A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyömbér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyömbér. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 28., péntek

Thai vörös curry

Régóta izgat már a curry, currypaszta és maga az étel, úgyhogy most a sok költséges alapanyag beszerzése helyett egy adag currypasztával leptem meg magam, egy szuperfinom curryval pedig Tomit:)
Ja, és ez a curry nem körri, mint az angol-indiai sárga fűszerkeverék, ez az étel "kari" vagy "kare". Állítólag. Én hiszek nekik. Praktikus a megkülönböztetés...

THAI VÖRÖS CURRY
- 1 tasak (100 gr) vörös currypaszta (450 ft, ázsia bt)
- 2 szál répa
- 1 nagy fej hagyma
- 1 kisebbfajta padlizsán
- 1 nagy alma
- 1 jó nagy piros húsú paprika
- 5 dl kókusztej (kókusztej készítése: 5-10 deka szárított kókuszreszeléket leforrázunk, 2 percig erősen turmixolunk, majd kihűlés után gézen átszűrjük)
- fél kg. pulykamell vagy más hús, esetleg garnéla
- olaj
- jázminrizs

A jázminrizst feltettem főni.
A zöldségeket megpucoltam és kb. egyformára kockáztam, a hagymát pedig felcsíkoztam, viszonylag nagyra. A répát felkarikáztam és 10 percig mikróban, sós vízben előfőztem. Elővettem egy mély serpenyőt és egy sima teflonosat. A mély serpenyőbe kis olajat öntöttem, majd a hagymát és paprikát megfuttattam rajta. Rátettem és fehéredésig sütöttem a húst is, majd a többi zöldséget. Mindezek alatt a teflonserpenyőben is hevítettem egy kis olajat, és amikor már pokoli forró volt, rányomtam a currypasztát és jó izzóra, illatosra pirítottam. Egy kevés kókusztejjel felöntöttem és kikevertem, majd a zöldséges húshoz adtam, és felengedtem a maradék tejjel. Eztán, fedő alatt még úgy 10-15 percet rotyogott takarékon. Ha az alma megpuhul, kész.
(japánok szokták almával csinálni a curryt és nekem ez annyira bejött, hogy úgy gondoltam, ebbe is teszek)
Jázminrizzsel tálalandó.
Iszonyat jó!
És gyorsabb is, mint gondoltam volna.

Hatfős adag.

2012. április 14., szombat

48. VKF!: Hazai halak: Gyömbéres-újhagymás pisztráng

Hát nagyon elgondolkodtam, hogy részt veszek-e ezen a vkf-en... Édesvizi halak... sárga, zsíros harcsa, csont és bőr keszeg-kárász, zsíros, pocsolyaízű pontyok... Sokat horgásztam régen és meg kell hogy mondjam, a kapás elfogyasztása nem volt a kedvenc részem. A keszeggel és kárásszal még megbarátkoztam, de annál is nagyon nem mindegy, milyen vízből kerül elő... aztán elgondolkodtam, hát mégis van olyan édesvízi hal, ami azért klasszisokkal ezek fölött van! Naná, hogy a pisztráng.
Gyömbéres halat azt hiszem a Szép asszonyok egy gazdag házban című kínai regényben esznek, és már olvasva is tetszett, hát szerkesztettem egyet, ami szerintem olyan lehet! :)

GYÖMBÉRES-ÚJHAGYMÁS PISZTRÁNG

- két pisztráng (pont fél kiló) (pont 1000 ft)
- hüvelykujjnyi gyömbér (60 ft)
- egy csomag újhagyma (100 ft)
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 ek szójaszósz
- 1 ek. szaké (vagy shaoxing, vagy főzőbor)
- só

A halakat megmostam, letörölgettem és egy tk. sóval jól bedörzsöltem kívül-belül. A fokhagymát és a gyömbért késsel apróra kockáztam, de azért nem túl kicsire, olyan 2-3mm-esre. Ezeket összekevertem és leöntöttem a rizsborral és a szójaszósszal. Az újhagymát felkarikáztam, és egy marékkal tettem egy jó nagy ív, duplán vett alufólia közepére. Ráfektettem a halat, tettem a hasukba kicsit a gyömbéres cuccból, a többit pedig rájuk öntöttem, majd a maradék hagymával is megszórtam őket. Újabb ív dupla fóliával összecsomagoltam, és 180c-os sütőben sütöttem kb. háromnegyed órát.


Párolt jázminrizzsel ettük.
Tomi, aki ódzkodik a halaktól, édesvízit ráadásul még nem is evett, hatalmasat csalódott! Örülök, hogy sikerült neki újat és jót mutatni:)
Nagyon elégedett lehetek, jó halat vettem és jó ötlet volt így elkészíteni.
persze nem olcsó. leginkább fényűző. de egyszer belefér:)

2012. március 2., péntek

újra kimcsi:)

Kimcsit sokszor készítettem már, és a receptet is közöltem, csak gondoltam nem árt néha ilyen frissítőbejegyzést írni:)
2 kg kínai kel és negyed kiló hagyma, valamint egy fej fokhagyma és 10 cm gyömbér került az üvegekbe, hogy a szent koreai savanyúsággá lényegüljön át:) (a 4 üvegnyi anyagköltsége 1000 ft körüli, beleszámolva a paprikapelyhet is)
a friss zöldségek megérkeztéig megint lesz miből vitamint nyerni:)

2011. november 18., péntek

Narancsos-fűszeres keksz

A fenti címet megguglizva kerestem valami receptet, ami alapján készíthetnék egy kellemes, friss, citrusos sütit egy baráti összeröfire. hát találtam párat, de egyik se tetszett annyira, vagy nem volt hozzá valami, vagy mittomén. úgyhogy gondoltam, egye fene, tudok én vajas kekszet csinálni, hát akkor turbózzuk fel!
Hát így alakult.

NARANCSOS-FŰSZERES KEKSZ
- 20 deka vaj (550 ft)
- 25 deka vaj kellett volna de nem akartam a +5 miatt venni még, úgyhogy 20%os tejföllel pótoltam ki a dolgot, nem lett gáz, tehát: egy deci tejföl kb (vagy akár még tejszín is lehetett volna sztem) (60 ft)
- 1 narancs lereszelt héja (lehetőleg nem viaszolt és kémiázott és flincesflancos fényes) (40 ft)
- fél narancs leve
- 50 dkg liszt (70 ft)
- 10 dkg barna, és 10 dkg fehér cukor (120 ft)
- 1 tojás (35 ft)
- 2 tk gyömbér, 1 tk. fahéj, 1/3 tk szegfűszeg, 1/3 tk bors (mind őrölt)
- fél tk. szódabikarbóna (csak a biztonság kedvéért)
- 5 dkg tortadara/reszelt étcsoki (100 ft)
- csipet só

A száraz hozzávalókat összekevertem, majd a hideg vajat késsel felkockáztam és elmorzsoltam vele. Eztán adtam hozzá a tojást, a tejfölt, a narancslevet és a tortadarát, és gyorsan összegyúrtam.
Egy órát pihent a hűtőben. Aztán bemelegítettem a sütőt (nem maxon ment, hanem eggyel lejjebb, de az nem tudom mennyi, gyaníthatóan olyan 190-200 fok). A tésztát kettévettem, pickszalámi vastagságú hengert gyurmázgattam a felekből, és 1 centis karikákra vágtam. a karikákat sütőpapíros tepsiben kicsit még szétlapogattam, és 10 percet sütöttem.
Meg kellett várni, míg teljesen kíhűlt, akkorra lett szilárd, "kekszállagú". lehet a tejföltől lett kicsit lágy. Mindenesetre finomnak nagyon finom!
kb. 1000 ftból került ki pontosan 60 db keksz. de igazából csak a vajat meg a tortadarát kellett spec ehhez vennem.

2011. június 17., péntek

Char siu oldalas Mókus módra

Amióta magamra főzök, valahogy a régebben nem kedvelt ételeket is iszonyúan meg tudom kívánni. Ilyen az oldalas, ami már furdalt pár hete. 
Sima fokhagymás oldalast unalmasnak gondolva, kínai oldalasrecepteket keresgéltem. De nem jók. Nem tetszenek valahogy. Ketchup?? A modern kínai konyha használja, sőt, sokat használja, rendben. Legyen ketchup. És hol a fokhagyma és a gyömbér? Hol az alkohol? Valami hagyományosat akartam. De csak ilyen amerikanizált változatokat találtam- akkor mi legyen? 
Aztán rájöttem, hogy ha már ennyit tanultam a keleti konyhaelméletről, akkor hogy ne lennék képes összerakni egy disznóreceptet magamtól? 
A disznót szinte mindig gyömbérrel, fokhagymával (és alkohollal) együtt sütik, főzik, mert ezek elveszik a disznó disznós mellékízét, és egyformán élvezhetővé teszik annak darabjait. Emellett puhítják a húst és könnyen emészthetőbbé teszik azt és a zsíros részeit. 
Mindezek mellett a méz teljesen egyértelmű, ahogy a szójaszósz is.  Kína meleg részein pedig a pácolás, ahogy a csípős paprikázás is, a hús megromlását akadályozzák meg/ kendőzik el. Plusz, ott vannak még a fűszerek, amik ott annyira alapvetőek és kéz-a kézben jártnak, mint nálunk a hagyma, bors, pirospaprika. Tehát, az alapelveket figyelembe véve, meg is született a hagyományos keleti oldalas receptem. Aztán persze rájöttem, hogy a nagy okoskodásban majdnem teljesen visszajutottam a char-siu sültként emlegetett kínai, fűszeres-mázas sült hús cucchoz... na de sebaj.  Fincsi lett. Baromifincsi. És nem disznóízű! Mission accomplished.
KÍNAI CHAR-SIU OLDALAS 

- 1,5 kg oldalas
- 2 deci szójaszósz (sötét, édes)
- 1 deci kínai főzőbor (shaoxing helyett most szaké, de sima, száraz főzőbor is ok)
- 1 csillagánizs
- 3 szegfűszeg
- 1 kisujjnyi fahéjrúd
- 2 ek méz
- 1 tk. chilipaprika
- hüvelykujjnyi gyömbér
- 4+2 gerezd fokhagyma
- só

Az oldalast alapos mosás után a csontok között felvágom, aki egyesével szereti, egyesével, én hol egyesével-hol kettesével vágtam, hogy kb egyforma darabok legyenek. Aztán 2 megroppantott fokhagymával és sóval feltettem az oldalast főni, épp csak míg felforr a víz, és a hús kifehéredik. Amíg főtt, kikevertem a pácot, lereszeltem a gyömbért és fokhagymát, összekevertem a szójaszószt és a bort és a mézet, beleszórtam a fűszereket, és jól összekevertem az egészet. Az oldalasdarabokat csipesszel kivettem, és még forrón beleforgattam őket ebbe a mázba. Aztán hagytam őket kihűlni, közben időnként megkenegetve. Majd a hűtőben pihent egy éjszakát és délelőttöt. 
Forró sütőben 30 percet sült lefóliázva, majd +5-10 perc elég volt neki, hogy szépen rákérgesedjen a máz.  
Isteni volt, fűszeres, illatos, édes, csípős, az összes íz közül épp az emelkedett ki, amire figyelt az ember, egyébként valami fantasztikus összhangban karamellizálódtak bele a húsba. iszonyat jó volt.

hát árat nem írok, meglepően drága volt az oldalas- ki a franc gondolta volna hogy ilyen gagyi húsrész is annyi, mint a csirkemell???  


2011. március 17., csütörtök

mangóchutney teszt

Ma nyitottuk meg a kisebbik üveg mangóchutneyt, egy hónapos érlelés után.
Teszt eredménye: szerénytelenül állítom, hogy leköröztem Uncle Bent és a szószait, mert ez, ez, hát ez, szuperlatívuszokkal nem kifejezhető! Savanyú, gyümölcsöcs, fűszeres, csípős! A tesztet egy friss, langyos szelet dnk-kenyéren végeztük, de közös megállapodás szerint a következő étel, ami készül belőle, egy curry lesz, kókusztejjel és joghurttal hígítva, csirkehússal, gőzölgő hófehér indiai rizzsel. Jaj istenem, elnézést kérek, de most olyan elégedett vagyok:)

2011. március 10., csütörtök

Lencsés piláf marokkói fűszerekkel

A piláf klassz kaja, gyakorlatilag egy csomóféle zöldséget, amit talál az ember, babot, lencsét, darált húst, rászór egy adag rizsre, vizet löttyint alá és 20 perc alatt megfő. Igazi hűtőürítő és személyre szabható és egyszerű kaja, arról nem is beszélve, hogy a rizsételek egyszerűen mindenhogy fantasztikusak. Belekerül minden földi jó, amihez kedvünk van, aromás közel-keleti fűszerek, gyönyörűséges kurkuma, eszméletlen illatok és ízek. És lehet vega is, nem veszít az értékéből:)

LENCSÉS PILÁF RAS EL HANOUTTAL

- 1 bögre lencse (80 ft)
- 1 bögre rizs ( a szokásos drágábbfajta rizsemből, 150ft)
- 1 nagy fej hagyma (30 ft)
- 3 gerezd fokhagyma
- 4 közepes répa (70 ft)
- 1 diónyi friss gyömbér
- 2 teáskanál ras el hanout, de garam masala és curry keveréke is hasonló aromát ad
- 1 teáskanál kurkuma
- 1 zöldségleveskocka (40 ft)
- 1 tk só ( ügyelni kell azért a leveskocka sótartalmára is, mivel ez ilyen bioleveskocka, nincs benne sok, ezért kellett kicsi pluszba)
(- egy negyed fej káposzta, mert már utáltam hgoy útban van, + a gyümölcscentifugából kiszedett réparost (fél kiló répa maradványai), egy müzlistálnyi)
- olívaolaj

A bögrényi lencsét sós-szódabikarbónás vízben megfőztem. A nagy fazekamban 2-3 ek olívaolajon a felaprított hagymát, és a lereszelt gyömbért és fokhagymát kicsit megfuttattam, és ráöntöttem egy bögre rizst, amit fehéredésig pirítottam. Rádobtam a gyufára vágott répát, a legyalult/ szálasra vagdosott káposztát, a réparostot (nem pazarlok, hahá!!), összeforgattam a mindenséggel, meg a leszűrt lencsét is. fűszereztem, ras el hanouttal, kurkumával, felöntöttem 2 és fél bögre vízzel, és belecsobbantottam még a leveskockát is. Rátettem a fedőt, és nagy lángon felforraltam, majd alacsonyra vettem és hagytam rotyogni magában. Egy negyed óra után érdemes meghallgatni a fazekat, hogy serceg-e vagy bugyborog még- ez jelzi, van-e még alatta víz. ha serceg, vagyis már pirul az alja, fedőstül rázogassuk meg a fazekat, és zárjuk el a lángot, majd hagyjuk még 10 percet gőzölődni. Persze sokkal könnyebb megítélni hogy van-e rajta víz, ha az embernek üveges fedője van, de sajna nekem a megérzéseimre kell hagyatkoznom:D sikerülni szokott azért, nem olyan ördöngős. Viszont a fedőt levenni nem szabad, mert kimegy a gőz. Ez a főtt rizsnél is alapszabály.
6 evésre való kaja lett (nem sikerül soha keveset főzni) ami adagonként  50 forint alá ejti a cuccot. Feltéve, hogy van otthon fűszer, meg fokhagyma.

Mielőtt valaki megkérdi, a gyümölcscentrifugát anyukámtól kértem kölcsön, és igazság szerint nem, baromira nem fér el sehol:D

Ez volt hát a pénteki recept kicsit előrehozva. hétfői meg asszem keddi lesz, mert nagymamámékhoz megyek a hosszú hétvégére:) Jó pihenést mindenkinek:)

2011. február 25., péntek

Kínai??? Szójás sült tészta- Maradékfelhasználás 2.

Újabb maradékfelhasználási akció, még mindig a sült hússal küzdök. De ezzel már elfogyott.

SZÓJASZÓSZOS SÜLT TÉSZTA



 - 3-4 szelet sült hús
- 250 gr. gomba (ez csak azért, mert előző nap közeli lejárattal vettem, 150 ftért, és el kellett használni valahogy, egyébként nem fontos)
- 20 dkg. fehérkáposzta  (egy nagy fej nyolcada) (most tényleg, számoljam ki, hogy 30 ft?)
- 3 közepes répa (60 ft)
- egy marék fagyasztott ceruzabab (elnézve a zacsit, olyan 15 deka lehetett, 60ft körül)
- fél csomag spagettitészta (90 ft)
- 2 ek. édes sötét és 2 ek. világos sós szójaszósz
- 2 ger. fokhagyma
- hüvelykujjnyi gyömbér
- 3 fej közepes hagyma
- só, olaj, ötfűszer-keverék, esetleg chili vagy erős pista

A vizet feltettem forrni a  tésztának, közben felaprítottam egy fej hagymát, a másik kettőt pedig cikkekre vágtam. Lereszeltem a répát (nem volt türelmem gyufára vagdosni), megtisztítottam a gombát, felszeleteltem vékonyra a káposztát. Felforrósítottam a wokomat , öntöttem bele egy kis olajat, és belereszeltem a fokhagymákat és a gyömbért, valamint beleszórtam a felaprított hagymát, és a felcsíkozott sült húst. Dinszteltem egy kicsit, majd rászórtam a gombát, azt egészen puhulásig pároltam, fedő alatt. Nem nagyon akartam vagánykodni a félig gyers gombával, ha közeli lejárattal vettem... de nem volt semmi baja, szóval fölösleges aggodalom:) A gombára ráborítottam a répát, káposztát, az összetördelt ceruzababot, meeeeeeg az összes többi korábban emlegetett zöldséget. Megszórtam az ötfűszerkeverékkel. Eddigre pont kifőtt a tészta, és mire leszűrtem (pontosabban: mire végre sikerült leszűrni) a zöldésgek is magkapták azt a kínai konyhában kedvelt, félig roppanós-félig puha állapotot. És a viszonylag száraz sült hús is kapott egy kis gombás-zöldséges-fűszeres szaftos ízt. Ráborítottam az egészre a tésztát, a kétféle szójaszószból löttyintettem rá, és összemelegítettem az egészet.
Igazából már csak szezámolaj kellett volna rá, de amíg nincs ösztöndíj, nincs szezámolaj.
Kegyetlen világ.

4 főre számíthatjuk ezt az adagot, mivel T-vel két nagy evésünkbe került elpusztítani. Számoljunk. Sült hús volt, hagymák és gyömbér is. Szójaszósz is, tészta is, de ha nagyon fontos, akkor az 90.- a fél csomagra. ott vannak a zöldségek, leosztva persze a felhasznált mennyiség és az ár, minden együtt 390 ft. Négy adag kaja, fincsi, marhajó, elfogyott a sült hús is, és van a hűtőben egy csomó más alapanyagunk még. Tök haszon. 100ftért! Mindig elámulok hogy mennyire olcsó főzni:D még ha a fűszerek meg a hagymák meg ilyesmik a bevásárlásban igenis komoly összegek lehetnek. Sokáig kitartanak, na. :)


Igazság szerint rühellem, ha kínainak neveznek minden kaját, amiben tökvéletlenül szójaszósz van. Egyébként meg spagetti van benne meg mittudoménmi van benne, és oké, hogy a legegyszerűbb és legkönnyebben hozzáférhető "kínai" ízesítő a szójaszósz, de azért pl. egy sültcsirke nem szójaszósztól lesz kínai. Ugyanígy vannak problémáim a japán konyha kategorizálásával és europizálásával, de hát lehet hogy csak azért érint ez ilyen érzékenyen, mert keleti szakos vagyok és ez a szakbarbárságom kibukkanása. Néha azért elámulok. Na mindegy, nem okostojáskodom, mert tisztában vagyok vele hogy én is vétek hibákat. De azért, a sushi nem feltétlenül nyers hal és a matcha sem maccha. Moccha esetleg, de az kávé, nem tea.
najó, morcolás befejezve.

2011. február 13., vasárnap

Currys-kókuszos zöldségragu

Nem merek erre pofátlanul indiait írni, mert némely használt zöldség nem szerepel az indiai konyhában, másrészről a kókusztejet (amit még mindig sóher vagyok venni) joghurttal kikevert kókuszreszelékkel helyettesítettem, úgyhogy egy alap indiai-szerű zöldségragut árszerkesztettem occsó kolismódra. De issszonyat finom volt. Nagyon kívántam valami könnyedebb zöldséges izét, amikor ezt főztem, viszont egy sima sült zöldséghez nem volt kedvem. Hát ezt dobtam össze. Marhajó volt. Még a húsfalók is örömmel ették, ami azért egy totál vega kajának hatalmas dicséret (gondolom azért besegített hogy jó fűszeres és csípős volt).

CURRYS-KÓKUSZOS ZÖLDSÉGRAGU
Hatszemélyes adag. Egy szobára, 3 főre-egy evésre, érdemes felezni. Pláne, hogy alig fért bele ez mind a fazekamba. De azért csak azt írom le, amit valóban meg is főztem...

- fél kg. cukkini (180ft)
- fél kg sárgarépa (100ft)
- egy marék szárított fafülgomba (egy csomag fele-harmada, 100 ft)
- egy zöld és egy sárga kaliforniai paprika, enyhén bibis, ezért marha olcsó- 40 ft a kettő együtt :P
- 2 nagy fej hagyma
- fél kg krumpli (100 ft)
- erős pista, só, bors, curry
- 1 nagy pohár natúr joghurt (150 ft)
- 3 nagy ek. kókuszreszelék
- egy közepes méretű sűrített paradicsom (70 ft)
- 3 gerezd fokhagyma, egy teáskanál gyömbér

A zöldségeket megpucoltam, feldaraboltam olyan ízlésesre, nagyjából egyformára. A hagymát is cikkeztem most, nem aprítottam. A fafülgombát meleg vízbe beáztattam, majd azt is felcsíkoztam. A joghurtba belekevertem a kókuszreszeléket. Kinyitottam a konzervet. Kis olajat hevítettem a nagy fazekamban, és belereszeltem a fokhagymát, rászórtam a gyömbért (akkor pont csak por volt, frissből sokkal jobb, nyilván) és pirítottam együtt kicsit, aztán rádobtam azt a rengeteg hagymát, krumplit és répát, újra pirítottam kicsit, megsóztam, majd egy deci vizet aláöntve fedő alatt 10 percet pároltam, hogy azért puhuljon is. Következő körben a paprikák kerültek bele, ezt újból nagy lángon forgattam egy kicsit, majd a cukkini és a gomba is belekerült. Egy evőkanálnyi curryt szórtam rá, és egy újabb deci vízzel beleborítottam a paradicsomkonzervet. Ismét 10 percet, közepes lángon, fedővel pároltam/főztem, mittomén. Végül hozzáadtam a kókuszos joghurtot, meg esetleg lehet egy kevés vizet, és addig főztem fedő nélkül, amíg a zöldségek megpuhultak. Ez esetben is a répát érdemes kóstolgatni, ha az jó, akkor már minden jó. Én spec egy kicsit ressen szeretem, ha van ellenállása egy csöppnyi, addigra is jó már minden. Erős pistával lehet esetleg utóbb pikantírozni, de a gyömbér meg a curry átlagos ízlésű embereknek kellő csípősséget fog biztosítani.
Párolt rizzsel ettük.
Mindent összeadva, a rizst is (abból a drágábbfajta rizsből, amit én használok, 6 adag, kb 300 ft) kb ezer forintot kapunk. Egy gagyi éttermi menü ára. És hat ember jóllakott! Fejenként 170 forintból van kaja. Baromifinom kaja. SOK kaja. Jóétv!:)

2011. február 8., kedd

Mangó chutney

Történt, hogy a vásárcsarnokban 50 ft volt a mangó darabja. Hogy miért, azt nem tudom, de nekem nagyon vonzotta a tekintetem, ennek ellenére nem tudtam rájönni, hogy miért is kéne nekem örülnöm, hogy olcsó, pofátlanul olcsó a mangó. Naná, hogy mire hazaértem, rájöttem, hogy hát mangó chutney! Az mennyire izgatta a fantáziámat mindig is! Úgyhogy be is voltam zsongva, másnap csakis a mangókért elmentem a vásárcsarnokba. Vettem is 7 db, kicsit ütődött, kicsit éretlen, 50ftos mangót. majdnem két és fél kiló mangót 350 ftért! Az, hogy csöppet éretlen volt, nem is volt baj, mert a receptek, amiket olvastam, kifejezetten azt javasolták. Elég sokfélét olvastam, de egyik ezért, egyik azért nem tetszett, ilyen fűszerem nem volt, amolyan meg macerás, meeeh, szóval hagytam a francba, az olvasottak és a kéznél levő hozzávalók alapján összeraktam egy mangóchutneyt.

Sajnos, még mindig nem tudok fényképezni, gép híján.

MANGÓ CHUTNEY

- 7 db enyhén bibis, kicsit éretlen mangó
- 1,5 csésze cukor (BŐŐŐŐŐVEN elég. Minden recept sokkal többet írt ennél, de el nem tudom képzelni, azok milyen édesek lehettek...)
- 1 csésze almaecet (ebből is sokkal többet írtak, ilyen arányokkal, hogy pl 5 db mangó, 2 csésze ecet. HEEE?? nem ecetes uborka, öcsém! Nem is vízkőtlenítés...)
- 1 nagy fahéjrúd
- 5-8 szegfűszeg
- 1tk. őrölt római kömény
- 1-2 tk chili vagy erős pista
-  mindenféle egyéb fűszerek kotyvasztását áthidalandó, 2,5 tk garam masala
- 1 tk só
- 4 gerezd reszelt fokhagyma
- hüvelykujjnyi gyömbér, lereszelve

A mangókat szépen feldaraboltam, megpucoltam, felkockáztam. Rájuk öntöttem a cukrot és az ecetet, majd a fűszereket, és elkezdtem fedő nélkül forralni. Az ecettől elég durva szag volt mindenhol, tehát ajánlatos ablakot nyitni... miután felforrt, alacsonyra vettem a lángot. Egy fél óra alatt elforrta a leve jó részét, és kezdett bebarnulni, sűrűsödni. Még egy jó 20 percet rotyogtattam alacsony lángon, gyakran kevergetve és kicsit fakanalammal szétnyomogatva a pépesre főtt gyümölcsdarabokat, közben forró vízben elmostam a befőttesüvegeket. Csillapodott lassan az ecetszag, és a fűszerek kerültek előtérbe. Kihalásztam a fahéjrudat, majd a tiszta üvegekbe belekanalaztam a chutneyt, lezártam őket. Most fejjel lefelé fordítva, 2 ikeás polártakaró és egy paplan ölelésében, szárszdunsztban vannak. Még elég melegek. Kimaradt viszont egy merőkanálnyi az üvegekből, azt kistányérra tettem. Elég hamar megdermedt, tehát valóban bőven elég volt az a másfél csésze cukor.
Tulajdonképpen azért lett annyi, mert csak annyi volt itthon. De még jó, hogy nem tettem bele többet. Finom kocsonyás lekvár lett, gyönyörű borostyánszínnel, és a kóstolókor nem csalódtam. Krémes lekvár, rengeteg ízréteggel, ahogy a jófajta keleti kaják. Először az állag és az édesség, ami leköti a figyelmünket, majd az ecet pikánssága jön a rengeteg aromás fűszerrel a nyomában, végül a chili begyűrűző csípőssége zárja le a szánkban az ízkavalkádot. Fantasztikus lett. Komolyan. Nemcsak egy izmos sült hús mellé, de perverz módon még egy pirítóson is el tudom képzelni. Beleszerelmesedtem a chutneyba. Répa- és hagymachutney is tervben van, mert hát istenem, ez egyszerűen ah, áááh. ááá. De tényleg. This is a must. És az ecetet leszámítva, marha olcsón megvan. Almaecet, amit ehhez tettem, 2,5 dl-es üvegben 200ft körül van. A hagymához szükséges balzsamecet úgyszintén. Tehát olyan 500ftból, ha a cukrot nem számoljuk (hagymánál sztem cukorral együtt lesz ennyi!), lett több, mint egy liter (egy 7 dles üveg, meg egy kisebb lekváros, meg egy merőkanál maradék) fantasztikus...izénk. Amit szerintem curryhoz fogok felhasználni, vagy sült húshoz. Vagy csak zabálom magába. Ez egy újdonsült szerelem, abban pedig mindent szabad:D

Egyébként, lehetne csatninak is írni, de nekem erre nem áll rá a kezem. A whiskey sem viszki, csak az éjjelnappalis víz-finomszesz aroma összetételű. A lemon curd ennyi erővel miért nem citromkörd? Tudom, ellenkezem a magyar helyesírás szabályaival, de nekem akkor is különbséget jelent, sőt jelentős különbséget, hogy mi van eredeti módon írva, esetleg latin betűs szabvány-átírással, és mi van magyar kiejtés szerint hülyénkinézősen odabökve. Furcsa hozzáállás, tisztában vagyok vele:D

2011. január 30., vasárnap

Gyömbér tribute post és gyömbérsör

Mint írtam, a telefonomat elnyelte a gsmszervizek sötét mélye, ki tudja, mennyi időre. Tehát spórolnom kell az eddig elkészített képekkel/bejegyzéstervekkel, mert gáz lesz, ha egy hónap múlva kapom csak vissza... meh.
Na mindegy. Ígértem egy gyömbér ismertetős bejegyzést, gyömbérsörrel. Íme!

GYÖMBÉR (zingiber officinale)
Kép forrása:Wikipedia        

A kurkuma és a kardamom rokona, a gyöktörzsét fogyasztják. Dél-Ázsiából terjedt el Észak-Afrikában, Ázsiában és Európában, majd szerte a világon. Friss, citrusos-csípős illata és íze van. Szárítva-őrölve fűszerként használatos, frissen főleg a keleti konyha használja, gyakran fokhagymával együtt, mert különleges ízt kölcsönöz, és szerintük a húst is puhítja. Teája torokfájásra, megfázásra kitűnő, de hányinger, tengeribetegség ellen is fogyasztják, sőt Kínában népi orvosságként szolgált az ájulásra, fuldoklásra. Ecetben eltéve savanyúság, a sushi hagyományos kísérője. Kandírozva gyümölcskenyér és sütemények dúsítója, de magában, édességként is eszik, főleg Angliában. Az angol konyhában leghíresebb megjelenési formája még a gingerbread cookie (ami inkább amerikai már) és a Parkin nevű melaszos-zabpelyhes piskótaszerű sütemény, aminek valami történelmi-politikai vonatkozása is van Yorkshire környékéről, de ebbe nem bonyolódok bele, mert minden oldalon mást olvastam eddig...
Világkörüli útján a gyömbér állítólag Jamaikát szerette meg legjobban, az onnan származót tartják a legjobb minőségűnek.
A gyömbérsört is Angliában találták fel, és hamar népszerű lett, ám mára csak üdítőként lehet kapni, kereskedelmi forgalomban igazi, alkoholtartalmú gyömbérsörről nem tudok. Elvileg gyömbérsörként adják a Canada Dryt és a Schweppes megfelelő verzióját, de ezeknek már semmi közük a valósághoz, víz, széndioxid, cukor, aroma és színezék, amiből állnak. Megelégelvén a műanyagot, valamint a házi, megvakulásveszéltől mentes alkoholkészítés titkát kutatva keresgéltem az igazi gyömbérsör receptjét. Néhány kudarc, néhány bepenészedett kanna, néhány felrobbant PET-palack. És jó sok elhasznált gyömbér. DE! sikerrel jártam. A tökéletes gyömbérsör receptje a birtokomban van!
És egye fene, megosztom. hiszen SÖR! SÖRT MINDENKINEK! juhú!

GYÖMBÉRSÖR (alkoholmentes)
Készülhet erjesztéssel és anélkül is, én az erjesztettet jobban kedvelem, szerintem egy kicsi élesztőíz mindenképpen kell bele. Deh ez egyéni ízlés kérdése.
Másfél literhez:
- Egy hüvelykujjnyi FRISS gyömbér
- fél csésze cukor
- fél citrom reszelt héja és összes leve
- 5-10 szegfűszeg
- negyed csomag sima sütőélesztő
- másfél liter víz

A gyömbért lereszelem, ahogy a citrom héját is, és egy KÉTLITERES üvegbe tuszkolom, ráöntöm a cukrot és a citromlevet is, pelepotyogtatom a szegfűszeget és az elmorzsolt élesztőt. ráöntöm a másfél liter vizet. Felrázom, hogy elkeveredjen és minden feloldódjon, aminek fel kell. Aztán összenyomom az üveget, hogy a lé feljöjjön a tetejéig, és így, összenyomva csavarom rá a kupakot. Ez azért kell, mert az élesztő jó sok széndioxidot fog eregetni, ezzel szénsavasítva az itókánkat, és felpuffasztja az üveget.
Egy napra kellemes meleg helyre teszem (a számítógép hűtőventillátora azt hiszem erre termett- kemény vaj puhítására és sörerjesztésre:D), majd óvatosan kinyitva (kihabzik, vigyázat!) kiöntöm, átszűröm. Aztán mehet a hűtőbe, ahol újra beszénsavasodik, de jóval kevésbé, mint előtte. Fogyaszható! Teljesen természetes. Hurrá! És fincsi:)
Aki nem élesztővel akarja, az csinálja szódával vagy bubis vízzel, de állnia kell pár órát, ettől függetlenül.

Amit vettem, pont olyan ízű volt, mint amilyen nekem szokott sikerülni, talán csak egy kicsit édesebb, és konzervízűbb. Sőt, merem állítani hogy az enyém még jobb is:)

GYÖMBÉRSÖR (alkoholos)
Jöjjön a nagyágyú! Ez sokkal több időt vesz igénybe, mint alkoholmentes társa, és több hozzá a felszerelés is- de szerintem igazán megéri.
- Őrölt gyömbérpor (jó sok kell belőle, kotányisat meg ilyeneket nem éri meg venni, mert nagyon kevés és nagyon drága. javaslom ismét a nagycsarnok aljában lévő ázsia boltot, ahol 100grammos gyömbér 330, félkilós 700 forint...elég a 100gr szerintem, én félkilósat vettem és már 4-5ször csináltam, mégis több, mint a harmada megvan még)
- Cukor (összesen kb. egy kiló) 200 ft
- szegfűszeg, olyan 20 db
- 2 citrom héja és leve
- borélesztő (direkt nem sörélesztőt írok, mert a bioboltokban kapható étrendkiegészítő, amit szintén sörélesztőként adnak, NEM az, és NEM jó! Egyébként meg ugyanaz a gomba mindegyik, tehát érdemesebb a borélesztőt célozni, azzal nem lehet mellélőni. Egyébként gazdaboltokban kapható, kb 200ft egy tasak. És nem kell belőle sok)

- Befőttesüveg
- ötliteres műanyag kanna (deszt.vizes, ásványvizes! Nehogy valaki egy ötliteres vénuszos kannában álljon neki!)
- vékony gumicső (praktiker, 100ft körül van métere, jó a vékony is, 1cmesnél meg végképp nem kell nagyobb)

Először is, a befőttesüvegben fél liter vízben elkeverek egy teáskanál élesztőt, 8tk. cukrot és 4 tk. gyömbért, és letakarom egy szalvétával. Szellőznie kell, ugyanis egyelőre az élesztőtenyészet nevelése a lényeg, és ehhez oxigén kell, viszont nem lenne jó, ha belepotyogna mindenféle muslinca meg ilyenek. Fedővel meg felrobbanna, mert széndioxidosítana. Meleg helyre költöztetem.
Ezt naponta 4tk. cukorral és 2 tk. gyömbérporral etetni kell, pár nap múlva hallható-látható, hogy életre kelt: Látványosan pezsegni és habzani fog. Egy hét múlva konyharuhán átszűröm, a kinyomkodott szárazanyag felét vízzel felöntve újabb alapot lehet indítani, újra ugyanúgy etetve, mint az előzőt. ebbe már nem kell élesztőt tenni.

Négy liter vizet az egy kilóból maradt cukorral, reszelt vagy zöldségpucolóval vékonyan leszedett citromhéjjal és a szegfűszeggel felteszem forrni. Ha felforrt, lezárom, és megvárom míg kihűl. Ez nagyon fontos, mert ha a forró cukoroldatba öntenénk bele az élesztős alapot, az élesztők elpusztulnának! Ezt a szirupot beleszűröm a kannába, beleöntöm az alapot is, és jól felrázom, hogy elkeveredjen minden. A kanna kupakjának közepét annyira kifúrom, hogy a cső jól beleszoruljon. Rácsavarom a kupakot, a cső másik végét pedig egy vízzel teli egénybe lógatom. Pár nap múlva észrevehető, hogy bugyogni kezd. Ez azért kell, mert az élesztő alkoholt a cukroból csakis akkor csinál, ha nincs elég oxigénje, tehát a kannát le kell zárni. Viszont nem szeretnénk, ha túlnyomás kerekedne és felrobbanna a kanna, ragacsos erjedt cukros trutymóval terítve be a szobát/konyhát. Ezért a kotyogó a túlnyomást kiengedi, de oxigént nem enged vissza. Tökéletes.
2-3 hét múlva lelassul és leáll a kanna bugyogása, ekkor fogyasztható a sör!
Hűtőben érdemes tartani, ásvványvizes üvegekbe kiporciózva. Érdemes viszonylag hamar meginni, mert miután az erjedés leáll, elkezd ülepedni és az már nem valami esztétikus.

Íme a gyömbérsör receptje, jövök még gyömbéres dolgokkal!

2011. január 27., csütörtök

Vizsgaidőszak végérvényesen letudva!

Jelentem, ma tényleg, és komolyan és teljesen végre befejeztem az idei téli vizsgaidőszakot. Igazi utolsó vizsgám 12-én volt, de még volt egy házi dolgozatom, és ma pedig annak a védése, meg egy csomó jegybeírás, úgyhogy csak ma mondhatom, hogy kész, vége, slussz-passz.
Ennek örömére megleptem magam néhány nyalánksággal.

Ilyen a régóta áhított hiperaranyos színes csillagocskás cukorkonfetti, ami aranyárban van, és fura izékből és színezékből készült, de na. komolyan, egyszerűen vágyom már régóta és ma nem bírtam megállni:)
És már sejtem is, mi lesz a sorsa. Ugyanis a blogot népszerűsítendő, jelentkezem VKFre:)

Ezenfelül, ellátogattam a szép kis india nevezetű fantasztikus helyre, ahol a legolcsóbb a csicseriborsó, amit eddig találtam, és a kókusztejpor is normális áron van. Egyszer veszek, mert nagyon izgat. Most viszont apróbb finomságokat vettem, mint a gyömbércukorka:
A dobozban 10 rallizászlós kis tasakban tápiókaliszttel beszórt gumicukorszerű, borostyánszínű cukorkák vannak, jó nagyok. gyanútlanul be is kaptam egyet a metrón, elég sokáig nem éreztem semmit, gondolom a tápiókaliszt miatt, ami a ragacsosság ellen van rászórva, de aztán előjött a cukor kellemes karamellás, lágy íze, megpuhult a számban a bonbon, és mondtam magamban, hogy hm, nem rossz, de hol a gyömbér? hát meglett, az Örsön már kissé piros fejjel szálltam le, ugyanis ez a cukorka brutálerős. Igazi, friss, izgalmas csípős gyömbér, kicsit karamellás ízzel, nagyon-nagyon jó. Pont olyan, amilyenre számítottam. Bár szerintem egy adagnak elég lenne a fele is. tele van vele az ember szája.

A másik mániám a gyömbérsör. (igen, gyömbérmániás vagyok, de erről később) Úgyhogy vettem egy gyömbérsört. Nem volt olyan vészesen drága, tekintve, hogy egy üveg kóla is 250ft körül van...
Persze nem alkoholos, a gyömbérsör manapság már nem az. Bár tudok olyat, ami igen...*sandamosoly* de erről is majd később.
Fiery jamaican root gingert ígérnek, remélem ez is olyan igazi izmos csípős-citromos-savanykás lesz, amilyennek lennie is kell.
Nagyon elégedett vagyok, a jegyeimmel és a szerzeményeimmel is. Ez egy jó nap:)

Ígéretemhez híven a gyömbérről és gyömbérsörről később értekezem:)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...