A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tészta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tészta. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 25., szerda

Diétás pizza

A cím, igen, bicskanyitogató- na de ha egyszer ez a "pizza" diétás, zablisztes, 10 perc alatt elkészül, és nagyon finom, akkor csak azért is leírom, hogy diétás pizza, mert ez nem fából vaskarika.
A tegnapelőtti zablisztes-fehérjés muffint gondoltam kicsit tovább.

ZABLISZT-PIZZA


- 100 gr. zabpehelyliszt (felét helyettesítettem natura tejsavófehérje-porral)
- 1 tojás
- fél dl. víz (EDIT: most inkább azt mondom, hogy egy egész tojás, vagy két fehérje jobb helyette)
- csipet szódabikarbóna
- fél tk. só
- fél tk. oregano

- 2 ek. paradicsomsűrítmény
- oregano, bazsalikom, fokhagymapor
- paradicsom-, hagyma-, paprikakarika
- 2 ek. reszelt sajt

A tésztát összekevertem a felső hat hozzávalóból, és olívaolajjal épphogycsak kikent, forró serpenyőbe öntöttem. 2 perc után megfordítottam a lepényt, a gázt alacsonyra vettem, és megkentem a tésztát paradicsompürével, fűszereztem, ráraktam a feltétet, majd leborítottam fedővel a serpenyőt. 6-7 perc alatt kész is lett. Meglepően finom, és abszolút egészséges:) (bár inkább olyan amerikaias, piskótajellegű a tészta, no de ez legyen az utolsó gond:) )
Ötlet félig innen, félig max 8perces pizzája.

2012. július 12., csütörtök

Pizzás és fokhagymás kréker

Grillpartira készült ez a rengeteg ropogós finomság. Alig több, mint fél kiló lisztből egy négyliteres tálat megtöltő házi nasi- hát ez nagyon tuti!
Alapötlet innen, amit nagyon szépen köszönök ezúton is!

KRÉKEREK


- 30 dkg. liszt
- egy nagy marék zsemlemorzsa
- 4 ek olaj
- 1,5 tk. só
- gyengébb fűszerezéshez 4 ek, erősebbhez 6-ot mondanék, ek. tubusos pizzakrém VAGY egy / 2 ek. fokhagymakrém
- oregano/kakukkfű
- 1 dl bubis víz
- 1 kk. szódabikarbóna

A száraz és a nedves hozzávalókat külön összekevertem, majd összeborítva őket nem túl kemény, de nem ragadós tésztát gyúrtam, ami a hűtőben, lefolpackozva pihent fél órát. Eztán kinyújtottam őket jó vékonyra (1 adag tésztát 3 részletben), sütőpapírra fektettem a tésztalapot, és pizzavágóval felkockáztam, úgy csúsztattam az egészet a tepsire, majd persze a sütőbe. kb. 10 perc kell neki maxon, de nem gond ha kicsit megég, a pirultak ropogósabbak és finomabbak!
nagyon jó cucc!
Kb. 300 ft befektetéssel készült 4, azaz 4 liter, vagyis 6 tepsi kréker. Kapós. Finom. ÁÁÁáá.

2012. június 16., szombat

Az igazi, klasszikus bolognai mártás

Írtam már a bolognai szószról, és hogy a "milánói" mintha a világon sehol se létezne a(fféle)képpen, ahogy nálunk ismerős. Továbbá a napokban igencsak rákívántam az efféle sűrű, zöldséges mártásra. Úgyhogy neki is álltam a "ragú"nak, ahogy nevezik, ezt a lassan sűrűre főtt, sárgarépa-zeller-hagyma alapú marhahúsos-paradicsomos szószt. Nehéz ételnek tűnhet, de korántsem az, a zöldségek remek szaporítóerejének köszönhetően szinte lelkiismeret-furdalás nélkül locsolhatjuk ezt a mennyei mártást- a teljeskiőrlésű fussillinkre:)
(Tomi azért maradt a sima durumspagettinél)

BOLOGNAI RAGÚ


- 2 fej hagyma
- 4 ger. fokhagyma
- 2 répa (45 ft)
- negyed cikk zeller (60 ft)
- 1 konzerv kockázott paradicsom (170 ft)
- 1 közepes méretű sűrített paradicsom (110 ft)
- 40 deka darált marhahús (650 ft)
- 1,5 dl száraz vörösbor (140 ft- jó, ez 2 dl volt...:P)
- 2-3 ág kakukkfű
- só, bors, olaj
- egy deci tej/ fél dl tejszín

A répát és a zellercikket kislyukú reszelőn lereszeltem, a hagymát és fokhagymát felaprítottam. A nehéz, mély acélserpenyőmet felforrósítottam, kis olajat öntöttem bele és alacsonyra véve a lángot dinszteltem a hagymát. Ha puha, ráborítottam a fokhagymát, zellert és répát. Ezt összekevertem, fedő alatt pár percet pároltam, majd a kifőtt levet elforraltam és újra magas lángon, a serpenyőbe kis vályút kotorva, megpirítottam a húst, majd a sűrített paradicsomot. Összekevertem jól, ráöntöttem a darabolt paradicsomot is, és a bort. Sóztam, borsoztam, beletettem a kakukkfüvet, és lefedve, takarékon egy órát főztem. Akkor jó, mikor már szinte kicsit "kocsonyásan" áll a szósz, ha a szélén kotrunk, az egész "remeg". Ezt a hús fehérjéje csinálja vele. Utolsó 15 percben hozzáadtam a tejszínt, és fedő nélkül hagytam újra sűrűre főni.
Ha valakinek van, pár vékony szelet szalonnát, felaprítva, jó ötlet kiizzasztani a hagyma előtt. Csak emiatt nem akartam venni... viszont egy pici füstölt paprika is remekül kiegészítette az ízeket.

Csodálatos! Érdemes egyszer kipróbálni, ez után egészen más dimenzióként fogjuk értékelni a "bolognait" és a BOLOGNAIT. Mert ez, ez a nagybetűs változat.

1200 ft+ tészta, 6 személyre. EDIT: Nyolc. Jut a mélyhűtőnek is.
Még csak azt se lehet mondani hogy drága lenne!

2012. június 1., péntek

A jó öreg pasta al pomodoro

Nem is értem, hogy nem jegyeztem még ezt be. szinte a kedvenc kajámról van szó. Évekig szinte minden másnap csináltam magamnak...aztán jól meg is híztam tőle:D Ez volt az utimate itthonikaja, mikor hazajöttem koliból (mikor még nem főztem). Hogy is nem jegyeztem még le? :)
Úgy emlékszem, anya egy munkatársa, aki olasz családnál lakott, hozta haza ezt a receptet, mint az ottani család abszolút kajája, a top olasz étel.
És igen, szerintem is- egyszerű, ízes, gyors, tápláló: olasz. A flancolós olaszokat nem komázom. de ezt...hát erre nincs szó:)

PASTA AL POMODORO
picmonkeyztam, mit szóltok?:D

- egy csomag spagettitészta (kinek mi, ez gyermelyi EU-segély:D)
- két konzerv kockázott paradicsom (2x170 ft)
- annyi fokhagyma, amennyit elbír a nép (akár 5-6 gerezd is)
- friss (!!!) bazsalikomlevél, sok!
- só, pici cukor, csepp balzsamecet
- olívaolaj, sok-sok jó olívaolaj

A tésztát sós vízben megfőzzük (egy csomaghoz kb 4 l víz), lehetőség szerint nem olyan ázott magyarosra, mert akkor hova ivódik a finom paradicsomszaft, ha szottyos a tészta...? Közben olívaolajon a finomra aprított/átnyomott/lereszelt fokhagymát, alacsony lángon elkezdem kevergetve sütni. Mikor még éppen nem barnult, de olyan szép sárga és illatos, a paradicsomokat ráborítom, és felforralom. Sóval, balzsamecettel, cukorral ízesítem. A bazsalikomleveleket szivarrá tekerem és vékonyan felszelem (chiffonade! csak hogy villogjak miket tudok:D), és a főzés utolsó két percében a szószba szórom. A tésztát és a szószt jól összekeverem, és tadá, félórás atomfinom ebéd, vacsora. négy éhes tésztafaló főre, ami nagy szó, mert ezzel nehéz ám leállni!

A legékesebb példája az egyszerű és fantasztikusan finom ételnek, és pláne annak, hogy a szottyos tészta, mint kolifúd, lehet gasztronómiai csúcsteljesítmény is, hiszen nem pénzen vagy felszereltségen múlik, csupán a fáradságon. Ha meg nincs benne balzsam, ki szólja meg? koliban biztos senki:D

2012. március 3., szombat

Afféle nemtommi. Galuskával.

örök probléma az angol "stew" szó lefordítása, mindkét irányba. Ugyanis nekik a mi pörköltünk is stew, nekünk viszont az ő stewjukra nincs szavunk. A ragu éppannyira lő mellé, mint amikor ők a pörköltet stewnak nevezik, gulyásnak sűrű, főzeléknek nem főzelék, pláne nem leves. mégis mi... hát akkor sztyú.
kis változtatásokkal innen.

KAPROS SZTYÚ GALUSKÁVAL

- 3 ek olaj
- 3 izmos ek. liszt
- 1,5 l zöldségleves-alap
- 1 fej vöröshagyma (20 ft)
- 3 ger. fokhagyma
- 1 konzerv bab (150 ft)
- 2 nagy krumpli (20 ft)
- 2 közepes répa (50 ft)
- kakukkfű, paprika, kapor
- 1 ek mustár vagy egy csepp ecet

- 1 csésze liszt
- 1/2 csésze kukoricagríz
- fél tk só
- csipet rozmaring
- 1 1/2 deci tej (vagy több, amennyit felvesz)
- 1 tk. sütőpor
(kb 120 ft össz)

Érdemes mindent előre felkockázni, aprítani, kaszabolni és kikeverni, mert amikor a rántás már tűzön van, gyorsan kell térülni-fordulni. Szóval felaprítottam a hagymát, felkockáztam a répát-krumplit, átnyomtam a fokhagymát. Nagy fazekambe öntöttem az olajat, és zsemleszínű rántást készítettem. Beleforgattam a hagymát és együtt, kevergetve pirítottam-dinszteltem, nem is tudom hogy mondjam. Amikor a keverék már kezd kicsit kiszáradni és le-lekapni, beletettem a fokhagymát is és pirítottam picit. Eztán óvatosan felöntöttem a levessel, kevergetve, hogy ne egy lisztes csimbók legyen az egész. Beleborítottam a répát, krumplit, és fűszereztem. Felforraltam, majd alacsony lángon főztem 25 percet. Ezalatt megcsináltam a galuskát: az összekevert száraz hozzávalókat kikevertem tejjel. Ha a krumpli már éppen puha, a répa meg majdnem, két kanállal szaggatni kezdtem a galuskákat. Olyan fél evőkanál méretűeket. Lefedtem, és negyed órát főztem még.
A végén hiányzott nekem belőle egy kis extra íz, ezért tettem bele egy jó adag mustárt, savanyításnak.
Tomi szerint olyan lett, mint egy vadas-babgulyás. Gondolom a gombóc, répa-mustár-szósz, ilyenek...de ízlett mindkettőnknek, bevált. És még gyors is. És vega is. És eszünkbe se jutott hogy kéne bele hús. De gondolom pár centi kolbász nem árt. Ja, és mosogatni se kell utána sokat. Egyfazekas étel:)
360 ft négy főre.

2012. január 25., szerda

Kínai holdújév!

Tegnap volt a kínai holdújév, a sárkány évébe léptünk. 龙年快乐!
hagyományos újévi étel a 饺子 jiaozi (ty(i)aocö), japánul 餃子 gyouza (gjóza) mongolul Бууз (bóc), koreaiul 만두 mandu (mantu). Ugyanarról van szó: főtt vagy gőzölt vagy serpenyőben sütött, hússal, káposztával és hagymával töltött tésztabatyu.

JIAOZI

- 250 gramm darált sertéshús
- 8 levél káposzta
- fél póréhagyma
- snidling, amennyit nem szégyell az ember
- egy ger. fokhagyma, reszelve
- diónyi gyömbér, reszelve
- egy ek. főzőbor
- egy tk. keményítő
- egy ek. szójaszósz
- egy tk. szezámolaj

- 2 csésze liszt
- 2 dl forró víz
- kiskanál só

A liszttel és a forró vízzel ruganyos tésztát gyúrtam, amit hagytam pihenni egy fél órát, míg összekvertem a tölteléket. A töltelékhez a káposztalevelek torzsáját kivágtam, és összetekerve őket nagyon vékony csíkokra, amiket pedig icipici négyzetecskékre vágtam. ugyanígy a póréval és a snidlinggel is. Lereszeltem a fokhagymát és a gyömbért. Mindent összekevertem, és jól "összedagasztottam" a masszát, míg egészen cuppogós nem lett.
A tésztából cseresznyényi gyombócokat vettem, amiket kb 12 cm-es körökké nyújtottam. Ezekbe a tésztalapokba töltöttem egy-egy teáskanálnyi húsos masszát. A hajtogatás kicsit trükkös, de belejön az ember, itt egy videó:

http://www.youtube.com/watch?v=r8MBX-SXnmg


(hát igen, nem egy tízperces kaja az tuti... egyébként a kapy út 19. alatti koreai-japán élelmiszerüzletben emlékeim szerint 450 ftért lehet kapni jiaozitésztát, fagyasztva, készen)

Forró serpenyőbe kis olajat öntöttem (teflon vagy tapadásmentes legyen!!! de tényleg...) és belesorakoztattam a batyukat. addig sütöttem, míg az alja kis pírt nem kapott, ekkor felöntöttem forró vízzel a derekukig, és lefedtem. 5 perc és elfogy a víz alóluk, ekkor kis szezámolajjal megpirítottam még, majd kifordítottam egy tányérra.

Chiliolajos vagy fokhagymakarikás szójaszósszal kínálják, mártogatni.
Jó étvágyat és 新年快乐!

(250 gr darált hús: 300 ft, spar. póréhagyma: 150 ft, tesco. káposzta: elenyésző:D liszt: 50 ft (160 ft, tesco), snidling: 250 ft/ cserép, tesco ----- két zsúfolt serpenyőnyi lett belőle meg plusz 4 darab, ami kb. 45 darabnak mondható, de maradt még tészta, és volt dagi batyu is, sovány batyu is, szóval 45-50 körülire tenném az adagot)

Csóró kollégista: Instant ramen? Inkább ne.

Kétségtelen, hogy az instant tésztaételek olcsók, és egyszer-egyszer mindenki eszik, ahogy chipset, mekiskaját vagy sört is. Hiszen öt perc alatt kész van, és ahhoz képest, hogy akár száz forint alatt meg lehet egyet venni, eléggé eltelíti az embert. Épp ezért nagyon gyakori koliskaja- sajnos. De mitől is olyan átkos az az instant yakisoba vagy ramen?


Először is, a ramen és a yakisoba tésztaételek, így elsősorban szénhidrát az, amihez a szervezetet hozzájuttatják. Azonban eredeti, házi ételekként a ramen izmos zöldséges húslevesben úszó főtt tésztát jelent, a yakisoba pedig főtt-pirított, szószokkal ízesített tésztát, mindenféle pácolt hal- és zöldségkörítéssel.
Hangsúly tehát: a szénhidrátot megfelelő mennyiségű fehérjével és az ásványi anyagokat, rostot és vitaminokat biztosító zöldségekkel együtt tálalják.

Ami az instant ramenben ebből megtalálható: átlag 0,5 gramm fagyasztva szárított hagymaszár vagy metélőhagyma.
A tészta a leggyengébb pont: a csomagolás szerint búzaliszt és pálmaolaj alkotja. Hát igen- a tésztát olajban sütik ki, ettől lesz olyan habos szerkezetű, hogy 3 perc alatt megfőjön álló forró vízben, így a csomagonkénti kb 450 kcal 99%-át jelenti, ebből 30% zsír.
Az ízesítőben található a szárított hagyma mellett: só, cukor, fokhagymapor, monoszódium glutamát, fűszerek (szárított csilipaprika), sűrítőanyag, mesterséges aroma, savanyúságot szabályozó anyag, diszódium-5-ribonukleotidok, szójaszósz. A "levespor" és az a kis tasak olaj nem oszt, nem szoroz a tápérték szempontjából- az olaj csupán esztétikai exrta, hogy az étel úgy nézzen ki, mint a jó kis otthoni anyuféle húsleves!

Magyarul: mesterséges húsaromával és sóval megpancsolt vízben úszó, olajban felhabosított tészta. A sómennyiség egy teljes csomag tészta esetében (igaz a tasak állítólag két adagot tartalmaz, na de tényleg, ki evett valaha is csak egy fél csomagot...?) 2 gramm, ami a napi ajánlott bevitel 80%-a. És az igazi gond az egésszel: a tápértéke abszolút minimális. Üres, értéktelen kalória, melynek fogyasztásával csak azt érjük el, hogy kövérek, pattanásosak, izzadékonyak és szorulásosak leszünk. Mintha egy étkezés helyett ennénk egy nagy zacskó chipset. Úgy magában. Nem tűnik normálisnak, igaz?

Nézzük viszont az érme másik oldalát: ha mégis erre szorulunk, mert igenis, lehet így az ember, akkor mivel javíthatjuk vagy válthatjuk fel a szomorú és szegényes táplálékunkat?

- egy negyed bioleveskockát és egy tk szójaszószt használni a rettenetes műlevespor helyett. (300 ft/ 6 kocka, alnatura, dm)

- egy nyers tojást pottyantani a tálunkba, mielőtt összekevernénk a levessel, majd a tésztával.

- egy marék fagyaszott mexikói vegyeszöldség (300 ft/kg, sparbudget) is megppuhul, míg a tészta is.

- egy marék salátakeverék egy kis olívaolajos salátaöntettel (ilyet is láttam már boltban!) rengeteg vitamint és rostot ad a kajához, míg kalóriát nagyon keveset.

- olcsón helyettesíthető maga az instant tészta intézménye, ha cérnametéltet használunk. Ugyanúgy megfő lefedve öt perc alatt a tálban, forró vízzel leöntve. Továbbiakban a bioleveskocka és pár karika zöldség rögtön visszahozza az érzést- és nem tart tovább sem elkészíteni. De többet ér.

- egy teáskanál wakame, már akinek van kéznél, rengeteget emel a tápértéken. (50 gramm 350 ft, ezer évig elég, Koreai- japán élelmiszerbolt, Kapy út 19)

- fél konzerv tonhal 200 kalória, de sok kedvező zsírsav, és nagyon hatékony ízjavítás és fehérjebevitel szempontjából is. (Giana márkájút javaslom, legjobbnak bizonyult eddig ár-érték szempontjából, a tonhalDARABOKat, 319 ft, spar)

- Inkább egyen az ember egy instant bögrés levest egy szelet barna kenyérrel vagy néhány darab abonettel, még úgy is jobb magához.

- igazából, míg a forró leves kiázik és ehető lesz + meg is esszük, egy szendvicset is össze lehet dobni. Barna kenyér, májkrém, ecetes ubi vagy alma, mustár-sonka-uborka, krémsajt-alma. Persze miért mondanám annak, aki levest akar enni, hogy egyen szendvicset, de ha egyszerűen ehetnéke van az embernek és nem is tudja mit egyen, a ramen meg kezébe akad, a legrosszabb lehetőség. Inkább legyen közelebb egy alma, vagy legyen kívánatosabb egy szendvics.

Félreértés ne essék, továbbra is azt mondom, az ember néha eszik ilyet, és én magam is eszem néha ilyet. De úgy gondoltam, nem árt árnyalni a képet az instant tésztás levesről, és nem árt kézbe adni néhány alternatívát, mert gyakran ezek hiánya a valódi probléma.

2012. január 12., csütörtök

Milánói- bolognai

Észrevettem, hogy többen is úgy keveredtek a blogomra, hogy a milánói és a bolognai mártás közti különbségre voltak kíváncsiak.
Hát akkor leírom, hogy én hogy tanultam, de persze lehet hogy nem teljesen így van, természetesen minden receptben van kis ingás, kis preferencia, kis családi titok... és így tovább. mindenesetre, nem úgy van, ahogy ma itthon készítik éttermekben, legfőképp, őket: a különbség mindössze a konzervgomba jelenléte az amúgy unalmas, félre- vagy túlfűszerezett vagy egyáltalán nem is fűszerezett híg aranyfácános pacsmagban (ami mint termék egyébként nem lenne rossz, csupán az igénytelen felhasználás miatt ragad rá szegényre a degradálás...).

Ahogy én tudom, a bolognai: gazdagon húsos, reszelt zeller és -sárgarépa alapon lassan párolt paradicsomszósz.
a milánói pedig: fűszeres-gombás paradicsomszósz, kevésbé hússal, mint inkább sonkával vagy füstölt nyelvvel készült mártás. Nem elvetemültség a bécsi szelettel való tálalás, ahogy nem is magyar ötlet.

Nohát én így tudom, és kóstolva természetesen jobban kitűnik a különbség. A milánói füstösebb, kevésbé húsos, de erősebb, izmosabb, mint a sok hússal készült bolognai, amin könnyít a zöldség, amit teljesen láthatatlanná, sűrűvé belepárolnak a szószba, sőt stahlnál meg pár helyen még máj is van benne, jamie olivernél egy kis szalonna is befigyel.
Ami igazán más, hogy a milánói rizottó viszont a legegyszerűbb, sáfrányos rizottó, és nem a gombás-sonkás-paradicsomos, amit a tésztaszósz alapján várnánk. Egyébként furcsa, "spaghetti milanese" vagy "pasta milanese" keresésekre meglepően kevés a találat, talán ez is afféle álolasz hibridkaja... találtam sok olyat is, amelyik szardellafilével és mazsolával és vörösborral készíti a "milaneset".
Szóval furcsa, de a felháborodás, hogy répa van a bolognaiban, abszolút alaptalannak mondható (volt már iylen vitám...), és bár igaz, hogy egyikben általában van gomba, másikban nincs, nem ez a fő csapás.

Nos, forrásaim a jamie oliver-honlap, a konyhai kifejezések kisszótára és a stahl- féle "gyors olaszos tészták" recepteskönyv, illetve korábbi ismereteim. Ha valakinek van tuti olasz magyarázata vagy egyéb nézőpontja a kérdést illetően, szívesen veszem, mindig jó tanulni.

2012. január 2., hétfő

Boldog új évet! Elfelejtettem fotózni.

Hát igen, mire ez előkerült, addigra meglehetősen módosult tudatállapotba kerültem, és elfelejtettem fényképezni. Sajnos. Bár szép nem volt, de BAZIFINOM, és már csak emiatt is megérdemelt volna egy fotót...a tortillachips, a salsa és a sajtszósz.

TORTILLACHIPS MÁRTOGATÓSOKKAL

Tortilla:
- 600 gramm kukorica lepényliszt (tescoban a gluténmentes termékek közt található fogós kukoricaliszt, a zacskó 600gr, 330 ft)
- 3-4 dl víz
- 3 ek olaj
- 2 tk. só
- ++olívaolaj, só

Sajtmártogatós:
- 1 doboz philadelphia krémsajt (300 ft)
- egy kis pohár tejföl
- 10 dkg érlelt cheddar
- + esetleg sörélesztőpehely, nagyon sokat ad hozzá.

Salsa:
- 1 konzerv darabolt paradicsom
- 1 kicsi sűrpar
- 5-6 db ecetes pepperóni
- só, bors
- + chilipor, ha nem lenne elég erős
- fél fej hagyma (ami egyébként is pici volt)
- 2-3 ger. fokhagyma
- fél marék korianderlevél

A tortillához a hozzávalókból ruganyos tésztát gyúrunk, víz lehet hogy több kell egy kicsivel annál, amit írtam, már nem emlékszem sajnos a pontosra. Ha nagyon ragadna, búzaliszt is elfér benne. Ebből a tésztából olajos sütőpapírok közt palacsintákat nyújtottam, amiket száraz serpenyőben megsütöttünk. T sokat segített:)
A kész tortillákat nyolcadoltam, hogy háromszögek legyenek, meglocsoltam kis olívaolajjal, megsóztam és jól összeforgattam. ezt 2 tepsire elegyengettem, és 10 perc alatt ropogósra sütöttem őket.

A salsához a hozzávalókat késes aprítóban blendeltem össze. Ízlés szerint csípősözhető és fűszerezhető tovább, sőt egy mikrós forralás sem ártott neki.

A sajtszósz volt az este sztárja, ehhez kikevertem a krémsajtot a tejföllel és az élesztőporral (a vegák által fogyasztott sajtpótló sörélesztőpehelyről van szó!), és belereszeltem a sajtot, amit ugyancsak belekevertem.

Nagyon jó volt, nagyon sok, és nagyon sikeres:)

2011. december 8., csütörtök

Húsos- babos rakott tészta

Bab. Bab. BAB. Nem tudom mi van velem, a boston baked beans egetrengető sikere óta babot akarok enni, 100% babot, krémesre, puhára főve mindenféle finom fűszertől illatos szószban... Viszont T vágyott már valami hagyományosra. Vagy valami tésztára. Hát lett belőle babos hagyományos tészta. Igazából olaszosan. De azért atomjó lett. Ilyen találmányok elkészítésekor olyan büszke vagyok magamra:)

HÚSOS-BABOS TÉSZTA
- 1 hatalmas fej hagyma
- olaj
- fél szál házi, csípős füstölt kolbász (kb 15 deka)
- 2 nagy szelet húsos szalonna
- 30 deka darált hús
- 1 konzerv vörösbab
- fél zacskó orsótészta
- fél liter (egy doboz) passzírozott paradicsom
- teáskanál őrölt római kömény
- 1 tk. fokhagymapor
- 1 tk. oregano
- 1 tk. paprika
- kis chili
- balzsamecet
- só, bors

A hagymát nagyon apróra kockáztam, és olajon, alacsony lángon megdinszteltem. Amíg a hagyma izzadt, felkockáztam apróra a szalonnát, és szétmarcangoltam a kolbászt-
ugye még túl puha volt, inkább csak ilyen darálthúsféleség- de ez esetben ez csak jó! Az üveges hagyma alatt feeltekertem a lángot, és megpirítottam rajta kicsit a szalonnát és kolbit. Ugyanígy a darált húst is megsütöttem. Félrehúztam a tűzről, paprikáztam, chiliztem, és a paradicsompürével együtt tettem csak vissza, jól összekeverve. Kis vizet is adtam hozzá, és a lecsöpögtetett babot. fűszereztem, és mikor rottyant már egyet, kis balzsamecettel tettem izgalmasabbá a szószt, tekintve hogy a paradicsomtól édes volt, a szalonnától sós, de úgy kellett bele valami. hát az volt az. Ha felforrt, lefedtem és alacsony lángon rotyogtattam 10 percet.

Normális esetben tésztaszószoknál persze ez kevés, nem áll még össze a dolog, nem sűrűl be, még olyan semmilyen. viszont találtam ki valami trükköt. Amíg a szósz rotyog, felforralok (vízforralóban) másfél liter vizet, a tésztát pedig, egy tk. sóval beleborítottam a jénaimba. Erre öntöttem a forró vizet, és le is fedtem. A tíz perc elteltével a tészta pont félig főtt, és ami egyébként nem kívánatos, de itt igen, jó ragacsos keményítős. Leszűrtem. És pont az a keményítő, amit főtt tésztánál nem szokás szeretni, fogja itt besűríteni és csodásan krémessé varázsolni a szószunkat amellett, hogy a tészta a szósz minden zamatát beszívja, míg teljesen megfő. Na ezt a trükköt még nem olvastam sehol és magam kifejezetten büszke vagyok rá, mert marhajól bevált.

Szóval, leszűrtük a cuppos tésztát, összerotyizott kicsit a szószunk. Összekevertem, és közepesen forró sütőben sütöttem a jénaiban 40 percet. T olvadozott. Én tejföllel és parmezánnal ettem ( Nigella javaslatára szárított parmezánt használok, igaz az se olcsó, de legalább tartós, és nem érzem szarabbnak mint az igazit. pláne, amennyi nekem kell belőle...), T. csak úgy magyarosan. Végülis, kolbász, bab, szalonna...éppúgy lehet olasz, mint magyar kaja is:)
Nagyon jól sikerült kis étek lett ez!

Köszönet T-éknek a kolbász és szalonna hozzájárulásért. Az eunak a száraztészta-segélyért. a húst meg a paradicsomot azért mi vettük:D

2011. november 9., szerda

Fokhagymás tészta

Tészta, alapvető, egyszerű és gyors étel, gyors szénhidrát, és rengetegféleképpen elkészíthető. Extraegyszerűen is. Mint például ez az étel- 20 perc és az asztalon illatozik. És a sok fokhagyma ellenére is csókálló:)

FOKHAGYMÁS TÉSZTA
- egy kis fej (nem kamu!) fokhagyma, vagyis 7-8 dagi gerezd (40-50 ft?)
- 2 dl tejszín (190 ft)
- kis kakukkfű
- só, bors
- 1 ek. vaj
- fél csomag tészta (két személyre) (120 ft)

A tésztának felteszünk vizet forrni, amit, ha felforrt, megsózunk, és a tésztát szokásos módon megfőzzük, leszűrjük. Ezalatt alacsony lángon megolvasztottam a vajat, és a soksok lereszelt fokhagymát szinte csak "pároltam" az enyhe melegben. amikor már extra illatos és néhol barnulgat, felöntöttem tejszínnel, majd sóval, borssal, egy-két csipet kakukkfűvel fűszereztem, és a szósszal összeforgattam a tésztát. MMMmm! Fincsi, lágy, klassz fokhagymás szósz vékonyan bevonja a kis tésztaorsókat, és a reszelt sajt a tetején plusz fincsiség:)
(2 személyre, kb 180 ft/adag)

Ja, és hír: vettem fényképezőgépet!
http://pixinfo.com/img/Fujifilm/FinePixS3000/FinePixS3000_front_300m.jpg

végre. régebbi, használt, de kis komolytalanságokra mint a blogos ételfotózás, pont jó. sőt az év vétele volt (bagóért) mert kaptam hozzá tokot és kártyát is:D csak elemet felejtettem el venni!

2011. február 25., péntek

Kínai??? Szójás sült tészta- Maradékfelhasználás 2.

Újabb maradékfelhasználási akció, még mindig a sült hússal küzdök. De ezzel már elfogyott.

SZÓJASZÓSZOS SÜLT TÉSZTA



 - 3-4 szelet sült hús
- 250 gr. gomba (ez csak azért, mert előző nap közeli lejárattal vettem, 150 ftért, és el kellett használni valahogy, egyébként nem fontos)
- 20 dkg. fehérkáposzta  (egy nagy fej nyolcada) (most tényleg, számoljam ki, hogy 30 ft?)
- 3 közepes répa (60 ft)
- egy marék fagyasztott ceruzabab (elnézve a zacsit, olyan 15 deka lehetett, 60ft körül)
- fél csomag spagettitészta (90 ft)
- 2 ek. édes sötét és 2 ek. világos sós szójaszósz
- 2 ger. fokhagyma
- hüvelykujjnyi gyömbér
- 3 fej közepes hagyma
- só, olaj, ötfűszer-keverék, esetleg chili vagy erős pista

A vizet feltettem forrni a  tésztának, közben felaprítottam egy fej hagymát, a másik kettőt pedig cikkekre vágtam. Lereszeltem a répát (nem volt türelmem gyufára vagdosni), megtisztítottam a gombát, felszeleteltem vékonyra a káposztát. Felforrósítottam a wokomat , öntöttem bele egy kis olajat, és belereszeltem a fokhagymákat és a gyömbért, valamint beleszórtam a felaprított hagymát, és a felcsíkozott sült húst. Dinszteltem egy kicsit, majd rászórtam a gombát, azt egészen puhulásig pároltam, fedő alatt. Nem nagyon akartam vagánykodni a félig gyers gombával, ha közeli lejárattal vettem... de nem volt semmi baja, szóval fölösleges aggodalom:) A gombára ráborítottam a répát, káposztát, az összetördelt ceruzababot, meeeeeeg az összes többi korábban emlegetett zöldséget. Megszórtam az ötfűszerkeverékkel. Eddigre pont kifőtt a tészta, és mire leszűrtem (pontosabban: mire végre sikerült leszűrni) a zöldésgek is magkapták azt a kínai konyhában kedvelt, félig roppanós-félig puha állapotot. És a viszonylag száraz sült hús is kapott egy kis gombás-zöldséges-fűszeres szaftos ízt. Ráborítottam az egészre a tésztát, a kétféle szójaszószból löttyintettem rá, és összemelegítettem az egészet.
Igazából már csak szezámolaj kellett volna rá, de amíg nincs ösztöndíj, nincs szezámolaj.
Kegyetlen világ.

4 főre számíthatjuk ezt az adagot, mivel T-vel két nagy evésünkbe került elpusztítani. Számoljunk. Sült hús volt, hagymák és gyömbér is. Szójaszósz is, tészta is, de ha nagyon fontos, akkor az 90.- a fél csomagra. ott vannak a zöldségek, leosztva persze a felhasznált mennyiség és az ár, minden együtt 390 ft. Négy adag kaja, fincsi, marhajó, elfogyott a sült hús is, és van a hűtőben egy csomó más alapanyagunk még. Tök haszon. 100ftért! Mindig elámulok hogy mennyire olcsó főzni:D még ha a fűszerek meg a hagymák meg ilyesmik a bevásárlásban igenis komoly összegek lehetnek. Sokáig kitartanak, na. :)


Igazság szerint rühellem, ha kínainak neveznek minden kaját, amiben tökvéletlenül szójaszósz van. Egyébként meg spagetti van benne meg mittudoménmi van benne, és oké, hogy a legegyszerűbb és legkönnyebben hozzáférhető "kínai" ízesítő a szójaszósz, de azért pl. egy sültcsirke nem szójaszósztól lesz kínai. Ugyanígy vannak problémáim a japán konyha kategorizálásával és europizálásával, de hát lehet hogy csak azért érint ez ilyen érzékenyen, mert keleti szakos vagyok és ez a szakbarbárságom kibukkanása. Néha azért elámulok. Na mindegy, nem okostojáskodom, mert tisztában vagyok vele hogy én is vétek hibákat. De azért, a sushi nem feltétlenül nyers hal és a matcha sem maccha. Moccha esetleg, de az kávé, nem tea.
najó, morcolás befejezve.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...