VKF! 49: Fehér- Kukoricás rizottó fokhagymával és kakukkfűvel

Van egy olyan benyomásom, hogy a fokhagyma, kaukkfű, kukorica és tejszín/tejföl összeállítást valami magasabb erő kreálta. Fantasztikusan szeretem őket együtt, elképesztően jól állnak össze szerintem. Tomi szerint is így lehet- ha ezt kérte szülinapi vacsijának... :)
(én meg örültem, mert kapóra jött a téma vkfre:) )

KUKORICÁS, FOKHAGYMÁS-KAKUKKFÜVES RIZOTTÓ


- egy bögre rizottórizs
- 7 dl forró alaplé
- 2 dl száraz fehérbor
- 1,5 dl tejszín
- fél doboz konzerv kukorica
- 2-3 gerezd fokhagyma
- kb fél tk. kakukkfű
- kis olaj, só, bors, esetleg extra fokhagyma/ fokhagymapor, 1 ek. parmezán

A fokhagymát a rizzsel együtt olajon megpirítom picit, mejd felöntöttem a fehérborral. Az ünnepi alkalom ürügyén kicsit többel is, mint muszáj lett volna:P...Miután a bor felforrt, hozzáöntöttem a tejszín felét is, meg a kukoricát. Majd folyamatosan kevergetve, apránként, ahogy a korábbi rizottós posztokban is írtam, hozzáadogattam a forró alaplevet. Kábé félidőnél fűszereztem. Krémesre és puhára főztem így a rizst, majd a végén belekevertem a maradék tejszínt, a parmezánt (szárított van csak sajnos, ami olyan mint a homok, de rizottóba tökéletes, mert "feloldódik" és az íze rendben van, tésztákon nem olyan jó), és utóízesítettem még egy kicsi fokhagymával.
Azonnal tálaltam, természetesen azzal a borral, amivel készült. (spar selection somlói juhfark volt, azt hiszem)

Olyan két és fél fős adag:D szóval mondjuk, két nagyon éhes ember. meg egy kíváncsi:)

vkf 47, a kalandos- Mi más, mint bentó?:)

Erre a VKF-re viszonylag egyszerű volt kitalálni, mit is készítsek- a bentó, mivel szobahőmérsékleten szokás enni, egyszerűen remek kirándulókaja. Sőt, sokkal változatosabb és kiegyensúlyozottabb tud lenni, mint a mostani kirándulócsomagok, amiket gyakran látok gyerekeknél: szendvics, kakaóscsiga, csipsz, győri édes, esetleg egy alma, és szinte minden esetben valami agyoncukrozott lötty. És csodálkozunk, hogy hiperaktívak...

felső tartó: 3 onigiri, kis szelet rántott hús csíkokra vágva (japánul tonkatsu, ugyanezt az ételt ők is eszik!).

Alul: teamárványos tojás (ami tény, hogy ázhatott volna kicsit tovább), mustáröntetes párolt sárgarépa, nyusziformájúra vágott almagerezd, állatos bio tönkölykeksz (próbáltam nyuszisakat keresni, de csak négyet találtam).


Nagyjából így csinálná egy japán is. van fehérje, rizs és zöldség-gyümölcs is kb. egyenlő arányban, sőt egy kis desszert is belefért.
Mindemellett a japán étkezést alapjaiban meghatározó ötös számnak is (úgy-ahogy) elget tesz.

A japánok szerint egy étel akkor tökéletes, ha mind az öt érzéket stimulálni tudja, ezért fontos pl. a tálalás, az ételek elrendezése egymás mellett, azok formája (tapintás sem mindegy!).
Az öt színt is általában tartalmaznia kell: fehér (rizs), fekete(nori vagy szezámsó vagy szójaszósz), sárga(tojás, akármilyen formában- végülis a sárgája mindig sárga, és az a lényeg benne), piros vagy narancs (répa, alma) és zöld, ez az ami kimaradt, mert azt hittem, van kígyóuborkám, de elfelejtettem hogy nincs már, de gyakran a norit is ide számítják.
Emellett ez öt elkészítési mód is fontos: nyers (alma), főtt(rizs, tojás), párolt (répa), olajban sült (tonkatsu) és pirított, ami általában és ez esetben is a nori.
tehát egy majdnem tökéletesen kiegyensúlyozott, és szerintem eléggé esztétikus bentót sikerült készíteni, amit öröm elfogyasztani:)

jó kirándulást és jó étvágyat mindenkinek! :)

vegavékáef 46: Miso leves

Sokat gondolkodtam, végülis mit csinálhatnék erre a VKF-re, tekintve, hogy sok vega kaja akad a blogomon, tavaly böjtöltem, amiatt is, szóval hát mit is találhatnék ki ami olyan új. Aztán eszembe jutott, hogy a legalapvetőbb vegetáriánus, sőt, vegán étel az, amit sokat ettem (eszem) akkor, és nem is írtam le sosem. (csak a régi kajablogomon, ami azért elég gyenge volt...) Nem egy nagy durranás, végülis, Japánban mindennapos reggelinek számít, de itthon kicsit furcsa dolog. Ettől még nem rossz- csak olyannyira japán, hogy nem biztos, hogy sokaknak ízlik. Mégis, úgy döntöttem, hogy egyszerűsége ellenére, mivel a világ ezen felén nem túl hétköznapi, írok pár sort a miso levesről.

MISO LEVES

- 2-3 teáskanál instant dashi, vagy 1-1,5 leveskocka
- egy ek. wakame
- 1,5 ek. miso paszta
- fél tömb tofu (15 dkg)
- 1-2 újhagyma vagy bébipóré vagy zöldhagyma, karikázva
- 1 l víz

Akár egy vízforralóval is elkészíthető leves. A forró vízben feloldjuk az alaplékockát/ -port, beleszórjuk a felkockázott tofut és a wakamét. Újraforrás után lezárjuk, és beleoldjuk a miso pasztát, majd a tetejét meghintjük zöldhagymával.
Ennyi. Ötpercesleves. Ezért jó reggeli. Rizzsel, tükörtojással és norival adják, a hagyományos japán reggeli részeként.

És ami miatt ez izgalmas:
- a miso egy szójababból és gabonából erjesztett, sós-édes sűrű krém. Rendkívül sok vitamin és hasznos baci van benne, ezért nem is szabad a levest forralni, mután belekerült- elpusztítja őket.
- a tengeri alga, a wakame c-vitaminban és jódban is rendkívül gazdag.
- tényleg gyorsan kész.
- ez a legalapvetőbb változata a miso levesnek, gyakori még a krumplis-spenótos változat is.
- van világos, sötét és vörös miso is, ezek, ahogy sötétednek, egyre erjedtebbek, erőteljesebbek, sósabbak.

És tualjdonképpen, hogy miért is ettem én ezt. Amióta magamra főzök, rendkívül háklis lettem arra, hogy mit eszem meg és mit nem. Emellett a mai társadalom legnagyobb hibájának a sekélyességet és igénytelenséget tartom- s biztos vagyok benne, hogy ez a szocializmus lábnyoma- és csak azt látom magam körül, hogy rántott hús, sült hús, rakott krumpli, gulyásleves. És húshúshús. Ennyi a magyar étrend. És ezzel elégedettek is! Rendkívül bosszant. És az is, hogy milyen rettentő igénytelen, borzasztó ételeket képesek itt a koliban megenni az emberek. És örülnek neki hogy hú de finom (példa: zacskós rizs vegetával, sült virslivel és ketchuppal). Na ne. Szóval, úgy érzem, hogy az a hákli, amit kifejleszett bennem az, hogy magamra főzök, egyértelműen együtt jár egyfajta érdeklődéssel is (tekintve, hogy aki egy hétig tud rántott húst/virslit/tojásrántottát enni, annak nem fog ilyesmi eszébe jutni). Így kerültem az egyre változatosabb alapanyagok és ételek közelébe- míg elhatároztam, hogy egy időre kipróbálom, és vega leszek: böjtöt tartok. És jót tett. Nagyon. És szeretem a vega ételeket.

Viszont nem szeretem, ha valaki vaskalapos módon utálja a vegákat, míg azt se tudja, hogy ez mit jelent. Utálom, ha tájékozatlanságból olyanokat mondanak, hogy "nem jutnak elég fehérjéhez és ez egészségtelen". Utálom, ha valaki annyival tudja magyarázni a vegetartianizmusát (ami egyébként abból áll, hogy mindenféle vackot megeszik csak éppen húst nem) hogy "szegény cuki állatok". És azt se szeretem, ha nálam "vegábbak" mindenféle bigott nézetekkel megpróbálnak téríteni. Ez épp annyira nem normális, mint a kategorikus elutasítás és lenézés a húsfalók részéről. Igazából úgy vagyok vele, hogy nem izgat, hogy te mit eszel, legyen az szar, vega, nemvega, vegán, nyers, élő bivaly vére, mittudomén, csak hagyj békén engem is azt enni, amit én látok jónak. Ez persze főleg a beszűkült rétegre vonatkozik... nagyon sok iylen vitám volt már, és rendszerint úgy jövök ki belőle, hogy gőgös sznob kajanáci vagyok, csak mert nem a hús krompivaa' a vasárnapi ebéd csimborazzója számomra... Nem túl jó.

Tehát, én a kulturális sokszínűség, saját egészség, változatos étkezés zászlaja alatt szeretem a vega ételeket (annak ellenére, hogy csak időszakosan választom az életformát is), és nálam ezzel együtt jár a "műanyag" adalékok lehetőség szerinti elkerülése, minőségi alapanyagok vásárlása, kis részben natúr/bio- és fairtrade termékek, valamint emberséges tartású állatok húsának preferálása a lehetőség szerinti környezettudatos életmód mellett. Persze, amennyire kolis büdzséből ezt megtehetem. de törekszem rá. :)

VKF 45- A vega meg a sütőtök: egyet fizet, kettőt kap

Sütőtökügyileg sekélyesek vagyunk, igaz. Sült tök, max krémleves, ami asztalra kerül belőle, noha a sütőtök nagyon egészséges, magas rosttartalmú, a- és c- vitaminban és egyéb természetes és roppant hasznos prüttymüttyökben gazdag. Állítólag dédmamám mondta mindig: "egyetek tököt és vigyorogjatok ki az ablakon!"
Így hát nyers és viszonylag feldolgozatlan formában terveztem előállítani a vidám színű kerti hólyagot. Aztán lett belőle egy bónusz is. Angolosan, amúgy Harry Potter-módra.

SÜTŐTÖKLÉ A HÁROM SEPRŰBŐL

- 2 nagy alma
- 2 nagy répa
- 1/4 sütőtök
- fél kiskanál fahéj, késhegynyi szegfűszeg, kis szerecsendió

A zöldségeket megpucoltam és hasábokra vágtam. Mindenekelőtt a sütőtököt fejtem meg gyümölcscentrifugával, és a rostját kiszedtem egy tálkába, mert még kelleni fog. Aztán kipréseltem az almát és a répát is, a leveket összevegyítettem, és fűszereztem. Fantasztikus. Komolyan, jobb, mint hittem, édesítés nem is kell bele. Kb. fél liter 100%-os lé lesz belőle, ami jó sűrű. Hígítani lehet 1-2 dl ásványvízzel, úgy nem szorul bele a szívószálba a dzsúsz:D

ROXFORTI TÖKÖS DERELYE (ami nem derelye ezúttal, de hasonló) Dobby receptje.

- az előző receptből félretett sütőtökrost
- 2-3 ek. olívaolaj
- fél tk. só
- fél tk. kakukkfű
- bors
- 1 csomag leveles tészta
- 1 tojás
- lenmag/tökmag/szezám, nekem len volt, noha a tört tökmag stílusosabb lett volna:)

A leveles tésztát félbevágtam, kinyújtottam és a felső felét beirdaltam. Kikevertem a tökrostot a sóval, borssal, kakukkfűvel, olajjal. Anya szerint vaj jobb lett volna, de későn mondta. Ki lehet próbálni. A krémet a leveles tésztába töltöttem, azt falatkákra vagdaltam, tetejét lekentem tojással, megszórtam lennel. Közepesnél kicsit erősebb lángon 15-20 perc alatt sült szép látványpékség-stílusúra.

VKF 44/3 Citromos-zöld teás cukorka

Ez is olyan, amit tuti boltban vesz mindenki. Mert macerás. De aki nagyon elvetemült, annak igencsak megéri. Mert isteni! És persze ilyet sem kapni itthon....

CITROMOS-ZÖLD TEÁS KEMÉNYCUKORKA

15 ek. kristálycukor
1 citrom
1 nagy ek. matcha, japán zöldtea-por
2 ek keményítő
4 ek porcukor

A kristálycukorhoz hozzáreszeltem a citrom héját, és belefacsartam a felének a levét. Feltettem a tűzre egy kis lábosban, és folyamatosan kevergetve teljes felolvadásig főztem. Óvatosan, meg ne égjen, a citromhéj meg végképp ne! Ha teljesen sziruppá olvadt, levettem a tűzről és belekevertem a matchát. Majd a keményítővel összeszitált porcukrot egy tálcára vastagon felszórtam, ráöntöttem az egész masszát, és a tetejét is jól beszórtam porcukorral. Miután kicsit megdermedt, lehet kockázni, és a vágáséleket is beporcukrozni. Nagyon jó! Olyan lett, mint az igazi japán cukorkák!

Persze először nem így csináltam, hanem megpróbáltam cseppentgetni a porba a masszát. Nem jó ötlet. Ne csináljátok. :)
Sok sikert:)

VKF 44/2 Házi chips zsírmentesen

A második vkf-szösszenet. Sok elszúrt krumpli és még több káromkodás, de csak sikerült kitalálni, hogy is lenne tökéletes!

CHIPS

krumpli
só
egyéb fűszer, ha valaki rafinálni szeretné, ami totál lehetséges. tippek alul!

A krumplit megpucoltam, és 1mm-esre felkarikáztam. Gyalulni is lehet, akinek van, de egy jó éles kés és biztos kéz is letudja a dolgot. Egy nagy kerámiatányérra rakosgattam a kicsit leitatott krumplikarikákat úgy, hogy ne fedjék egymást, megsóztam, és 3 percre max fokozaton a mikróba tettem őket. És itt a trükk! Egy perc hűlés után újból 3 perc sütés kell, hogy készen legyenek. Ha egyben marad a sütésidő, megégnek! Próbáltam egyébként szalvétán, sütőpapíron, konyhai törlőn is, a sima pucér tányér vált be igazán.

EDIT: itt, a szinttársak tesztjei alapján kiderült, hogy sütőpapír- és tányérfüggő is, hogy melyikre ragad rá végzetesen ... hát, sajnos, próbálkozni kell. Úgy tűnik, eddig csak egy tányérunkra nem ragadt rá. Mégis a sütőpapír a tuti:) (erre jó a tesztelés:D)

kihűlés után ropogtatható, tökéletes cucc. Egy nagy krumpliból majd' fél zacsi chips kijön. és mennyi egy nagy krumpli? 25 ft! és egy zacskó chips? ennek a tízszerese. Ja, kalóriában is.

Ízesítési tippek: A magyarországon sajnálatos módon nem kapható sós-ecetes chips előállításához kis almaecetbe érdemes mártani a krumplit, és úgy, sózva, mikrózni.
tuti ötlet a bors, a vöröshagyma- vagy fokhagymapor, de akár pirospaprika, curry is. nem hiszem, hogy bármelyikkel mellé lehetne lőni! :)

VKF43- Jegességek: Eperszószos ánizsfagyi (gép nélkül)

Valami ánizsoson töröm a fejem már nagyon régóta, és egy sima ánizsos tejet, vagy marokkói búzadara-levest, vagy ilyen perverz dolgokat akarok enni/inni, de vizsgáztam, lusta voltam szójatejet főzni, minden, minden. Aztán jött egy durva meleg, és az ánizs körül járkáló agyam új tervet szőtt. De az ánizs magában nem olyan izgi egy nagy adag fagyihoz- így lett belőle epres ánizsfagyi, mivel frissen főzött eperlekvárral tankoltak fel, mikor legutóbb otthon jártam...

EPERSZÓSZOS ÁNIZSFAGYI

- 5 tojás sárgája
- 4 dl tej (/szójatej)
- 4 dl tejszín
- 2 tk őrölt ánizs
- 3 dl híg eperlekvár
- 10 deka cukor

A tejet az ánizzsal felforraltam, és addig felvertem a cukorral a tojássárgákat. A forró tejet apránként, lassan és megfontoltan hozzáöntöttem a tojáshoz, és közben kevertem, hogy ne csapódjon ki. Összekeverés után visszaöntöttem a lábasba és folyamatosan kevergetve sűrűre főztem. Mikor már megáll a fakanál hátulján, lezárom, és beleöntöm a tejszínt, hogy lehűtse a keveréket és ne ugorjon ki a tojás. Veszélyes üzem az a tojás... Hagytam kihűlni, majd fagyasztóba tettem, és PocakPanna ötlete nyomán óránként botmixerrel átbrummogtam rajta. A 6. keverés már elég kemény volt, ekkor folyattam bele az eperlekvárt és kevertem lazán össze. A fotóra persze pont egy lekvártalan gombóc került, de a telefonom újfent rossz, így másik kép már sajna nem lesz:S
De a fagyi az nagyon király lett. Igaz, hogy a hűtőzés macerás, meg figyelni kell, de valami oltári lett, az édes, krémes, fűszeres ánizsfagyi és a kicsit szilánkosabb-más textúrájú édes-savanykás eperlekvár szerintem remekül mennek együtt.

VKF! 42. pofátlanul egyszerűen

Igazából currys sárgaborsókrémlevest akartam a vkf alkalmából kreálni, szép kék kerámiatálban, a sárga-kék pöttyös terítőmön, kék ikeás kanállal- de nem jött össze, most meg már kicsúszom az időből. Úgyhogy elgondolkodtam- egy óriási pizza, az nem gyönyörűségesen színpompás? Vörös paradicsomszósz, lilahagyma, aranysárga kukorica, olajbogyó, pritaminpaprika! Hát nem? Hát de :)

PIZZA, mintha nem lenne mindenkinek saját receptje:)
de azért kollégistáknak mégis meg lehet tanítani:)

- fél kg liszt (ennek fele tönköly, fele fehér)
- egy tk. oregano
- egy tk. só
- 1-1 deci tej és víz, tán kicsit több (inkább össz 2,5 dl)
- 2-3 ek olívaolaj
- 1 csipet cukor
- fél kocka friss, vagy egy tasak száraz élesztő

- 2 közepes doboz sűrített paradicsom
- 3-4 gerezd fokhagyma
- só, kis cukor, oregano, zsálya, bazsalikom (még nem hajtottak ki a kolikertben, úghogy száraz, de nah, lassan csak kibújnak már...)

- sajt (ezen kéretik nem spórolni, és nem csízió műanyag rettenetet venni, hanem igazi sajtot...erről jut eszembe, a házi mozzarellát ígérgetem egy ideje de még mindig nem csináltam meg)
- kolbászkarika, lilahagyma, kukoricakonzerv, olajbogyó, pritaminpaprika, paradicsomkarika, gomba, ésatöbbiésatöbbi, ízlés szerint.

A vizes tejben cukorral felfuttatott élesztőt a liszttel, sóval és oreganoval párnás tésztává dagasztom (a dagasztás akkor jó, mikor már fáj az ember válla- ez olyan 8-10 perc. Ettől voltak olyan jó izmosak öreganyóink...) Letakarva egy órát kelesztem a tésztát, addig a szószt összerottyantom. Tényleg csak ennyi, kis vízzel a sűrpar és a fokhagyma és a fűszerek- semmi ördöngősség. Eztán felkarikázom, aprózom, kockázom és minden egyéb, a többi feltétet, lereszelem a sajtot. A tésztát, ha megkelt, kettéveszem, egyik fele sutty a mélyhűtőbe, másik felét pedig a tepsin kitaposom-húzogatom-nyújtom (ököllel) olyan tepsiformájúra. megkenem a szósszal, megszórom a feltétekkel, sajttal, és a forró sütőben 15-20 perc alatt tökéletesre is sül. Mindent összeadva (persze a feltétektől függően), és jó sajtot feltételezve (kb. 1300ft/kgnál
kezdődik...) is fele- harmadannyi, amennyiért az ember fia pizzát rendel. És az ki tudja milyen...
Szóval, kollégisták, vidám, színes, forró, saját készítésű pizzára fel! Jó étvágyat:)

40. VKF, nekem az első: Rendőrmenü

Érdekelt a VKF, amióta csak tudok róla, hogy van. Most, hogy végre összeraktam egy épkézláb blogot, úgy éreztem, ideje pályázni is!
Ez alkalommal a fánk és öntet a téma. Kapóra jött, mert az amerikai lyukas fánkkal nagyon régóta szemezek, és receptet is írtam már le valahonnan, benne van a kis rajzocskás receptkönyvemben, de még nem volt soha alkalom vagy kedv, hogy megcsináljam.

Az amerikai fánkkal, vagy valami hasonlóval mindig csak filmekben, meg a Simpson családban találkoztam, és nagyon érdekelt már kis koromban is. Így hát, mikor nagymamáméknál a boltban a péksütik között megjelent a dvd-méretű, csokival leöntött és kókusszal megszórt tetejű lyukas fánk, aminek a lyukába őrületesen vastagon ült be a csokoládé, a tésztája pedig olyan volt, mint egy hatalmas, habos párna, kívül kérges, belül foszlós, hát akkor én azt hittem, meg kell halni, amerikaiak zseniálisak és nem csoda, hogy kövérek, ha ilyenekkel vannak körülvéve, mint ez a gigantikus finomság.
Aztán felnőttem. És az a különleges fánk is eltűnt azóta a kicsi békés megyei város Éléskerének a polcáról. És soha, sehol máshol nem találtam azóta hasonlót. Igaz itt Pesten vannak aluljárókban fánkosok, akik nagyon csalogató fánkokat kínálnak csodaszép mázzal súlyos pénzekért, de az egyszerűen nem az. Műanyagízű, kicsi, tottyadt, drága, vacak.
Hát így vagyok a fánkkal. Áhítom, áhítom, és nem mintha a magyar szalagos fánk és társai nem lennének élvezetesek, azóta is keresem azt a lyukas, óriási, mázas, gyerekkor-ízű süteményt, ami, nem biztos, hogy hitelesen, de nekem az amerikai fánkot, a doughnutot (ejtsd: donát, az o-t kicsit meg u-sítva, az á-t röviden) jelenti.

AMERIKAI FÁNK (DOUGHNUT)

- 1/3-ad csomag élesztő
- 2 dl tej
- kb. 7 dkg. margarin
- 1 tojás
- csipet só
- 5-7 deka cukor
- 30 deka liszt

Az élesztőt egy kevés cukros vízben felfuttattam, majd minden hozzávalót, először csak a liszt felével, nokedlitészta-szerűre kevertem ki egy fakanállal. Aztán a többi liszttel tésztát dagasztottam belőle, amit duplájára kelesztettem. Miután megkelt, lisztes tepsire borítottam, gyúródeszka híján, és egy borosüvegnek álcázott sodrófával kinyújtottam olyan 1cm vastagra. Egy nagy pohárral és egy icipici, valaha sűrített paradicsomos üveggel kiszaggattam a lyukas fánkokat, majd letakarva egy újabb órát kelesztettem őket. Végül, forró olajban kerültek hőkezelésre a fánkok és a visszamaradt lyukak, amik aranyos kis fánkgolyók lettek:D
Porcukorral kikevert eper- és vaníliaaromából került rájuk máz, és a színes-csillagos szórócukor is megtalálta a helyét.

 Mivel öntet is volt a kiírásban, azt komoly agymunkával kellett kitörpölnöm. De hát mi is való a lyukas fánk mellé? Kávé, vödröstül, amúgy rendőrmódra. Meg is volt az ötlet: Kávéöntet! De hogy hogyan, nna, az volt az igazi fogas kérdés. Makka kávélikőrje alapján kezdtem el gondolkodni. Sűrű kávéalap, tejszín, vaj- hát, csak nem lesz rossz...ilyen alapanyagokkal...!

KÁVÉÖNTET

- 5 dkg vaj
- 1,5 dl tejszín
- 12 dkg cukor
- 1 dl háromszor lefőzött kávé, vagy 2 ek. instant kávé+ kis víz
- csipet só

Alacsony lángon összerottyantottam az egészet, és sűrűsödésig forraltam.

Iszonyú finom lett. Maga a fánk nem valami édes, gondolom amiatt, hogy az amerikai fánkokon kötelező a máz, és azzal együtt már túl édes lenne.
Na és mi az, hogy darabja nem 250 forint lett, mint az aluljáróban, hanem ha mindent össze is számolok, a kávéöntetet is, a szórócukrot is, a 18 db fánk, darabja 70 ft alatt van. Jaj.

Hát, a szomszédok remek zsűrinek bizonyultak:D

És még egyszer, a kávéöntet és a csodálatos-fantasztikus-eszméletlenbaromijó fánkok: