szénhidrát- Kenyér!

Azt nyilván mindenki tudja, hogy az európai ember számára az alapvető szénhidrátot biztosító leggyakoribb gabonafajták legelterjedtebb fogyasztási formája a kenyér. A kenyér szimbolikájáról és átvitt jelentéseiről nem is érdemes elkezdeni beszélni, pszichológiai és irodalmi szakdolgozatok és cikkek százait fel lehet hozni. Ami igazán fontos, az az, hogy a kenyér maga NEM rossz, hiába szidja mindenféle diétamániás, és hiszi el mindenki. A kenyér jó. A bolti kenyér, az a rossz. Felfújt, ízetlen, lisztjavítókkal teletömött vacakok, amit ráadásul a pék is egy instantkenyeres zsákból kilapátol és vízzel kikever. Ennyi a munkája vele. Merem állítani, hogy többet tudok egy kenyérről, mint egy mai magyar "pék". Pedig nem vagyok Limarának se szomszédja, se lánya, még csak ismerőse sem:) Tehát nem, a kenyér, a JÓ kenyér, az nem mumus.


Ráadásul, mivel a minden nap fogyasztott táplálékok közé tartozik, tökéletesen alkalmas arra, hogy fontos és egészséges dolgokat sunnyogjunk be vele az étrendünkbe. Ezek közül pedig a legfontosabbak a rostok. A mai ember eszméletlenül rostszegényen étkezik. Fő baj ebben ugye a fehér liszt, amit mindenféle tápanyagától és igazi értékétől kiheréltek, és az a rengeteg hús, amit a mai ember eszik. Minden nap húst, valamilyen formában. Gondoljatok bele. És milyen kevés gyümölcsöt! Tehát mi lenne az az anyag, ami megköti a salakanyagot és megkönnyítené a távozást? SEMMI. Így az ember felpuffad, rosszul érzi magát, nem tud vécére menni, és a reklámok hatására még azt is elhiszi, hogy két hétnyi joghurtzabálással majd rendbe teszi ezeket. Hát, nem-nem. Ide más kell. Ide az kell, hogy tudjunk választani, hogy tudjunk, megtanuljunk gondolkodni, vásárlás és evés előtt is. Ne 89 ftos tesco lisztet válsszunk tehát. És ha nincs pénzünk a 400ftos magos-rozsos extra őzvadász kenyérre, akkor kötényt fel, süssünk magunk! Mert bárkinek sikerülhet. Bizony!

Nálam már ez a hosszasan kikísérletezett, mindennapi kenyér. És a fehér kenyéren nőtt T. is megszerette. Egyáltalán nem fűrészporízű, ahogy a barna kenyereket ócsárolni szokták, és igencsak egészséges. Bár annyira nem igazi, hogy kovásszal készült- ennyiben azért még csalok :)

3 bögre teljeskiőrlésű tönkölyliszt ( lehet fehérliszt is kezdőknek, de jó fajta legyen!)
3 ek. lenmag (erről írok még, iszonyú fontos!)
1 tasak száraz élesztő
2 teáskanál barna maláta (ázsia boltban kapható, ettől lesz a kenyér kellemesen édes-karamellás ízű!)
Fél- háromnegyed bögre pehely (mikor mim van, általában zabpehely, mert az olcsó, 150ft/fél kg a sparban. Most volt kölespelyhem is, az is került bele)
1 bő tk. só
4 deci langyos víz (másfél bögrénél kicsit kevesebb)

A száraz hozzávalókat összekeverem egy nagy tálban, majd hozzáöntöm a vizet. Kanállal összekeverem, míg morzsásra össze nem áll, majd kézzel összegyűjtöm a tésztát, és gyúrni kezdem. 
http://www.youtube.com/watch?v=ghTHww6s9X0&feature=related videó a dagasztásról. Kicsit siet a gyerek, de a lényeg jól látható. A tésztát a tenyér tövénél levő csontos résszel, testsúlyunkkal ránehezedve gyúrjuk egy gördítő-hajtogató mozdulattal. Nem olyan nehéz, beletanul az ember hamar. Pláne, ha az agya legmélyén szerepel egy valamikori nagymama, akit dagasztani látott… Isten áldjon minden ilyen nagymamát!
Nna, ha a dagasztás megvolt, konyharuhával letakarva, tálban egy órát pihenni hagyjuk a tésztát. Az élesztő hatására megkel, mivel az a cukrot és keményítőt elkezdi megenni, és szén-dioxidot termel mellé. Így nő meg a tészta. Egy óra elteltével újra átgyúrom, majd egy újabb órára pihenni hagyom a kenyeret.  Ha letelt a pihenő, a kenyeret újra árgyúrom, és cipóvá formázom, bavagdosom kicsit a tetejét. Ekkor begyújtom a sütőt, hogy a lehető legforróbb legyen. negyed óra múlva bedugom a kenyeret a sütőbe, és permetezővel spriccelek be egy kis vizet, de ez nem olyan fontos, csak "tökéletesít". 45-50 perc sütés után az aranybarna, illatozó kenyérkénket ki is vehetjük a sütőből. Kis állás után lejön a tepsiről is, ha esetleg odaragadt volna, és konyharuhába bugyolálva hagyom hűlni.
Kellemes, vékony-ropogós héjú kenyér lesz, olyan belsővel, amibe valóban harapni kell. Mert a kenyér az legyen kenyér.

Ugyanezt a receptet kicsit több vízzel és jóval kevesebb élesztővel dagasztás nélküli kenyérként is szoktam sütni. Ekkor a kikevert hozzávalók 12 órán keresztül magukra vannak hagyva, majd egy olajos jénaiba kaparom a nyúlós, lágy tésztát. Hideg sütőbe teszem fedőstül. 45 perc múlva leveszem a tetejét, és 10 percig sütöm még, hogy megpiruljon. Többi ugyanaz.

A lenmagot illetően. Fontos. Nagyon fontos. és nagyon hasznos. Az ízületek "olajozásában", a salakanyagok megkötésében, a benne lévő szívvédő zsírsavak és bőrszépítő vitaminok elég indoknak kell legyenek ahhoz, hogy napi egy teáskanállal joghurtban, kenyérben bevigyen belőle az ember!

süssetek kenyeret! Jöjjetek rá, hogy milyen jó! Érezzétek, hogy a saját munkátok jól sikerült, és megéri! Így kezdődik a fogékonyság a jó dolgokra! És zsebeljétek be a csodálatos otthon-érzetet teremtő kenyérillatra előbukkanó szomszédok irigykedő dicséreteit!

2011. május 20., péntek

Kínai édes-savanyú, nem az üvegből

Nagyon szeretem az édes-savanyút, az volt az első ki-tudja-mennyire-autentikus kínai jellegű kaja, amit ettem, és azt hiszem az, ami nagy általánosságban ismert, illetve elfogadott a hagyományos ízlésűeknek is. Utánajártam viszont az eredeti receptnek- egyrészt, mert nem szeretem az üveges dolgokat, másrészt, mert így sokkal olcsóbb, harmadrészt, mert sokkal, sokkal finomabb. Én tofuval készítettem, de természetesen lehet csirkemellet, pulykát, disznócombot is pirítani hozzá. (eredetileg keményítővel és tojásfehérjével panírozott, olajban sült húsra öntik ezt a mártást) Meg annyiban csaltam, hogy nem tettem bele ananászt. Nem szeretem benne. Persze aki akar, tegyen bele:)

ÉDES-SAVANYÚ TOFU RIZZSEL
- 1 fej kalifornai paprika (80 ft)
- 1 konzerv babuszrügy (250 ft)
- 2 nagy sárgarépa (50 ft)
- 5-6 levél kínai kel torzsája (szemét/komposzt lenne, nem számolom) v. egy nyolcad fej káposzta
- egy nagy fej hagyma
- hüvelykujjnyi gyömbér
- 1 ek szójaszósz
- kis víz
- keményítő
- 3 ger. fokhagyma
- egy pici doboz paradicsomsűrítmény (60 ft)
- almaecet 2 ek.
- 1-1,5 ek méz
- só

Felforrósítom a wokomat, és egy pár csepp olajon a lereszelt fokhagymát és gyömbért megfuttatom, épp csak míg illatos lesz. Beleszórom a gyufára vágyott sárgarépát, kínai kelt, a pálcikákra vágott hagymát, és a leszűrt bambuszrügyet, a felkockázott paprikát. Pirítom kicsit, míg a hagyma kicsit opálos nem lesz, és meglocsolom szójaszósszal és felöntöm másfél-két deci vízzel. Forralom- forgatom kicsit, majd ízesítem mézzel, paradicsompürével, ecettel, és addig főzöm, míg a hagyma puha lesz, de a répa még kicsit tartja a formáját. Ez olyan 5-8 perc. (A felénél beleszórtam a felkockázott fél tömb tofut) Végül, fél deci vízben kikeverek egy ek. keményítőt, és besűrítem vele a szószt. Eztán lehet még állítgatni az ízeket, mézzel-ecettel-sóval, amíg megfelelőnem nem találjuk. Főtt rizzsel a tuti, szokás szerint:)
Eléggé olcsó cucc egyébként így. Rizzsel együtt a megfelelő feltételek mellett (káposztatorzsa, egyebek) kb 6 személyre való mennyiséget dobtunk össze, szerény 600ft körüli zsebpénzből (igaz hús nélkül, de ki bánja). Ennyi szósz persze sok, ha valaki nem eszik velünk, de szerintem üvegben dunsztolás után eláll pár hónapot, hűtőben 3-4 napot. Tán még a mélyhűtő sem árt neki nagyon.
Nos hát, valamivel igazibb, mint a gyárból folyó négerbácsis mártás, a teszkósnál meg aztán végképp. Bár ez egy olyan kantoni étel, amit azért általában szoktak szeretni az emberek, még eredeti recepttel is.

Mókus kiképzőtábora 1.

Ezen videó kapcsán tegnap felment bennem a pumpa, és elgondolkodtam, hogy valóban, azért indítottam a blogot, hogy a sok, tojásránottán és pizzán élő, eleve szegényes ízlésű és élelmiszerekről sajnálatosan keveset tudó magyar (kollégistá)nak segíteni tudjak. Persze alig esélyes, hogy valaha elkeverednek ide, de azért érdemes megpróbálni. Mert nem hiszem el, hogy valaki, aki odafigyel, aki edz, vagy valaki, aki valaha is anya akar lenni, hisz a reklámoknak és finom omlósz zackósz szajszágokat akar majd enni illetve enni adni.
Emellett elmondani sem tudom, hány önkínzó diétázóval találkoztam, akik az étkezésről és annak egészséges szabályairól semmit nem tudtak, és úgy gondolták hogy napi 1 kiló alma megevésével majd rendbe teszik a dolgaikat. Hát, ha lóvá szeretnének változni, lehet, de egyébként nem.
éljen az ember grafikus öccse, aki az új layoutot tervezi:D

Tehát, cikksorozat indul, Mókus kiképzőtábora, melyben az alapvető élelmiszerekről fogok írni, azok szerepéről az étkezésben, az "illik tudni" kategóriájú technikákról (értsd: habarás és társai), valamint sokkal több olyan receptet fogok hozni, ami az egyszerűség és táplálóság jegyében születik, mint olyanokat, amik személyes kísérleteim és  különlegességeim.
Kezdetnek, az alapvető élelmiszerek, és a mindenképpen szükséges felszerelés. Ezek nélkül nem lehet elindulni. Persze az élelmiszerek között sok változtatás lesz majd a tudatos étkezés apropóján, de ezt mindig leírom majd. Például, alapvetőnek számít nálam a répa is, az biztos, hogy mindig van. Emellett nem mondom, hogy most aztán mindenki vegyen rizsfőzőt, de 5000ft körül már találni, és hihetetlenül praktikus. Pláne, ha olyan koliban lakik az ember, hoyg van egy rezsó 200 emberre és csókkolom.
Minderről írtam már egyszer, és azóta is folyton elmarad, de most elég késztetést érzek erre:)
Szal VIIIIII-GYÁZZ!

2011. május 19., csütörtök

2011. május 17., kedd

Bentó 2. és szójababcsíra reloaded

Újraindítottam a szójacsíranevelést, és most nem rontom el:D

Egyébként meg, szerda jön, tehát bentó is jön:)
kisebb rész: egy adag rizs, szezámsóval a tetején (igen, megborult kicsit)
Nagyobb rész: gyrosfűszeres szójakocka (hát, ezzel nem sikerült még megbarátkozni), párolt répakocka, a kis nyuszis üvegben pedig chilis-szezámolajos szójaszósz.
Nagyjából kiegyensúlyozott a bentó-alapelvek szerint:) kb 1:1:1 a szénhidrát-fehérje-zöldség arány, mivel a rizs elég lazán van a dobozban, pláne, hogy a kisebbik részben.
 Persze, mivel kapkodtam, a szójasütésnél megborult az olaj (is), így egy teáskanállal több került rá, mint kellett volna... franc egye a rohadt vizsgákat, meg a tanulást, meg a kapkodást, meg a kilötyögtetést... de majd belejövök:) végülis, egy japán szakos mivel is ehetné le a jegyzeteit, mint szójaszósszal...

Óda a rizsfőzőhöz- japán menü

Még amikor a szutykos szinten laktunk, ahol domestosozással indítottam a főzést, nagyon kínban voltam emiatt. Így került megvételre a csodaedény, a rizsfőző. Amiben nem csak rizst lehet főzni! Vaterán vettük, negyed áron, vadiújan. "köszi hogy végre elvitte valaki, évek óta megvan, sose használtuk" Hát én meg kössz'ömszépen, én baromi sokat fogom használni:D
És igen. A rizsfőző nemcsak rizsfőző, hanem gyakorlatilag egy elektromos fazék. Rizst is főz, tökéletesre, bár fene sem tudja, hogyan. De bármilyen rizs legyen is, jó lesz benne. A távoli kelet misztikuma:D Emellett szoktam benne babot főzni, csicseriborsót, lehet tésztát, levest, akármit, még tojásrántottát is. A lehető legegyszerűbb, főz-melegít funkciókkal rendelkező legostobább darabban is.
Amióta visszaköltöztünk a tiszta szintre, nem használom olyan sokat- de a mai ebédem szinte teljesen a rizsfőzőben készült, sőt, tudok olyat is, ami teljességgel abban készülhet. Főz, párol...kár hogy nem mosogat, de amúgy tökéletes!

SÜLT TOFU, PÁROLT, MUSTÁRSZÓSZOS RÉPA, RIZS
- fél tömb tofu (15 deka, 150 ft)
- 1 szál répa (30 ft)
- 1 ek. mustár
- pár csepp szezámolaj
- 1 ek. szaké

A rizst jól átmosom, majd kis sóval a rizsfőzőbe teszem, főlé a gőzölőkosárba a felkockázott répát. Bekapcsolom, megfő. Mikor átállt a rizsfőző a "melegítés"re, a felszeletelt és befűszerezett (itt kínai vegyes fűszerkeverék) tofut kis szezámolajban, serpenyőben megsütöttem, a répához medig kikevertem a mustárból, szezámolajból és szakéból a mártást, megmikróztam, hogy az alkohol elillanjon, és összeforgattam a párolt répával. 
Ennyi az egész!
Bentóba is jó kombó ez.

Imádom a rizsfőzőmet. Egy komplett ebéd is elkészülhet benne: Jól befűszerezett csirkemellkockák egy alufóliabatyuban, szorosan lezárva, ezt a rizsre, fölé a gőzölőkosárba brokkoli, répa, 20 perc, míg megfő és a egy pillantást sem kell vetni rá. Esetleg csak a párolt zöldség öntetét kikeverni. Koliba, agglegényeknek, kapkodós anyukáknak vagy antiszakácsoknak- szerintem a rizsfőző zseniális dolog, kár (illetve, nekem éppen szerencse volt) hogy nem nagyon látják ezt meg benne. Egy komplett konyhát lehet vele helyettesíteni- sőt olyat is olvastam, hogy kenyeret is lehet benne sütni. Ezt még nem próbáltam, de ehhez sem kellett az extrabonyolult kombinált fajta:) 
ilyen az enyém:)

2011. május 12., csütörtök

Szójababcsíra, kert

Kár volt hazahoznom a szójababcsírát... szegény nem bírta ki a 4 órát lezárva, a délben még friss illatú és fehér, életteli babok mostanra bebarnultak, megerjedtek, bebüdösödtek. Sajnálom nagyon, mert sikerrel járt a kísérlet, még 2 nap kellett volna neki a jó nagy izmos csírákhoz. Hát rosszul időzítettem... de amint visszaérek a koliba, újrakezdem a dolgot, mert nagyon izgat! Főleg ezzel a sikeresélyes de elb--igyózott dologgal, mérges vagyok magamra és csakazértis meg akarom csinálni:D

Kerttel meg annyi, hogy órás guggolások (nincs kapa), kapirgálások, fölbenturkálások, véletlen csigaszétroppantások és egyebek után elültettem a paradicsompalántákat, kiszedtem egy kiló rukkolát (rukkolapesztó lett belőle) és kigazoltam 4+++ tömött vödörnyi gazt a megátalkodottabb fajtából. Fáj a combom a guggolástól és megkarmolt valami elég csúnyán, de két szétnyomott csigával és 0 bogárcsípéssel az első kerti munkákon a teljesítményemet 5-re értékelem:)

megjöttek a bentódobozok! (meg a pólóim is, de ez most mindegy:) )

véééééééééééééééééééééégre megérkeztek a bentódobozok, amiket magamnak és Tnek vettem! a sajátom meglepően apró, de jól belegondolva, egy adag rizs és egy csirkecomb is elférne benne, szóval azért mégsem olyan kicsi. T-é azért férfiméret. Még Japánban is többet esznek a férfiak:D Azt nem csomagoltam ki, mert ajándék lesz- bár már olyan mindegy, miután kikotyogtam az interneten... :D

az enyémhez járt pálcika, pálcikatok, gumipánt és kis szütyő is, T-éhez nem, mert az pattintós fedelű, tehát a gumi és a tasak szükségessége rögtön el is veszik, valamint az övének a fedelében van az evőpálcikának is ilyen kis pattintós izéke, ahova be lehet tenni. Még jó, hogy nem tud pálcával enni...:D majd megtanul ha éhes lesz:D

Na jó, nem vagyok ilyen kegyetlen ám! Kapott már aranyos ikeás műanyag étkészletet direkt erre a célra. (meg mert jópofa és morbid volt, hogy az evőeszközök mindenféle tündibündi színben pompáznak, és a végük mégis ízületeket formáz:D:D:D)
Azt olvastam hogy kb. annyi kalóriát tartalmaz egy bentó, ahány mililiteres. Természetesen ezt mindkét irányba lehet változtatni, ez csak ilyen kábés, átlagolt dolog. Tehát az enyém 580 milis, T-é 870, szóval egész korrekt. Ahhoz képest, milyen pöttömnek tűnt.
Ja, meg rendeltem aranyos állatkás szójaszószos műanyag üvegcséket, mert még én sem tudok ellenállni annak, ami ilyen kawaaaaaaaiiiiiiii ^_^ (nna, ilyet azért nem csinálok olyan gyakran:D)

És megjöttek a threadlesses, imádott pólóim (már csakis onnan veszek pólót! ezeket nem látja viszont az ember az utcán!)
szóval, szeretlek, internet, szeretlek, dombornyomott bankkártya, köszönöm paypal, imádlak, netes vásárlás!

2011. május 10., kedd

Bentó

Holnap hosszú nap- tanulás, minden, fúj. Ráadásul korán kell indulnom reggel, tehát reggelizni sem tudok- vinnem kell tehát ebédet.

mostani doboz:) sajna japánból még nem érkeztek meg az újak:(


szilikon muffinformában: mini csőben sült brokkoli (párolt brokkoli, besamelmártás- és a képen úgy néz ki, mintha zöld penészes muffinok lennének...fújh:D)
rukkola
főtt rizs
keménytojás
szójaszósz+ szezámolaj kis műanyag üvegcsében (nincs ott)

nem olyan kiegyensúlyozott sajnos, mint lennie kéne, szerintem legalábbis. Bár ahhoz képest, hogy annyi idő alatt dobtam össze, míg a tojás megfőtt...

Pesztó és a tartósítás?

Tegnap voltam lenn a kolikertben. A kolinevelőnk örül, hogy végre van, akit érdekel a dolog- hozott nekem paradicsompalántákat, és fűszereket is ígért. Emellett tele van a kert rukkolával, úgy elszaporodott. Nekiálltam gondolkodni tehát, hogy ha terem az a sok-sok minden, ami félig-meddig nekem lett hozva, hogy hozhatnám ki belőle a legtöbbet. Rukkolapesztó, és ha lesz bazsalikom, a sima pesztó eszméletlen jó ötlet lenne. De hogy lehetne tartósítani a pesztót, kb. télire? Kifőzni, mint a befőttet? (haha ez jól hangzik) vagy az olaj a tetején elég erre? Ki csinált már ilyesmit? Lenne tippetek? Nem szeretném, ha a nagy reményű termés használatlanul, vagy maximum szárítva végezné... a paradicsomra ezer ötletem van. Na de a többi?
Tudtok segíteni?

2011. május 9., hétfő

Kimchi jjiggae, koreai kimcsileves

Készítettem korábban kimcsit, és amellett, hogy Koreában gyakorlatilag mindenhez eszik savanyúságképp, a belőle készíthető ételek királya a kimcsi-csige, a kimcsileves, ami a pokol tornácán is elférne, és nem mellékesen ha megfázásról van szó, hatékonyabb, mint egy láda neocitran.

KIMCHI JJIGAE


- fél üveg kimcsi
- 1 fej hagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 3 ek. szójaszósz
- 1 ek. almaecet
- kb. 2 bögre víz
- bors
- koreai chilipaszta lenne az autentikus, de most erős pista (ízlés szerint, én 2 teáskanállal tettem bele)
- kis olaj
- 15 deka tofu
- 15 deka marha- vagy disznóhús (én kihagytam)

A kimcsit kinyomkodtam, de a leve még kell, szóval tálba nyomjuk ki!! A kinyomott kimcsit deszkán kicsit felaprítottam, és pálcikákra vágram egy fej hagymát is. Ezeket kis olajon, nagy lángon, elkezdtem pirítani-üvegesíteni (aki tesz bele, az a hússal együtt pirítsa!). Pár perc elég neki. Eztán a kimcsilébe öntöttem egy pici ecetet (nem árt neki, tényleg, akármilyen erős is legyen a kimcsi!), a szójaszószt, borsot, az erős pistát, és belenyomtam a fokhagymát is. Ezzel öntöttem fel az illatozó levesalapot, majd adtam még hozzá vizet is. Nagy lángon felforraltam, közepesen főztem még 5 percet, majd alacsony lángon újabb öt percet, miután hozzáadtam a vékonyra szelt tofucsíkokat is. Főtt, langyosra hűlt rizzsel, esetleg babcsíra- salátával tálalják.

Mivel Koreában a rizst is kanállal eszik, ezért úgy szokták enni, hogy a kanalat egy kis rizzsel együtt merítik a levesbe. De lehet "mellé" is enni.
Kellemetlen illemszabály azonban, hogy nem illik az asztalnál orrot fújni. Nos, ha valaki ismeri a koreai konyhát, akkor ez elég komoly szabály: néha könnyezésig, fuldoklásig, orrfolyásig csípős ételeket főznek, és ez még enyhe kifejezés volt... szóval óvatosan a fűszerezéssel:)
Ja, és az enyém barnás lett az igazi aranyos-vöröses helyett, mert véletlen a sötét szójaszószból öntöttem bele a világos helyett... meh. Mindegy, az ízén nem lehetett érezni olyan nagyon- majdnemhogy autentikus lett! (bár nem fulladtam bele a chilibe az alján, szóval nem tökéletesen, de azért közel van:D)

Szójababcsíra és fűszereket ültettem 3.

Ahogy újra meglőtt a keleti főzőcskézés (ahogy rendszerint, nagy hullámokban, időnként teszi:D), eszembe jutott, hogy milyen klassz lenne szójababot csíráztatni. Utánanéztem, és ma, ahogy mostam a babokat, már látom, hogy bújnak a kis csírák, életre kelnek a babocskák, olyan jó érzés:)
A gondosan kiválogatott száraz szójababot 4 órát áztattam, majd egy jól kimosott befőttesüvegbe öntöttem, gézzel bekötöttem a tetejét, és lefordítva műanyag tányérra tettem tegnap este. Ma reggel átmostam. Elvileg 2-4 óránként kéne óvatosan átöblítgetni, de hát ki a fenének van arra ideje... átöblítem, mikor eszembe jut, aztán csak lesz valami. Bár bújnak a kis csírácskák, élednek a babok, szóval nem hinném, hogy ez olyan ördöngős lenne... aztán majd meglátjuk, mekkora penészt sikerül nevelnem pár nap alatt :D:D

A fűszernövénykéimről annyit, hogy a paradicsomok végre életre kaptak, már féltenyérnyi leveleik vannak és 15 centi magasak. Lassan eljön az idő az átültetésre. A bazsalikomok vergődnek, de élnek, az oregano is próbálkozik, a koriander sajna elég csoffadt. De még él. A spenót gyenge kis fű még. Kicsit későn vetettem el... azért remélem lesz belőle valami:)
Na, ilyen hülyéből is kevés akad, aki koliban paradicsomot meg spenótot nevel:D (és büszkén vállalom!)



 
A petrezselyem meg a kapor jól elvan, majdcsak megnőnek valamikor... De a paradicsomra büszke vagyok, az én pici fiam:)


 

2011. május 8., vasárnap

Zöldségleves Deluxe, a kiszipolyozott testnek és léleknek

Ahogy írtam, a múlt hét elég ütős, kapkodós, hivatalbarohangálós, idegbajos volt, és a többit nem is részletezném. A lényeg, hogy gyenge vagyok, mint az őszi légy. Úgyhogy pénteken, mikor végre eljutottunk a piacra, mindenféle zöldségből vettem, ami csak megtetszett, és mindet bele is hajigáltam ebbe a zöldséglevesbe. És a tervben van még egy zöldséges lepény is. Magyarul: vitaminpótlás.

MINDENTBELE-ZÖLDSÉGLEVES


3 szál sárgarépa (70 ft)
1 petrezselyemgyökér (30 ft)
1 karalábé (80 ft)
Negyed zellergumó (65 ft)
5 paradicsom (100 ft)
Egy doboz konzervkukorica (110 ft)
3 nagy krumpli (70 ft)
1 kis hagyma 
2 ek liszt 
olívaolaj
Zellerlevél, petrezselyem
Só, 3-4 szem bors, 2 szem szegfűbors, csipet római kömény, teáskanálnyi kakukkfű

A zöldségeket megpucoltam, feldaraboltam ízlésesre. A karalábét cikkekre, a zellert nagy szeletekre hogy ki lehessen halászni, a répát karikára-félkarikára, a gyökeret csak félbe, krumplit kockákra, hagymát is csak félbe. A paradicsomot kicsit megvágva, leforráztam, majd megpucoltam. A zellerlevelet és a petrezselymet is hozzátéve, olajon egy kis liszttel megpirítottam a zöldségeket, míg illatozni kezdtek. Felöntöttem 2l vízzel, sóztam, fűszereztem. Mikor felforrt, a megpucolt paradicsomokat is belekockáztam, és a kukoricát is beleborítottam, majd alacsony lángon főztem kb. fél-háromnegyed órát, míg a répa is megpuhult, és összeálltak az ízek. Kihalásztam a gyökeret, a zellert és a hínárokat (a leveleket, csak anya így hívja mindig őket:D). 
Nagyon jól esett egy ilyen kis vegyeszöldség-leves, és a „mindentbele” filozófia is jól érvényesült ebben az esetben:)
5-6 adag: 100 ft/adag körül.

2011. május 7., szombat

Tokaji borecet pályázat: Aszaltbarack-mártás sült húshoz, grillhez, vagy „szószos húsfalatok”-módra

Mikor a Tokaji ecetes pályázatra jelentkeztem, elgondolkodtam rajta, hogy kéne valami klassz magyaros ízvilágú dolgot kitalálni. Nézegetve a már beküldött recepteket, a chutneyról letettem, a mustárt mindenképpen meg akartam csinálni, de még mit, mégis? Aztán eltöprengtem kicsit, hogy mit találnak olyan jellegzetesen magyarosnak az emberek. A tokaji adott volt. Még? Csípős paprika. Oké, jöhet. Aszalt szilva! Nem jó, már volt szilva. Akkor legyen barack! Nincs is még barack. Pálinka az van, és pont barack. Akkor aszalt barack! Jó! Ha feldereng valakinek az Uncle Ben’s maláj aszalt szilvás mártás, máris megértette a gondolatomat. Én bizony Tokajis aszaltbarack-mártást fogok csinálni! És már állt is össze fejben a recept: barack, méz, tokaji, csípős paprika, egy löket barackpálinka, istenem, ez hatalmas lesz!
Hatalmas lett.


15 deka aszalt sárgabarack
Fél deci barackpálinka (szép lenne a gönci, de csak mézes fütyülősre futja a csóró kollégistának..az is jobb, mint a PéterPál és egyéb szörnyűségek)
Egy kisebb méretű szárított macska**cse paprika (vagy a fele)
1 ek méz
2-3 ek tokaji muskotály borecet
2-3 csipet só, pár tekerésnyi bors
1-2 szegfűbors
Kis víz

Az aszalt barackot fél deci vízzel felhígított pálinkában áztattam (1-2 órát…?), majd az áztatólevével együtt kislábasba öntöttem. Hozzáadtam a mézet, az ecetet, sót, borsot, szegfűborsot, és hiába keménykedtem a paprikával, végül én is csak egy felet hagytam benne főni, és a 2 szem szegfűborsot. A paprikát természetesen magjai nélkül. Félbetörve. És tényleg csak a felét:D Adtam hozzá még egy pici vizet (tényleg nem sokat) hogy ellepje teljesen a barackokat. Nagy lángon felforraltam, hogy az alkohol elillanjon, majd alacsony lángon főztem, míg a barack meg nem puhult. Ez olyan negyed óra. Eztán az illatos főtt barackokat botmixerrel kicsit pürésítettem, de tényleg csak annyira, hogy a szósz összeálljon, de azért maradjanak benne darabok (rusztikusan szeretem, a lekvárokat is… megőrülök, ha ledarálják a gyümölcsöket, és csak egy zselé a lekvár… igenis kell bele kenyérről lelógó, hosszú barackrost, és hatalmas eperdarab…).
A szétturmixolt barackpürét visszakanalaztam a kislábasba, utánízesítettem (kellett még egy kis ecet és bors), újraforraltam, és kész!
Roston sült húsokhoz szerintem fantasztikus lehet, most egyszerű serpenyőben sült csirkemellhez és rizshez ettük öntetként. Egyébként, szerintem úgy is nagyon jó lehet, mint az Uncle Ben’s-es, csirkemellkockákkal összemelegítve, rizs tetején vagy tésztán. Előbbi módon 4 embernek bőven-bőven elég, szószos-húsos összeállításként 2, maximum 3 főre jó.
Ár: 430 ft, ami a barack. rizs: 160ft, 1 csirkemell, 40 deka- 500ft körül. 4 főre össz. 1090ft, 1 főre lesoztva: 275 ft/ adag. 
Jó étvágyat! 


Ez volt hát az én kreálmányom-pályaművem a Tokaji borecet manufaktúra versenyére. Köszönöm szépen a termékmintákat!

2011. május 6., péntek

Tokaji borecet pályázat: Tárkonyos- magos flekkenmustár

Amint felmerült bennem az ecetes versenyen való részvétel, biztos voltam benne, hogy mustárt készíteni fogok, bármi lesz is. Izgat már egy ideje a mustárkészítés. Hát, eljött az ideje:)
Mindenem volt hozzá- neki is láttam. Sajna a végeredményről még nem tudok hírt adni, mert állnia kell pár napot az üvegben, míg fogyaszthatóra összeérnek az ízek- de annyit mondhatok, nagyon ígéretes!

TÁRKONYOS-MAGOS HÁZI FLEKKENMUSTÁR

- 50 gr. mustármagliszt
- 25 gr. egész mustármag
- 2 ek. barna cukor vagy méz
- 1 tk. morzsolt, szárított tárkony
- 1 tk. kurkuma
- 1 tk. só
- tokaji tárkonyos borecet (az egész üvegcse, amit most kaptam a promócióban, az fél deci? sztem annyi)
- 1-2 ek víz, az állag beállításához

Mozsárba tettem az egész mustármagot, a kurkumát, a cukrot, sót és a tárkonyt, és addig zúztam, míg a mustármag már nem pattogott, de még nem is ment porrá. Tálkába tettem a szárazanyagokat, a mustármagliszttel együtt, és kishabverővel, az ecetet lassanként hozzáadva, pasztát kevertem belőle. Nekem egy kicsit masszív lett, úgyhogy kellett bele egy kis víz is, meg gondoltam kicsit erős lenne, ha csak ecet lenne benne... úgyis sűrűsödik még.
Ebből egy jól megtömött pesztósüvegnyi kész mustár lett, szóval olyan két deci, kicsit több. Gyönyörű sárga, illatos, darabos, mmmm, remélem jó lesz, szerintem nem fogok benne csalódni! majd írok, hogy milyen lett! Már nagyon várom!
Ja és forrás.

EDIT: az egynapos mustárból kenegettünk a reggeli virslihez, és bár érezhető, hogy még nem állt teljesen össze, az alapvető jellemzőket már érezni: ISTENI! a tárkony savanyúsága kellemesen összeöleli az ecetet, egyáltalán nem ugrik ki belőle az ecet illata, íze (mint sok olcsó mustárból). A magok darabossá teszik, a kurkuma pedig csodálatos sárgára festette ezt a különleges, enyhén csípős mustárt. Nagyon finom lett, büszke vagyok rá, és ajánlom mindenkinek!

EDIT: vízből sokkal, de sokkal több is elfér benne, akár egy-másfél deci is, hiszen később besűrűsödik az anyag. pláne elfér, ha nem ecetes, hanem inkább lágyabb mustárt szeretnénk.

2011. május 5., csütörtök

Megérkeztek!

Kicsit késve, de hosszas töprengés után, gondosan mérlegelve, végre jelentkeztem én is a Tokaji borecetes receptpályázatra, és megérkeztek a minták! Hú de örülök nekik, eszméletlen, hogy míg a zöld üveges ecet szagával sztem ölni lehet, a balzsamecetet, almaecetet megszerettem, és ezek, hát ezek pedig... ilyen jó cuccra, azt hiszem, ezen a pályázaton kívül nem nagyon tudnám rátenni a kezem, úgyhogy most aztán mindent bevetek:) Hétvégén neki is állok a pályaművaknek:) tele vagyok tervvel:) Egy ilyen szar nap után, mint a mai, éppen ilyen kis örömhozóra volt szükségem:)

2011. május 4., szerda

Japán étel, ami nem sushi, és nem is udon

Hanem más, mert hát a japánok is esznek ám sushin, udonon és miso levesen kívül mást is.
Az igaz, hogy nem fűszereznek valami változatosan (cukor, só, ecet, szójaszósz, miso a
Japán konyha ábécéje) de mindennek megvan a maga funkciója. A mai ebéd, amit készítettem, japán módra, több fogásból áll, melyeket egyszerre szolgálnak fel.


Mindenki a saját kis rizsestálkájába válogatja össze azt, amit kedve van enni. Rendszerint 4 elemből áll egy japán étkezés: rizs, fehérje, zöldségek (vagy valami hús/ halmentes) és egy „pálcapihentető” fogás, ami erősen kontrasztos a többi fogással. Ez gyakran savanyúság (a japánok nagyon szeretik a különféle savanyúságokat), most nálam is az, kimchi (amihez hasonló savanyú káposzta-szerűséget a japánok is gyakran esznek, de egyébként kimchit is). A zöldség-rész brokkoli kinpira. A kinpira gyufára vágott zöldségekből készült, félig sült-félig roppanós meleg salátának mondható. Eredetileg répa és gobo gyökér felhasználásával készül, de már mindenféle keményebb zöldségből, többféle fűszerrel is készítenek. Globalizáció ugye…de a lényeg, hogy bármiből legyen is, bármilyen fűszerrel, egy vékonyra szelt zöldségekből, rázva-sütve összedobott meleg saláta. Én most brokkoliszárból készítettem, ugyanis lehet belőle, és micsoda vétek a felét kitevő szárát kidobni a brokkolinak…
A fehérje-rész misoban pácolt hal, ami elég alapvető japán recept, húsokkal is meg lehet csinálni. Sajnos friss makréla és egyéb, izgalmasabb halak helyett csak hekkfilére futja. (a pangasiussal még nem volt jó tapasztalatom, sztem egyszerűen iszonyatos) Úgyhogy az én majdnem-hogy autentikus japán ebédem: Rizs (csakis a kerekszemű!), misoban pácolt hal, brokkoli kinpira, kimchi.

MISOBAN PÁCOLT HAL, BROKKOLI KINPIRA

főnként egy szelet halfilé / közepes méretű hal
főnként másfél teáskanál miso paszta (nekem vörös van)
főnként 1 ek. barna cukor
főnként 1 ek szójaszósz
főnként 1 ek szaké (száraz sherry is jó, de ez nem ugyanaz, mint a garrone cherry, mint ahogy sokat gondolják… sherry egyébként magyarországon alig van! Vagy jó a kínai shaoxing <e: saohszing, nem kszing>, ami főzőbor, vagy esetleg száraz, semleges ízű occsó fehérbor)


két brokkoli szárai
1 tk. szezámolaj
1 ek. szójaszósz
Kis chili


A halat ujjnyi széles csíkokra vágtam, majd egy mélyhűtőzacskóban kikevertem a pácot. Arányosan, minden főre ill. halszeletre/ darabra kimérve, összezutyáltam a zacsiban a hozzávalókat. Beleszórtam a haldarabokat, és a zacskót összecsomózva, nyomorgatva-kevergetve bevontam a mázzal őket. 3 órát pihent ezután a hűtőben.

Mikor nekiláttam, T. feltette a rizst főni, távol-keleti stílusban (egyszer majd leírom ezt is…), én meg a megpucolt- gyufára vágott brokkoliszárat a szezámolajon elkezdtem sütni, forgatni. Pár perc alatt megpuhul kellemesre, de azért legyen benne vmi harapnivaló. Meglocsoltam a szójaszósszal, és pirított szezámmaggal szórtam meg.
A haldarabokat szósz letörölgetése nélkül, enyhén olajos (ez most nem szezám) serpenyőben sütöttem meg. (segít az evőpálcika főzéshez felnagyított mása, vagy egy csipesz, hogy ne kelljen összepancsozni a kezünket)
Remekül rápirul a cukros, misopasztás pác, kicsit megkaramellizálódik, de a miso és a szójaszósz még kellően sós, a halat átjártja az íz, puhítja az alkohol, elveszi a mélyhűtőízét is (ezért főznek a japánok szinte mindent szakéval és mirinnel, ezek főzőborok, és puhítják a fehérjéket, elveszik a vörös húsok rágósságát, a disznó disznós mellékízét, a halat felfrissíti. Nagyon-nagyon okosak ezek a japánok.), szóval remek. Annyi a baj vele, hogy aki nem járt még japánban/ evett soksoksok japán kaját, nagyon furának fogja találni. A brokkolis cucc is irtó jó, és a kimchi csípőssége és hidege valóban remekül ellensúlyozza az édes-sós hal, és langyos, zöld, szezámmagos ízű brokkoli párosát. És, természetesen, finom, varázslatosan fehér, könnyű és tapadós japán rizzsel az igazi. (amit most T. készített, így egy kicsit túl vizes-cuppogós ragacsos lett, de azért ügyes már a konyhában a pöttyöm :D )

Nem mondanám, hogy ünnepi ebéd, csak különleges. A miso pasztával jól jártam, mert bár iszonyat drága dolog tud lenni, én kifogtam egy akciót, melyben közeli lejáratú misot lehetett venni, kilósat, 2600ft helyett 900ért. És a miso meg nem romlik meg a hűtőben, ugyanis eleve egy erjesztett dolog. Csak hát gondolom pultontarthatóság meg ilyesmi. De a lényeg, hogy már elmúlt fél éves a „közeli lejáratú” miso, felét ettük még csak meg, és kutya baja. Szóval érdemes ilyen akcióra, lehetőségre vadászni.
A hal, hát a hal. Szép lenne, ha el tudnék menni a metroba, kitömött zsebbel, és a friss, jégen fekvő halak tömkelegéből tudnék választani. Magyarországon. De hát ez szvít drímz, már csak a metro miatt is, nem kifejezetten a pénz miatt. De amiatt is. Egy havi kollégiumi díjból nem fogok lazacderekat venni, akármennyire is szeretnék…
Szóval, a miso paszta volt kb. 5 deka, amit elhasználtam. Legyen a barna cukor is annyi. Fél deci szaké. 3 nagy szelet hal, az egykliós csomag harmada volt, tehát 400 ft. A brokkoliszárat nem is számolom, mivel az szinte „szemétből mentett” alapanyag. Rizs pedig a szokásos. 4 adagnyi étel sikerült 800ft-nyi alapanyagból. Leosztva természetesen. Ha mindent meg kéne vennem hozzá, így egyszerre…hát nem merném kiszámolni. De ilyen különlegességnek, villantani, „hogy nézzétek, milyet tudok! :)” bizony nagyon-nagyon jó.
Amúgy az ilyen japán alapanyagokat csak egyszer kell megvenni egy évben- még ha sokat főzünk is velük, nagyon sokáig kitartanak. Szaké és mirin is szinte teáskanál- evőkanál mennyiségekben szükséges egy-egy ételhez. Szójaszósz olcsó, még a jó fajta sem rettenetesen drága. Szezámolajból is alig kell, misot sem fogyaszt olyan sűrűn egy európai ember, aki nem azon nőtt föl és nem eszi minden reggelire. Tehát nem olyan elrugaszkodott dolog ez, csupán…kísérletező kedv kell:)

Bentódobozt vettem


Aki ismeri azt a szót, hogy bentó, nagy valószínűséggel a halálra csicsázott, naruto-arcot vagy nyuszikákat vagy kitudjamiket ábrázoló kajákra gondol, ami rendszerint „rizskupac és egy kevés sonka meg alga meg izé, ami rajta van”. Ha nem, akkor az a jobbik eset. Ugyanis a bentó nem egy rajzfilm, étel formájában, és nem is csupán ebéd, dobozban. A japán konyhaművészetnek ez egy olyan ága, mely mára olyanná fejlődött, hogy az amúgy is hangsúlyos kiegyensúlyozottságot, praktikusságot egy műanyag dobozba zárva képes akárhol, akármikor elénk varázsolni. És a japán konyha lényege nagy általánosságban ez: az egyensúly. Az elemek harmóniája vagy éppen kontrasztja, a felkínált fogások fogyasztásának miértje. A filozófia, szépségigény és a funkció tökéletes harmóniája.
(ennek a megértésének a hiánya vezet általában a félreértésekhez és a félrefőzésekhez. És a rossz másoláshoz)
http://bento.freeblog.hu/files/sajat/december_5_bento.jpg
De igazából nem ide akartam kilyukadni. Csak oda, hogy tisztázni akartam, hogy nagyjából mi is a bentó. Nem csak ebéd, amit sebtiben becsomagol az ember reggel csipásan, álmosan. Ez olyan megkomponált dolog, amire ha rászánja az ember az időt, az elfogyasztást nem csak szünetté vagy étkezéssé, de meditációvá, élvezetté is teszi:)
Na ez az, ami miatt imádom a japánokat (nem az animék meg szamurájok meg mittudoménmicsodák, amik általában japánt jelentik-sajnos- az embereknek), ez az érzékenységük a szépre, a harmóniára. (emellett fura belegondolni, hogy e nép harcosai vizelték le legyőzött ellenfeleiket a csatamezőn…)
És emiatt, meg mert rá kéne szoknom, hogy csomagoljak magamnak kaját, meg a megváltozott étkezési szokásaim miatt is, meg amiatt, hogy befejeztem a szakdogát és ügyi voltam, végre, hosszú-hosszú nézelődés után, rendeltem magamnak ebayről bentódobozt. Na nem mintha nem felelne meg egy sima teszkós pattintós fedelű műanyag ételesdoboz. Csak úgy…akartam egyet. És lett is végül. Úgyhogy használni fogom. Ügyelve a szénhidrát-fehérje arányára és a sok zöldségre. Ha már éppen ezért vettem, hogy mindig tudjak rá figyelni…egymásra talált az igény és a funkció:)
Szóval, reményeim szerint, a jövőben lesznek bentós receptek. Mit remény…terv:)
(ja, és persze nem mondom, hogy nem vagyok hajlamos a „cuki” bentók készítésére, csupán a háttér, a gondolkodásmód, az alapanyag…az nem mindegy:) )

Kalandra fel, a bentó mellett a japán konyhaművészetről is szeretnék majd írni a jövőben, mert nagyon sok kiigazításra szoruló félinformáció kering a világban... 

Mindennapok

Végre megoldódtak ez egyetemi problémák, amik az utóbbi 3 napomat reszketős idegességtől fuldokló sírásig a majdnem-idegösszeomlás minden stádiumán végigfuttatták. Végre ehetek. Végre főzhetek. Végre lerázom azt az óriási fekete felhőt az aurámról.


és írok végre cikket ide, mert hiába, hogy alig olvasnak, és még a gasztro.blog.hu is rettenetesen működik (ha egyáltalán) hetek óta, azért, a saját örömömre, csak fenntartom már a blogot... :)

2011. május 1., vasárnap

VKF! 42. pofátlanul egyszerűen

Igazából currys sárgaborsókrémlevest akartam a vkf alkalmából kreálni, szép kék kerámiatálban, a sárga-kék pöttyös terítőmön, kék ikeás kanállal- de nem jött össze, most meg már kicsúszom az időből. Úgyhogy elgondolkodtam- egy óriási pizza, az nem gyönyörűségesen színpompás? Vörös paradicsomszósz, lilahagyma, aranysárga kukorica, olajbogyó, pritaminpaprika! Hát nem? Hát de :)

PIZZA, mintha nem lenne mindenkinek saját receptje:)
de azért kollégistáknak mégis meg lehet tanítani:)
- fél kg liszt (ennek fele tönköly, fele fehér)
- egy tk. oregano
- egy tk. só
- 1-1 deci tej és víz, tán kicsit több (inkább össz 2,5 dl)
- 2-3 ek olívaolaj
- 1 csipet cukor
- fél kocka friss, vagy egy tasak száraz élesztő

- 2 közepes doboz sűrített paradicsom
- 3-4 gerezd fokhagyma
- só, kis cukor, oregano, zsálya, bazsalikom (még nem hajtottak ki a kolikertben, úghogy száraz, de nah, lassan csak kibújnak már...)

- sajt (ezen kéretik nem spórolni, és nem csízió műanyag rettenetet venni, hanem igazi sajtot...erről jut eszembe, a házi mozzarellát ígérgetem egy ideje de még mindig nem csináltam meg)
- kolbászkarika, lilahagyma, kukoricakonzerv, olajbogyó, pritaminpaprika, paradicsomkarika, gomba, ésatöbbiésatöbbi, ízlés szerint.

A vizes tejben cukorral felfuttatott élesztőt a liszttel, sóval és oreganoval párnás tésztává dagasztom (a dagasztás akkor jó, mikor már fáj az ember válla- ez olyan 8-10 perc. Ettől voltak olyan jó izmosak öreganyóink...) Letakarva egy órát kelesztem a tésztát, addig a szószt összerottyantom. Tényleg csak ennyi, kis vízzel a sűrpar és a fokhagyma és a fűszerek- semmi ördöngősség. Eztán felkarikázom, aprózom, kockázom és minden egyéb, a többi feltétet, lereszelem a sajtot. A tésztát, ha megkelt, kettéveszem, egyik fele sutty a mélyhűtőbe, másik felét pedig a tepsin kitaposom-húzogatom-nyújtom (ököllel) olyan tepsiformájúra. megkenem a szósszal, megszórom a feltétekkel, sajttal, és a forró sütőben 15-20 perc alatt tökéletesre is sül. Mindent összeadva (persze a feltétektől függően), és jó sajtot feltételezve (kb. 1300ft/kgnál
kezdődik...) is fele- harmadannyi, amennyiért az ember fia pizzát rendel. És az ki tudja milyen...
Szóval, kollégisták, vidám, színes, forró, saját készítésű pizzára fel! Jó étvágyat:)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...