2011. február 28., hétfő

Palócleves- Maradékfelhasználás 3.

Igen, igen, tele a mélyhűtő. Túlzottan is. Csirkeszárny, darált hús, pizzatészta, hal, blansírozott padlizsán, ceruzabab, és ez mind a kis szmolenszk szovjet hűtő iciripiciri mélyhűtőjében. Ja, meg az a bödön pörkölt, meg a spenót, meg a túró… ezekből főztem egy frenetikus hétvégi ebédet.

PALÓCLEVES
Folytatjuk a maradékfelhasználás című sorozatunkat.


- egy nagy adag pörkölt (olyan 3személyes méret)
- egy üveg vágott, sós vízben eltett zöldbab (220 ft)
- egy evőkanál szárított kapor 
- egy kis doboz tejföl (110 ft)
- 3 répa (80 ft)
- Fél kg krumpli (100 ft)
- Almaecet
- Liszt

A pörköltjégkrémet kipattintottam a dobozból, és alacsony lángon a fazékban elkezdtem kiolvasztani. Mikor már szinte forrt, rászórtam a kaprot és illatosra pirítottam benne. Majd ráöntöttem a babot, levével együtt, valamint a félkarikákra vágott, tisztított répát, és a megpucolt-felkockázott krumplit. Egy babos-befőttesüvegnyi vizet öntöttem még rá, meg még egy kicsit, és összekevertem az egészet. Forrás után alacsonyabb lángon addig főztem, míg a répa megpuhult- ekkor a tejfölt 2 ek. Liszttel kikevertem csomómentesre, és behabartam a levest. A habaráshoz mindig tenni kell egy merőkanálnyit a forró levesből, apránként, mert így kissé kiegyenlítjük a hőkülönbséget, és a levesben nem ugrik össze, nem csomósodik be a habarás. Összeforraltam és még 3 ek almaecettel tettem még ízesebbé. Én így szeretem, de az ecet elhagyható. 1-2 deci száraz fehérborral, az ecet helyett, lehet savanyítani és egy kis pluszt vinni a levesbe, de pont nem vettem főzőbort, úgyhogy nem tettem bele.
Spenótos-túrós lepényt sütöttem hozzá könnyed másodiknak, recept a következő bejegyzésben.

Kb. 6 adag leves lett, magyarul baromi sok. Költség: 500 forint. Ismét 100 ft alá varázsoltunk egy adag ebédet. Nem fantasztikus? :)

2011. február 26., szombat

Alapok

Egy, a közelmúltban történt megdöbbentő eset nyomán jutott eszembe, hogy hiába kolikaja a blogom proflija, és célja az, hogy az egyetemisták megtanuljanak főzni, könnyedén dobálózom olyanokkal, hogy dinsztelek meg kelttésztát gyúrok meg habarok meg ilyenek. Ezeket egy jóravaló háziasszony tudja, viszont találkoztam olyannal, aki nem tudott egy pizzát összerakni. Nem pizzát sütni, hanem a kész lapot megkenni szósszal és rárakosgatni a dolgokat. Ennyire konyhaanalfabétát még életemben nem láttam, szerintem ez már durva, és nem antiszakács, hanem az élet minden területén eszméletlenül fantáziátlan és buta ember lehet. Ilyet azért persze nem gyakran látni, de volt, hogy valaki addig nem csinált tojásrántottát, amíg meg nem mutattam neki, hogy a tojást nem úgy kell felverni, hogy kevergeted mint a kávéban a cukrot. Hát igen. Ezt azért nem fogom elmagyarázni, de rájöttem, hogy az alapvető dolgokat illene. Ha már az anyja mellett valaki nem tanulja meg, valahonnan tanulja meg. Úgyhogy írok majd egy olyanfajta bejegyzést a közeljövőben, ami elmagyarázza az alapokat- bár ezer helyen fenn vannak már az ilyesmik, legyenek itt is. Mert ide azért kell:)

2011. február 25., péntek

Kínai??? Szójás sült tészta- Maradékfelhasználás 2.

Újabb maradékfelhasználási akció, még mindig a sült hússal küzdök. De ezzel már elfogyott.

SZÓJASZÓSZOS SÜLT TÉSZTA



 - 3-4 szelet sült hús
- 250 gr. gomba (ez csak azért, mert előző nap közeli lejárattal vettem, 150 ftért, és el kellett használni valahogy, egyébként nem fontos)
- 20 dkg. fehérkáposzta  (egy nagy fej nyolcada) (most tényleg, számoljam ki, hogy 30 ft?)
- 3 közepes répa (60 ft)
- egy marék fagyasztott ceruzabab (elnézve a zacsit, olyan 15 deka lehetett, 60ft körül)
- fél csomag spagettitészta (90 ft)
- 2 ek. édes sötét és 2 ek. világos sós szójaszósz
- 2 ger. fokhagyma
- hüvelykujjnyi gyömbér
- 3 fej közepes hagyma
- só, olaj, ötfűszer-keverék, esetleg chili vagy erős pista

A vizet feltettem forrni a  tésztának, közben felaprítottam egy fej hagymát, a másik kettőt pedig cikkekre vágtam. Lereszeltem a répát (nem volt türelmem gyufára vagdosni), megtisztítottam a gombát, felszeleteltem vékonyra a káposztát. Felforrósítottam a wokomat , öntöttem bele egy kis olajat, és belereszeltem a fokhagymákat és a gyömbért, valamint beleszórtam a felaprított hagymát, és a felcsíkozott sült húst. Dinszteltem egy kicsit, majd rászórtam a gombát, azt egészen puhulásig pároltam, fedő alatt. Nem nagyon akartam vagánykodni a félig gyers gombával, ha közeli lejárattal vettem... de nem volt semmi baja, szóval fölösleges aggodalom:) A gombára ráborítottam a répát, káposztát, az összetördelt ceruzababot, meeeeeeg az összes többi korábban emlegetett zöldséget. Megszórtam az ötfűszerkeverékkel. Eddigre pont kifőtt a tészta, és mire leszűrtem (pontosabban: mire végre sikerült leszűrni) a zöldésgek is magkapták azt a kínai konyhában kedvelt, félig roppanós-félig puha állapotot. És a viszonylag száraz sült hús is kapott egy kis gombás-zöldséges-fűszeres szaftos ízt. Ráborítottam az egészre a tésztát, a kétféle szójaszószból löttyintettem rá, és összemelegítettem az egészet.
Igazából már csak szezámolaj kellett volna rá, de amíg nincs ösztöndíj, nincs szezámolaj.
Kegyetlen világ.

4 főre számíthatjuk ezt az adagot, mivel T-vel két nagy evésünkbe került elpusztítani. Számoljunk. Sült hús volt, hagymák és gyömbér is. Szójaszósz is, tészta is, de ha nagyon fontos, akkor az 90.- a fél csomagra. ott vannak a zöldségek, leosztva persze a felhasznált mennyiség és az ár, minden együtt 390 ft. Négy adag kaja, fincsi, marhajó, elfogyott a sült hús is, és van a hűtőben egy csomó más alapanyagunk még. Tök haszon. 100ftért! Mindig elámulok hogy mennyire olcsó főzni:D még ha a fűszerek meg a hagymák meg ilyesmik a bevásárlásban igenis komoly összegek lehetnek. Sokáig kitartanak, na. :)


Igazság szerint rühellem, ha kínainak neveznek minden kaját, amiben tökvéletlenül szójaszósz van. Egyébként meg spagetti van benne meg mittudoménmi van benne, és oké, hogy a legegyszerűbb és legkönnyebben hozzáférhető "kínai" ízesítő a szójaszósz, de azért pl. egy sültcsirke nem szójaszósztól lesz kínai. Ugyanígy vannak problémáim a japán konyha kategorizálásával és europizálásával, de hát lehet hogy csak azért érint ez ilyen érzékenyen, mert keleti szakos vagyok és ez a szakbarbárságom kibukkanása. Néha azért elámulok. Na mindegy, nem okostojáskodom, mert tisztában vagyok vele hogy én is vétek hibákat. De azért, a sushi nem feltétlenül nyers hal és a matcha sem maccha. Moccha esetleg, de az kávé, nem tea.
najó, morcolás befejezve.

2011. február 23., szerda

Gyros- azaz maradékfelhasználás

Elég gyakran van az úgy hogy az ember fia-lánya, sőt, szerintem a kollégisták 97%-a (becsült adat), otthonról hozza a kaját. És az se ritka, hogy egy, akár két egész hétre (folyton mélyhűtőből kajálni az összetöppedt cuccokat meg szétmállott bigyókat...weee). Ráadásul még olyan is van, hogy valaki akár egy hétre ugyanazt hozza. "Itt van másfél kiló sült oldalas, kisfiam, hogy ne éhezzél, pénzt meg ne kelljen költened, tudom, milyen nehéz a sok tanulás mellett..." (kac-kac) Na hát ilyen eset, szégyen-nem szégyen, néha nálunk is előfordul. T. alkalmanként hoz egy bödön pörköltet, egy fél sült disznót, egy óvodának elegendő stefánia vagdaltat. (igenigen, lelkes anyósjelöltek...aranyos tőlük azért:) )
És én meg szenvedek, hogy mit csináljak velük. Egyik kajáért sem vagyok nagyon oda. Ezért a pörkölt rendszerint mélyhűtőbe kerül (azon kevés kész kaják egyike, ami nem szenved ettől súlyos károkat az élvezeti értékében) és palóclevesként vagy gombóc- vagy palacsintatöltelékként végzi, a sült húst viszont nem vagyok hajlandó ennek kitenni. De egy hétig enni se vagyok haljandó. Ezért végzek apró praktikákat a hozott kaják változatossá tételére és felturbózására. Ilyen ez a turbógyros is.

Nagyon nem volt kedvem egyébként pitához dagasztani tésztát meg sütőt gyújtani 2 darab miatt, úgyhogy inkább másfajta lepénykenyeret sütöttem hozzá. Ez tortilla néven lehet ismerős... csak éppen teljes tönkölylisztből készült.

GYROS

- igény szerinti mennyiségű sült hús, felszecskázva és melegítve
- paradicsom
- lilahagyma
- káposzta
- saláta
- kefir
- oregano, fokhagyma, bors
- erőspista

- másfél csésze liszt
- fél csésze víz esetleg+ valamennyi
- fél tk. só
- fél tk. sütőpor
- 2 ek olaj

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, hogy olyan ruganyos, play-doh gyurma (emlékeztek még rá, vagy ez csak az én gyerekkoromnak volt meghatározó eleme? még mindig emlékszem az illatára:D) állagú legyen. Pihentessük, amíg felaprítjuk a zöldségeket és a kefirben, eredetileg joghurtban, kikeverjük a fokhagymát, oreganot, sót-borsot. Egy teáskanál erőspistát 3 tk. vízzel kikevertem. Ahogy marha gyakran a gyrosbüfék is csinálják a csípős öntetet. Eléggé sóher dolog. Itthon megcsinálom de na már, egy büfésnek legyen önérzete...meeeh!
Az említett tésztamennyiségből 2 db diszkoszt sütöttem, nagyonnagyon vékonyra nyújtva a tésztát, száraz serpenyőben, míg hólyagos nem lett. Aztán hajrá, betekertem a cuccost!
Úgy kell egyébként ilyen lapospitás gyrost tölteni, hogy az ember felhajtja kicsit a maga felé néző oldalon a tészta szélét, és a markában kis vályút képez. belepakolja, ami kell, és a felhajtott rész, mint alj fog szolgálni, a két oldalsó szárnyát meg rá kell hajtani és már tolható is befelé az arcba.
Gyorsabban elkészül, mint hogy megenné az ember. (ez gyrosnál annyira nem mérvadó mert iszonyú csöpögősen és rondán és hosszasan szenvedve és törölközve lehet enni:D)

További maradékfelhasználós receptek jönnek majd még! (most is van pörkölt a mélyhűtőben...)
Költséget nem írok, mert a saját erejű beszerzés és a felhasznált alapanyagok arányaikban, szinte elhanyagolható összeget adnak ki. De a lényeg, hogy nem 1200ftból jött ki a 2 gyros:)

2011. február 22., kedd

Fűszereket ültettem 2.

Kérdés: nem tudja valaki, hol lehet Budapesten belül, szép, életképes, aranyos kis paradicsompalántákat venni? Szegény paradicsommagjaim reménykedve kibújnak, vidámkodnak pár hétig, majd hitrelen, nyaff, kész vége, kipurcan az összes :( Az átültetési kort sem érik meg.
Így vannak a fűszerek is- bár most küzdök nagyon, és lehet hogy megmarad az előző körben ültetett bazsalikom és oregano (a kakukkfű már megadta magát, de nem szenvedett soká) de biztos, ami biztos, én azért próbálkozom. Ezért is ültettem ma citromfüvet, borsmentát és kaprot is. Jó lenne, ha túlélnének.
Meg a lógatós paradicsomot is meg akarom valósítani. Szegéééééény kis paradicsomhajtások:(

Jelenleg itt laknak. a cserepekben. a snapszospohárban meg gyömbért próbálok hajtatni. Lehet lesz belőle valami mert már zöldülnek a gyömbérdarabok. Hát remélem azért ezt csak nem tudom elrontani.
De a viaszvirág szemlátomást jól van...az legalább. Kár, hogy nem lehet megenni.

2011. február 18., péntek

Szójatej

Nem vagyok fitneszőrült, se vegetáriánus, se bijómánijás. Csak tejérzékeny. Nyers tejet egyszerűen nem tudom meginni, egy korty is kinn van belőlem fél órán belül. Tehát át kellett állnom a szójatejre. Na persze, csak kár, hogy egy szerencsétlen megveszekedett liter abból a löttyből 400ft körül van, gyakran felette! Így egy darabig ritkán ihattam csak, pedig nagyon megszerettem.
Aztán az történt, hogy botmixert kértem születésnapomra (igen, a konyhageek:P), és kaptam is, egy hipiszupi, pengés-habverős-turmixos menő darabot. Első dolgom volt a házi szójatej készítése.

SZÓJATEJ

- 125 gr száraz szójabab
- 1 l víz
- ízlés szerint só, cukor, vaníliaaroma/kivonat

A fenti értékek csak arányok, én 2 litert szoktam egyszerre főzni, egy kilós szójababcsomag negyedéből.
A babot beáztatom kb 10 órára, majd 2 percig vízzel együtt mikrózom, ettől állítólag jobb íze lesz. Nem tudom alátámasztani, de azt igen, hogy így valamiért kevésbé habzik később. tehát áztatás és mikrózás után kevés vízzel összeturmixolom a babot, amíg egy fehér, sűrű, habos krém nem lesz belőle.

Ezt a masszát 2 l vízzel összekeverem, és felteszem forrni. Vigyázat, ugyanúgy leéghet/ kifuthat, mint a rendes tej! A fehérjetartalom miatt, valószínűleg.
Ha felforrt, takarékra veszem a lángot, és olyan 15 percig főzöm még, míg lecsillapodik a hab a tetejéről és kitisztul. Eztán többrétű gézlapon leszűröm.
A maradék szárazanyagot TILOS kidobni! Okarának hívják, és rendkívül magas tápanyagtartalmú, semleges ízű, sokoldalúan felhasználható anyag! Érdemes lefagyasztani, mert pl tojás helyettesítésére is használható, sőt, fasírtot is lehet belőle készíteni. Receptek később.
A 2 l szójatejet 3 ek cukorral és egy fél tk. sóval szoktam ízesíteni, és gyakran egy teáskanál vaníliaaromát is teszek bele. A vaníliát nem érezni, viszon egyfajta kerekséget, lágyságot visz a tej ízébe. Nagyon hasonlít a dobozosra, csak guargumi nincs benne. Ami nem is hiányzik.
Viszont az, hogy müzlire, kávéba, magában reggelire vagy csak úgy édességként kakaóval vagy az új nesquikes banános italporral fogyasztani lehessen, az hiányozna. Amióta rájöttem, hogy ezt így lehet, hetente főzöm. Pudinghoz is jó, és süteménybe is. Kipróbáltam:) Bár a kémiai összetétele eléggé különbözik az igazi tejétől, a fehérje- zsírtartalom kb. azonos, a szénhidrátkülönbség pedig abban rejlik, hogy nincs benne tejcukor, ami, ugye, nem is hiányzik senkinek.

Egészségére mindenkinek!

Egy kg szójabab az ázsia boltban 230ft, kijön belőle 8 l tej, ami kevesebb, mint 30 ftot jelent literenként. kevesebb, mint a bolti ár tizede. Nagyon megéri.

Hamarosan írok okarás recepteket, mivel tényleg pazarlás a szemétbe dobni. Még komposztba is csak vonakodás után. Hozok majd okarafasírtot, okarás-mézes kekszet, meg amit még kikísérletezek a jövőben:)

2011. február 16., szerda

Zöldséges tócsni/cicege/beré/lapcsánka/görhöny/krumplis izé

Ejnye, de régen írtam, és ejnye, hogy még mindig nincs szerencsétlen fényképezőgépem. Telefonom sem. Na mindegy, kölcsöngéptől kölcsönkép érkezik hamarosan. Ha megkapom, ki is teszem rögtön.

Megint vega. Egy kis szünet után folytattam a diétázást, ez azt jelenti, hogy zöldségeket eszem nagyon sokat, teljes kiőrlésű lisztet használok, 3naponta sütöm a tönkölykenyereket, ésatöbbi. És ennek a diétának lett hozadéka ez a cicege, vagy zöldségpalacsinta, vagy akárminek is lehet nevezni.
Egy kínai étteremben ettem valami olyasmit, hogy egy ropogós krumplis lángos-szerű alap, benne répa, káposzta, borsó. Nagyon ízlett, de gondoltam én is meg tudom csinálni. Kicsit dúsabban, de kalóriaszegényebben. Mivel nem bő olajban sütöttem, és ehhez is tönkölylisztet használtam.
Ja, és remek maradékeltüntető kaja, mert az előző napi pizzázás konzervmaradékait, a gombát és a kukoricát, bele lehetett ölni:)

ZÖLDSÉGES AKÁRMICSODA
- 2 hatalmas répa (60 ft)
- 2 fej karalábé (150 ft)
- negyed káposzta (30 ft)
- fél konzerv kukorica (100 ft fele...)
- fél konzerv szeletelt csiperke (220 ft fele...)
- 4-5 krumpli (80 ft)
- 4 tojás (120 ft)
- 1 fej lilahagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- teáskanál kakukkfű, só
- kb 15 dkg. liszt
- sütőpor

Minden zöldséget megpucoltam és lereszeltem a reszelő nagylyukú részén, kivéve a fokhagymát, amit a kicsin. Beleütöttem a zöldségkeverékbe 4 tojást, és fűszereztem, sütőporoztam, és a liszttel masszává kevertem az egészet. Alig olajos serpenyőben sütöttem, lehet bő olajban is, persze, úgy ropogósabb lesz. Maréknyi gombócokat vettem a masszából, és lapítottam a serpenyőbe. Mindkét oldalát olyan 3-3 percig sütöttem, majd fokhagymás-oreganos kefirrel ettük.
Nagyon hasonlít a kínaisra, de ezerszer jobb:)

Megígérem, kép jön hamarosan.
20 tenyérnyi méretű lepényke lett belőle, ami szerintem olyan 5 emberes adag. cirka 550 ftból, 5 adag kaja, az főnként 110 ft, ami kevesebb, mint 10 deka párizsi és 4 zsemle. sőt, konkrétan a 4 zsemlét is megüti:D

2011. február 13., vasárnap

Currys-kókuszos zöldségragu

Nem merek erre pofátlanul indiait írni, mert némely használt zöldség nem szerepel az indiai konyhában, másrészről a kókusztejet (amit még mindig sóher vagyok venni) joghurttal kikevert kókuszreszelékkel helyettesítettem, úgyhogy egy alap indiai-szerű zöldségragut árszerkesztettem occsó kolismódra. De issszonyat finom volt. Nagyon kívántam valami könnyedebb zöldséges izét, amikor ezt főztem, viszont egy sima sült zöldséghez nem volt kedvem. Hát ezt dobtam össze. Marhajó volt. Még a húsfalók is örömmel ették, ami azért egy totál vega kajának hatalmas dicséret (gondolom azért besegített hogy jó fűszeres és csípős volt).

CURRYS-KÓKUSZOS ZÖLDSÉGRAGU
Hatszemélyes adag. Egy szobára, 3 főre-egy evésre, érdemes felezni. Pláne, hogy alig fért bele ez mind a fazekamba. De azért csak azt írom le, amit valóban meg is főztem...

- fél kg. cukkini (180ft)
- fél kg sárgarépa (100ft)
- egy marék szárított fafülgomba (egy csomag fele-harmada, 100 ft)
- egy zöld és egy sárga kaliforniai paprika, enyhén bibis, ezért marha olcsó- 40 ft a kettő együtt :P
- 2 nagy fej hagyma
- fél kg krumpli (100 ft)
- erős pista, só, bors, curry
- 1 nagy pohár natúr joghurt (150 ft)
- 3 nagy ek. kókuszreszelék
- egy közepes méretű sűrített paradicsom (70 ft)
- 3 gerezd fokhagyma, egy teáskanál gyömbér

A zöldségeket megpucoltam, feldaraboltam olyan ízlésesre, nagyjából egyformára. A hagymát is cikkeztem most, nem aprítottam. A fafülgombát meleg vízbe beáztattam, majd azt is felcsíkoztam. A joghurtba belekevertem a kókuszreszeléket. Kinyitottam a konzervet. Kis olajat hevítettem a nagy fazekamban, és belereszeltem a fokhagymát, rászórtam a gyömbért (akkor pont csak por volt, frissből sokkal jobb, nyilván) és pirítottam együtt kicsit, aztán rádobtam azt a rengeteg hagymát, krumplit és répát, újra pirítottam kicsit, megsóztam, majd egy deci vizet aláöntve fedő alatt 10 percet pároltam, hogy azért puhuljon is. Következő körben a paprikák kerültek bele, ezt újból nagy lángon forgattam egy kicsit, majd a cukkini és a gomba is belekerült. Egy evőkanálnyi curryt szórtam rá, és egy újabb deci vízzel beleborítottam a paradicsomkonzervet. Ismét 10 percet, közepes lángon, fedővel pároltam/főztem, mittomén. Végül hozzáadtam a kókuszos joghurtot, meg esetleg lehet egy kevés vizet, és addig főztem fedő nélkül, amíg a zöldségek megpuhultak. Ez esetben is a répát érdemes kóstolgatni, ha az jó, akkor már minden jó. Én spec egy kicsit ressen szeretem, ha van ellenállása egy csöppnyi, addigra is jó már minden. Erős pistával lehet esetleg utóbb pikantírozni, de a gyömbér meg a curry átlagos ízlésű embereknek kellő csípősséget fog biztosítani.
Párolt rizzsel ettük.
Mindent összeadva, a rizst is (abból a drágábbfajta rizsből, amit én használok, 6 adag, kb 300 ft) kb ezer forintot kapunk. Egy gagyi éttermi menü ára. És hat ember jóllakott! Fejenként 170 forintból van kaja. Baromifinom kaja. SOK kaja. Jóétv!:)

2011. február 9., szerda

40. VKF, nekem az első: Rendőrmenü

Érdekelt a VKF, amióta csak tudok róla, hogy van. Most, hogy végre összeraktam egy épkézláb blogot, úgy éreztem, ideje pályázni is!
Ez alkalommal a fánk és öntet a téma. Kapóra jött, mert az amerikai lyukas fánkkal nagyon régóta szemezek, és receptet is írtam már le valahonnan, benne van a kis rajzocskás receptkönyvemben, de még nem volt soha alkalom vagy kedv, hogy megcsináljam.



Az amerikai fánkkal, vagy valami hasonlóval mindig csak filmekben, meg a Simpson családban találkoztam, és nagyon érdekelt már kis koromban is. Így hát, mikor nagymamáméknál a boltban a péksütik között megjelent a dvd-méretű, csokival leöntött és kókusszal megszórt tetejű lyukas fánk, aminek a lyukába őrületesen vastagon ült be a csokoládé, a tésztája pedig olyan volt, mint egy hatalmas, habos párna, kívül kérges, belül foszlós, hát akkor én azt hittem, meg kell halni, amerikaiak zseniálisak és nem csoda, hogy kövérek, ha ilyenekkel vannak körülvéve, mint ez a gigantikus finomság.
Aztán felnőttem. És az a különleges fánk is eltűnt azóta a kicsi békés megyei város Éléskerének a polcáról. És soha, sehol máshol nem találtam azóta hasonlót. Igaz itt Pesten vannak aluljárókban fánkosok, akik nagyon csalogató fánkokat kínálnak csodaszép mázzal súlyos pénzekért, de az egyszerűen nem az. Műanyagízű, kicsi, tottyadt, drága, vacak.
Hát így vagyok a fánkkal. Áhítom, áhítom, és nem mintha a magyar szalagos fánk és társai nem lennének élvezetesek, azóta is keresem azt a lyukas, óriási, mázas, gyerekkor-ízű süteményt, ami, nem biztos, hogy hitelesen, de nekem az amerikai fánkot, a doughnutot (ejtsd: donát, az o-t kicsit meg u-sítva, az á-t röviden) jelenti.

AMERIKAI FÁNK (DOUGHNUT)

- 1/3-ad csomag élesztő
- 2 dl tej
- kb. 7 dkg. margarin
- 1 tojás
- csipet só
- 5-7 deka cukor
- 30 deka liszt

Az élesztőt egy kevés cukros vízben felfuttattam, majd minden hozzávalót, először csak a liszt felével, nokedlitészta-szerűre kevertem ki egy fakanállal. Aztán a többi liszttel tésztát dagasztottam belőle, amit duplájára kelesztettem. Miután megkelt, lisztes tepsire borítottam, gyúródeszka híján, és egy borosüvegnek álcázott sodrófával kinyújtottam olyan 1cm vastagra. Egy nagy pohárral és egy icipici, valaha sűrített paradicsomos üveggel kiszaggattam a lyukas fánkokat, majd letakarva egy újabb órát kelesztettem őket. Végül, forró olajban kerültek hőkezelésre a fánkok és a visszamaradt lyukak, amik aranyos kis fánkgolyók lettek:D
Porcukorral kikevert eper- és vaníliaaromából került rájuk máz, és a színes-csillagos szórócukor is megtalálta a helyét.


 Mivel öntet is volt a kiírásban, azt komoly agymunkával kellett kitörpölnöm. De hát mi is való a lyukas fánk mellé? Kávé, vödröstül, amúgy rendőrmódra. Meg is volt az ötlet: Kávéöntet! De hogy hogyan, nna, az volt az igazi fogas kérdés. Makka kávélikőrje alapján kezdtem el gondolkodni. Sűrű kávéalap, tejszín, vaj- hát, csak nem lesz rossz...ilyen alapanyagokkal...!

KÁVÉÖNTET

- 5 dkg vaj
- 1,5 dl tejszín
- 12 dkg cukor
- 1 dl háromszor lefőzött kávé, vagy 2 ek. instant kávé+ kis víz
- csipet só

Alacsony lángon összerottyantottam az egészet, és sűrűsödésig forraltam.

Iszonyú finom lett. Maga a fánk nem valami édes, gondolom amiatt, hogy az amerikai fánkokon kötelező a máz, és azzal együtt már túl édes lenne.
Na és mi az, hogy darabja nem 250 forint lett, mint az aluljáróban, hanem ha mindent össze is számolok, a kávéöntetet is, a szórócukrot is, a 18 db fánk, darabja 70 ft alatt van. Jaj.

Hát, a szomszédok remek zsűrinek bizonyultak:D

És még egyszer, a kávéöntet és a csodálatos-fantasztikus-eszméletlenbaromijó fánkok:

2011. február 8., kedd

Mangó chutney

Történt, hogy a vásárcsarnokban 50 ft volt a mangó darabja. Hogy miért, azt nem tudom, de nekem nagyon vonzotta a tekintetem, ennek ellenére nem tudtam rájönni, hogy miért is kéne nekem örülnöm, hogy olcsó, pofátlanul olcsó a mangó. Naná, hogy mire hazaértem, rájöttem, hogy hát mangó chutney! Az mennyire izgatta a fantáziámat mindig is! Úgyhogy be is voltam zsongva, másnap csakis a mangókért elmentem a vásárcsarnokba. Vettem is 7 db, kicsit ütődött, kicsit éretlen, 50ftos mangót. majdnem két és fél kiló mangót 350 ftért! Az, hogy csöppet éretlen volt, nem is volt baj, mert a receptek, amiket olvastam, kifejezetten azt javasolták. Elég sokfélét olvastam, de egyik ezért, egyik azért nem tetszett, ilyen fűszerem nem volt, amolyan meg macerás, meeeh, szóval hagytam a francba, az olvasottak és a kéznél levő hozzávalók alapján összeraktam egy mangóchutneyt.

Sajnos, még mindig nem tudok fényképezni, gép híján.

MANGÓ CHUTNEY

- 7 db enyhén bibis, kicsit éretlen mangó
- 1,5 csésze cukor (BŐŐŐŐŐVEN elég. Minden recept sokkal többet írt ennél, de el nem tudom képzelni, azok milyen édesek lehettek...)
- 1 csésze almaecet (ebből is sokkal többet írtak, ilyen arányokkal, hogy pl 5 db mangó, 2 csésze ecet. HEEE?? nem ecetes uborka, öcsém! Nem is vízkőtlenítés...)
- 1 nagy fahéjrúd
- 5-8 szegfűszeg
- 1tk. őrölt római kömény
- 1-2 tk chili vagy erős pista
-  mindenféle egyéb fűszerek kotyvasztását áthidalandó, 2,5 tk garam masala
- 1 tk só
- 4 gerezd reszelt fokhagyma
- hüvelykujjnyi gyömbér, lereszelve

A mangókat szépen feldaraboltam, megpucoltam, felkockáztam. Rájuk öntöttem a cukrot és az ecetet, majd a fűszereket, és elkezdtem fedő nélkül forralni. Az ecettől elég durva szag volt mindenhol, tehát ajánlatos ablakot nyitni... miután felforrt, alacsonyra vettem a lángot. Egy fél óra alatt elforrta a leve jó részét, és kezdett bebarnulni, sűrűsödni. Még egy jó 20 percet rotyogtattam alacsony lángon, gyakran kevergetve és kicsit fakanalammal szétnyomogatva a pépesre főtt gyümölcsdarabokat, közben forró vízben elmostam a befőttesüvegeket. Csillapodott lassan az ecetszag, és a fűszerek kerültek előtérbe. Kihalásztam a fahéjrudat, majd a tiszta üvegekbe belekanalaztam a chutneyt, lezártam őket. Most fejjel lefelé fordítva, 2 ikeás polártakaró és egy paplan ölelésében, szárszdunsztban vannak. Még elég melegek. Kimaradt viszont egy merőkanálnyi az üvegekből, azt kistányérra tettem. Elég hamar megdermedt, tehát valóban bőven elég volt az a másfél csésze cukor.
Tulajdonképpen azért lett annyi, mert csak annyi volt itthon. De még jó, hogy nem tettem bele többet. Finom kocsonyás lekvár lett, gyönyörű borostyánszínnel, és a kóstolókor nem csalódtam. Krémes lekvár, rengeteg ízréteggel, ahogy a jófajta keleti kaják. Először az állag és az édesség, ami leköti a figyelmünket, majd az ecet pikánssága jön a rengeteg aromás fűszerrel a nyomában, végül a chili begyűrűző csípőssége zárja le a szánkban az ízkavalkádot. Fantasztikus lett. Komolyan. Nemcsak egy izmos sült hús mellé, de perverz módon még egy pirítóson is el tudom képzelni. Beleszerelmesedtem a chutneyba. Répa- és hagymachutney is tervben van, mert hát istenem, ez egyszerűen ah, áááh. ááá. De tényleg. This is a must. És az ecetet leszámítva, marha olcsón megvan. Almaecet, amit ehhez tettem, 2,5 dl-es üvegben 200ft körül van. A hagymához szükséges balzsamecet úgyszintén. Tehát olyan 500ftból, ha a cukrot nem számoljuk (hagymánál sztem cukorral együtt lesz ennyi!), lett több, mint egy liter (egy 7 dles üveg, meg egy kisebb lekváros, meg egy merőkanál maradék) fantasztikus...izénk. Amit szerintem curryhoz fogok felhasználni, vagy sült húshoz. Vagy csak zabálom magába. Ez egy újdonsült szerelem, abban pedig mindent szabad:D

Egyébként, lehetne csatninak is írni, de nekem erre nem áll rá a kezem. A whiskey sem viszki, csak az éjjelnappalis víz-finomszesz aroma összetételű. A lemon curd ennyi erővel miért nem citromkörd? Tudom, ellenkezem a magyar helyesírás szabályaival, de nekem akkor is különbséget jelent, sőt jelentős különbséget, hogy mi van eredeti módon írva, esetleg latin betűs szabvány-átírással, és mi van magyar kiejtés szerint hülyénkinézősen odabökve. Furcsa hozzáállás, tisztában vagyok vele:D

2011. február 7., hétfő

A bolt legjobbja- Ras el hanout

Érdekes fűszert vettem. Újabban izgat a marokkói konyha, szeretem, ha a valamiért "édesnek" titulált fűszerek, mint a fahéj, a szegfűszeg, az ánizs és társaik, kitüntetőbb szerepet kapnak a süteményeknél. És azt is szeretem, amikor a fővő/sülő étel nem ételszaggal, hanem piruló, aromás fűszerek illóolajaival töltik meg a folyosót, a konyhát, mintha csak aromaterápia lenne, nem főzés. És szeretem még azt is, ha a húsok mellé gyümölcs kerül. Meg azt is, ha nem a krumpli és rizs az, amivel jóllakik az ember.
NNa, ez mind benne van a marokkói konyhában. Meg még jóval több is, de annyira még nem sikeredett belefolynom.
A fűszer, amit vettem, a Ras el hanout, ami lefordítva azt jelenti, "a bolt legjobbja". Rengetegféle fűszerből összeállított keverék ez, és rendszerint minden boltnak megvan a saját receptje hozzá. legnagyobb elismerésnek számít, ha a bolt keverékét kedvelik a legjobban az emberek.
 Eddig curry és garam masala fele-fele vegyítésével kókányoltam össze valami hasonlót, de végülis nem nyúltam olyan nagyon mellé- a ras el hanout tulajdonképpen egy mézeskalács-fűszerrel felturbózott curryre hasonlít. Ami izgalmas, hogy van benne például levendula és rózsaszirom is, ezeket határozottan érezni lehet, annak ellenére, hogy nem sokat tartalmaz. Kíváncsi leszek majd, hogy a marokkói lencseleves, T kedvence, milyen lendületet kap az eredeti fűszerkeverékkel. Szándékozom még kipróbálni kuszkuszrecepteket és piláfokat is, még akkor is, ha a blognak nem kifejezetten az efféle főzőcske a proflija. Ellenben szeretném, ha sokan mernének felfedező utakra indulni, és kilépni a só-bors-paprika szentháromságból.

Lesz itt még Marokkó.

Diéta- rozskenyér, párolt káposzta

A nagy téli zabálások és vizsgaidőszak-hozta sörözések következtében elég kellemetlenül meghízottnak kezdtem magam érezni, így úgy döntöttem, diétázom kicsit. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem eszem, nem főzök- én nem vagyok az az eszetlen önjelölt diétamániás, akinek a diéta azt jelenti hogy "csak almát eszem" vagy "csak salátát fogok enni" vagy "nem eszem krumplittésztátkenyeret". Ezek szerintem marhaságok. Enni kell, egyszerűen mást kell enni. és nem zabálni.
Tehát az étrendem reggel 2 tojás, 1 szelet teljes kiőrlésű rozskenyér. Ebédre rendszerint salátát eszem tonhalkonzervvel/ sült csirkemellel /sült hallal és zabkorpával. Vacsira 1 kefir és egy újabb szelet rozskenyér.
Eredetileg teljes tönkölykenyeret akartam sütni, de nem kaptam lisztet. Azóta vettem, tehát a következő próbálkozásom az lesz. Amúgy nagyon jól megy, a rozskenyér ízlik és igencsak érzem jótékony hatását. Különben is rühellem a mindenféle szirszarokkal felfújt bolti lufikenyeret, gyakran sütök magamnak, de a teljes liszteket illetően ez volt az első próbálkozásom. Hát, kellett volna bele tennem búzalisztet is, erre gondolhattam volna, mert nem nagyon kelt meg vagy lett lyukacsos a tészta, de tulajdonképpen az ilyen kenyerek amúgy is tömörek, elégedett vagyok azért a végeredménnyel, mert árban negyedannyiba jött ki, mintha vettem volna bolti teljes magos kenyeret. Sőt.

ROZSKENYÉR
Kicsit túlvakuztam a képet. Rohadtul nem tudok fényképezni.

- fél kg. teljes kiőrlésű rozsliszt
- 2-3 ek. olaj
- 1/3 csomag élesztő
- teáskanál sütőpor
- jó nagy marék lenmag
- 1tk. só
- víz, ami nem tudom mennyi volt, amennyit felvesz.

Összekevertem, ledagasztottam, fél napot kelesztettem, de nem kelt sokat. Talán sörrel kipróbálom legközelebb, hoyg felnyomja-e. Fél óra alatt megvolt forró sütőben.

Ahol bevagdostam, azok a szeletek. Elég masszív kenyér ez. Olyan őzvadász fajta. De nagyon finom, bár a belseje tömör és ragacsos. Nem sikerült olyan jól mint akartam, de ehetőnek ehető, és finom.

EDIT:
Időközben ezerszer jobb rozskenyeret csináltam már, rájőve sok hibára, amit itt elkövettem. Például a kenyérbe kell búzaliszt, vagy sikér, anélkül mindig ragacsos marad. így 30-20 dkg rozs- tönköly összeállításban, élesztővel és sütőporral jól sikerült, de mondjuk 1-2 ek. búzasikér is javít a dolgon.

Egyik nap olvastam fahéjas párolt káposztáról. Nem volt nekem újdonság a dolog, ettem már, csak egyszerűen az, hogy marhán megkívántam. Nem is volt már salátakeverékem, viszont káposztám igen. Megcsináltam hát. Mellette egy negyed csirkemell, fokhagymás olajban pirítva.

FAHÉJAS PÁROLT KÁPOSZTA

- 1ek cukor
- 2-3 ek olaj
- 1 kg káposzta (ez nálam egy fél fej volt)
- szegfűbors, őrölt fahéj, babérlevél, só, bors
- ecet

Az olajon megkaramellizéltam a cukrot, majd belekevertem a káposztát és pirítottam kicsit, míg illatos lett. felöntöttem fél pohár vízzel, szórtam bele 2 babérlevelet, sót, borsot, egy tk. fahéjat, 4 szegfűborsot. Fedő alatt negyed óra alatt lett puha, a végén 2 ek almaecetet öntöttem rá.

A napokban szerintem saláta lesz, mert sok alapanyagot vettem hozzá a piacon, aztán főzök majd répafőzeléket, vagy répapürét. vagy ilyesmit. mert az fincsi.
A diéta meg jól halad szerintem, bár kicsit kómás vagyok néha. De érdekes amúgy, hogy nem vagyok kívánós. meg éhes sem. jó tapasztalat, a teljes kiőrlésű kenyereket illetően. A boltival még nem volt ilyen!

2011. február 3., csütörtök

"Vasárnapi ebéd" kolis módra

Tudom, nem vasárnap van:)
De mivel a telefonom még  mindig szervizben, kénytelen vagyok betárazott bejegyzésekből élni. De már nem húzom sokáig. Kell szereznem kölcsöngépet...
Na mindegy, nyavalygásról ennyit.
A "vasárnapi ebéd" a legtöbb ember agyában valamiért a "húsleves, hús meg krumpli" címkéket viseli. Hajja. Mi azért otthon szeretjük a változatosságot, tehát az ilyesmi nem a rántott hús-sült hús váltakozásából áll, de mégis, ha az ember régen volt otthon, és amikor otthon van, akkor is az anyja aktuális brillírjait fogyasztja, akkor igenis megkíván néha egy kis sütthusst krompéjja'. Ahogy egyszer egy feltehetőleg igen művelt és igényes útitárstól hallottam a metrón.

Csirkeszárnyat gyakran készítek. Szeretem, hogy a mell és a comb között van félúton ízre és szárazságra is, szeretem, hogy jó sok bunda vagy panír elfér rajta és lehet cuppogatni, szeretem, hogy nincsenek benne olyan bazinagy fekete erek, mint a combban. És olcsó is. És sokoldalú. És hamar kész van.
Általában a piacon szoktam venni, előfordul, hogy 250ft egy kiló. Na, olyankor kicsit megőrülök, veszek vagy 3-4 kilót, aztán órákon keresztül mosom, tollazom (mert a piacoson szinte mindig marad egy kis toll), darabolom, porciózom, fagyasztom. De megéri, 14-darabjával (az 7 egész szárny, 7dobverőcske meg 7duplacsontos) porciózom, az kettőnknek T-vel olyan másfél evés. Egy jóllakás, meg még egy, egyikőnknek. Úgyis mindig van maradék. A szárnyvégeket pedig összegyűjtöm, és egyszerre fagyasztom- ha nagy ritkán húslevest főzök, legalább nem csak a nyak meg a láb meg a máj úszkál benne. Mondjuk megenni nem esszük meg, de ízre az azért jó, ha benne van. (egyébként T-é a máj, enyém a nyak, rendszerint) Szóval a csirkeszárny adu alapanyag.



EGYBEN SÜLT CSIRKESZÁRNY ÉS TEPSIS KRUMPLI

- egy adag lefagyaszott szárny (vagy ha valaki kevesebbet igényel, akkor vegyen 3 egész szárnyat fejenként, vagy 2őt, ha nagyon madárétkű) (még ha 350 is a szárny kilója, akkor is csak 200ft körül)
- Egy kicsit kevesebb, mint egy kiló krumpli (150ft)
- 2 nagy fej hagyma (70 ft)
- 3-4 közepes répa (60 ft)
- fél fokhagyma
- Só, bors, olaj, rozmaring, kakukkfű, majoranna, fokhagymapor (vagy csak egyszerűen sültcsirke-fűszerkeverék)

A zöldségeket megpucolom, a krumplit és a hagymát centisre felkarikázom, a répát hasábolom. A fűszereket összekeverem (kb 1-1 teáskanál mindből, fél a borsból, 2-3 ek olajban), és beleforgatom a szárnyakat, vagy ha már úgyis pacsmagos a kezem, bekenegetem vele őket. A tepsiben szétkenek egy kis olajat, és rétegezem a krumplit, a hagymakarikákat és a répát, egy kis sót-borsot szórok rá, rárakosgatom a szárnydarabokat. Ha maradt még fűszeres olaj, azt a zöldségekre csurgatom. A tepsibe dugdosom még a fokhagymagerezdeket is, pucolatlanul. A max. kakaón lévő sütőbe lefóliázva tolom be a tepsit. Egy fél óra múlva leveszem a fóliát, egy deci vizet öntök alá, hogy ne ragadjanak le a cuccok így pára nélkül, és még egy negyed óra alatt megpirítom kicsit a csirkét és a krumplit.
A krumpli általában megpuhul ennyi idő alatt és a szárny is, de a legjobb indikátor a répa. Combbal azért lehet, hogy több idő lenne, és a krumpli szétfőne. Szerintem szárnnyal ideális.

Nagyon jól szokott sikerülni! A hagyma szinte eltűnik, olyan krémesre és édesre párolódik, a krumpli puha, a répa pont a főtt-ress között van, ahogy szeretem. és a legjobb a fokhagyma: ki lehet nyomni a héjából, ááámmmm fincsi, krémes, édes, jaj, nagyon szeretem a sült fokhagymát:)
Szóval ez olyan comfort food, ahogy az angolok mondanák. Jóérzés-étel. Otthonétel. Ki tudja, miért:)
Ja, és antiszakácsoknak is tuti siker. Nem hiszem, hogy el lehetne rontani. Feltéve, hogy a sütő is kooperál velünk, vagy nem felejtjük benne:D

Főnként, ha 3 adagosnak vesszük ezt, akkor 150 ft körül járunk.

2011. február 1., kedd

Igazi Gigaburger

Csillag-együttállás lehetett, amikor én itt a tökéletes hamburgerről olvasgattam, és csorgattam a nyálamat. Iszonyúan kívántam egy igazi, jó hamburgert. És mi történik? A Fald fel Amerikát! hírlevelében, amit Anya továbbított nekem, éppen a hamburgerről volt szó- hogy nem a meki a hamburger és nem gyilkos és egészségtelen és bűnös a hamburger, hanem az egy csodálatos étel, hatalmas, forró, szaftos marhahússal, illatos, friss bucival, ropogós zöldségekkel és harmonikus mártással. Ki meri erre azt mondani, hogy rossz???
És a városban-blog tanúsága szerint mégis csak ritkán találni ilyen burgert. Az írója mégis megpróbálja. Én pedig továbbfejlesztettem! Hatalmas burger lett. ÓRIÁSI.



Tekintve, hogy a költségminimalizálás és a minőségmaximalizálás itt épp együtt jár, mindent magam csináltam. két főre.
- kevert sertés-marha darált hús (ez teszkóban 600-850ft körül járkál akciótól függően, ami igencsak olcsó, de sajna ingadozó minőségű. van, amikor nagyon szép és ízes, zsíros, de fogtam már ki olyat is, ami vizes volt, morzsálódó és elég kellemetlen szagú is. Hát ez van, olcsó húsnak híg a leve- néha. Ez jó vétel akkor is, csak a jobb minőséget kell éppen kifogni. ekkor pont szerencsém volt), ebből negyed kiló, ami 200ft. Aki biztosra akar menni, vegyen darált tarját vagy valami hasonló, zsírosabb marhadarabot a piacon, ezek a részei a marhának se túl drágák. Én azért maradok az olcsóbb verziónál, ugyanis most valóban nem volt baj a teszkóssal sem.
- Só, bors

Zsemlét ilyet akartam, Limarától, de pont nem volt itthon hozzá joghurt, és tojás is csak egy, amit a majonézhez szántam. Boltba menni meg már nagyon nem volt kedvem, úgyhogy hagytam az egészet a fenébe, csináltam sima kelttésztát. Jó zsömi lett belőle, de hamburgerhez kicsit talán masszív. legközelebb rendesen vásárolok, és kipróbálom.
- 1-1 deci tej és víz
- 1 tk. száraz élesztő
- 1ek. olaj
- kis cukor
- liszt nemtommennyi, amennyiből kelttészta lesz, olyan 1,5 csésze, de lehet kicsit több.

Szósz. Hát az volt a legizgibb. A Magyarósi burger-féle szószt és a Big Mac- szószt próbáltam ötvözni valahogy, egészen kellemetes  dolog kerekedett belőle. Plusz, nem használtam üveges cuccokat. Az fontos. Nekem.
- 1 tojássárgája 30 ft
- kb. 1 deci olaj
- 1 jó nagy ek mustár
- 2tk. almaecet (sima ecetből csak 1, +1 kk. víz!)
- egy közepes fej nagyon apróra vágott hagyma 35 ft
- 1 tk. szárított kapor
- 1 tk. kakukkfű
- 1 tk. paradicsompüré
- kiskanál só, őrölt bors
- 2 gerezd lereszelt fokhagyma

Paradicsom, saláta (150, 100 ft)

Mindenekelőtt legyúrtam a zsemletésztát, majd letakarva a radiátor mellé tettem, kelni.
Eztán összekevertem az öntetet. A tojássárgáját elkezdtem kézi habverővel verni (villával is sikerülhet a kitartóaknak és elvetemülteknek) és lassanként hozzáadtam az olajat, ami lehet olíva, sima étolaj is, vagy keverve. Tisztán olívával nem szoktam, kicsit erőszakos íze lesz tőle a majonéznek, szerintem. Ezesetben pont csak sima étolaj volt. Miután összeállt a majonéz (ez olyan 5 perc kitartó kavircolás eredménye lesz) hozzászóróm a nagyon apróra vágott hagymát, fokhagymát, mustárt, paradicsomot, tralalalala, szóval a többi hozzávalót. Kóstolgatni kell utána, ezek nem pontos hozzávalók, szemre csináltam, de azért kbra ennyik voltak. Különben is, mindenki lője be az ízeket magának, úgy a legjobb. A tálat, amiben ezt kikevertem, lefóliáztam, és betettem a hűtőbe, hogy összeérjenek az ízek.
A húst sóval, borssal és egy kevés fokhagymaporral összegyurmáztam és sütőpapír-rétegek között szétpasszírozva  4 db, kicsit vékonyka, kb. floppylemez méretű húspalacsintát gyártottam belőle. ezt betettem a mélyhűtőbe, lévén hogy nincs benne semmi kötőanyag, így frissen szétesne a serpenyőben.
Mindez kipakolással és bénázással együtt kb. 40 perc volt, így ideje volt begyújtani a sütőt, hogy jó meleg legyen, és ránézni a résztára. Átgyúrtam, félbevágtam, és jó nagy zsemléket pofoztam belőlük, jól megliszteztem őket, majd lisztes tepsin, letakarva, a melegedő sütő tetejére tettem őket még egy negyed órát kelni. Aztán a forró sütőben szintén kb. negyed óra alatt sütöttem meg őket.
Mikor kivettem a zsemléket, lezártam a sütőt, és kihoztam a mélyhűtőből a húsokat. serpenyőben, kevés olajon, lenyomogatva sütöttem meg őket. Míg sültek, addig megmostam és felkarikáztam a paradicsomokat, és összevagdostam kicsit a salátát.
Mire a hús kész, a zsemlék pont langyosra hűltek. Félbevágtam őket, kentem rá a fantasztikus szószból, mindkét zsemlébe csaptam 2-2 húst, megint szószt, majd paradicsomkarikát és salátát tettem rájuk, rácsaptam a kalapot, és alig bírtam megmenteni a fotónak azt a felet.

Igencsak jó találmány ez! Nem volt nagy befektetés, mégis olyan fantasztikus dolgot sikerült itt kreálni, hogy jaj. És árban... árban annyiból ettük pukkadásig magunkat T-vel, amennyiért egyikőnk vett volna fél fogára sem elegendő "2sajtburgert" a mekiben vagy a burgerben. Sok macera volt, az igaz.

És kifelejtettük belőle a savanyú ubit. Pedig az a legjobb része.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...