Diós legyező

Gondolom sokaknak feltűnt már, hogy a két legnagyobb ünnepünk- karácsony és húsvét- ízei eléggé hasonlóak, már ami az ünnepi sütést-főzést illeti. Diós és mákos kalácsok, hal, sok helyen még a töltött káposzta és a mézeskalács is visszatérő. Persze, a bárány, a sonka, a tojás kifejezetten tavaszi ételek- csak úgy furcsa, feltűnt.
Na filozofálás vége, minden kedves Olvasómnak áldott, békés húsvétot kívánok, sikeres megújulást és friss lendületet az évre!

DIÓS LEGYEZŐ

(recept édesanyám gyűjteményéből való, feltételezhetően egy régi praktika magazinból lett kivágva)

- 1,8 dl tej
- 1,5 dkg élesztő
- 3 dkg cukor
- 50 dkg liszt
- 15 dkg vaj
- 1 cs. vaníliás cukor
- 1 tojás
- csipet só

A töltelékhez:
- 20 dkg darált dió
- 3 dkg zsemlemorzsa
- 5 dkg cukor
- reszelt citrom- és narancshéj
- kis fahéj
- 2 ek tej (ennél több kellett nekem)

- 1 tojás

A tejet meglangyosítottam és a cukorral felfuttattam benne az élesztőt. Ezt a kimért liszthez öntöttem a lágy vajjal és szobameleg tojással együtt. Bedagasztottam, de nem az a levegős kalácstészta lesz, hanem inkább az a ruganyos, pozsonyi kifli-féle, elvégre majdnem ugyanaz is. Másfél órát kelt, mert addig a sajtossal foglalkoztam.
Az újság itt felezést javasol, de én elnégyeltem a tésztát, és karhosszúságú-tenyérszélességű csíkokká nyújtottam. Megkentem a töltelék (csak össze kell keverni az összes hozzávalót, hogy jó kis massza legyen) negyedével, és szorosan feltekertem a tésztát- a hosszabbik oldala felől, persze. Feltekert állapotban is "nudliztam", sodorgattam egy kicsit. Egy rúdból 6 kis hengert vágtam, amiket hűtőben pihentettünk egy órát.
Eztán közepesen forróra hevítettük a sütőt, és a kis hengereket 3-4 helyen bemetszettem, majd kissé kicsavarva ellapítottam- így nyílt ki a szép legyezőforma. Tojással lekentem a tetejét. 15 perc alatt elkészültek! :) (tepsinként :D)

Áldott húsvétot!

Bagel...formájú...amerikai vajas perec:D

Volt a vaj, amit csináltam, és bár vízben tartottam és a hűtőben, elkezdett, hm, fura szaga lenni. Nem láttam még avas vajat de gyanítottam hogy ez az lesz. Kiáztattam szódabikarbónás vízben, és sürgősen felhasználási módot kerestem neki.
Sőt, mostanában bele vagyok szerelmesedve a mustárba. 5-féle van, ami elég fényűző, de hát a mustár nem egy drága dolog, még az igazán minőségit is meg lehet kapni kis kiszerelésben, párszáz forintért- hát így van, hogy van édes IKEAs, prosztó magyar, igazi csípős dijoni, extramagos teszkós dijoni (ami egyébként fantaszikusan jó minőségű, és 160 ft/ üveg! ajánlom mindenkinek), meg a tárkonyos, amit még én készítettem. És az amcsik a mustárt a hot dogon kívül a pereccel szeretik lejobban. Mondom, legyen perec! No de az macerás. akkor vajaskifli! az se kevésbé. Hát akkor karika! az meg nagy, nem férnek el a tesiben. Franc egye, legyen bagelforma!

PEREC-BAGEL

több olvasott receptből összeolvasztva:
- 3,5 bögre liszt+ 1 ek búzasikér
- 1,5 bögre víz
- kb 10 deka vaj
- fél kocka élesztő
- 1 tk. só
- 1 ek. cukor

forró víz, 1 tk szódabikarbóna

kellemesen lágy, zsíros, rugalmas kelttésztát dagasztottam, amit egy óra alatt duplájára kelesztettem. Kinyomtam belőle a levegyőt, átgyúrtam, 8 kb. egyforma részre osztottam. Eközben egy mély serpenyőben vizet forraltam szódával.

a tésztagombócokat jól átgyúrtam és ujjammal kilyukasztva gyűrűt formáltam belőle. ezeket eresztettem a forró vízbe, oldalanként 1-1 percre. Majd szűrőlapáttal kivettem, és sütővászonra tettem. tetejüket lenmaggal és szezámmaggal szórtam meg. 15 perc alatt sültek aranyszínűre, fényesre, rugalmasra, tapadósra, gyönyörű, édeskés sütikének.

mézes mustárral és sajttal és paradicsommal való elfogyasztását derűsen mosolyogva várja. :)

egyébként azt hittem, ez a szódás főzős izé macerásabbá teszi a dolgot, hogy nyúlik meg nyálkás lesz meg ilyenek, de nem, tökjól tartotta a formáját, szép kérget csinált rá, és pont olyan "tapadós" lett megsülve, mint amilyennek mindig is éreztem a vajaskiflit. persze anya azt mondta hülye vagyok, a kifli nem ragad. de sztem de, és pont így:)

Chocolate chip cookies

Ezt a bejegyzést a South Park című animációs filmsorozat fordítójának ajánlom, aki képes volt Szaddam Husszein "chocolate chip factory"-ját csokis csipsz-gyárnak fordítani (de legalább nem csokis csipeket gyártó üzemet fordított), s ezúton üzenném hogy szívesen csinálnám a munkáját. Helyette.

KLASSZIK AMERIKAI CSOKIS KEKSZ, öcsém kívánságára:)

- 20 dkg cukor, fele barna, fele fehér (és ez az eredeti mennyiség fele!!! jesszus...)
- 20 deka vaj
- 2 tojás
- 20 deka étcsoki (utólag belátom kevesebb is elég lett volna)
- 30 dkg liszt
- 1 tk. vaníliakivonat
- 1 tk szódabikarbóna
- 2 csipet só

A puha vajat habosra kevertem a cukorral, majd hozzádolgoztam a tojást és a vaníliát, és a sós-szódás lisztet is. Végül fakanállal belekevertem a felaprított csokit. Diónyi gombóckákat tettem sütőpapíros tepsibe, jó távol egymástól, 12 dbot tepsinként. Kb. 180 fokos sütőben sütöttem olyan 10 percig a kekszeket. Pont négy kör lett, vagyis 48 darab keksz.

awww, de gyönyörűűű...:)

Nagyon finom, a vajas sütikre jellemzően omlós, kívül ropogós- belül lágy, és az olvadt csoki külön mennyei. Ha lett volna, tettem volna bele törökmogyorót is. nem volt.
Ja, és így is édes az én ízlésemnek, 40 deka cukortól a vékonybelem is összeragadna. Hogy a többi beleimről ne is beszéljünk...:)