2012. június 24., vasárnap

hét találat "szar leves"-re, csak ma?
óbazzéj.

hát én nem találtam így magamra...

2012. június 20., szerda

Kentucky fűszeres csirkefalatok capresevel

Amint megláttam Alexa Christi posztját, rögtön tudtam mi lesz az éppen kiengedő csirkecombos csomag sorsa. Amiben, mint kiderült, volt még két szárny is...

KENTUCKY FŰSZERES CSIRKECOMBFALATOK (+SZÁRNY) ÉS OLASZ PARADICSOMSALÁTA


A fűszerkeveréket kicsit módosítottam, az eredeti a fenti linken található, én így készítettem:
- 1 tk. egész koriandert összertörtem mozsárban (mert csak az volt) és összekevertem
- 1/2 tk őrölt köménnyel
- 1 tk. kurkumával
- 1 tk. gyömbérrel
- 1 tk. morzsolt majorannával
- 1 tk. morzsolt rozmaringgal
- 1 tk morzsolt tárkonnyal
- 1 tk. kakukkfűvel
- 1 tk édesnemes paprikával
- 1 tk. füstölt paprikával
- 1 tk. chilivel
- 1 tk. frissen tekert tarkaborssal
- 2 tk. fokhagymaporral
- 2 tk sóval. Tulajdonképpen csak a füstölt paprika a változtatás, meg a kevesebb féle csípős paprika. Meg a só.

Két kifilézett, falatokra darabolt egész csirkecombhoz és két szárnyhoz egy ek. fűszert és egy ek. olívaolajat tettem, jól összeforgattam és pácoltam egy órát. Serpenyőben megpirítottam, majd egy kis vizet téve alá, fedő alatt öt percet sütöttem, majd újra lepirítottam, hogy a falatok azt az égett kis pörzsanyagot megkapják és felszedjék (amit öcsém "csirkehordaléknak" nevezett el kiskorában...).

A capresehez felkarikáztam négy gigantikus paradicsomot, szedtem egy marék bazsalikomlevelet, karikáztam egy mozzarellát (amíg 1000 ft egy gombóc belőle, addig nem bivaly, bocsássa meg a hautecuisine magyarország ek. (eszmei közösség) minden képviselője), és szépen rétegezve legyezőszerűen körberaktam egy tányéron. Tálaláskor olívaolajjal és balzsamecettel löttyintettem meg, és szórtam rá egy kis sót is.

remek, nyári, könnyed ebéd volt, a fűszer pedig egyenesen fantasztikus, nagyon szépen köszönöm a receptjét!!! Terjeszteni fogom:)

2012. június 19., kedd

Névtelen káposzta

Ez tényleg egy olyan étel, aminek nincs neve. Legalábbis mi nem tudjuk... egy régi koliszomszéd csinálta gyakran ezt, és így a receptjét sem tudjuk- ránézésre, illatra, kóstolásra kísérleteztük ki, rekonstruáltuk. De baromi finom, és nagyon egyszerű. Kalória meg alig van egy-egy adagban, szóval kenyér nélkül (vagy abonettel) tökéletesen diétás, szerintem a két evőkanál tejföl, amit a tetejére pakol az ember, többet tartalmaz mint maga az étel...

NÉVTELEN KÁPOSZTA


- két db piros húsú paprika
- egy kg. savanyúkáposzta
- 1 közepes konzerv sűrített paradicsom
- (egy csirkemellfilé, vagy egy tofu, de ezek nélkül is teljesen jó)
- kis olaj, egy babérlevél, kevés kömény, majoranna, só

A paprikát megmostam, felcsíkoztam, pici olajon megpirítottam, ahogy a felkockázott csirkemellet is. A káposztát kicsit átmostam és átvagdaltam, rátettem a paprikás húsra, ráöntöttem a paradicsomot és kis vizet is, valamint a fűszereket. Fedő alatt fél órát főtt, majd még pár percet, míg a leve elforrt- ez nem az a leves fajta káposzta.

Tényleg tök egyszerű és nagyon fincsi:) És olcsó is!

2012. június 17., vasárnap

Kapormártás (melegszendvicsen)

Kaporfelhasználási ötletbazár eredményeképpen marhára megkívántam a kapormártást. Sült hallal. Meg törtkrumplival. Úgy a nagyon király.
Sajnos ez nem jött össze, mert megöregedett a mélyhűtőben a hekkem. Úgyhogy konzerves heringet sütöttem hozzá. Úgy meg enyhén szólva nem fotogén...
No de kapormártás maradt. És, meg kell hagyni, ez a második legjobb dolog ami történhet vele.

KAPORMÁRTÁS, Kapormártásos melegszendvics



- 2 csokor kapor
- 1 apró fej hagyma
- olaj, só, cukor, citromlé
- 2 ek tejföl
- 1-2 ek liszt

A hagymát felaprítottam, kis olajon puhára dinszteltem, majd átforgattam rajta a felaprított kaprot is, és felöntöttem kicsi vízzel. Fedő alatt, kb 10-15 percig pároltam. Amikor a víz eltűnt róla, lisztet hintettem rá és átpirítottam, majd vízzel felöntöttem. Csomómentesen belekevertem a tejfölt is, összeforraltam és kész.

A kenyeret kicsit megpirítottam, majd megdörzsöltem fokhagymával. Ezen a ponton, ha éppen van megbontva konzerv tonhal, lehet rá morzsolni kicsit, nem ront rajta:P Rámertem másfél evőkanál kapormártást, elmázoltam, majd paradicsomkarikát és sajtot tettem rá. Rápirítottam a sajtot és kész!
Baromijó szendvics ez:)

2012. június 16., szombat

Az igazi, klasszikus bolognai mártás

Írtam már a bolognai szószról, és hogy a "milánói" mintha a világon sehol se létezne a(fféle)képpen, ahogy nálunk ismerős. Továbbá a napokban igencsak rákívántam az efféle sűrű, zöldséges mártásra. Úgyhogy neki is álltam a "ragú"nak, ahogy nevezik, ezt a lassan sűrűre főtt, sárgarépa-zeller-hagyma alapú marhahúsos-paradicsomos szószt. Nehéz ételnek tűnhet, de korántsem az, a zöldségek remek szaporítóerejének köszönhetően szinte lelkiismeret-furdalás nélkül locsolhatjuk ezt a mennyei mártást- a teljeskiőrlésű fussillinkre:)
(Tomi azért maradt a sima durumspagettinél)

BOLOGNAI RAGÚ


- 2 fej hagyma
- 4 ger. fokhagyma
- 2 répa (45 ft)
- negyed cikk zeller (60 ft)
- 1 konzerv kockázott paradicsom (170 ft)
- 1 közepes méretű sűrített paradicsom (110 ft)
- 40 deka darált marhahús (650 ft)
- 1,5 dl száraz vörösbor (140 ft- jó, ez 2 dl volt...:P)
- 2-3 ág kakukkfű
- só, bors, olaj
- egy deci tej/ fél dl tejszín

A répát és a zellercikket kislyukú reszelőn lereszeltem, a hagymát és fokhagymát felaprítottam. A nehéz, mély acélserpenyőmet felforrósítottam, kis olajat öntöttem bele és alacsonyra véve a lángot dinszteltem a hagymát. Ha puha, ráborítottam a fokhagymát, zellert és répát. Ezt összekevertem, fedő alatt pár percet pároltam, majd a kifőtt levet elforraltam és újra magas lángon, a serpenyőbe kis vályút kotorva, megpirítottam a húst, majd a sűrített paradicsomot. Összekevertem jól, ráöntöttem a darabolt paradicsomot is, és a bort. Sóztam, borsoztam, beletettem a kakukkfüvet, és lefedve, takarékon egy órát főztem. Akkor jó, mikor már szinte kicsit "kocsonyásan" áll a szósz, ha a szélén kotrunk, az egész "remeg". Ezt a hús fehérjéje csinálja vele. Utolsó 15 percben hozzáadtam a tejszínt, és fedő nélkül hagytam újra sűrűre főni.
Ha valakinek van, pár vékony szelet szalonnát, felaprítva, jó ötlet kiizzasztani a hagyma előtt. Csak emiatt nem akartam venni... viszont egy pici füstölt paprika is remekül kiegészítette az ízeket.

Csodálatos! Érdemes egyszer kipróbálni, ez után egészen más dimenzióként fogjuk értékelni a "bolognait" és a BOLOGNAIT. Mert ez, ez a nagybetűs változat.

1200 ft+ tészta, 6 személyre. EDIT: Nyolc. Jut a mélyhűtőnek is.
Még csak azt se lehet mondani hogy drága lenne!

2012. június 13., szerda

VKF! 49: Fehér- Kukoricás rizottó fokhagymával és kakukkfűvel

Van egy olyan benyomásom, hogy a fokhagyma, kaukkfű, kukorica és tejszín/tejföl összeállítást valami magasabb erő kreálta. Fantasztikusan szeretem őket együtt, elképesztően jól állnak össze szerintem. Tomi szerint is így lehet- ha ezt kérte szülinapi vacsijának... :)
(én meg örültem, mert kapóra jött a téma vkfre:) )

KUKORICÁS, FOKHAGYMÁS-KAKUKKFÜVES RIZOTTÓ


- egy bögre rizottórizs
- 7 dl forró alaplé
- 2 dl száraz fehérbor
- 1,5 dl tejszín
- fél doboz konzerv kukorica
- 2-3 gerezd fokhagyma
- kb fél tk. kakukkfű
- kis olaj, só, bors, esetleg extra fokhagyma/ fokhagymapor, 1 ek. parmezán

A fokhagymát a rizzsel együtt olajon megpirítom picit, mejd felöntöttem a fehérborral. Az ünnepi alkalom ürügyén kicsit többel is, mint muszáj lett volna:P...Miután a bor felforrt, hozzáöntöttem a tejszín felét is, meg a kukoricát. Majd folyamatosan kevergetve, apránként, ahogy a korábbi rizottós posztokban is írtam, hozzáadogattam a forró alaplevet. Kábé félidőnél fűszereztem. Krémesre és puhára főztem így a rizst, majd a végén belekevertem a maradék tejszínt, a parmezánt (szárított van csak sajnos, ami olyan mint a homok, de rizottóba tökéletes, mert "feloldódik" és az íze rendben van, tésztákon nem olyan jó), és utóízesítettem még egy kicsi fokhagymával.
Azonnal tálaltam, természetesen azzal a borral, amivel készült. (spar selection somlói juhfark volt, azt hiszem)

Olyan két és fél fős adag:D szóval mondjuk, két nagyon éhes ember. meg egy kíváncsi:)

2012. június 11., hétfő

Tönköly...szöglet?

A lipótis tönkölykockán gondolkodtam a minap, és persze neki is álltam áttörpölni valami házi verzióra:)
Itt, a honlapjukon meg is találtam a receptet, illetve az összetevőket. Kicsit más lett, de nagyon jó, nagyon finom. Kissé fűszeresebb, mint az eredeti. Jobbanmondva direktebben fűszeres, nem csak az a "hm, nem is tudom mitől ilyen ízű ez az izé". És élesztős, nem kovászos. De jóval kevesebb ipari szuttymutty került bele:)

TÖNKÖLYÖS SZÖGLETES


- 2 pohár (ikeás, nem tudom pontosan mekkora, két és fél decire tippelnék) teljeskiőrlésű tönkölyliszt
- egy pohár fehérliszt (én fele ezékielt használtam, kíváncsiságból)
- egy pohár meleg víz
- egy evőkanál búzasikér
- két ek. szójatejpor (a lecitin miatt, de szerintem tojás is jó helyette)
- 5 deka vaj
- 3 ek. lenmag
- fél kocka élesztő
- só

1 tk paprika
1 tk fokhagymapor
1 tk só
1 tk curry
fél tk bors
nyolcad tk. chili
1 nagy ek. tönkölykorpa

A fentebbi hozzávalókból kelttésztát gyúrtam, amolyan pogácsatészta lett, gyakorlatilag nem meglepő. Kicsit nehéz dagasztani, a teljes lisztet mindig az. Hagytam kelni, és félóránként hajtogattam, így: A tésztát elfeleztem, majd téglalappá nyújtottam, melynek hosszabbik oldala felém néz. A rövidebb oldalából hajottam egy harmadot középre, ennek a tetejébe a szembelévő harmadot. Így felém rövidebb oldal esik már- egy képzeletbeli középvonalhoz hajtottam az alsó negyedet, majd a felsőt, és félbehajtottam. Ezt mindkét tésztafélellel megcsináltam, egymásra tettem őket, összekalapáltam a nyújtófával, és hagytam újabb fél órára.
Az újabb hajtogatásoknál figyelni kell a párhuzamos rétegekre!! A negyedik hajtogatásnál a fenti korpás fűszerkeverékből is szórtam.
Kinyújtottam az egészet (én túl vékonyra sajnos, hüvelykujjnyi vastagságot javasolnék inkább!), irdaltam, újra megszórtam a fűszerekkel, felkockáztam és forró sütőben 25 percet sütöttem.

Szokásos: a teljes liszt soká kel, és nem olyan látványosan. Nem volt elég zsíros a tészta, hogy szépen kijöjjön minden lemezke a tésztában, de azért látszik az erőfeszítés. Bátrabbak tehetik akár a vaj dupláját is, lévén hogy pogácsatészta az egész. Persze a napraforgómag meg pelyhek zúdulhatnak bele, ha valakinek akadnak otthon:)

Elégedett vagyok! Kellemes, fűszeres péksüti lett, csini, szabályos, simán elmenne boltinak is, úgyhogy gondoltam leírom, ha már ilyen jól sikerült, a kísérletet:)

Semmi nem vész kárba

Ma öt citromból és három fej fokhagymából vérnyomáscsökkentőt készítettem.
A maradékból sózott citromhéj lett, a leszűrt citromleves fokhagymapüréből, olajjal felöntve pedig kábé egy évre való kínaikaja-alapul szolgáló előre aprított fokhagyma.
Mi ez, ha nem költséghatékony környezettudatosság? :)

(bár néha azt hiszem, nem vérnyomáscsökkentésre van szükségem, csak egy füldugóra. Meg egy saját konyhára, meg vécére...)
EDIT: meglepően nem undorító íze van a főzetnek, inkább csak erős citrom, és nem is büfiződik vissza, megnyugtató. azért kíváncsi vagyok, milyen szagom lesz egy hónap múlva.

OFF

Nagyon off bejegyzés, de szükségem van egy kis önbizalomtréningre, és elvégre no, ez egy személyes blog, még ha tematikus is.
Egy éve tanulok kínaiul. Egy éve után többet tudok, mint az elvégzett japán 3 éve után. Többet is tanultam ennyi idő alatt. A csoport legjobbja akartam lenni kezdettől fogva. Mindkét tankönyv összes szavát tudom, olvasni és leírni is, sőt a japán miatt többet is. Igaz folyton figyelmetlen meg hebrencs vagyok, meg rendszerint szarok a hangsúlyokra, meg a sok birtokos "de" a latin nyelvekből az ösztönösség szintjére emelkedve elég sok helyre ékelődik be a kínaimba is. Belátom. (lám, amikor hiba valamit túl jól tudni :D:D:D) Nem vagyok a legjobb a csoportban, de úgy érzem köztük vagyok, és tény, mind valami másban vagyunk jobbak- ki kiejtésben, ki fordításban, ki nyelvtani hibák felismerésében. És ez így helyes.
Ettől még büszke vagyok erre, mert tényleg hatalmas teljesítmény, magamtól is, amit idén tanultam, és másokra is, mert most látom, mekkora dolog, amit mind tanultunk.



http://blogs.transparent.com/chinese/files/2012/03/tamade-300x244.jpg

Ehhez képest múlt héten kicsit pofára ejtettek. Vagy estem. Vagy ilyesmi. Életemben nem izgultam még, se vizsga, se versmondás, se felvételi, se semmi miatt. Gőgös gimnazista fölényemben nem tudott semmi kizökkenteni.
És jött az év, amikor tanultam, alázatosabb lettem, megtanultam lelkiismeretesen dolgozni, és nem csak intelligenciából aratni a babérokat. (vagy nem csak leszarni az egészet makacsságból, mint japánon)

És ezzel eljött, hogy befostam alapvizsgán. Irdatlanul.
És lehet, hogy két nap alatt sztornóztam az egész éves munkámat. És emiatt lehet, hogy nem érem el azt, amiért kínaira mentem, amiért a csoport legjobbja akartam lenni.

Ennyit magyarázatul ahhoz, amit valóban írni akartam: télen leteszem a 4-es kínai nyelvvizsgát, mely 1200 szó ismeretét követeli, általában két évnyi tanulás után teszik le. Nyáron meg akarom tanulni a szavakat és előrehaladni a nyelvtankönyvekben.
Legjobbak egyike voltam eddig is, és továbbra is az leszek, bármi legyen is, még ha nem jutok be oda, ahova akartam, ha ezzel kiesem az évfolyam elitjei közül, ha újra is kell építeni a lebőgés után a teljes "presztízsemet". Nem érdekel semmi más. Nyáron megtanulom a hiányzó kb. 500 szót. Sorozatot nézek. Tréningezek. Kijutok Kínába, akármilyen ösztöndíjra. Állatot boncolok, utcát söprök, hamburgert sütök, szivacsot halászok, gazdaságpolitikát tanulok, súdra leszek, leszarom, kinn leszek. És rohadjon el az ég, akkor is, ha nem jutok be, mindent megtanulok, amit lehet, verset fogok fordítani, regényt olvasok, és teszek róla, hogy szívja a fogát mindenki, mikor Tibetbe megyek sztúpákat tanulmányozni vagy eredeti fordítása jelenik meg a vízparti történetnek.
Istenuccse.

Vagy nem, tököm tudja a sors mit akar. De amíg szavam van benne, addig igyekezni fogok.
他妈的。

2012. június 10., vasárnap

Valami történt!!!

SZÁKREBLŐ!
Bimbók!!




A kertben lévők remélem jól érzik magukat, sok esőt kaptak mostanában. Igaz, virágot nem láttam még rajtuk, kíváncsi vagyok, mi lesz velük egy-két hét múlvára.

2012. június 7., csütörtök

Zöldfűszeres parázskrumpli fehérborral

Első, azaz első alkalom, hogy úgy ettem újkrumplit, hogy valóban akartam.
Úgy tűnik, az önállóság azzal jár, hogy néha, nagyritkán, megkívánjuk azt, amit otthon mindig szájhúzva ettünk... mint az oldalast (évente egyszer...) lekváros buktát (négy év után először), marhapörköltet (ha Tomi kikönyörgi) ... és most eljött az újkrumpli. Ami minden tavasszal untig kerül tavaszi zöldséglevesbe, petrezselyemmel ebédre. rendszerint a hideg kiráz.
De ma- ma jártam a piacon, és gyönyörű, kívánatos, apró, rózsás parázskrumplit láttam, a legkisebb szemek akkorák, mint a babok. Éééédi! Nem tudtam megállni.

ZÖLDFŰSZERES PARÁZSKRUMPLI FEHÉRBORRAL

Bocsi h megint szar a kép, telefonos, elcseréltem húgommal a fényképezőgép kártyáját, és otthonmaradt az enyém, én meg elhoztam az övét... a gond h nem azonos típus! azért megpróbáltam feljavítani...

- 1,5 kg parázskrumpli (250 ft)
- 5-6 szál friss kapor (csokor: 80 ft)
- 5-6 szál friss kaukukkfű
- pár levélke friss rozmaring
- egy fél csokor petrezselyem (csokor: 30 ft)
- olívaolaj
- só
- 1 deci száraz fehérbor

A krumplit gondosan megmostam, és egy tálban olívaolajjal, és ollóval felaprított fűszerekkel, sóval összeforgattam, tepsibe szórtam, aláöntöttem a bort, lefóliáztam. 20 percet lefóliázva sült, majd újabb húszat-huszonötöt anélkül, max gázon lévő sütőben.

UH. AH. Ááááá. Lágyra sült, roppanós héjú, bortól és kaportól savanykás, friss, fűszeres kora nyári étek- nekem iszonyatosan ízlett!
4 adag, kb. 300- 350 ft)

2012. június 2., szombat

A sokat küzdött emberlikőr

Végre eljutottam odáig, hogy összerakjam az eperlikőrt, amit most emberlikőrnek félreírtam, no de hát freud, haver, igazad van, először az embert kellett összeraknom, aztán a likőrt, tény.
köszönet a finom, házi és igazi pálinkáért Praliné Zsuzsinak!
Eredetileg az erdélyi asszonypálinka alapján akartam, hogy egész gyümölcsöket rétegzek cukorral és felöntöm, de az nagyon sok idő, olyat csináljon az, akinek minden évben van pálinkája. úgyhogy kicsit turbóztam a dolgon azzal, hogy összetörtem az epret és egy kis vizet is tettem hozzá, hogy ne legyen olyan erős, meg kicsit gyorsabban vegye fel a cukrot...

EPERLIKŐR

- 1 kg tiszta, mosott, szárazott eper
- 4 dl. víz
- 70 deka cukor
- 7 dl gyümölcspálinka (ez vegyes volt, jól fog hozzá menni az eper)
- és ha lett volna, lehet egyik üvegbe még egy vaníliát is tettem volna.

Az epret összetörtem krumplinyomóval, és két másfélliteres befőttesüvegbe egyenlően elosztottam. rászórtam a cukrot és a pálinkát, felezve persze, és mindegyikre még úgy két deci vizet öntöttem, hogy az üveg szájától olyan kétujjnyira legyen a szint.
Rázogatom, rázogatom, a cukor oldódik. lassan.
Gondolom egy hónap érlelés kell neki, aztán gézen leszűröm.
A részeges eperpürét meg majd jól lefagyasztom joghurttal, fagyinak! :P

2012. június 1., péntek

A jó öreg pasta al pomodoro

Nem is értem, hogy nem jegyeztem még ezt be. szinte a kedvenc kajámról van szó. Évekig szinte minden másnap csináltam magamnak...aztán jól meg is híztam tőle:D Ez volt az utimate itthonikaja, mikor hazajöttem koliból (mikor még nem főztem). Hogy is nem jegyeztem még le? :)
Úgy emlékszem, anya egy munkatársa, aki olasz családnál lakott, hozta haza ezt a receptet, mint az ottani család abszolút kajája, a top olasz étel.
És igen, szerintem is- egyszerű, ízes, gyors, tápláló: olasz. A flancolós olaszokat nem komázom. de ezt...hát erre nincs szó:)

PASTA AL POMODORO
picmonkeyztam, mit szóltok?:D

- egy csomag spagettitészta (kinek mi, ez gyermelyi EU-segély:D)
- két konzerv kockázott paradicsom (2x170 ft)
- annyi fokhagyma, amennyit elbír a nép (akár 5-6 gerezd is)
- friss (!!!) bazsalikomlevél, sok!
- só, pici cukor, csepp balzsamecet
- olívaolaj, sok-sok jó olívaolaj

A tésztát sós vízben megfőzzük (egy csomaghoz kb 4 l víz), lehetőség szerint nem olyan ázott magyarosra, mert akkor hova ivódik a finom paradicsomszaft, ha szottyos a tészta...? Közben olívaolajon a finomra aprított/átnyomott/lereszelt fokhagymát, alacsony lángon elkezdem kevergetve sütni. Mikor még éppen nem barnult, de olyan szép sárga és illatos, a paradicsomokat ráborítom, és felforralom. Sóval, balzsamecettel, cukorral ízesítem. A bazsalikomleveleket szivarrá tekerem és vékonyan felszelem (chiffonade! csak hogy villogjak miket tudok:D), és a főzés utolsó két percében a szószba szórom. A tésztát és a szószt jól összekeverem, és tadá, félórás atomfinom ebéd, vacsora. négy éhes tésztafaló főre, ami nagy szó, mert ezzel nehéz ám leállni!

A legékesebb példája az egyszerű és fantasztikusan finom ételnek, és pláne annak, hogy a szottyos tészta, mint kolifúd, lehet gasztronómiai csúcsteljesítmény is, hiszen nem pénzen vagy felszereltségen múlik, csupán a fáradságon. Ha meg nincs benne balzsam, ki szólja meg? koliban biztos senki:D
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...