Túrapakk

Amcsiknál- megint csak őket tudom emlegetni, mint a fogyasztói társadalom bástyája- kapni olyat, amit úgy hívnak, hogy "Paleokit" vagyis "paleo-készlet". Harmadik világbeli gyermekeket támogatunk a megvásárlásával, de nem ez a legjobb benne: hanem hogy egy jó adag, legeltetett marhából készült szárított húst, csonthéjasokat és szárított gyümölcsöket tartalmaz, vákuumcsomagolva. Persze itt ilyen nincs. Az ember még annak is örül, ha marhahúst kap, nemhogy még méltányos életű hormonmentes állatot, neadjisten tartós, ehető formában.

Furcsállom, hogy egy országban, mely a "lovasnomád múltjára" a szkíta ősdumától az ázsiai sztyeppék rettegett muszlim harcosaiig bármilyen rokonságot büszkén keres és elfogad igazolásul, a "szárított hús" kifejezés vagy értetlenséget, vagy undort vált ki.
Darált marhahúst akartam venni, lehetőleg zsírmenteset, de nem túl drágát, ezért kérdeztem a hentesbácsit- olyan kedves, mesekönyvbe való, tagbaszakadt bajuszos böllér fajta- hogy hátszínt darálnak-e. Kérdi: mire kell? Hamburgerhez az nem jó!
- Ahhoz vesefaggyú kell bele, nem...?
Erre nagyon megörült, hogy egy nagy eséllyel (rasztaként) vegetáriánus ember marhahúst vásárol, méghozzá átlaghoz képest meglehetős szakértelemmel. Újra kérdezte, hogy mihez kell- mondtam, szárítom.
Eléggé megleptem. Eleve azzal, hogy nem egészben, vékonyra szelve, hanem daráltból. Meg hát a szárított hús. Le van sózva? Füstölve? hogy-hogy? aztán meg kell főzni? Hol szárad, ha nem füstölőben és nem is sóban? És minek enne az ember olyat?
Ezek tulajdonképpen praktikus kérdések, de a sonka, kolbász, nem szárított nyers húsok ezek mégis? Vicces, hogy a szárított hús így elkerekíti a szemeket mindig! De persze kiderült, hogy frissen nem darálnak marhát, mert nem keverhetik a darálóban. Úgyhogy fóliázottat vettem.
mindegy. Mindig csodálkozom, hogy a szárított hús ilyen meglepő dolog :)

Szóval, a lényeg, hogy darált hús, jól befűszerezve, sózva, vékonyra tapicskolva sütőpapírszeleteken, majd aszalógépben 5-6 óra szárítás után konyhai ollóval felvágva- tökéletes, finom, jól adagolható, maceramentes szárított húst ad. Diákcsemegével és házi energiaszeletekkel (magvaj (mandula, dió), aszalt gyümölcs és fehérjepor ragacsosra turmixolásával), friss gyümölccsel kombinálva tökéletes túrapakk. És igazán baráti áron!
Próbáljátok ki, ezerszer jobb, mint a szendvics :)

Marhaszív jerky

A beef jerky újabb verziója.
A marhaszív talán bizarr hozzávaló, de én híve vagyok annak a filozófiának, hogy ha már egyszer egy állat levágásra kerül, akkor az ember igyekezzék minden porcikáját méltóképpen felhasználni, megtisztelvén azt a bizonyos állatot, mind életében, s méltósággal tartva, mind halálában, teljesértékűen felhasználva.
Hiába, ilyen parasztetikával élek. Egyébként is egészséges, Q10, rengeteg fehérje, szinte 0 zsír, kiváló, ízes, mélybordó hús egy kis pástétomos-májas, erős háttérrel, remek egy darab. És piszok olcsó is.

Szóval gondolkodtam, hogy szárított húst kellene csinálnom, mert ha rámjön a nasizhatnék, akkor bizony szénhidrátmenteset aligha találni. Meg amúgy is finom. Úgyhogy a fenti elgondolás alapján vettem egy háromkilós csodás nagy marhaszívet, amiből a háj- és ín- meg billenytű- meg egyebek kipucolása után kicsit kevesebb mint 2 kiló tiszta húsom maradt. Ebből készítettem szárított húst az itt leírtak alapján, csupán most, mivel sok volt, pálcikákra fűztem a húst és lógatva száradt.

 pácok:
- 1 ek. méz
- 1,5 dl szójaszósz (felesben édes és sós)
- 1 tk. erőspista
- 1 tk. almaecet

másik:
- 2 tk frissen őrölt tarkabors
- 1 ek dijoni mustár
- 1,5 dl szójaszósz (sima, sós)
- 2 tk fokhagymapor

Tominak a borsos, nekem a csípős jött be jobban, de mindenképpen, mindegyik nagyon finom lett újra. És a szív pedig különlegesen jó ízű falat, ezután gyakrabban keresem majd! Amcsik a csórók steakének is nevezik... meglátjuk, igazuk van-e! Már a strakminőséget illetően, mert csórók- azok már vagyunk így is:D

Rosé röfisteak

A véres húsoknak nagy rajongója lettem. véres hátszín, rozé kacsamell, könyéken csurgó szaftú, csontról rágott T-bone steak... ahhh.
Olcsóbb (?) húsból is jó ám! Pláne, ha tökvéletlenül félárashoz jutunk...hmmm...akkor bizony bbqmalac lesz!
A karaj sokaknak "száraz". Na de kérem, bélszínt sem sütne kolbásszal töltve az ember két órát 200 fokon! Karaj, az hirtelen való. Rántva, nem papírráklopfolva, benne a csonttal. steaknek, hirtelen sütve, vagy akár egyben, serpenyőben forgatva pirítani, míg a közepe csodás rózsaszín marad... uhh!

KARAJSTEAK

Pácot kevertem:
- 1 tk mézzel, sóval, borssal, fokhagymaporral, csípős és füstölt paprikával pácot kevertem, és bekentem vele a több, mint két centi vastag csontos karajszeleteket, és vajon-olívaolajon, forró serpenyőben oldalanként 2 perc alatt megsütöttem. Egyszerűbb, mint egy tojásrántotta!

Jó étvágyat!

EDIT: ja, és a csontot semmiképpen nem szedném ki belőle, a csont mentén még omlósabb és finomabb a hús. Nem kell megijedni, ha sűrű, csillogó vörös, szinte körömlakkszerű lé csurog belőle, az a csont nedve, és a hús "sültségi" állapotához semmi köze.

Tökéletes pattogatott kukorica

Ahogy Jókai mondaná, a jó öreg pattogatott kukorica, amit itt már akkor is ettek, tűz fölött vasserpenyőben készítve, mikor még a nagy ÁÁÁmerika csikólábacskáin se bukdácsolt. Na persze nem szószerint idézek :D csak a hangulatot közvetítem. meg az eszmét.  (egyébként az emlegetett, kukoricának szentelt szakasz az arany emberből való, ha valakiben feldereng...)

Alig találtam natúr, szemes kukoricát. Rettentő. Tényleg sehol nincs. Csak ez a mikrós, tasakos, zsíros, tízdekasós, műsajtos rettenet mindenütt. (ami egyébként sajnos néha nagyon jól esik az embernek) Ami egészségtelenségének tetejébe, még csak ki sem pattog rendesen. Vagy szénné ég. Nos ez a módszer mindkettő problémára megoldást nyújt:)
Az eredmény tökéletesen kipattogott, natúr, kedvünk szerint fűszerezhető és sózható nasi. A lakást betöltő erőszakos bűz nélkül, ami a mikrós kuki állandó velejárója...ki tudja miért, de aminek ilyen szaga van, az már gyanús kéne hogy legyen...

KÉSŐ ESTI KUKORICA (filmhez, tanuláshoz, nyüffögéshez)

- két marék natúr, pattogatni való kukorica
- ízesítő: vaj, só, élesztőpehely, szárított parmezánpor, curry, füstölt paprika, fokhagymapor, vagy karamellizálni való cukor, vagy karamellizálni való cukor meg kakaó.

Egy nagy serpenyőt olaj nélkül tűzre teszek, benne két-három szem kukoricával. Lefedem, és addig hevítem a serpenyőt, amíg azok az indikátorszemek ki nem pattannak. Ekkor leveszem a gázról a serpenyőt, kiszedem a kukikat, és beleborítom az összes többit. Lefedem, és hagyom állni fél percet, hadd akklimatizálódjanak a szemek.
Fél perc leteltével visszateszem a nagylángra a serpenyőt, kukoricástul, fedőstül.
Szinte egyszerre fog kipattogni az összes, kb egy perc leforgása alatt. Érdemes néha picit rázogatni. Míg forró, lehet fűszerezni, de érdemes tudni, hogy mivel ez nem zsíros, nem tapad meg a só vagy ilyesmi rajta, érdemesebb porszerű fűszereket küldeni rá, vagy tényleg meglocsolni egy pici olvasztott vajjal.
Cukormázzal és kakaóval igencsak dekadens finomság. (régen talán aranykakas volt a neve az ilyen karamellel összeragasztott, gombócba gyúrt pattikukinak? nem vagyok benne biztos)

Minden szem tökéletesen kipattog, nincs odaégés. Bizony! Aki nem hiszi, járjon utána:)

A veribeszt sültcsirke evör

Van valami ebben az iskolakezdési mizériában, amitől az embernek olyan leküzdhetetlen őszérzése lesz. Annak ellenére, hogy még mindig verdesi a harminc fokot az idő, és a paradicsomom még be se érett, már valahogy tudat alatt kívánja az ember a teázásokat, pulóvereket és comfort foodokat.
Klasszikus comfort food a sültcsirke az amerikai-európai kultúrában. Abszolút. És náluk a hálaadás miatt az ilyen sültesdi külön őszérzés, és hiába a magyar szellem, ezt a hatást lehetetlen elkerülni...

LEGEGYSZERŰBB ÉS LEGFANTASZTIKUSABB SÜLTCSIRKE


- 1 másfél kilós csirke (én kiharcoltam egy boldogcsirkét, ah de fényűzőek vagyunk így szeptember táján... de nem bántuk meg, KLASSZISOKKAL jobb húsa -és élete- van!)
- 1 citrom
- 4 nagy répa
- friss rozmaring, 2 szál, kis csokor petrezselyem, 3-4 levél friss zsálya
- 3 kis hagyma
- 1 fej fokhagyma
- só
- bors
- fokhagymagranulátum
- olívaolaj/vaj

- 1-2 ek. liszt

A csirkét megmostam, a farháját egészségügyi megfontolásból leszedtem. (azért egy falat tepertője lett :P ) A hasába tettem a citrom felét, negyedekbe vágva, egy kicsi hagymát, félbevágva, valamint a zöldfűszereket, no meg sót. Kívülről is megsóztam, borsoztam, fokhagymáztam. A répahasábokból, hagymanegyedekből, fokhagymagerezdekből vetett ágyra fektettem, és egy kevés olívaolajjal, valamint a citrom másik felének levével locsoltam meg. Lefóliáztam, és 200 fokon sütöttem egy órát. Levettem a fóliát és sütöttem még bő fél órát.

Kivévén a tepsit, a csirkét mellével lefelé tányérra tettem (így a szaftok átcsurognak a mellébe, és porhanyósabb lesz) és kihalásztam a répákat is mellé. A szaftról lekanalaztam a zsírt (suttyomban, nehogy a zsírsejtlétjogi ombudsman szót emeljen), szétnyomtam benne a hagymákat (a fokhagymahéjat természetesen kiszedtem) és a gázra tettem a tepsit. Két ek. liszttel sűrítettem be a barnamártást, fel-felkapirgálva a leégett finom kis darabokat...

Zöldséges barnarizzsel a csodálatos futkosóscsirkehús és az isteni szaft...ahhh. Na, ez jó indítása az iskolaévnek. Az ősznek. A délutánnak. A hét második felének. A... ah.

Banános palacsinta (lisztmentes, high-protein, low-carb)

Tegnap megszállt a palacsintavágy. Az amerikai. A magyar-francia vékony crepe-et, palacsintát nem annyira szeretem. De főleg a magyart. Csak az olajat érzem rajta meg a lekvárt. akkor meg minek a tészta?
Na de ebben, ebben a tészta a lényeg. a lágy, habos-babos párnás, könnyű, vaníliás, édes tészta. És meg kell hagyni, ez a "diétás" verzió sem marad el haverja mellett.

BANÁNOS PALACSINTA


- 1 banán
- 2 adag vaníliás fehérje (50 gr) (DM-es, vaníliás, aminek turmixként nincs valami jó íze, de sütibe tökéletes!)
- 3 tojás
- kis (szója)tej

A banánt megpucoltam, villával összetörtem. Eztán kikevertem a feltört tojásokkal és a fehérjeporral, majd egy kis (kb fél dl) tejjel hígítottam olyan tejfölsűrűre a tésztát.
Enyhén kitörölgettem olajjal egy serpenyőt (egy:D vicces:D mintha nem csak egy lenne:D) és dvd méretű palacsintákat sütöttem. Akkor érdemes fordítani, mikor a teteje már mintha kicsit szilárdnak látszana.
Eperrel, sziruppal, nutellával, egyéb bűnös és bűntelen adalékkal fogyasztandó :) kétszemélyes adag, 6 paller.
Vagy amcsipalcsi, hogy borzoljam a kedélyeket:D

247 kcal 14 gr CH 8 gr zsír 31 gr fehérje 1 gr rost (PER FŐ!!!)

Beef jerky, ezúttal pulykából- azaz amerikai szárított hús-snack

Újabb amerikai cucc, be kell valljam, az amerikanizáció egyelőre lenyomja nálam a sinizálódást. BÁR! Kínaiak is előszeretettel falják ezt a nasit. Ja, meg úgy kábé minden nép a világon, amelyik valaha halászott vagy vadászott, és a klíma lehetővé tette a hússzárítást- így a mongoloktól kezdve az ősmagyarokon át az észak-amerikai indiánokig mindenki rájött, hogy ez így egész klassz.

Az már másik kérdés, hogy az amerikai verzió, a beef jerky híresült el- ha máshogy nem is, mint egy klasszikus fordítási nehézség a filmekben- egészen extrém megoldásokat hallottam már a gumicukortól a husinasiig. (másik klasszikus a licorice...)

No de mindegy. A kaja a lényeg. Mind a kínai, mind az amerikai verzió alapvetően szójaszószban pácolt, fűszeres szárított hús. Egyszer már csináltam, marhahúsból, de akkor még nem volt blogom. Így ez most egy pulykamelles verzió. Sovány hús, sokáig tárolható és kompakt, szállítgatható fehérje, egészséges snack, finom sós... öööö... rágó:D elcsammog rajta az ember az biztos! de én imádom. és sehol sem kapni. vagy bazidrágán, a kínai élelmiszerboltokban. Elvétve. :(

JERKY


fél kg. pulykamell vagy más sovány hús, marhahátszín, malackaraj, comb, csirkemell, de már láttam bivaly- alligátor- vagy strucchúsos verziókat is, válasszon mindenki a szája íze szerint:D (természetesen minden látható zsírtól, kötőszövettől, hártyától, cullangtól megtisztítva)
1,5 dl szójaszósz
1 ek. mustár
1 ek. szecsuáni bors (elég csak kicsit megropogtatni)
1/2 tk. őrölt fahéj
2 ek. méz
2 tk. fokhagymakrém
1 tk. örölt gyömbér
1 tk. erős pista

és recept az van trillió beef jerkyre a neten, szóval ez semmiképpen nem szentírás! Egyetlen dolog tilos: bármiféle zsír hozzáadása a páchoz! Avasodás, ugyebár. Egyenetlen sülés. csöpögés. a-aaa.

A fűszerekből pácot kevertem, a húst pedig két órára mélyhűtőbe tettem. Így könnyebb extravékony, sashimi-szerű, 2-3 miliméter vastag hússzeleteket vágni. A hús aztán persze megy a pácba egy éjszakára.
Másnap lefóliáztam a sütő alját, és sűrű rácsra fektettem a lecsöpögtetett- leitatott húsokat. Takarékon, nyitott sütőajtóval, kb. 4-5 óra míg kiszárad. Jó, ha törik, de előtte kicsit hajoljon is. kihűlése után dobozolható, mehet a túrazsákba vagy a kondis fehérjeshake mellé:)

nyamnyamnyamnyam.
(fél kg pulykamell: 800 ft. eredmény: egy carte d'or fagyisdoboz tele, a mérlegem rossz, nemtom hány gramm)

Chocolate chip cookies

Ezt a bejegyzést a South Park című animációs filmsorozat fordítójának ajánlom, aki képes volt Szaddam Husszein "chocolate chip factory"-ját csokis csipsz-gyárnak fordítani (de legalább nem csokis csipeket gyártó üzemet fordított), s ezúton üzenném hogy szívesen csinálnám a munkáját. Helyette.

KLASSZIK AMERIKAI CSOKIS KEKSZ, öcsém kívánságára:)

- 20 dkg cukor, fele barna, fele fehér (és ez az eredeti mennyiség fele!!! jesszus...)
- 20 deka vaj
- 2 tojás
- 20 deka étcsoki (utólag belátom kevesebb is elég lett volna)
- 30 dkg liszt
- 1 tk. vaníliakivonat
- 1 tk szódabikarbóna
- 2 csipet só

A puha vajat habosra kevertem a cukorral, majd hozzádolgoztam a tojást és a vaníliát, és a sós-szódás lisztet is. Végül fakanállal belekevertem a felaprított csokit. Diónyi gombóckákat tettem sütőpapíros tepsibe, jó távol egymástól, 12 dbot tepsinként. Kb. 180 fokos sütőben sütöttem olyan 10 percig a kekszeket. Pont négy kör lett, vagyis 48 darab keksz.

awww, de gyönyörűűű...:)

Nagyon finom, a vajas sütikre jellemzően omlós, kívül ropogós- belül lágy, és az olvadt csoki külön mennyei. Ha lett volna, tettem volna bele törökmogyorót is. nem volt.
Ja, és így is édes az én ízlésemnek, 40 deka cukortól a vékonybelem is összeragadna. Hogy a többi beleimről ne is beszéljünk...:)

Babburger

Oltári finom hambit csináltunk T-vel, ami az újabb adag english muffin tésztájából nagyobbacskára szakajtott bucikban egyszerűen tökéletes volt! Komolyan, ez a serpenyős zsemle a legjobban sikerülő péktermékem a standard kenyéren kívül. Igencsak elégedett vagyok vele!
És ez a burger meg...aaaháááhhh. Nem tudom még magam kifejezni.

BABBURGER

- 1 konzerv vörös vesebab 140 ft
- 3 gerezd fokhagyma
- fél kisebb vöröshagyma 10 ft
- 1 tk. füstölt paprika
- 1 tojás (vagy megint a lenmagos megoldás)
- só, bors
- fél pritaminpaprika 120 ft
- 2 tk. chiliszósz
- 4-5 ek zsemlemorzsa
- olaj

A babot átmostam, lecsöpögtettem és villával egy tálban pürévé törtem. A felkockázott paprikából, pucolt fokhagymából és szeletelt vöröshagymából késes aprítóban masszát daráltam, amit hozzáadtam a babhoz. Fűszereztem és zsemlemorzsával fasírtmassza-állagra kevertem. Enyhén olajos serpenyőben sütöttem ki, 4 pogácsára osztva. vagy lehet 6 kisebbre is. Kicsit nekem szétesett, gondolom a lenmag nem kötötte olyan erősen vagy kellett volna még bele zsemlemorzsa, de tojással valsz. nem lesz ilyen gond.

Egy szelet mekiféle ömlesztett cheddart olvasztottunk rá, majd lilahagyma, mustár, ketchup, paradicsom, ecetes ubi és saláta rétegezésével megtöltöttük az egészséges-állatmentes és valószínűtlen olcsósága ellenére valószínűtlenül finom burgerünket. Sült krumpli jár hozzá, szokás szerint. Hogy oldalba rúgjuk kicsit az egészséget, amit éppen meginvitáltunk:D

Vegi-chili

Mostanában elég sokat múlatom az időt Martha Stewart oldalán. Nem tudom, azt higgyem-e, hogy ő egy fantasztikus tehetségű polihisztor házitündér aki tér-és időhajlító készségeivel 60órásra bővíti a napját, vagy egyszerűen egy ARC, aki sok dizájner, szakács, fotós, kézműves és lakberendező munkáját az emberek elé adja. Akármelyik legyen is, és az amerikaiaknak akármennyire is elegük legyen belőle, nekem az oldal tetszik- és az is tetszik, ahogy azt a jég hátán megélő, folyton-törekvő és csinosítgató és tanuló 18. századi amerikai ideált hozza, ami annyira baromira elveszett már a tunyaság, a pénz és a hamburgerek közt, a világuralmi önelégültségben.
No de mindez mellékes. Csupán azért írtam, mert ez a recept MS-é. Nem a mesteré. Martha Stewarté:D

VEGI-CHILI

- 20 deka feketebab, beáztatva majd megfőzve (vagy 40 deka konzervbab) 140 ft
- fél kg. cukkini 220 ft
- 5 dl passzírozott paradicsom 99 ft
- 1 konzerv kukorica 129 ft
- 2 kisebb répa 30 ft
- fél sárga és fél piros pritaminpaprika (lehet egyszínű is, persze, csak ilyen színes kaját akartam:D) 120+120 ft
- 1 nagy fej hagyma 25 ft
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 ek. füstölt paprika
- 1 tk. chili
- 1 tk. zúzott római kömény
- olívaolaj
- só, bors

(minden sparos)

MS kicsit el van tévedve a főzési idők terén, mert ha mindent konzervből és eleve aprítva és konyhakészen vettem volna, se lett volna csupán fél óra a főzési idő- no de mindegy, széles a hátam, elbírom. Szóval, felaprítottam a hagymát és a fokhagymát, és kis olajon dinsztelni kezdtem. Aztán ahogy vágtam, úgy küldtem bele a többi zöldséget is: a vékonyan karikázott répát, a kockázott paprikát, a félholdakra vágott cukkinit, és jól megpaprikáztam az egészet, önszorgalomból- de nagyon jól tettem! Beleöntöttem a paradicsomot, a babot és a kukoricát is, és még vagy fél liter vizet. Fűszereztem, és ettől a ponttól kezdve kb. háromnegyed órát rotyorászott közepes lángon.
Húsmentessége ellenére Tomi is odáig volt érte, de nem csodálom, hiszen ízeket és textúrákat remekül keverő és mégis összeolvasztó, nagyon finoman fűszeres étel lett belőle. Teljeskiőrlésű english muffinnal pedig egész délutánon keresztül kitartó elégedettség:)
Bár kb. 900 ftból készült 6 adag kaja, ez nem mérvadó, nyár jöttével a zöldségek sokkal barátságosabb áron lesznek. Csak addig nem tudtam ezzel várni:D

Afféle nemtommi. Galuskával.

örök probléma az angol "stew" szó lefordítása, mindkét irányba. Ugyanis nekik a mi pörköltünk is stew, nekünk viszont az ő stewjukra nincs szavunk. A ragu éppannyira lő mellé, mint amikor ők a pörköltet stewnak nevezik, gulyásnak sűrű, főzeléknek nem főzelék, pláne nem leves. mégis mi... hát akkor sztyú.
kis változtatásokkal innen.

KAPROS SZTYÚ GALUSKÁVAL

- 3 ek olaj
- 3 izmos ek. liszt
- 1,5 l zöldségleves-alap
- 1 fej vöröshagyma (20 ft)
- 3 ger. fokhagyma
- 1 konzerv bab (150 ft)
- 2 nagy krumpli (20 ft)
- 2 közepes répa (50 ft)
- kakukkfű, paprika, kapor
- 1 ek mustár vagy egy csepp ecet

- 1 csésze liszt
- 1/2 csésze kukoricagríz
- fél tk só
- csipet rozmaring
- 1 1/2 deci tej (vagy több, amennyit felvesz)
- 1 tk. sütőpor
(kb 120 ft össz)

Érdemes mindent előre felkockázni, aprítani, kaszabolni és kikeverni, mert amikor a rántás már tűzön van, gyorsan kell térülni-fordulni. Szóval felaprítottam a hagymát, felkockáztam a répát-krumplit, átnyomtam a fokhagymát. Nagy fazekambe öntöttem az olajat, és zsemleszínű rántást készítettem. Beleforgattam a hagymát és együtt, kevergetve pirítottam-dinszteltem, nem is tudom hogy mondjam. Amikor a keverék már kezd kicsit kiszáradni és le-lekapni, beletettem a fokhagymát is és pirítottam picit. Eztán óvatosan felöntöttem a levessel, kevergetve, hogy ne egy lisztes csimbók legyen az egész. Beleborítottam a répát, krumplit, és fűszereztem. Felforraltam, majd alacsony lángon főztem 25 percet. Ezalatt megcsináltam a galuskát: az összekevert száraz hozzávalókat kikevertem tejjel. Ha a krumpli már éppen puha, a répa meg majdnem, két kanállal szaggatni kezdtem a galuskákat. Olyan fél evőkanál méretűeket. Lefedtem, és negyed órát főztem még.
A végén hiányzott nekem belőle egy kis extra íz, ezért tettem bele egy jó adag mustárt, savanyításnak.
Tomi szerint olyan lett, mint egy vadas-babgulyás. Gondolom a gombóc, répa-mustár-szósz, ilyenek...de ízlett mindkettőnknek, bevált. És még gyors is. És vega is. És eszünkbe se jutott hogy kéne bele hús. De gondolom pár centi kolbász nem árt. Ja, és mosogatni se kell utána sokat. Egyfazekas étel:)
360 ft négy főre.

Fehér chili

Új kedvenc inspiráló honlapom van. The pioneer woman cooks. Eszméletlen. Olyan igazi amcsi soulfood, rengeteg vajjal, gyönyörű húsokkal, ízzel, szafttal, szósszal, sajttal, mindennel, ami csak jó a világon, elképesztően élvezetes stílusban... köszönet ezért a receptért is!
(eredeti recept itt)
Egy kis könnyed, nőies chilis bab. (ez persze nem igaz, lásd tejszín és társai...)


FEHÉR CHILI

- 2 csirkecomb (500 ft)
- 1 fej hagyma (20 ft)
- 4 ger. fokhagyma (20 ft)
- fél kg. gyöngybab (260 ft)
- fél ek. őrölt római kömény
- 4 db csípős cseresznyepaprika
- só, bors
- 4 ek. kukoricagríz
- 2 dl tejszín (160 ft, a teszkósra esküszöm, habtejszínnek árulják) + 1 dl víz

A csirkecombokat megmosom, és kb 2 l vízben felteszem főni. forrástól számítva 20 perc múlva kihalászom a léből, és kicsit hagyom hűlni. Közben felaprítottam a hagymát, fokhagymát és a paprikákat. A hagymákat olajon dinsztelni kezdtem, majd 5 perc múlva hozzátettem a paprikát. Az éjszakára beáztatott babot is hozzáöntöttem, és a csirkecombok levével öntöttem fel. Fedő alatt főztem, lassú tűzön, egy órát.
Ezalatt szétmarcangoltam a csirkecombokat, a húst hozzátettem a babhoz, fűszereztem. Még fél- háromnegyed órát főtt, míg igazán krémes-puha nem lett a bab. Ekkor a tejszín-víz elegybe belekevertem a kukoricadarát, és besűrítettem vele-10 perc főzéssel- a csilit. Kész!

Eszméletlen jó. A tejszínes krémesség nagyon jó a babbal együtt, a csirke egészen beleolvad, és kellemes fűszeres csípősség öleli körbe az egészet. Fantasztikus lett!
6 adag étel, 960 ft befektetéssel. És milyen étel! gruaaaaaaah...*kéjes morgás*...

EDIT: korrigálnám, 8 adag, kenyérrel. elég sok! adagonként 120 ft.

Mézes-mustáros sült csirke és coleslaw

Csak hogy maradjak az amerikai vonalnál, csináltam káposztasalátát amcsi módra. Ami gyak majdnem ugyanaz, mint a miénk a marhapörkölt mellé, csak éppen majonézzel van összekeverve. Vagyis hízlalóbb, de azért nagyon király. Sült csirkére meg gondolom mindenkinek van receptje, de nem árt elárulni hogy a koliban is lehet ilyet csinálni. Akkor talán nem él mindenki egyhetes rántott húson.

MÉZES-MUSTÁROS CSIRKE, COLESLAW

- 2 csirkecomb
- 1 nagy tk. méz
- 1 nagy tk. dijoni mustár
- 1 ek. olívaolaj
- só, bors

- 1 kis fej káposzta
- 2 nagy répa
- 1 fej hagyma
- só
- citromlé
- bors
- 4-5 ek majonéz
- 3 ek tejföl

A csirkecombot megmostam, és a többi hozzávalót összekeverve mázat készítettem, amivel a bőrét és az alatt is jó vastagon bekentem. Tepsibe tettem, kis vizet öntöttem alá, lefóliáztam és kb 200fokos sütőben sütöttem 3/4 órát, majd levettem a fóliát, újból bekenegettem, és még olyan 20 perc alatt készre sütöttem.
Mindezek alatt legyalultam a káposztát és a hagymát, a megpucolt és megmosott répát pedig lereszeltem. Lesóztam az egészet kb. 1 ek sóval, és hagytam állni fél órát. Kicsit leöblítettem, kinyomkodtam, és a tejfölből, majonézből pici citromlével és borssal öntetet kevertem, amivel összeforgattam.
remek! amolyan otthoniféle ebéd:)

Chicken and corn chowder- vagyis Csirkés-kukoricás tejszínes krémleves

Megint egy amerikai kaja, úgy tűnik, így állnak a csillagok. az amcsik minden ilyen tejszínes, sűrű levest chowdernek hívnak, de a leghíresebb, ha jól tudom, a New England Clam chowder, egy tejszínes kagylókrémleves. Ez egy más verzió, így tenger híján. De azért megkóstolnám azt is:)
Eredetileg, amit leírtam, tipikus amcsimódra zellerszárral és pritaminpaprikával készíti a levest, hát én magyarosítottam rajta. Meg mondjuk randa volt a paprika a boltban. meg drága is- hogy aztán a zellerszárról ne is beszéljünk!

CSIRKÉS KUKORICAKRÉMLEVES

- 2 konzerv kukorica (2x 150 ft)
- 30 dkg csirkemell (400 ft)
- 2 nagy répa
- egy marék aszalt paradicsom
- 1 gigantikus fej hagyma (komoly, volt vagy 25 deka!)
- 2 leveskocka (100 ft)
- 1 tk. kakukkfű
- 2 dl tejszín (160 ft)
- 1 ek. liszt
- só, bors, víz
- 3 ger. fokhagyma

A hagymákat megpucoltam, apróra vágtam és kis olajon megdinszteltem. Ezen gyorsan megpirítottam a felkockázott csirkemellet, majd a fel-félkarikázott répát, felvágott paradicsomot és az egyik doboz kukoricát is megfuttattam rajta. Felengedtem vízzel, feloldottam a leveskockát, és nagy lángon felforraltam. Eztán takarékra vettem, és a répa puhulásáig főztem a levest. Kb. 25 perc. Ha már jó, fűszereztem, majd a másik doboz kukoricát, a tejszínt, a lisztet és egy jó merőkanál levest (lehetőleg belehalászva a paradicsomokat, úgyis a tetején lesznek) összeturmixoltam, a lehető legsimábbra. Ezzel sűrítettem a levest, ami a következő két rottyanásnál már kész is van:)
T. odavolt érte, bár neki nagyon bejön a csirke-kukorica párosítás bármilyen kompozícióban:)
6 adag, kb 1000 ft.

Boston Baked Beans

Jó ideje szemeztem már ezzel a recepttel, hiszen a bab az valami istenifincsi dolog, és ez meg valami ösztönös oknál fogva végképp annak tűnt mindig is. Vagy csak azért, mert szinte mindegyik Stephen King- könyvben megjelenik "sült bab" néven, ami igencsak hülyén hangzik, és már csak ezért is figyelmefelkeltő, vagy mert ennyire amerikomán a világ...no mindegy, ma úgy alakult a randa egyetem és szemvörösítő időbeosztás, hogy nem tudtam, hogy lesz kaja. Aztán beugrott, hogy hát na! van ehhez minden! akkor uccu!

BOSTON BAKED BEANS
(kép nincs, mert erről a kívánatos és isteni kajáról valahogy nem sikerült kívánatos és isteni képet készíteni...:( )
- fél kiló aprószemű fehérbab (270 ft)
- 1 nagy hagyma
- 4-5 ger. fokhagyma
- 2 tk só
- 1. csésze ketchup (vagy kikeverve 70 gr sűrpar, másfél deci víz, 1,5 tk. almaecet, 2 tk cukor)
- 4-5 ek. barna cukor vagy melasz
- 2 chipotle, vagy egy fél kk. chili és egy tk. pirospaprika, vagy füstölt pirospaprika
(- füstölt szalonna ízlés szerint, elhagyható)
- 1 tk. kakukkfű
- 2-3 babérlevél
- fél tk. bors
- 1 tk. római kömény
-1 ek mustár

Mminden hozzávalót egy nagy jénaiban összekeverünk (igen, a babot szárazon, a hagymát épphogycsak felkarikázva, a fokhagymát csak kicsit felaprítva), felengedjük vízzel (kb 6 cm magasan legyen a bab szintje felett) és alaposan keverjük össze. Kb 120 fokos sütőben süljön 6-8 órát. Érdemes ránézni néha és utánatöltögetni vizet, ekkor megkeverni sem árt. kb. minden szétfő, a szalonna isteni lesz, a bab pedig krémes, puha és iszonyatfinoman édes, csípős és fűszeres egyszerre... jajh. Krvajó kaja!
Akkor az igazán jó, ha kb. ketchup sűrűségű, sötét vörösesbarnás szósz, és szinte karamellizálódott babszemek illatos egyvelegét találjuk a jénaiban. Ehhez 6-8 óra pont elég, de néhányszor nem árt ránézni, vizet utántölteni.
Pláne, ha az ember éjfélkor beteszi a sütőbe, és reggel 8kor kiveszi onnan az aznapi pikkpakk-kész ebédet... éjszakai wclátogatás alkalmával érdemes rákukkantani. ezzel együtt elfoglalt háziasszonyoknak kifejezetten ajánlom!
Ha túl sok készülne belőle, akkor összeturmixolva, mint babkrém, szendvicsbe is remek, másrészt pedig turmixolva, hígítva és tejföllel, isteni babkrémleves készülhet belőle...
és nevetségesen kevés pénzből. minimum 6 személyre. 10 perc munkával. Próbáljátok ki, komolyan. És ez is az a fajta kaja, ami ha megmarad, napról-napra jobb lesz.

Chilis bab sokféleképpen

Gyakran csinálok csilisbabot, és nem igazán izgat, ebből mi számít eredetinek és mi nem. Egy olyan országban, ahol a milánói és a bolognai mártás közti különbséget a konzervgomba jelenti, egyébiránt felvizezett aranyfácánról van szó, a csilisbab eredetiségét kutató törekvéseket valahogy nem tudom nem nevetségesnek tartani. Persze, akinek nem inge, ne vegye magára, de több olyan mellverővel is találkoztam már, aki felháborodik azon, hogy az üveges (!) bolognaiban répa van, de köti az ebet a karóhoz, miszerint a csiliben nincs kukorica. Akkójóvan. Szerintem még a texasiak (mert az azért tuti, hogy manapság a csili nem mexikói, inkább amerikai...  Az eredeti őscsilisbabról annyit tudok, hogy mexikói feketebab és füstölt hús paradicsomos-csípőspaprikás egyvelege volt, de a 19. század végétől inkább amerikai cowboy-, mint mexikói tehenészkaja) sem ragaszkodnak egy bizonyos recepthez. Ami azért pl a milánóinak és a bolognainak van... szóval mi került messze a fájától...?
Tehát, a csilisbabot lehet sokféleképpen csinálni, adok több receptet is: egyszerűt, vegát és olcsót, valamint alternatívákat a hangulat szerinti felturbózáshoz.

CHILIS BAB 1., a kommersz konzervbetyár

- 1 konzerv vörös vesebab (160 ft)
- 1 konzerv kukorica (140 ft)
- 30 deka darált marhahús (sztem klasszisokkal finomabb, és jobban megéri, mint a malac, de aki azt szeretne, az használja nyugodtan) (450 ft)
- 1 konzerv kockázott paradicsom (160 ft)
- 1 nagy fej hagyma
- 3-5 gerezd fokhagyma
- csilisbabfűszer ízlés szerint, én leírom a sajátomat.

Mindenekelőtt a csilisbabfűszer: 1 rész római kömény, 2 rész szárított oregano, 1/2- 1/3 rész chilipor, 1/2 rész koriandermag, 1 rész paprika, 1 rész bors, esetleg 1 rész sötét kakaópor. Ezt mindig magam csinálom, só nélkül, mozsárban. Kakaót általában nem teszek a fűszerbe, inkább külön adom hozzá, igazán a színe miatt van értelme, és hogy ál-autentikusabbá tegye a dolgot. Nem mondom hogy rossz, de abszolút elhagyható. Ez nem egy túl csípős fűszer, természetesen a csili aránya szabályozható. Én szeretem, ha kellőképpen fűszeres, de ezzel együtt marad bőr a nyelvemen.
NNos, felaprítom a hagymát és 2-3 ek olajon dinsztelni kezdem. Mikor már üveges, hozzányomom a fokhagymát, és hozzáadom a darált húst, együtt jól lepirítom. Beleöntögetem a fűszereket, a konzerveket, felöntöm kis vízzel, hogy ellepje a dolgokat, és fedő alatt, alacsony- közepes lángon rotyogtatom kb. 30-40 percet, míg összeáll az egész. Sózás ízlés szerint. Tadá!

CSILISBAB 2, a vega
Ugyanaz, mint a fenti, csupán darált hús helyett negyed órára meleg vízbe áztatott, majd kinyomkodott szójagranulátumot teszek bele. Ha nem tudnám, hogy nem hús, fel se tűnne. Kellő fűszerezés mellett persze.

CSILISBAB X, ahogy tetszik
Szokás felturbózni a csilisbabot erős barna sörrel, egy löket kávéval, vagy pár kocka nagyon sötét csokoládéval. Nem így együtt persze. Jól néz ki, ha vörös és fehér vesebab is van a kajában. A kukoricát gyakran elhagyják, mert túl kontrasztosan édes. Hát szerintem akkor, ha nem fő benne a cuccban elég ideig ahhoz, hogy átjárják az ízek, de természetesen ízlés dolga ez is. Én a legegyszerűbb, konzervbetyár csilisbabot szeretem tejföllel enni, de vannak, akik szerint ez is szentségtörés. Szerethető benne még a chipotle (egyszer vettem, jó cucc, de hamar elfogyott) vagy a füstölt pirospaprika (sose volt, ezt szokták mondani chipotle helyett). Ja, meg persze az sem rossz ötlet, ha vki a babot maga előfőzi, de szerintem lehet kapni olyan normális minőségű és nem brutáldrága konzerveket, amik azért megspórolják nekünk a fáradságot. Persze mindemellett lehet több és többféle hússal készíteni, akár füstölttel is vagy kis szalonnával. Még mindig közelebb lehet a valósághoz, mint a gomba-nemgomba eset.

Tofuburger

A húselhagyás egészen jól megy, a teljes kiőrlésű dolgok kifejezetten jót tesznek, a cukor pedig nem is hiányzik. Eddig 3 kg háj-fogyás. Tehát a böjt nagyon jól megy. Csak már iszonyatosan akartam egy hambit... T-nek csináltam is rendes marhahúsosat, magamnak viszont szerkesztettem egy tofusat. Annyira nem lett vega mint egy tofuburgernek illene, de gondolom őrölt lenmaggal itt is helyettesíthető a tojás, mint kötőanyag. Megpróbáltam anélkül is kisütni de az eredmény egy adag sült túróra emlékeztető morzsa lett.

TOFUBURGER

- 15 deka tofu (fél tömb)
- 1 tojás
- fél hagyma reszelve
- 2 tk. mustár
- 1 tk. pirospaprika
- só, bors, fokhagyma

Szokásos módszer szerint fasírtmasszát gyúrtam a villával összetört tofuból és a többiből, majd serpenyőben, szárazon kisütöttem őket. a többi olyan, mint itt, korábban, a zsemle teljeskiőrlésű liszttel, ismét kenyértésztából. Egy mostanában nagyon jól sikerülő kenyértésztából:)

A fagyiról később. Still in progress.

Zabkása

Kellemes meglepetés ért egyik nap, mikor a blogok közt kalandoztam: a Kata spájza blog írójával meglepően egyetértő véleményünk van az átlagétkezés sekélyességét illetően. Na nem mintha ez ritkaság lenne, csupán jól esett, meg tetszett, hogy hasonló cipőben járunk és hasonlóképp adunk ennek hangot:D
A méltatlanul elfeledett gabonafélék közt dobogós a köles, a mostanában szerencsére reneszánszát élő árpagyöngy, és a zab is. Pedig sokkal régebb óta fogysztjuk őket, mint a búzát, sokkal több hasznos anyagot tartalmaznak, mint az a rettenetes, herélt, minden értékétől megfosztott és tele E-zett liszt, amit nap, mint nap eszünk.
Bár nem hiszem, hogy a célcsoporthoz eljut az üzenet, mert aki 30 éve, pelle józsefné 20 bevált receptjén kívül alig főz valamit, nem fog interneten kalandozni, sem zabról, árpáról elmélkedni. Na de mindegy, nekem ez most fontos, és le is írom. Mert a zabkása finom! az angolok alapvető reggelije! és rengetegféleképpen elkészíthető! És egészséges(ebb, mint a televitaminozott nes***ik nyúlbogyó!)! És nem mellékesen, ha valakinek éppen reggelizni van ideje, de utána 10-től 6ig egyetemen roha...ööö hallgat és okosodik, az is nyer belőle annyi energiát, hogy ne sápadtan és remegve érjen haza :)

ZABKÁSA

1 rész zabpehely
2 rész víz

BUMM! ennyi. ezeket sűrűsödésig főzzük együtt. Egy korty tejjel, tejszínnel lágyítható, de én nem szoktam bele tenni. Egy csipet só és cukor az, amit ajánlatos, de én cukor nélkül is szeretem, nem mellékesen mézzel jobb édesíteni. Meg lehet sósan is enni.

Ízesítési ötletek:
ÉDES
kakaós-kókuszos, kókuszos-mézes-mandulás (ez van a képen), fahéjas-aszalt barackos, reszelt almás, banánpürés, vaníliás, akármilyengyümölcsös, lekváros, ánizsos, juharszirupos, instantkávés, narancshéjas- fahéjas,

SÓS
sült szalonnával, tojással, rozmaringgal- sült sonkával, előző napi sült hússal, sült virslikarikákkal,
 meg még bármivel, ami az ember eszébe jut. És szinte észrevétlenül, be is juttatott a szervezetébe egy csomó hasznos dolgot:)

(fél kg zabpehey 150-200 ft között van, sparban érdemes megnézni, ott van sajátmárkás, úgyhogy biztos találni)

40. VKF, nekem az első: Rendőrmenü

Érdekelt a VKF, amióta csak tudok róla, hogy van. Most, hogy végre összeraktam egy épkézláb blogot, úgy éreztem, ideje pályázni is!
Ez alkalommal a fánk és öntet a téma. Kapóra jött, mert az amerikai lyukas fánkkal nagyon régóta szemezek, és receptet is írtam már le valahonnan, benne van a kis rajzocskás receptkönyvemben, de még nem volt soha alkalom vagy kedv, hogy megcsináljam.

Az amerikai fánkkal, vagy valami hasonlóval mindig csak filmekben, meg a Simpson családban találkoztam, és nagyon érdekelt már kis koromban is. Így hát, mikor nagymamáméknál a boltban a péksütik között megjelent a dvd-méretű, csokival leöntött és kókusszal megszórt tetejű lyukas fánk, aminek a lyukába őrületesen vastagon ült be a csokoládé, a tésztája pedig olyan volt, mint egy hatalmas, habos párna, kívül kérges, belül foszlós, hát akkor én azt hittem, meg kell halni, amerikaiak zseniálisak és nem csoda, hogy kövérek, ha ilyenekkel vannak körülvéve, mint ez a gigantikus finomság.
Aztán felnőttem. És az a különleges fánk is eltűnt azóta a kicsi békés megyei város Éléskerének a polcáról. És soha, sehol máshol nem találtam azóta hasonlót. Igaz itt Pesten vannak aluljárókban fánkosok, akik nagyon csalogató fánkokat kínálnak csodaszép mázzal súlyos pénzekért, de az egyszerűen nem az. Műanyagízű, kicsi, tottyadt, drága, vacak.
Hát így vagyok a fánkkal. Áhítom, áhítom, és nem mintha a magyar szalagos fánk és társai nem lennének élvezetesek, azóta is keresem azt a lyukas, óriási, mázas, gyerekkor-ízű süteményt, ami, nem biztos, hogy hitelesen, de nekem az amerikai fánkot, a doughnutot (ejtsd: donát, az o-t kicsit meg u-sítva, az á-t röviden) jelenti.

AMERIKAI FÁNK (DOUGHNUT)

- 1/3-ad csomag élesztő
- 2 dl tej
- kb. 7 dkg. margarin
- 1 tojás
- csipet só
- 5-7 deka cukor
- 30 deka liszt

Az élesztőt egy kevés cukros vízben felfuttattam, majd minden hozzávalót, először csak a liszt felével, nokedlitészta-szerűre kevertem ki egy fakanállal. Aztán a többi liszttel tésztát dagasztottam belőle, amit duplájára kelesztettem. Miután megkelt, lisztes tepsire borítottam, gyúródeszka híján, és egy borosüvegnek álcázott sodrófával kinyújtottam olyan 1cm vastagra. Egy nagy pohárral és egy icipici, valaha sűrített paradicsomos üveggel kiszaggattam a lyukas fánkokat, majd letakarva egy újabb órát kelesztettem őket. Végül, forró olajban kerültek hőkezelésre a fánkok és a visszamaradt lyukak, amik aranyos kis fánkgolyók lettek:D
Porcukorral kikevert eper- és vaníliaaromából került rájuk máz, és a színes-csillagos szórócukor is megtalálta a helyét.

 Mivel öntet is volt a kiírásban, azt komoly agymunkával kellett kitörpölnöm. De hát mi is való a lyukas fánk mellé? Kávé, vödröstül, amúgy rendőrmódra. Meg is volt az ötlet: Kávéöntet! De hogy hogyan, nna, az volt az igazi fogas kérdés. Makka kávélikőrje alapján kezdtem el gondolkodni. Sűrű kávéalap, tejszín, vaj- hát, csak nem lesz rossz...ilyen alapanyagokkal...!

KÁVÉÖNTET

- 5 dkg vaj
- 1,5 dl tejszín
- 12 dkg cukor
- 1 dl háromszor lefőzött kávé, vagy 2 ek. instant kávé+ kis víz
- csipet só

Alacsony lángon összerottyantottam az egészet, és sűrűsödésig forraltam.

Iszonyú finom lett. Maga a fánk nem valami édes, gondolom amiatt, hogy az amerikai fánkokon kötelező a máz, és azzal együtt már túl édes lenne.
Na és mi az, hogy darabja nem 250 forint lett, mint az aluljáróban, hanem ha mindent össze is számolok, a kávéöntetet is, a szórócukrot is, a 18 db fánk, darabja 70 ft alatt van. Jaj.

Hát, a szomszédok remek zsűrinek bizonyultak:D

És még egyszer, a kávéöntet és a csodálatos-fantasztikus-eszméletlenbaromijó fánkok:

Igazi Gigaburger

Csillag-együttállás lehetett, amikor én itt a tökéletes hamburgerről olvasgattam, és csorgattam a nyálamat. Iszonyúan kívántam egy igazi, jó hamburgert. És mi történik? A Fald fel Amerikát! hírlevelében, amit Anya továbbított nekem, éppen a hamburgerről volt szó- hogy nem a meki a hamburger és nem gyilkos és egészségtelen és bűnös a hamburger, hanem az egy csodálatos étel, hatalmas, forró, szaftos marhahússal, illatos, friss bucival, ropogós zöldségekkel és harmonikus mártással. Ki meri erre azt mondani, hogy rossz???
És a városban-blog tanúsága szerint mégis csak ritkán találni ilyen burgert. Az írója mégis megpróbálja. Én pedig továbbfejlesztettem! Hatalmas burger lett. ÓRIÁSI.

Tekintve, hogy a költségminimalizálás és a minőségmaximalizálás itt épp együtt jár, mindent magam csináltam. két főre.
- kevert sertés-marha darált hús (ez teszkóban 600-850ft körül járkál akciótól függően, ami igencsak olcsó, de sajna ingadozó minőségű. van, amikor nagyon szép és ízes, zsíros, de fogtam már ki olyat is, ami vizes volt, morzsálódó és elég kellemetlen szagú is. Hát ez van, olcsó húsnak híg a leve- néha. Ez jó vétel akkor is, csak a jobb minőséget kell éppen kifogni. ekkor pont szerencsém volt), ebből negyed kiló, ami 200ft. Aki biztosra akar menni, vegyen darált tarját vagy valami hasonló, zsírosabb marhadarabot a piacon, ezek a részei a marhának se túl drágák. Én azért maradok az olcsóbb verziónál, ugyanis most valóban nem volt baj a teszkóssal sem.
- Só, bors

Zsemlét ilyet akartam, Limarától, de pont nem volt itthon hozzá joghurt, és tojás is csak egy, amit a majonézhez szántam. Boltba menni meg már nagyon nem volt kedvem, úgyhogy hagytam az egészet a fenébe, csináltam sima kelttésztát. Jó zsömi lett belőle, de hamburgerhez kicsit talán masszív. legközelebb rendesen vásárolok, és kipróbálom.
- 1-1 deci tej és víz
- 1 tk. száraz élesztő
- 1ek. olaj
- kis cukor
- liszt nemtommennyi, amennyiből kelttészta lesz, olyan 1,5 csésze, de lehet kicsit több.

Szósz. Hát az volt a legizgibb. A Magyarósi burger-féle szószt és a Big Mac- szószt próbáltam ötvözni valahogy, egészen kellemetes  dolog kerekedett belőle. Plusz, nem használtam üveges cuccokat. Az fontos. Nekem.
- 1 tojássárgája 30 ft
- kb. 1 deci olaj
- 1 jó nagy ek mustár
- 2tk. almaecet (sima ecetből csak 1, +1 kk. víz!)
- egy közepes fej nagyon apróra vágott hagyma 35 ft
- 1 tk. szárított kapor
- 1 tk. kakukkfű
- 1 tk. paradicsompüré
- kiskanál só, őrölt bors
- 2 gerezd lereszelt fokhagyma

Paradicsom, saláta (150, 100 ft)

Mindenekelőtt legyúrtam a zsemletésztát, majd letakarva a radiátor mellé tettem, kelni.
Eztán összekevertem az öntetet. A tojássárgáját elkezdtem kézi habverővel verni (villával is sikerülhet a kitartóaknak és elvetemülteknek) és lassanként hozzáadtam az olajat, ami lehet olíva, sima étolaj is, vagy keverve. Tisztán olívával nem szoktam, kicsit erőszakos íze lesz tőle a majonéznek, szerintem. Ezesetben pont csak sima étolaj volt. Miután összeállt a majonéz (ez olyan 5 perc kitartó kavircolás eredménye lesz) hozzászóróm a nagyon apróra vágott hagymát, fokhagymát, mustárt, paradicsomot, tralalalala, szóval a többi hozzávalót. Kóstolgatni kell utána, ezek nem pontos hozzávalók, szemre csináltam, de azért kbra ennyik voltak. Különben is, mindenki lője be az ízeket magának, úgy a legjobb. A tálat, amiben ezt kikevertem, lefóliáztam, és betettem a hűtőbe, hogy összeérjenek az ízek.
A húst sóval, borssal és egy kevés fokhagymaporral összegyurmáztam és sütőpapír-rétegek között szétpasszírozva  4 db, kicsit vékonyka, kb. floppylemez méretű húspalacsintát gyártottam belőle. ezt betettem a mélyhűtőbe, lévén hogy nincs benne semmi kötőanyag, így frissen szétesne a serpenyőben.
Mindez kipakolással és bénázással együtt kb. 40 perc volt, így ideje volt begyújtani a sütőt, hogy jó meleg legyen, és ránézni a résztára. Átgyúrtam, félbevágtam, és jó nagy zsemléket pofoztam belőlük, jól megliszteztem őket, majd lisztes tepsin, letakarva, a melegedő sütő tetejére tettem őket még egy negyed órát kelni. Aztán a forró sütőben szintén kb. negyed óra alatt sütöttem meg őket.
Mikor kivettem a zsemléket, lezártam a sütőt, és kihoztam a mélyhűtőből a húsokat. serpenyőben, kevés olajon, lenyomogatva sütöttem meg őket. Míg sültek, addig megmostam és felkarikáztam a paradicsomokat, és összevagdostam kicsit a salátát.
Mire a hús kész, a zsemlék pont langyosra hűltek. Félbevágtam őket, kentem rá a fantasztikus szószból, mindkét zsemlébe csaptam 2-2 húst, megint szószt, majd paradicsomkarikát és salátát tettem rájuk, rácsaptam a kalapot, és alig bírtam megmenteni a fotónak azt a felet.

Igencsak jó találmány ez! Nem volt nagy befektetés, mégis olyan fantasztikus dolgot sikerült itt kreálni, hogy jaj. És árban... árban annyiból ettük pukkadásig magunkat T-vel, amennyiért egyikőnk vett volna fél fogára sem elegendő "2sajtburgert" a mekiben vagy a burgerben. Sok macera volt, az igaz.

És kifelejtettük belőle a savanyú ubit. Pedig az a legjobb része.