2011. december 20., kedd

Karácsony T-vel: Balzsamecetes csirke, karamellizált hagymás rizs

Még Márton-napkor gondolkodtam rajta, hogy ha lett volna libám, akkor lilahagymával, szegfűszeggel, naranccsal és vörösborral sütöttem volna meg. Ezen gondolkodtam most is, csak hát csirkével mégse... aztán elfelejtettem narancsot is venni. Na, gondoltam, erről ennyit. Más ötlet kell. Lett ez:)

BALZSAMECETES CSIRKE, KARAMELLIZÁLT HAGYMÁS RIZS
- 2 csirkecomb
- 1 ek olívaolaj
- fél tk. rozmaring
- 1 nagy tk. balzsamecet
- 1 tk. barna cukor
- fél tk. só

- 1 csésze rizs
- egy fej lilahagyma
- egy tk. barna cukor

A csirkecombot megmostam, megtörölgettem és a többi hozzávalóból kevert mázzal beecseteltem, a bőre alatt is. Tepsibe tettem, öntöttem alá egy deci vizet, lefóliáztam, és maxon egy órát sütöttem. Fél óra elteltével megfőztem a rizst. Mikor megfőtt, felkockáztam viszonylag nagyra egy fej lilahagymát, és egy ek. olajon aranyos-karamellásra sütöttem, majd egy kis barna cukorral is összeforgattam. Ezzel pedig a rizst kevertem össze.

Nagyon jó lett a csirke! Kis égettcukros mázzal a pirult bőr és a savanykás-vörösboros aromájú hús remek volt, puha és omlós, a hagymás rizs pedig egyszerűége ellenére valami remek lett.

Desszertnek kis tokaji aszú csúszott, majd így éjjel, film mellé egy narancsos forrócsoki...:)

2011. december 19., hétfő

Előkarácsonyi almaleves és kenyérrecept

Egy kis igazán finom, lélekmelengető, tejszínes nasileves, karácsonyi fűszerekkel- nincs mit ragozni:)

KARÁCSONYI ALMALEVES
- 2 dl tejszín (160 ft)
- 4-5 db alma
- 2-3 ek. méz
- 2 kisebb csillagánizs
- 4-5 darabka fahéj
- 5 szegfűszeg
- 1 tk. liszt

Az almát megmostam, meghámoztam, felkockáztam, és kb. másfél liter vízben (nem biztos, lehet több volt...) a fűszerekkel és a mézzel feltettem főni. Mikor az alma megpuhult, a tejszínt a liszttel gondosan kikevertem, és óvatosan belecsurgattam a levesbe. Savanykás almánk volt, esetleg édesebbekhez kellhet egy csöpp citromlé.

Csíkos mogyorókrémes kenyérrel ettük (mentségünkre legyen, barna volt:) ).

és ha már itt vagyunk, leírom a legkirályabbul bevált kenyerem receptjét. Édeskés- karamelles a hozzáadott malátától, csodálatosan kívánatosan négerbarna, tele rosttal és finomsággal, mégis lágy és foszlós. Nagyon jó!

- 50 dkg liszt (fehér vagy barna, ahogy tetszik)
- 2 ek. búzasikér
- 2 marék búzakorpa
- 2 marék zabpehely
- 3-4 ek lenmag
- 2 ek olívaolaj
- 2-3 ek. zsíros tejpor
- 1 tk só
- 2-3 tk. őrölt maláta
- 4 dl víz (esetleg ha teljes liszttel dolgozunk, egy picit több is lehet)
- 1 tasak száraz élesztő
- táskanálnyi cukor

A száraz hozzávalókat összekeverem, és a vizet (és a benne cukorral felfuttatott!!! élesztőt) egyszerre hozzáöntve összekeverem a tésztát. Mikor összeállt, de még ragacsos, ráöntöm az olajat, és dagasztás közben dolgozom bele. Így sokkal könnyebb dagasztani, és ha kezd kicsit ragaszkodóbb lenni a tészta, addigra már annyit dagasztottuk, hogy az pont megfelelő mértékű enyhe ragacsosság már. Egyébként úgy szoktam ellenőrizni, hogy jó-e, hogy oldalra fordítom a tálat, és ha a tésztagombóc úgy gördül az oldalán, hogy szép hosszú sikérszálat húz, de leválik a tálról, akkor kész. 1-1,5 órát kelesztem, majd lecsapkodom, átgyúrom, olajos sütőformába teszem, és újabb pihentetés következik, 20 perc- fél óra. Ekkor dugom be a forró sütőbe, ráspriccelek egy kis vízpermetet, és fél óra- 45 perc alatt megsütöm.
Csodás, puha, foszlós kenyér lesz, apró kis bubik láncolatával, karakteres pörkölt, karamellás ízzel.

2011. december 17., szombat

vegavékáef 46: Miso leves

Sokat gondolkodtam, végülis mit csinálhatnék erre a VKF-re, tekintve, hogy sok vega kaja akad a blogomon, tavaly böjtöltem, amiatt is, szóval hát mit is találhatnék ki ami olyan új. Aztán eszembe jutott, hogy a legalapvetőbb vegetáriánus, sőt, vegán étel az, amit sokat ettem (eszem) akkor, és nem is írtam le sosem. (csak a régi kajablogomon, ami azért elég gyenge volt...) Nem egy nagy durranás, végülis, Japánban mindennapos reggelinek számít, de itthon kicsit furcsa dolog. Ettől még nem rossz- csak olyannyira japán, hogy nem biztos, hogy sokaknak ízlik. Mégis, úgy döntöttem, hogy egyszerűsége ellenére, mivel a világ ezen felén nem túl hétköznapi, írok pár sort a miso levesről.

MISO LEVES


- 2-3 teáskanál instant dashi, vagy 1-1,5 leveskocka
- egy ek. wakame
- 1,5 ek. miso paszta
- fél tömb tofu (15 dkg)
- 1-2 újhagyma vagy bébipóré vagy zöldhagyma, karikázva
- 1 l víz

Akár egy vízforralóval is elkészíthető leves. A forró vízben feloldjuk az alaplékockát/ -port, beleszórjuk a felkockázott tofut és a wakamét. Újraforrás után lezárjuk, és beleoldjuk a miso pasztát, majd a tetejét meghintjük zöldhagymával.
Ennyi. Ötpercesleves. Ezért jó reggeli. Rizzsel, tükörtojással és norival adják, a hagyományos japán reggeli részeként.

És ami miatt ez izgalmas:
- a miso egy szójababból és gabonából erjesztett, sós-édes sűrű krém. Rendkívül sok vitamin és hasznos baci van benne, ezért nem is szabad a levest forralni, mután belekerült- elpusztítja őket.
- a tengeri alga, a wakame c-vitaminban és jódban is rendkívül gazdag.
- tényleg gyorsan kész.
- ez a legalapvetőbb változata a miso levesnek, gyakori még a krumplis-spenótos változat is.
- van világos, sötét és vörös miso is, ezek, ahogy sötétednek, egyre erjedtebbek, erőteljesebbek, sósabbak.

És tualjdonképpen, hogy miért is ettem én ezt. Amióta magamra főzök, rendkívül háklis lettem arra, hogy mit eszem meg és mit nem. Emellett a mai társadalom legnagyobb hibájának a sekélyességet és igénytelenséget tartom- s biztos vagyok benne, hogy ez a szocializmus lábnyoma- és csak azt látom magam körül, hogy rántott hús, sült hús, rakott krumpli, gulyásleves. És húshúshús. Ennyi a magyar étrend. És ezzel elégedettek is! Rendkívül bosszant. És az is, hogy milyen rettentő igénytelen, borzasztó ételeket képesek itt a koliban megenni az emberek. És örülnek neki hogy hú de finom (példa: zacskós rizs vegetával, sült virslivel és ketchuppal). Na ne. Szóval, úgy érzem, hogy az a hákli, amit kifejleszett bennem az, hogy magamra főzök, egyértelműen együtt jár egyfajta érdeklődéssel is (tekintve, hogy aki egy hétig tud rántott húst/virslit/tojásrántottát enni, annak nem fog ilyesmi eszébe jutni). Így kerültem az egyre változatosabb alapanyagok és ételek közelébe- míg elhatároztam, hogy egy időre kipróbálom, és vega leszek: böjtöt tartok. És jót tett. Nagyon. És szeretem a vega ételeket.

Viszont nem szeretem, ha valaki vaskalapos módon utálja a vegákat, míg azt se tudja, hogy ez mit jelent. Utálom, ha tájékozatlanságból olyanokat mondanak, hogy "nem jutnak elég fehérjéhez és ez egészségtelen". Utálom, ha valaki annyival tudja magyarázni a vegetartianizmusát (ami egyébként abból áll, hogy mindenféle vackot megeszik csak éppen húst nem) hogy "szegény cuki állatok". És azt se szeretem, ha nálam "vegábbak" mindenféle bigott nézetekkel megpróbálnak téríteni. Ez épp annyira nem normális, mint a kategorikus elutasítás és lenézés a húsfalók részéről. Igazából úgy vagyok vele, hogy nem izgat, hogy te mit eszel, legyen az szar, vega, nemvega, vegán, nyers, élő bivaly vére, mittudomén, csak hagyj békén engem is azt enni, amit én látok jónak. Ez persze főleg a beszűkült rétegre vonatkozik... nagyon sok iylen vitám volt már, és rendszerint úgy jövök ki belőle, hogy gőgös sznob kajanáci vagyok, csak mert nem a hús krompivaa' a vasárnapi ebéd csimborazzója számomra... Nem túl jó.

Tehát, én a kulturális sokszínűség, saját egészség, változatos étkezés zászlaja alatt szeretem a vega ételeket (annak ellenére, hogy csak időszakosan választom az életformát is), és nálam ezzel együtt jár a "műanyag" adalékok lehetőség szerinti elkerülése, minőségi alapanyagok vásárlása, kis részben natúr/bio- és fairtrade termékek, valamint emberséges tartású állatok húsának preferálása a lehetőség szerinti környezettudatos életmód mellett. Persze, amennyire kolis büdzséből ezt megtehetem. de törekszem rá. :)

2011. december 8., csütörtök

Húsos- babos rakott tészta

Bab. Bab. BAB. Nem tudom mi van velem, a boston baked beans egetrengető sikere óta babot akarok enni, 100% babot, krémesre, puhára főve mindenféle finom fűszertől illatos szószban... Viszont T vágyott már valami hagyományosra. Vagy valami tésztára. Hát lett belőle babos hagyományos tészta. Igazából olaszosan. De azért atomjó lett. Ilyen találmányok elkészítésekor olyan büszke vagyok magamra:)

HÚSOS-BABOS TÉSZTA
- 1 hatalmas fej hagyma
- olaj
- fél szál házi, csípős füstölt kolbász (kb 15 deka)
- 2 nagy szelet húsos szalonna
- 30 deka darált hús
- 1 konzerv vörösbab
- fél zacskó orsótészta
- fél liter (egy doboz) passzírozott paradicsom
- teáskanál őrölt római kömény
- 1 tk. fokhagymapor
- 1 tk. oregano
- 1 tk. paprika
- kis chili
- balzsamecet
- só, bors

A hagymát nagyon apróra kockáztam, és olajon, alacsony lángon megdinszteltem. Amíg a hagyma izzadt, felkockáztam apróra a szalonnát, és szétmarcangoltam a kolbászt-
ugye még túl puha volt, inkább csak ilyen darálthúsféleség- de ez esetben ez csak jó! Az üveges hagyma alatt feeltekertem a lángot, és megpirítottam rajta kicsit a szalonnát és kolbit. Ugyanígy a darált húst is megsütöttem. Félrehúztam a tűzről, paprikáztam, chiliztem, és a paradicsompürével együtt tettem csak vissza, jól összekeverve. Kis vizet is adtam hozzá, és a lecsöpögtetett babot. fűszereztem, és mikor rottyant már egyet, kis balzsamecettel tettem izgalmasabbá a szószt, tekintve hogy a paradicsomtól édes volt, a szalonnától sós, de úgy kellett bele valami. hát az volt az. Ha felforrt, lefedtem és alacsony lángon rotyogtattam 10 percet.

Normális esetben tésztaszószoknál persze ez kevés, nem áll még össze a dolog, nem sűrűl be, még olyan semmilyen. viszont találtam ki valami trükköt. Amíg a szósz rotyog, felforralok (vízforralóban) másfél liter vizet, a tésztát pedig, egy tk. sóval beleborítottam a jénaimba. Erre öntöttem a forró vizet, és le is fedtem. A tíz perc elteltével a tészta pont félig főtt, és ami egyébként nem kívánatos, de itt igen, jó ragacsos keményítős. Leszűrtem. És pont az a keményítő, amit főtt tésztánál nem szokás szeretni, fogja itt besűríteni és csodásan krémessé varázsolni a szószunkat amellett, hogy a tészta a szósz minden zamatát beszívja, míg teljesen megfő. Na ezt a trükköt még nem olvastam sehol és magam kifejezetten büszke vagyok rá, mert marhajól bevált.

Szóval, leszűrtük a cuppos tésztát, összerotyizott kicsit a szószunk. Összekevertem, és közepesen forró sütőben sütöttem a jénaiban 40 percet. T olvadozott. Én tejföllel és parmezánnal ettem ( Nigella javaslatára szárított parmezánt használok, igaz az se olcsó, de legalább tartós, és nem érzem szarabbnak mint az igazit. pláne, amennyi nekem kell belőle...), T. csak úgy magyarosan. Végülis, kolbász, bab, szalonna...éppúgy lehet olasz, mint magyar kaja is:)
Nagyon jól sikerült kis étek lett ez!

Köszönet T-éknek a kolbász és szalonna hozzájárulásért. Az eunak a száraztészta-segélyért. a húst meg a paradicsomot azért mi vettük:D

2011. december 7., szerda

Mézes-mustáros sült csirke és coleslaw

Csak hogy maradjak az amerikai vonalnál, csináltam káposztasalátát amcsi módra. Ami gyak majdnem ugyanaz, mint a miénk a marhapörkölt mellé, csak éppen majonézzel van összekeverve. Vagyis hízlalóbb, de azért nagyon király. Sült csirkére meg gondolom mindenkinek van receptje, de nem árt elárulni hogy a koliban is lehet ilyet csinálni. Akkor talán nem él mindenki egyhetes rántott húson.

MÉZES-MUSTÁROS CSIRKE, COLESLAW
- 2 csirkecomb
- 1 nagy tk. méz
- 1 nagy tk. dijoni mustár
- 1 ek. olívaolaj
- só, bors

- 1 kis fej káposzta
- 2 nagy répa
- 1 fej hagyma
- só
- citromlé
- bors
- 4-5 ek majonéz
- 3 ek tejföl

A csirkecombot megmostam, és a többi hozzávalót összekeverve mázat készítettem, amivel a bőrét és az alatt is jó vastagon bekentem. Tepsibe tettem, kis vizet öntöttem alá, lefóliáztam és kb 200fokos sütőben sütöttem 3/4 órát, majd levettem a fóliát, újból bekenegettem, és még olyan 20 perc alatt készre sütöttem.
Mindezek alatt legyalultam a káposztát és a hagymát, a megpucolt és megmosott répát pedig lereszeltem. Lesóztam az egészet kb. 1 ek sóval, és hagytam állni fél órát. Kicsit leöblítettem, kinyomkodtam, és a tejfölből, majonézből pici citromlével és borssal öntetet kevertem, amivel összeforgattam.
remek! amolyan otthoniféle ebéd:)

2011. december 2., péntek

Chicken and corn chowder- vagyis Csirkés-kukoricás tejszínes krémleves

Megint egy amerikai kaja, úgy tűnik, így állnak a csillagok. az amcsik minden ilyen tejszínes, sűrű levest chowdernek hívnak, de a leghíresebb, ha jól tudom, a New England Clam chowder, egy tejszínes kagylókrémleves. Ez egy más verzió, így tenger híján. De azért megkóstolnám azt is:)
Eredetileg, amit leírtam, tipikus amcsimódra zellerszárral és pritaminpaprikával készíti a levest, hát én magyarosítottam rajta. Meg mondjuk randa volt a paprika a boltban. meg drága is- hogy aztán a zellerszárról ne is beszéljünk!

CSIRKÉS KUKORICAKRÉMLEVES
- 2 konzerv kukorica (2x 150 ft)
- 30 dkg csirkemell (400 ft)
- 2 nagy répa
- egy marék aszalt paradicsom
- 1 gigantikus fej hagyma (komoly, volt vagy 25 deka!)
- 2 leveskocka (100 ft)
- 1 tk. kakukkfű
- 2 dl tejszín (160 ft)
- 1 ek. liszt
- só, bors, víz
- 3 ger. fokhagyma

A hagymákat megpucoltam, apróra vágtam és kis olajon megdinszteltem. Ezen gyorsan megpirítottam a felkockázott csirkemellet, majd a fel-félkarikázott répát, felvágott paradicsomot és az egyik doboz kukoricát is megfuttattam rajta. Felengedtem vízzel, feloldottam a leveskockát, és nagy lángon felforraltam. Eztán takarékra vettem, és a répa puhulásáig főztem a levest. Kb. 25 perc. Ha már jó, fűszereztem, majd a másik doboz kukoricát, a tejszínt, a lisztet és egy jó merőkanál levest (lehetőleg belehalászva a paradicsomokat, úgyis a tetején lesznek) összeturmixoltam, a lehető legsimábbra. Ezzel sűrítettem a levest, ami a következő két rottyanásnál már kész is van:)
T. odavolt érte, bár neki nagyon bejön a csirke-kukorica párosítás bármilyen kompozícióban:)
6 adag, kb 1000 ft.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...