2011. augusztus 31., szerda

Kollégista Gurman nem-kollégista eszközökkel

Azon gondolkodtam, hogy kollégistaként rettentő extrém dolgokat csinálok, mint kaják, és bizonyára sokaknak nincs ennyi minden a környezetében. Meglehet, hogy egy kekszesdoboz méretű rekesze van egy felosztott hűtőben, és meglehet, hogy nincs is konyha. Az is meglehet, hogy a kollégium maga nem jól felszerelt, így kénytelen az ember magának beszerezni mindent. Így, arra jutottam, hogy érdemes lehet egy új "cikksorozatot" indítani a kiképzőtábor mellé- a Csóró Kollégista-sorozatot, melyben 500 ft alatti összárból készül kaja 1 vagy 2 személyre, nem használ, vagy nagyon kevés bolti, üveges, zacskós, dobozos és egyéb műanyag összetevőt tartalmaz, és a 4, legszigorúbb kollégium által szobákban is megengedett konyhai kisgépet használja: rizsfőzőt, kontaktgrillt/melegszendvicssütőt, vízforralót és mikrót. ezek össz. kb 12ezer forint ráfordítással beszerezhetők vateráról vagy egyéb szerencsés forrásokból, és sokáig szolgálnak. Kollégistáknak (és agglegényeknek, és elfoglalt anyukáknak, és éhes, éppen hazaért iskolásoknak, és egyedül élő öregeknek, és...) pedig végképp hasznosak. Egészségesebb kaják, olcsóbb életvitel, több spórolás. És csak egészen kicsi ráfordítás, energiából.
Hát itt a 300 ft/kg teszkósvirsli az alapmenü, amiben a lapát nyele is benne van, meg magyarország összes közúti áldozata. De azért a zacskós ramen  a top 5-ben benne van...No-no.

VKF 44/3 Citromos-zöld teás cukorka

Ez is olyan, amit tuti boltban vesz mindenki. Mert macerás. De aki nagyon elvetemült, annak igencsak megéri. Mert isteni! És persze ilyet sem kapni itthon....

CITROMOS-ZÖLD TEÁS KEMÉNYCUKORKA
15 ek. kristálycukor
1 citrom
1 nagy ek. matcha, japán zöldtea-por
2 ek keményítő
4 ek porcukor

A kristálycukorhoz hozzáreszeltem a citrom héját, és belefacsartam a felének a levét. Feltettem a tűzre egy kis lábosban, és folyamatosan kevergetve teljes felolvadásig főztem. Óvatosan, meg ne égjen, a citromhéj meg végképp ne! Ha teljesen sziruppá olvadt, levettem a tűzről és belekevertem a matchát. Majd a keményítővel összeszitált porcukrot egy tálcára vastagon felszórtam, ráöntöttem az egész masszát, és a tetejét is jól beszórtam porcukorral. Miután kicsit megdermedt, lehet kockázni, és a vágáséleket is beporcukrozni. Nagyon jó! Olyan lett, mint az igazi japán cukorkák!

Persze először nem így csináltam, hanem megpróbáltam cseppentgetni a porba a masszát. Nem jó ötlet. Ne csináljátok. :)
Sok sikert:)

VKF 44/2 Házi chips zsírmentesen

A második vkf-szösszenet. Sok elszúrt krumpli és még több káromkodás, de csak sikerült kitalálni, hogy is lenne tökéletes!

CHIPS
krumpli

egyéb fűszer, ha valaki rafinálni szeretné, ami totál lehetséges. tippek alul!

A krumplit megpucoltam, és 1mm-esre felkarikáztam. Gyalulni is lehet, akinek van, de egy jó éles kés és biztos kéz is letudja a dolgot. Egy nagy kerámiatányérra rakosgattam a kicsit leitatott krumplikarikákat úgy, hogy ne fedjék egymást, megsóztam, és 3 percre max fokozaton a mikróba tettem őket. És itt a trükk! Egy perc hűlés után újból 3 perc sütés kell, hogy készen legyenek. Ha egyben marad a sütésidő, megégnek! Próbáltam egyébként szalvétán, sütőpapíron, konyhai törlőn is, a sima pucér tányér vált be igazán.

EDIT: itt, a szinttársak tesztjei alapján kiderült, hogy sütőpapír- és tányérfüggő is, hogy melyikre ragad rá végzetesen ... hát, sajnos, próbálkozni kell. Úgy tűnik, eddig csak egy tányérunkra nem ragadt rá. Mégis a sütőpapír a tuti:) (erre jó a tesztelés:D)

kihűlés után ropogtatható, tökéletes cucc. Egy nagy krumpliból majd' fél zacsi chips kijön. és mennyi egy nagy krumpli? 25 ft! és egy zacskó chips? ennek a tízszerese. Ja, kalóriában is.

Ízesítési tippek: A magyarországon sajnálatos módon nem kapható sós-ecetes chips előállításához kis almaecetbe érdemes mártani a krumplit, és úgy, sózva, mikrózni.
tuti ötlet a bors, a vöröshagyma- vagy fokhagymapor, de akár pirospaprika, curry is. nem hiszem, hogy bármelyikkel mellé lehetne lőni! :)

VKF 44/1 Csicseriborsó- snack

Megmondom őszintén, nagyon nehéz volt ez a vkf-téma. Mert igazából mindent meg lehet csinálni otthon, és nem azért főzünk, hogy ne vegyünk készterméket- hanem azért veszünk készterméket, mert nem főzünk. És ilyen alapon, a késztermékekkel szembeni ellenállás egy főzőcskés közösségben valahogy magától értetődő, és ezért furának találtam a kiírást. Bár, ha már a magginak van pofája egy rántott hús-bundát vagy főzelékrántást is zacskóba tenni, akkor igen, baj van. De azt hiszem, azért nem velünk.
Így nagyon nehéz volt kitalálni, mit is csináljak. Aztán három dolog is felmerült- mert végülis mit veszünk tényleg, tényleg mindig boltban? Olyat amit nem tudunk otthon. Vagy macerás. Vagy lehetetlen. Élesztőt, pl, vagy mondjuk cukrot. Nna, ilyen előállítására meg extrém lett volna ez a vkf. Na, szal fura és fura, de végül háromféle dolgot is csináltam- íme az első. forrás: justhungry.com

CSICSERIBORSÓ-SNACK
3 marék száraz csicseriborsó
2 ek olívaolaj
1 ek fekete hagymamag
1 ek curry
2 tk só
1 késhegynyi chili
1 tk fokhagymapor
1 ek cukor/méz

A csicseriborsót egy éjszakára beáztattam, majd puhára főztem. A fűszereket kikevertem, beleforgattam a borsót, majd egy sütőpapíros tepsin elegyengettem. Forró sütőben, 10percenként megkevergetve, 40 perc alatt sütöttem ropogósra.
Finom, nincs benne sok zsír, sok a fehérje, fűszeres, ropogós, incsifincsi!

2011. augusztus 30., kedd

Ajvár

Azon gondolkodtam a piacon, hogy végülis mennyi pénzt elszórtam földre, magokra, virágládára és egyebekre, és végül 3 szál gaz se maradt meg, és most itt a piacon fillérekért vettem 4 kiló paradicsomot meg 2 kg kápiapaprikát meg mindenféléket...nem mondom hogy nem érte meg, de azt hiszem, nem annyira jövedelmező-már pénzügyileg, az eszmei különbséget, és az esetleges mesterséges rásegítéseket nem számolva- ez a küszködés, hogy kertészkedjünk kert nélkül...na de mindegy, sokat tanultam belőle, és az élmény is jó, csak mégis, sajnálatos, hogy megpusztul minden, amivel foglalkoztunk, és kellemetlen, hogy potom pénzért pótolni lehet a kiesett "termést".
Na, de ez lett a paprikákkal.

AJVÁR
2 kg kápiapaprika
2 padlizsán (asszem olyan 70 deka...?)
só, bors, olívaolaj
2 fej hagyma

A paprikákat és a padlizsánokat gondos mosás után sütőben feketére sütöttem. A héjukat lehúztam. Míg ezzel játszottam, addig olyan 2 dl olajon megdinszteltem a felszelt hagymát. A padlizsán és paprika húsát kicsit széttépkedve-vagdosva hozzáadtam, sóztam-borsoztam, majd takarékon, gyakori, erős kavargatás mellett, kb. 2 óra alatt pürésre-krémesre főztem az egészet. Egy villával erre persze rásegítettem még kicsit.
Forrón tiszta üvegekbe kanalaztam, majd dunsztban hagytam ma reggelig.
Ma volt a teszt.
háttér a Katona József Színház műsora...:D

Nem fogja megérni a telet se!:D

2011. augusztus 21., vasárnap

Magyar bentóbox

Igazi érdekességet találtunk ma a teszkóban, a "vidd ócsón, mer' nekünk nem kell és egyébként kutya se veszi meg"-részlegen. Bentódoboz! Végre valaki rájött, hogy itt is visznek kaját munkába az emberek, és ehhez jól jön egy praktikus doboz, ami kifejezetten ehhez való, ami a rituálé része, ami a nap egy kis szünetének középpontja...és hogy ez ízléses legyen és praktikus. Remek. Persze, hoyg nem kellett senkinek. Leárazva viszont, öccázé, kifejezetten jó fogás!
Egyszerű, átlátszó műanyag doboz, pattintós fedéllel, amin egy kis bemélyedés-külön kis fedéllel- rejt egy sabilabbfajta műanyag kés-villa párost. Egész jó! Nekem tetszik. :)

Mókus kiképzőtábora 3. Továbbra is szénhidrát: a méltatlanul kezelt rizs

Azt bizonyára mindenki tudja, hogy a rizs a 12. században került Európába, mint egy a keresztes háborúk kevés jótékony következménye közül. Vele érkezett még a dinnye például és a citrom, valamint sok egyéb fűszer, ami alapjaiban változtatta meg az európai étkezést.

Alapjaiban változtatta viszont meg származási helyének, Ázsiának az étkezését is. Tekintve, hogy a rizs a legnagyobb terméshozammal rendelkező gabonafajta, valamint emellett a legtápanyagdúsabb is (persze most maradjunk, mint viszonyítási alap, az ősgabonáknál), egyúttal a legkevesebb feldolgozást igényli fogyasztás előtt, alapvető gabonává vált a Keleten, megelőzve a kölest. Innen terjedt világhódító útjára, s vált létfontosságúvá az egész Távol- és Közel-Keleten, de még Észak-Afrikában is, s került hozzánk.

Természetesen azért vannak különféle rizsfajták, és ez az, ami valóban méltatlan, szegény rizsre nézve. Alapvetően háromfélét különböztethetünk meg, és szorozhatjuk kettővel, mindegyiknek a beszerezhetetlen, barna, hántolatlan verzióját is véve. Van a gömbölyű szemű, mint a japonica rizsek és pl. az olasz arborio vagy a mochirizs, van hosszúszemű, mint a mindennaposan használt egyszerű fehér rizs, mint az indiai és észak-afrikában fogyasztott rizsek, és a nagyon hosszú szemű, mint a jázmin, basmati, meg thai, meg kitudja milyen neveken kerülnek forgalomba-rizsek. És mindegyik másra való!
Ez a kerekszemű japonica-rizs. Az arborio kicsit opálosabb ennél, a mochirizs pedig egészen csiszoltüveg-fehér. Japánban és kínában ez az alap fajta, mert keményítőtartalma magas, és így, a jól megfőtt, de nem halálra főzött rizsszemek is összetapadnak, és pálcikával könnyen fogyasztható. Másfajtából ne is próbálkozzon senki sushit, onigirit vagy akármilyen japán-kínai kaját csinálni. Íze kellemes, édes, karakteres, szóval VAN neki. Olaszországba szakadt változatai pl az arborio vagy a vialone, amik, ugyancsak keményítőtartalmuk miatt, a rizottókészítéshez valók. Ezek a rizsek használhatók egymás helyett (kivéve a mochirizst, de egy nem nagyon vásottorrú nem veszi észre a különbséget, csak az még tapadósabb és keményítősebb), viszont a többi, az alábbiak, nem helyettesíthetik.

Ez az uncsi, sima fehér rizs, közötte pont egy kis szem japonica. Ez való piláfokhoz, paellához, rizseshúshoz, összekevert szószos- szmöttyös- rizses cuccokhoz, mint sok indiai kaja. Olcsó és jellegtelen, rendesen főzve pergősre fő, ám sokan tapadósabb rizseket imitálva vele halálra, péppé, szottyá főzik. Nem-nem. Kóstoljátok meg egymás után a különféle rizseket. Rá fogtok jönni a különbségre. Rendszerint inkább olajízű, mint rizs. Köretnek szerintem nem is megfelelő, hacsak nem különféle zöldségekkel feldobva. Megvan egyébként a maga haszna- "hordozóanyagként" egytálételekhez, szószos dolgokhoz, semleges alapot kívánó dolgokhoz remek, mert igazán a főzőlé íze határozza meg az ízét, mivel önnállóan nem sok van neki. Ennek ellenére itthon ez van a boltok polcain, ez van az éttermekben, ez van a töltöttkáposztában, ez van a "rizibiziben", ezt főzik szét, mint ragadós rizs, ezt olajozzák meg, mint pergős rizs, mintha tényleg csak ez lenne. Szívek joga...

És ez a basmati rizs. A nagyon hosszú szemű rizsek aromásak, jellegzetes ízük és illatuk van, érdemes olyan kajákkal enni őket, amik szintén ilyenek- indiai, dél-távol-keleti ételek. Nagyon pergős és mintha kissé száraz is lenne, de ez a jellege. Kifejezetten köretnek való.

A rizsismereti gyorstalpaló után pedig szeretném elmondani, hogy mitől gyorsrizs a gyorsrizs és miért nem jó.
A gyorsrizs egy előfőzött és kiáztatott rizscsontváz gyakorlatilag, ezért fő meg olyan hamar és ezért nincsen semmi de semmi íze. És tápértéke se. Úgyhogy nem nagyon ajánlom. Inkább tanuljunk meg igazi rizst főzni, tökéletesre!

A kerekszemű rizst többször egy tálban átmossuk, míg a leöntött víz nem opálos, hanem tiszta. Eztán javasolt fél órát áztatni a rizst, de nem fontos. Egy edénybe öntjük, és kb. kétszeres mennyiségű vizet öntünk hozzá. (pl 1 bögre rizs+2 bögre víz) Ez csak azért kb, mert az arány egyre csökken, minél több rizst főzünk egyszerre, de egy bögre is elég két embernek, szóval jó ez így. Alapnak jó. Fedőt teszünk rá, és erős lángon felforraljuk, majd közepesre vesszük 5 percre, majd kicsire, 10 percre. Ekkor már valószínűleg nem, vagy kevés víz lesz a rizs alatt. De nem szabad felnyitni a fedelet! Zárjuk le, és hagyjuk gőzölődni még legalább 10 percig. Így nem marad alatta víz, tökéletesen megpárolódik anélkül, hogy szottyosra főne vagy leégne, és le sem tapad. Sushirizst ugyanígy kell, csak a pihentetés után egy ecetes-sós-cukros lébe bele kell forgatni. erről majd máskor.

A hosszúszemű rizst általában szűrőben megmossák, de olyan is akad, aki nem. Kis, forró olajon fehéredésig pirítjuk, majd kétszeres mennyiségű forró vízzel öntjük fel, sózzuk, esetleg a zöldségeket is hozzákeverjük, rátesszük a fedőt, és forrás után kis lángon 15 percet főzzük. Ugyanúgy mint a kerekszeműnél, 10 perc pihentetés érdemes.

A basmati jellegű illatos rizst is többször átmossuk, majd fél óra áztatás ennek sem árt. Másfeles mennyiségű vízben kezdjük főzni egy kis ghível, vajjal vagy olajjal, és egy pár csepp citromlével. Forrás után ugyanúgy 15 perc és egy kis pihentetés, természetesen mind lefedve, háborítatlanul.

Remélem, hasznosnak bizonyult az írás, és hogy többen használtok majd többféle, jó minőségű rizst, ha igazán élvezni akarjátok az ételeiteket, melyeket így is autentikusan igyekszik mindenki elkészíteni-miért ne foglalkozzunk akkor az ilyen apróságokkal is, mint a kis rizsszemek?:) Egyetek finomat, egyetek jót. És készítsétek magatok:)

(forrás és képek, valamint hálás köszönet az egyik kedvenc honlapomnak: http://www.justhungry.com/2007/01/looking_at_rice.html)

A matcha érdekes nyelvi helyzete

Elnézést kérek, de olyan sokszor látom rosszul, és japán szakosként kicsit zavar. A japán, porrá őrölt zöld tea hepburn-átirata nem maccha, hanem matcha. 抹茶, vagyis por-tea, ebből a cha, a tea, ami visszaköszön a kínai meg mongol cai-ban is, meg a chaiban meg ilyenekben. A hepburn-átirat pedig a hivatalosan használt, angol nyelven alapuló, kiejtés szerinti latin betűs átirata a japán nyelvnek. Magyarul inkább legyen macsa, mert a maccha mai átirat, és valójában nem is helyes, mert a まっちゃ szóban a "cs" hang nem hosszítva van, hanem egy kis zökkenőnyi szünet van előtte a szóban, éppen, mintha ott lenne egy t, csak nem mondanánk ki szépen, csupán a félrevezetések elkerüléséért átálltak a duplázásra. Így hagyjuk meg a hagyományos átiratot, t-vel, ha lehet. (Ugyanez a helyzet az adzuki d-jével, azt sem így kéne ma már írni, mégis hagyományos átirat, és ezért így maradt...mi lenne a mi hagyomány szerinti írásmódunkkal így? a szabály is csak szabáj lenne, és rögtön bökné mindenki szemét... érdeklődőknek kínálom a magyar helyesírási szabályzat 38.o/ 89. cikkét, a japánról pedig az elvetemültek kérdezzék az illetékes yamaji tanár urat...ha merik. Én nem megyek közel hozzá, lediplomáztam, már nem árthat:D amúgy nagy koponya, kétségtelen. csak kicsit piszkálódós... )

2011. augusztus 19., péntek

Csokis rombuszkeksz

Úgy vettem észre, nagyon szűken vannak fenn nálam a sütemények, és azon belül is a nem-kelttésztás apróságok, vagy piskóták, vagy kekszek, nasik, édességek. Ennek oka az, hogy ha nem megyek házibuliba vagy vendégségbe, nem nagyon sütök ilyesmiket, mivel Anya időről-időre meglep mindenféle DM-es biokeksszel, és ha ilyesmire fájna a fogam, ott van. Másik, hogy ritkán fáj rá. Nem szeretem az ilyen száraz sütiket, ropogtatnivalókat. Maradok a kelttésztánál és a piskótánál- de hát, ha az meg macerás... Szóval ezért nem sütök én ilyesmit, de most Anyának kellett segítenem a hétvégi vendégségbe szállítandó nisinasik előállításával, így hát gondoltam leblogolom. Egy régi, 2008 októberi Príma Konyhából származó recipe.

Csokis rombuszkeksz

- 5 dl liszt
- 2 ek kakaópor
- 2 dl cukor
- fél csomag sütőpor
- 1 tojás
- 20 dkg margarin
- fél csomag vaníliás cukor
-  még egy tojás
- +cukor

A margarint és a cukrot kikevertem, majd hozzáadtam a tojást, és simára kevertem. Eztán adtam hozzá az összekevert száraz hozzávalókat, és sima, fényes tásztát gyúrtam. Azt 6 részre osztottam, és ujjvastagságú kígyókat sodortam belőle, amiket sütőpapíros tepsire fektettem, és ujjal ellapogattam. Így kell lennie 6, jó hosszú és olyan kétujjnyi széles tésztasávnak a tepsin. Lekentem őket a felvert tojással, és megszórtam kristálycukorral. Közepesre állított sütőben 15percet sült. Jó viszonyítási pont, hogy amikor a vége (amit egyébként levágunk) kicsit kezd túúúúl barna lenni, akkor okés.
Két perc pihentetés után rézsútosan feldaraboltam a szalagokat, és kész. Ezt a kekszet még én is szeretem:)

2011. augusztus 18., csütörtök

Aszalt paradicsom- aranyárban lévő csemege otthon

Nagyon régóta tervezem, hogy készítek aszalt paradicsomot, és egy régebbi beef jerkys próbálkozás után biztos voltam benne, hogy a sütőben ez simán megoldható. Ráadásul a koliban lehet járatni a sütőt egész éjjel...Úgyhogy elzarándokoltam a piacra, ahol vettem 50ft/kg áron vegyes lecsónak való paradicsomot. Ami azt jelenti, hogy jó része kicsit fonnyadtka, de a kisebbik rész tökéletes, és szemrebbenés nélkül kiválogatva őket, rendkívül jó vétel:) pláne, hogy főleg az a hosszúkás-húsos lucullus volt, kitűnő az aszaláshoz!

Aszalt paradicsom
 4 kg paradicsom
sütőpapír

olívaolaj
oregano
fokhagyma

A paradicsomokat megmostam, félbevágtam, egy-egy csipet sóval meghintettem a vágott felüket, és azzal felfelé a sütőpapírral bélelt tepsire tettem. Takarékon 10 órát szárítottam, kitámasztott ajtajú sütőben.

miután kihűltek, egy fokhagymagerezddel, oreganoval és olivaolajjal tiszta üvegekbe tettem őket, azokat pedig a hűtőbe.

Isssssszonyatosan finom! csak az a kár, hogy kevés...:( 4 kg paradicsomból egy chipseszacskónyi adag lett:(

2011. augusztus 17., szerda

101. bejegyzés

HAHA! Előző volt a 100. bejegyzésem! Ki hitte volna, hogy eljutok idáig?! :)

Hat

Hat (see more party hats)

Szabadtűzi falatok a nagymamánál

Múlt héten nagymamámnál voltam, Békés megyében, Mezőhegyesen. A lovardájáról híres város mára rettentően kihalt, és látványosan vergődik, amióta 1997-ben megszűnt a cukorgyár. Természetesen áldozatul esett annak a leépítő folyamatnak, melynek végeként ma alig találni magyar cukrot a boltok polcain, és ha van is, 350 ft felett... szomorú.
Ennek ellenére a város maga gyönyörű, a lovarda világelső lovakat tart, és természetesen a nagyszülők lakóhelye mindenkinek édes hely:)
Apám ilyenkor jár horgászni, Anya ilyenkor pihen, én ilyenkor járok ki az udvvarra és rabolom ki a kisvárosi turkálókat (legdrágábban is 800ft/kg ruha...), megvéve minden olyan hippiruhát, ami úgyse kell senkinek csak nekem, mint elszállt nagyvárosi fura figura:D És ilyenkor van, hogy csakis Mama főzhet. Nna, a tűznél azért nem:)

Parázson, fóliában sült keszeg

főnként 3-4, tisztítva 15 centi körüli keszeg, kárász és egyéb "béna horgász is hadd örüljön"-hal
só, bors, vöröshagyma-fokhagymapor, curry (lényegében a kotányis halak fűszerkeverék lekoppintva, nátrium-glutamát nélkül)
lilahagyma-karikák
alufólia

A tisztított, beirdalt halat bedörzsöltem a fűszerekkel, és hagytam állni pár percet. Eztán duplán vett alufóliába lilahagymával rétegezve szorosan becsomagoltam, és úgy negyed órára a parázsba dugtam.

Padlizsánkrém

2 nagy padlizsán
olívaolaj
só, bors
1 kis lilahagyma
1 dagi gerezd fokhagyma
citromlé

A padlizsánt alufóliába tekerve, parázsba dugva megsütöttük, majd lehúztam a héját, és villával a húsát jól összetörtem. Belereszeltem a hagymákat, fűszereztem, és olajjal kikevertem. Citrommal egyensúlyoztuk ki az ízeket a végén. Reggelire, pirítóssal ettük. Igazi erdélyi recept, másiknagyapám-módra!

2011. augusztus 14., vasárnap

Balatonpart-menü

Balatonpart-menü, csak azért, mert olcsó volt a hekktörzs, és mert majd' megpusztultam már valami halért, és azért hízelegjünk a gyerekkori emlékeknek is:)

Paprikás lisztbe forgatott, olajban sült hekktörzs, sült krumpli, kovászos uborka, majonéz. Egyszerű, mint egy szinuszgörbe.

nem is recept, csak ízidéző:)

2011. augusztus 4., csütörtök

Sör/ bor/ fröccskorcsolya- Paprikakrémes csiga

Legutóbb a teszkóban járva vadásztam néhány, ki tudja miért, de 159.- -ről 30 ftra leárazott kaliforniai paprikát. Semmi bajuk nem volt, még csak fonnyadtnak se mondtam volna őket... de hát én jártam jól :P
Sültpaprika- krém készült belőlük, és, mivel 2 nap múlva hazamegyünk, biztosan nem fogyott volna el, azonban ma baráti iddogálás várható- kellemes italkorcsolyát készítettem belőle:)

SÜLTPAPRIKA-KRÉMES CSIGA
- a krém, amit innen lestem, csak 3 db paprikából volt, került bele még 2 db sült paradicsom is, és krémesítésnek a feta mellé még egy tubus natúr krémsajt (és ennek az egésznek kb a 2/3-a, mert közben ettünk is belőle, kenyérre)
- 3 bögre liszt
- 1+1 dl tej és víz
- 1 tk. só
- 1 csomag szárított élesztő
- 10 deka sajt
- 3 ek olaj

A hozzávalókból (kivéve a krémből persze) kelttésztát dagasztottam, amit hagytam megkelni. Majd kettévettem, jó vékonyra és nagyra kinyújtottam (hogy ne egy tízórai méretű, hanem inkább falatka-szerű csigácskák legyenek) és megkentem a paprikakrém felével. feltekertem, cérnával felvágtam, és megszórtam sajttal a tetejüket. 20 perc alatt, maxon lévő sütőben sültek készre. De lehet, hogy a sütő a szar (ami koliban megeshet) vagy ez a hülye idő teszi. nemtom. de a héten már két kalácsot elrontottam. pföh.
A képen lévőre persze pont elfelejtettem sajtot tenni, de olyan szép kis rózsaformájú volt, hogy muszáj volt azt fotózni:) (ebben a szar szürke időben...pedig milyen szép színe van annak a krémnek)

2011. augusztus 3., szerda

Erdélyi juhtúrós puliszka

Nagymamám régen nagyon sok juhtúrót evett (az volt), így anyukám nem nagyon került a közelébe. T nyomán azonban én is megismertem az elfelejtett juhtúrót, és nagyon megszerettem. (fura egyébként, az erdélyi gyökereim felől sose hallottam a juhtúrós puliszkáról...) T. kívánsága volt ez a kaja is, és istenem, hihetetlenül jól esett és eszméletlen finom lett. Nem hittem volna hogy ennyire elbűvöl egyszerűségével egy ilyen kaja. Pedig így van.

JUHTÚRÓS PULISZKA
- 1 l víz
- 20 deka kukoricadara ( nevetségesen olcsó, 20 deka 50 ftra jön ki, és 4 főnyi puliszka lesz belőle...)
- szalonna, tejföl, hagyma ízlés szerint (jó bőven tessék mérni)
- 20 deka juhtúró, jó érett (380 ft piacon)

A vizet elkezdtem forralni, és mikor gyöngyözött, apránként beleöntöttem, habverővel kevergetve, a kukoricadarát. Először hígnak fog tűnni, de baromira megdagad, később a keverése már komoly izommunka lesz. Olyan negyed órát főztem folyamatosan kevergetve a sűrű masszát, hogy tuti megfőjön rendesen. Eztán belekevertem a juhtúrót is, és formába öntöttem, és megdermesztettem.
Mikor ettük, szalonnát és annak zsírján pirított hagymát sütöttem hozzá, és tejföllel meglocsoltuk.

Valami fantasztikus. A juhtúrós puliszka ahogy olyan érett, sajtos-sós áthallású, a tejföl jó hűs, az édesre pirult hagyma és a jó kis sós, ropogós szalonna, hát istenem, valami olyan egyveleget alkot, hogy be kell szarni, kurvajó. Tényleg nem gondoltam, hogy én, aki nem szereti az ilyen parasztkajákat, ennyire lenyűgöz ez!
Tessék kipróbálni annak, aki nem hiszi!

2011. augusztus 2., kedd

Edd meg a spenóóóóóóóóóóóót! Ot.

Régen ettünk, egyszerű, gyorsan megvan, egészséges, olcsó. Spenót. Tápérték. Vitamin. Nyomelem. És a rost!
Remélem mindenki ismeri a méltán híres spenótpropagáló kisfilmet, ami nem a Popeye. Ha nem, a bejegyzés alján megtalálja:)

SPENÓT Menzásan (azaz a sok melót igénylő krokett helyett olcsó és gyors főtt krumplival és tojással)
- 450 grammos spenótpüré (tesco, 101 magyar aranyforint)
- 2 ger. fokhagyma
- 3 ek. olaj
- 3 ek. liszt
- kb. fél l. tej (75ft, bádogtehenes)
- 2 nagy krumpli (50 ft)
- 2 tojás (60 ft)

A krumplikat megmostam, villával megböködtem, és 12 percre mikróba tettem főni. (félúton meg is forgattam). A spenóttömböt lábasban felolvasztottam, majd a fokhagymát kislábosba reszeltem, és olajon illatosra pirítottam, majd a lisztet is belekeverve enyhe rántást készítettem, amit nagyon-nagyon lassan, folyamatosan kikeverve felöntöttem tejjel, majd összekevertem a spenóttal. Összerottyantottam, sóztam, és kész is. A krumplit hideg víz alatt lehűtöttem, megpucoltam, kis sóval összetörtem, és tükörtojást sütöttem még mellé.

Kb. 140 ft/ adag.
Jó étvágyat, kisfiam!
Az elmaradhatatlan!

Érzékeny gyomor, spórolós napok

Pár napnyi össze-vissza kajálás és töméntelen mennyiségű sör, bloody mary és gintonik után egyrészt alvásra, másrészt normális kajára, harmadrészt kemény spórolásra van szükség a teljes regenerálódáshoz. Ennek jegyében készült el ez a francia hagymaleves is.

FRANCIA HAGYMALEVES FELTURBÓZVA
- fél kg vöröshagyma (80 ft)
- 2 bioleveskocka (88 ft)
- 3 ek. fehérborecet
- 3ek vaj
- 2 ger. fokhagyma
- 10 deka füstölt sajt (180ft)
- kenyér
- tojássárgája, főnként 1 (60 ft)
- só, bors, szerecsendió

A hagymát felvágtam, nem apró kockákra, de nem is félkarikákra, hanem kb. 3-4szer vágtam be a fél fejet, és úgy szeltem. A fokhagymát is felaprítottam. A hagymát a vajon dinsztelni kezdtem, és hagytam, hogy kicsit meg is piruljon. Felöntöttem 1,5l vízzel, belemorzsoltam a leveskockát, ízesítettem a fűszerekkel, és forrás után kb. fél órába telt, mire megpuhult a hagyma.
Füstölt sajtos pirítóst készítettem hozzá, és a tálba, mielőtt rámertem volna a forró levest, 1-1 tojássárgáját tettem, amit a levesbe kevertünk.

Kellemesen laktató ebéd és vacsora lett belőle, vagyis 4 személyesnek mondható az adag. Nincs tőle hagymásbüfi, mégis valami nagyon finom, nagyon egyszerű, nagyon olcsó és nagyon lélekmelegítő kaja. Amire szükségünk is volt:)

alig 80 ft/ adag.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...