2012. szeptember 28., péntek

Thai vörös curry

Régóta izgat már a curry, currypaszta és maga az étel, úgyhogy most a sok költséges alapanyag beszerzése helyett egy adag currypasztával leptem meg magam, egy szuperfinom curryval pedig Tomit:)
Ja, és ez a curry nem körri, mint az angol-indiai sárga fűszerkeverék, ez az étel "kari" vagy "kare". Állítólag. Én hiszek nekik. Praktikus a megkülönböztetés...

THAI VÖRÖS CURRY
- 1 tasak (100 gr) vörös currypaszta (450 ft, ázsia bt)
- 2 szál répa
- 1 nagy fej hagyma
- 1 kisebbfajta padlizsán
- 1 nagy alma
- 1 jó nagy piros húsú paprika
- 5 dl kókusztej (kókusztej készítése: 5-10 deka szárított kókuszreszeléket leforrázunk, 2 percig erősen turmixolunk, majd kihűlés után gézen átszűrjük)
- fél kg. pulykamell vagy más hús, esetleg garnéla
- olaj
- jázminrizs

A jázminrizst feltettem főni.
A zöldségeket megpucoltam és kb. egyformára kockáztam, a hagymát pedig felcsíkoztam, viszonylag nagyra. A répát felkarikáztam és 10 percig mikróban, sós vízben előfőztem. Elővettem egy mély serpenyőt és egy sima teflonosat. A mély serpenyőbe kis olajat öntöttem, majd a hagymát és paprikát megfuttattam rajta. Rátettem és fehéredésig sütöttem a húst is, majd a többi zöldséget. Mindezek alatt a teflonserpenyőben is hevítettem egy kis olajat, és amikor már pokoli forró volt, rányomtam a currypasztát és jó izzóra, illatosra pirítottam. Egy kevés kókusztejjel felöntöttem és kikevertem, majd a zöldséges húshoz adtam, és felengedtem a maradék tejjel. Eztán, fedő alatt még úgy 10-15 percet rotyogott takarékon. Ha az alma megpuhul, kész.
(japánok szokták almával csinálni a curryt és nekem ez annyira bejött, hogy úgy gondoltam, ebbe is teszek)
Jázminrizzsel tálalandó.
Iszonyat jó!
És gyorsabb is, mint gondoltam volna.

Hatfős adag.

2012. szeptember 24., hétfő

A kedvenc rántottám

Uh de szar így az új blogger. na mindegy, felülemelkedem.

Szóval, a kedvenc rántottám. Így a legtutibb szerintem. A brokkolicsíra nem kötelező elem, az most csak hívság:) (le volt félárazva egy bazinagy doboz, 250ftért hülye leszek otthagyni:D inkább erre költök 250-et, mint egy óriás mars szeletre...)



- 3 boldog tojás
- fél pritaminpaprika
- 3 szelet pulykamellsonka (én a száraz fajtát szeretem, ami még úgy is néz ki, mint egy nagy darab hús, nem ilyen darálékpempő, de mondjuk a maszek hentestől való füstölt malaccomb-sonka sem utolsó, ha minőségről van szó! és az még nem is drága)
- egy hüvelykujjnyi emmentáli sajt
- 1-2 tk. olívaolaj

Először is felkockázom a paprikát, majd egy nagyon jó teflonserpenyőbe (hogy ne ragadjon le semmi) pici olajat öntök, aztán 1-2 perc alatt megpirítom a paprikát. Ráhintem a felaprított sonkát, és azt is megpirítom. Ezalatt jól felverem a tojást, és a picire kockázott sajtot is belekeverem. Ekkor, ha olyan kedvem van, néha aprított bazsalikomlevelet is szórok bele, de most a csíra miatt nem. A nagyon forró serpenyőbe egyzuttyra beleöntöm a tojást, és rögtön kisebbre is veszem a lángot. Megvárom, míg a széle elkezd szilárdulni, és akkor, a közepe felé, toló mozdulatokkal "kotrom" a szélét, és hagyom hogy a folyós része lefusson a serpenyőbe, a völgybe. Így a teteje lágy marad, de nem lesz sületlen, mert: Amikor már késznek tűnik, csak a teteje "nyálkás", lezárom a gázt, és a falapáttal megfordítom az egészet. Így a serpenyő melege kellemesen lágyra, melegre "süti" a folyós részt, mégse marad taknyos. Többévnyi rántottasütés után dolgoztam ki a tökéletesen lágy tojásrántotta titkát, ami nálam ez, de ha valakinek van még tippje, szívesen fogadom:)
Természetesen aki jól megsütve szereti, nyugodtan forgassa sülés közben is a darabokat. de azt mondják, kicsit lágyan a legjobb ízű, és valóban, a tojássárgája jellegzetes íze igenis kiérzik, és én ezt nagyon szeretem:)

Tudom, ez nem annyira recept. De a nutellás/kakaós/sajtos tészta sem az, mégis fenn van pl nosaltyn és ajnározzák:D:D Úgyhogy nem szégyellem magam:)

2012. szeptember 7., péntek

Amit a legjobban vártam

Napok óta lesem, ahogy kis zöld fütyikéket kezdett növeszteni az egyik szobai paprikatövem. Már 6-7 kis termésem is van és még sok-sok virág! Szóval úgy gondoltam ideje bemutatni ezt a kis paprikát, a shishitot, mert elég ismeretlen idehaza.



a shishito, egész pontosan shishi togarashi, neve "oroszlánfejpaprikát" jelent, mert a gyűrött, zöld paprika vége nem csúcsos, hanem befelé fordul, mint három kis összeérő púp, ami az oroszlánok (vagy minden egyéb macska) pofájára emlékeztet. Sajnos nem találtam kifejezetten a csúcsukról képet, az enyémek meg még nem olyan nagyok, hogy igazán látsszon, de majd mutatom:)

Általában zöld, de előfordul 1-2 piros termés is, és ha túlérik is bepirosul kicsit, de zölden eszik. Vékony húsú, kicsit csípős, grillezve eszik, és állandó hozzávalója a csirkenyársaknak. Grillezve, kis olajjal, ecettel európai stílusú előételként is adják több helyen.

kíváncsi leszek, mennyi terem, nagyon izgulok már! :)

Indiai lencsefőzelék

Ha valaki olcsó, egészséges, gyors és fehérjedús kaját keres, ne kutasson tovább, zsigerből válasz: lencse. Tökegyszerű kaja, extrafinom, lélekmelengető.

Bár eléggé értetlenül néztek a népek a piros izékre, mikor mondtam, hogy lencse. Aztán mesélhettem a Jákob és Ézsaut.

INDIAI LENCSE


- 1 bögre vöröslencse
- 3 bögre víz
- 2 ek. sűrített paradicsom (vagy két nagy pari, megpucolva, kimagozva, átnyomva pürének: én spóroltam a fáradsággal)
- egy kicsi hagyma, reszelve
- 3 ger. fokhagyma, reszelve
- 1 tk. firssen reszelt gyömbér
- 1 tk. só
- 1/2 tk. erős pista

- 1 ek. olívaolaj
- 1/2 tk. mustármag, római kömény, paprika, kurkuma

A lencsét átmostam, és a fenti összetevőkkel feltettem főni. Kb. fél óra alatt puhára is főtt, akkor egy másik pici lábosban felmelegítettem az olajat, és a fűszerkeveréket buborékozásig hevítettem benne, folyamatosan kevergetve. A fűszerolajat a lencséhez kevertem, és addig kevergettem a lencsét is, míg kicsit összetört és főzelékállagú lett.

Joghurttal és barna kenyérrel ettük, nagyon-nagyon finom és egyszerű!

Eredeti recept innen van.

2012. szeptember 5., szerda

A veribeszt sültcsirke evör

Van valami ebben az iskolakezdési mizériában, amitől az embernek olyan leküzdhetetlen őszérzése lesz. Annak ellenére, hogy még mindig verdesi a harminc fokot az idő, és a paradicsomom még be se érett, már valahogy tudat alatt kívánja az ember a teázásokat, pulóvereket és comfort foodokat.
Klasszikus comfort food a sültcsirke az amerikai-európai kultúrában. Abszolút. És náluk a hálaadás miatt az ilyen sültesdi külön őszérzés, és hiába a magyar szellem, ezt a hatást lehetetlen elkerülni...

LEGEGYSZERŰBB ÉS LEGFANTASZTIKUSABB SÜLTCSIRKE


- 1 másfél kilós csirke (én kiharcoltam egy boldogcsirkét, ah de fényűzőek vagyunk így szeptember táján... de nem bántuk meg, KLASSZISOKKAL jobb húsa -és élete- van!)
- 1 citrom
- 4 nagy répa
- friss rozmaring, 2 szál, kis csokor petrezselyem, 3-4 levél friss zsálya
- 3 kis hagyma
- 1 fej fokhagyma
- só
- bors
- fokhagymagranulátum
- olívaolaj/vaj

- 1-2 ek. liszt

A csirkét megmostam, a farháját egészségügyi megfontolásból leszedtem. (azért egy falat tepertője lett :P ) A hasába tettem a citrom felét, negyedekbe vágva, egy kicsi hagymát, félbevágva, valamint a zöldfűszereket, no meg sót. Kívülről is megsóztam, borsoztam, fokhagymáztam. A répahasábokból, hagymanegyedekből, fokhagymagerezdekből vetett ágyra fektettem, és egy kevés olívaolajjal, valamint a citrom másik felének levével locsoltam meg. Lefóliáztam, és 200 fokon sütöttem egy órát. Levettem a fóliát és sütöttem még bő fél órát.

Kivévén a tepsit, a csirkét mellével lefelé tányérra tettem (így a szaftok átcsurognak a mellébe, és porhanyósabb lesz) és kihalásztam a répákat is mellé. A szaftról lekanalaztam a zsírt (suttyomban, nehogy a zsírsejtlétjogi ombudsman szót emeljen), szétnyomtam benne a hagymákat (a fokhagymahéjat természetesen kiszedtem) és a gázra tettem a tepsit. Két ek. liszttel sűrítettem be a barnamártást, fel-felkapirgálva a leégett finom kis darabokat...

Zöldséges barnarizzsel a csodálatos futkosóscsirkehús és az isteni szaft...ahhh. Na, ez jó indítása az iskolaévnek. Az ősznek. A délutánnak. A hét második felének. A... ah.

2012. szeptember 4., kedd

Amit csinálok éppen, amúgy

Sokan kérdeztétek, és magam is megmagyarázandónak találom, hogy mi ez a sok fitnessz- és low-carb bejegyzés, úgyhogy átfutok rajta, hogy 1. mi ez, 2. hogy (nem) kell csinálni, 3. miért is csinálom, és egész pontosan mit.



1. A low-carbról akárki olvashat wikipedián vagy az interneten szűrögetheti az egymásnak ellentmondó információk tömegét, de alapvetően a lényeg az, hogy az ajánlott napi 300-350 gramm, és a valós akár 500(!!!) gramm szénhidrát helyett 50-150 grammot fogyasztunk, így a viszonylag gyorsan felhasználódó energiaforrásból keveset viszünk be, ergó mást használunk, fehérjét bontunk, ami ugye több energiánkba kerül, szóval fogyunk.

2. Amiért legtöbben elítélik a low-carbot, az az, hogy rengeteg fehérjét kell a tápanyagigény kielégítésére bevinnünk a szervezetbe, és ez káros. Igen, az. Megterheli a vesét, ezért nagyon sok vizet kell inni az ilyen diéta mellé, továbbá a sok fehérjét valahova tenni kell, ezért MINDENKÉPPEN MOZOGNI, SÚLYZÓZNI, EDZENI KELL. ezt nem lehet eleget hangsúlyozni, EZT KELL. Mozgáskor kimerítjük az izmaink glikogénraktárait, elkezdünk máshonnan töltekezni, valamint minden mozgás roncsolja az izomsejteket is (innen az izomláz...). Ennek újraépítésére kell felhasználnunk a fehérjét, és ezt muszáj, különben tényleg több kárt okoz az egész, mint hasznot.
Arról nem beszélnék, hogy a fehérje túlzott bevitelével kardoskodók mit tesznek a saját elégtelen fehérje- és túlzott szénhidrátbevitelükkel...
Emellett testedzés nélkül minden diéta eredménye egy ugyan sovány, de formátlan, gyenge, tónustalan és kimerült test. Ez sem kívánatos, szerintem.

Másik, hogy legtöbbeknek (és itt érkeztünk el oda, hogy miért rühellem NORBIT és mindenét) ez tűnik a legkecsegtetőbb, legegyszerűbb, leghatékonyabb (és legtartósabb! mert azért ne feledjük a turbó diéta nevű szörnyűséget...) diétának, mert egy komplett programban (ÁPDÉT) az orruk alá van dörgölve mindaz, amit alapos utánanézéssel és tanulmányozással, valamint alapvető testépítési (/orvosi) dietetikával összegereblyézhetnénk. Természetesen elég kevés ember hajlamos ilyen jellegű kitartásra (már csak az alapok megszerzésére), ahogy gyökeres változtatásra is: és itt van, tessék, a program, akármit ehetsz, amit eddig ettél, amit én, kitaláló, eléd teszek, csökkentett szénhidráttal és egy kódrendszerrel, amit nyugi, meg sem kell jegyezned, cserébe én édesítőszerekkel, finom ízű légbuborékokkal és lisztjavítóval megetetlek, te pedig csak fogyj, én mosolygok. Tehát nem kell lemondanod a csokis croissantról, a túróstésztáról, a majonézes kukoricasalátáról rántott hússal, nem kell erőfeszítést sem tenned, csak válaszd a termékeimet.
Na ez az, amit utááááálok. Az erőfeszítés, az akaraterő hiánya, és az ebből való meggazdagodás. A pofátlanul meggazdagodás. Nem elmondom, hogy mit egyél mi helyett, mit változtass, mit tornázz, nem, kezedbe adom ugyanazt amit eddig szerettél, csak mától nekem fizetsz és nyeled az aszpartámot.

Mert aki tudja, miért eszik zabpelyhet müzli helyett, annak nincs szüksége norbi ápdét 1 müzlire édesítőszerekkel és áfonya ízű darabokkal, tudja, miért jobb a barna rizs, mint a fehér, annak nem kell norbi zacskós rizs, aki tudja, mitől lehet jó nagyokat k*kálni, annak nem kell emésztésserkentő norbivíz, ésatöbbi ésatöbbi.
Szerintem igenis arról szól az egész, hogy le kell mondani. Erőfeszítést kell tenni. Gyökeresen változni kell, leleményesnek kell lenni, és nem csak annyit tenni, hogy mostantól 3 norbi rudat zabálok tízóraira 3 pöttyös helyett.

Oké, disclaimer: nem állítom magam olyan atom okosnak, csak ahogy utánanéztem mindennek, elundorított a norbi- program mögött rejlő igazsággal takarózó mocskos, pénzhajhász, gyarlóságkihasználó marketing. Amíg a tornáról és a diétáról, a kitartásról, a változásról szólt a dolog, úgy kb. 10 éve, addig kifejezetten jó dolognak tartottam. És újra: igaz, működik, nem hülyeség. Nem is azt szidom...hanem ami körötte van.

Továbbá, elég híres az Atkins-diéta, ami minimalizálja a CHt, és 90%-ot zsírból és húsból visz be. Nos, ezt sem tartom egészségesnek. A zsír megterheli a májat(epét), elnyálkásítja az emésztőrendszert, tönkreteszi az ereket, a vérképet. A hússal etikai- és minőségbeli gondjaim vannak, legfőképpen minőségbeliek, de természetesen a kettő erősen összefügg. Arról nem is beszélve, hogy ez is a húsfaló jó modern társadalom alá adja a lovat, és cseppet sem ügyel arra, hogy változatos legyen és növényi eredetű fehérjéket, valamint egészséges szénhidrátot, ROSTOT és vitaminokat juttasson be a szervezetbe. Tehát egy eredményes Atkinsező ugyanolyan magas vérnyomásos, szorulásos, beteg ember lesz, mint száz kilóval előtte.

3. Szerintem a hangsúly a kiegyensúlyozottságon, a változatosságon, leleményen és a tornán van. Heti 9 edzést vállaltam másfél hónapja. Heti 3 súlyzós és 6 intervallumedzésről van szó, 3/4-1 órásak. Célom napi 50-100 gramm CH, 100-150 gramm fehérje bevitele, a lehető legkevesebb zsír mellett, de csak a veszélyes zsírokat számolom, a tojást, halat, lenmagot, olívát nem. Szóval ez a lowcarbozás nálam nem a zsír és hús mértéktelen falását jelenti, csupán az erős odafigyelést az igényekre, amit a kemény edzés vált ki. Tehát gyakorlatilag nem fogyózom. Ez nem "diéta" a szó fogyóKÚRA értelmében, időszakosan, eredményt várva, aztán csak abbahagyva. Ez diéta az igények szerint meghatározott, tudatos étkezés értelmében, aminek nem kényelmi, esztétikai okai vannak (elsősorban). Nálam az edzés a stresszkezelés és a vérnyomáscsökkentés módszere, mert nagyon szükségem volt rá. És sokkal jobban érzem magam már most! (és nem mondom, örülök, hoyg formásabb lettem)


Teljes értékű gabonákat vagy más, nagyobb arányú szénhidrátokat reggelire eszem: Korpás gabonapelyhet szójatejjel, teljeskiőrlésű kenyeret lekvárral, zabpelyhet fehérjeturmixszal, banánturmixot.
Ebédre rendszerint tonhalkonzervet, tojást, csirkemellet vagy zsírszegény túrót eszem zöldségekkel, néha barna rizzsel, vagy hüvelyesféléket. ilyen nyári melegben kifejezetten jó is volt a könnyű, hideg, laza ebéd. Vacsorára ugyanezt a kalibert, csak szinte CHmentesen, leginkább zöldségekkel, ekkor babféléket már nem eszem. Természetesen jó lenne joghurtot is enni, de sajnos emésztési gondjaim vannak bizonyos tejtermékekkel, úgyhogy ezt ejtenem kell.
Napi 1-2 fehérjeturmix is benne van, leginkább edzések után: ezt tényleg muszáj, egyrészt a bevitel miatt, másrészt étkezéskiváltásra is jó, harmadrészt meg megelőzhető vele jópár alkalommal valami POKOLI izomláz.
Nem fogyasztok semmi feldolgozott élelmiszert, ha igen, adalékanyagmentes. Ettől függetlenül semmi cukor, semmi fehérliszt, édesítők, aromák, satöbbik is távol álljanak. Igyekszem a valós ételekre korlátozódni, nem hiszek abban, hogy "ledolgozzuk" a rossz kaját:)

Táplálékkiegészítők: multivitamin, valamint a natura cég fehérjeizolátumai, amikkel sütni is szoktam, ó igen, kenyeret, süteményt, mondhatná bárki, hogy mit dumálok, nálam is itt vannak a megszokás ételei reformosítva: DE, ügyeljünk a tényre, hogy mindezt magam készítem és minden hozzávalóját én választom meg.

összességében véve, nem vagyok ám ilyen szigorú magamhoz. Tegnap is megettem fél bohóc szeletet:D reggelire. Annyi a kulcs, hogy minden fogyasztást naplóznunk kell és megfelelő időben enni: este tízkor az a bohóc szelet gabonapehellyel és szójatejjel rakétakilövés az éjszakába. Reggel tök okés, valamint a csoki ch-ját máshonnan spóroltam ki: 3 paradicsom helyett öt uborka, és máris megvan az a pár gramm. Csak ügyesen.

Fuh de sokat írtam. Ha valakinek segítek annak örülök. Ha valakit megbántottam a norbiszeretetében, sajnálom, és ismétlem, nem a módszerét utálom, mert annak sikere elvitathatatlan: a marketinget és a kétségbeesett fogyni vágyók gyengeségét kihasználó, vigyorgó hülye fejét utálom, meg azt a baromisok pénzt, amit ezzel a tenyérbemászással összeszedett.

Szóval ez van. Ezt csinálom, és tuti hogy nem én szartam a spanyolviaszt, de ez, amit magamnak összeeszkábáltam: ez az étrend, és az edzésterv, amit csinálok, nekem abszolút vérnyomáscsökkenést, jó közérzetet, erőnléti fejlődést, tíz kiló és 2-13 cm mínuszokat eredményezett (testtájtól függően). Nyolcadikas korom óta nem voltam 70 kiló. És hogy mikor futottam le 3 kmt, arról meg ne is beszéljünk. Talán négyéves lehettem?
Ja, és akkora nadrágok jönnek rám, amik tízéves korom óta se.
Uff.

2012. szeptember 2., vasárnap

Szójatej száraz babból

jelentem, kipróbáltam a szójatejfőzőt kettes programon, azaz bab-áztatás nélkül készíttettem vele szójatejet.
Ízre lágyabb, nem olyan "zöld".
Talán kicsit hígabb, ehhez másfél liter víz is elég lesz legközelebb.
cseppet sárgásabb színű, mint az áztatott.
Könnyebb utána mosogatni. Ez fontos.
Nincs olyan sűrű, kemény habja.
Nem válik szét.
Ugyanolyan gyorsan megvan és megspóroljuk vele az előre tervezés szükségességét.
Talán legközelebb kicsit sűrítem is egy kevés keményítővel vagy hasonlóval.

szójatejfőzés gép nélkül
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...