Lenmagropogós

Legújabb felfedezésem. Nem győzöm készíteni!

1/3 bögre lenmagliszt
1/3 bögre lenmagtöret
1/3 bögre egész lenmag
1 bögre forró víz
só, fűszerek/ édesítő, fűszerek, kakaó...

a szárazanyagokat és a fűszereket összekeverem, majd forró vízzel tejfölsűrűségűre keverem ki. Jó cuppogós lesz, lehet vesz majd még fel vizet- pláne, ha még pár percet pihentetjük is.
Sütőpapíros tepsire kenem nagyon vékonyan és egyenletesen, majd alacsony lángra állított sütőben kb. fél órát szárítottam.
Feltördeltem, szilánkosan, ropogósan törik, ha jó.

Nagyon ízlik, élvezem, ahogy ropog! Egészséges ropogós kekszféle sajna elég bölcsek köve-dolog... De ez még egészséges is, meg vegán, meg paleo, meg gyúrós, meg minden. Tutijó cucc!

Tökmag- szezám- és lenpogácsa

NAGYON szeretem a pogácsát. Krumplisat, tejfölöset, fokhagymás-diósat, jó borsos tepertőset, a lemezekre szedhető sajtosat, a felfújtan roppanós hájasat, a száraz-zsíros köménymagosat amit Tomi mamája készít... és most ezt, ezt a takarmánypogácsa kinézetű, de annál finomabb, zöld, diós-kesernyés szezámos-fokagymás pogácsát, ami abszolút keto-diétabarát! Totálisan meglepődtem hogy ilyen finom, tényleg jobb lett, mint amilyenre számítottam!

FOKHAGYMÁS MAGLISZT-POGÁCSA

- 250 gr őrölt szezámmag (natura cég tahini nevű szezámpelyhéből egy csomag)
- kb. 100 gr len-tökmagliszt (paleo-mix termék)
- 3 tojás
- 1-2 ek. zsír (elhagyható, nélküle is összeáll)
- 1 ek. fokagymakrém
- 1 tk. bors
- só

A magliszteket a puha zsírral, tojásokkal és fűszerekkel ruganyos, nem túl ragadós tésztává gyúrtam, majd egycentisre nyújtottam és felkockáztam. Középmeleg sütőben 20 percet sültek.

Pont 60 db 2,5x2,5 cm-es pogácsám lett. Nekem szörnyen ízlik! Jó fokhagymás, a szezám kissé kesernyés íze a tökmagéval nagyon jó barátságban van, alul ropogós, belül puhácska kis sós falatok lettek. Tényleg megéri kipróbálni!!

1 db: 39 kcal, 1,5 gr CH ebből 0,7 gr rost, 2 gr fehérje, 3 gr zsír
köszönet az alapreceptért: paleovital.hu

Gabonamentes müzli

Sokaknak nyilvánvaló lehet mostanában, hogy letettem mindennemű gabona- és egyéb elsődleges szénhidrátforrás fogyasztásáról egy időre.
Ez persze jár sok áldozattal- de nagyon sok előnnyel is! Visszatért az életembe a tojássárgája, a szalonna, a kolbász, a magok, a csodálatos húsok. Remekül érzem magam, energiaszintem elképesztő, az edzések fantasztikusak, a zsírom fogy, az erőm nő, és a kávé 30%-os tejszínnel, na azért meg kell halni...

Van azonban, ami hiányzik. Ami NAGYON hiányzik, és nehéz "pótolni", mint ahogy mondjuk paleo kenyerek és hasonlók vannak... hát gabonamentes müzli, jobbanmondva az imádott zabkásám, bizony nincs.
Így ki kellett találnom egy magos verziót, ami megközelíti az élményt, és meg kell hagyni, nem ugyanaz, de cseppet sem rossz! :)

gyakorlatilag mindenféle magot összekevertem, amit csak találtam:
- 50 gr szezámmag
- 100 gr lenmagpehely
- 100 gr szójapehely
- 100 gr kókuszreszelék
- egy marék szeletelt mandula (csak ennyi volt)
- 100 gr sótlan szotyi
- 2 tk. fahéj
- 50 gr karobos mogyorópehely (natura cég "nutellino"-ja)

elég ütős kombó lett, tessék vigyázni, mert eteti magát, és BAROMI kalóriadús! Rettentő finom lett szerintem!
(30 gr-os adag: 180 kcal    6 CH, ebből 4 gr rost    7 gr fehérje   14 gr zsír)

mogyoró- és szójapehely nélkül paleo müzlinek is remek. Lehet helyette több mandulaszeletet, vagy tökmagot, chia magot, vagy liofilizált/ aszalt gyümölcsöket tenni, én értelemszerűen ezeket szándékosan hagytam ki.

Marhaszív jerky

A beef jerky újabb verziója.
A marhaszív talán bizarr hozzávaló, de én híve vagyok annak a filozófiának, hogy ha már egyszer egy állat levágásra kerül, akkor az ember igyekezzék minden porcikáját méltóképpen felhasználni, megtisztelvén azt a bizonyos állatot, mind életében, s méltósággal tartva, mind halálában, teljesértékűen felhasználva.
Hiába, ilyen parasztetikával élek. Egyébként is egészséges, Q10, rengeteg fehérje, szinte 0 zsír, kiváló, ízes, mélybordó hús egy kis pástétomos-májas, erős háttérrel, remek egy darab. És piszok olcsó is.

Szóval gondolkodtam, hogy szárított húst kellene csinálnom, mert ha rámjön a nasizhatnék, akkor bizony szénhidrátmenteset aligha találni. Meg amúgy is finom. Úgyhogy a fenti elgondolás alapján vettem egy háromkilós csodás nagy marhaszívet, amiből a háj- és ín- meg billenytű- meg egyebek kipucolása után kicsit kevesebb mint 2 kiló tiszta húsom maradt. Ebből készítettem szárított húst az itt leírtak alapján, csupán most, mivel sok volt, pálcikákra fűztem a húst és lógatva száradt.

 pácok:
- 1 ek. méz
- 1,5 dl szójaszósz (felesben édes és sós)
- 1 tk. erőspista
- 1 tk. almaecet

másik:
- 2 tk frissen őrölt tarkabors
- 1 ek dijoni mustár
- 1,5 dl szójaszósz (sima, sós)
- 2 tk fokhagymapor

Tominak a borsos, nekem a csípős jött be jobban, de mindenképpen, mindegyik nagyon finom lett újra. És a szív pedig különlegesen jó ízű falat, ezután gyakrabban keresem majd! Amcsik a csórók steakének is nevezik... meglátjuk, igazuk van-e! Már a strakminőséget illetően, mert csórók- azok már vagyunk így is:D

Mit kezdjek az okarával?

Az okarával minden tejérzékeny vagy vegán találkozik, ha csak egyszer is főz otthon szójatejet, melynek visszamaradó "bázisa" az okara. és ha igazán élelmes, akkor még meg is fordul a fejében, hogy ezzel lehetne valamit kezdeni. Aztán ötlet híján-sokan kidobjuk. Jobb esetben a komposztba kerül. Na de mégis, ezzel a semleges ízű, főtt-darált szójababbal, mégiscsak lehetne valamit kezdeni!
Sok tippet gyűjtögettem össze már, és az hiszem, itt az ideje, hogy posztoljam is.

Mélyhűtőben vagy kiszárítva eltehető későbbre. a fenti gombóc kb. 150 gramm száraz szójabab "megfejése" utáni kinyomkodott maradék.

tipp 1: műhúsokba, szejtánba remekül használható a csicseriborsóliszt vagy a tört főtt bab helyett, persze nedves hozzávalókból kicsit kevesebbet kell mérni.
tipp 2: túró helyettesítésére, pl körözötthöz remek alap.
tipp 3: a japánok salátákba keverik előszeretettel, mint annak a fehérje-része.
tipp 4: olyan ételekbe is jó, amelyik villával összetört tofut kér, úgymint vegán tofurántotta (tofu, csicseriborsóliszt, kurkuma, keményítő, olaj, fűszerek) vagy tofonéz: (tofu, olaj, ecet, mustár, só, bors)
tipp 5: vegán süti alapjaként is tökéletes: 120 gr. margarint 1 cs. fele-fele barna és fehér cukorral habosra verünk, majd egy bögre okarával és 1/3 bögre mézzel vagy golden syruppal összekeverjük. apránként hozzáadunk 2 1/4 csésze, fahéjjal, gyömbérrel fűszerezett lisztet és 2 tk sütőport, valamint egy csipet sót.
Diónyi gombócokat szakítunk a masszából és szétlapítva, sütőpapíron, kb.190 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütjük. sajnos a forrásra nem emlékszem, szégyellem.
tipp 6: vegafasírt alapja is lehet: darált hagymával és fokhagymával, tojással vagy lenmagos tojáshelyettesítővel, zsemlemorzsával és fűszerekkel tökéletes húspótló.

tehát, kedves szójatejfőzők: tegyétek félre azt a kincset, és hozzuk ki a legtöbbet ebből a tápláló növényből!

English muffins

Fura lesz, amit mondani fogok: de ezt a McDonald's-ban ismertem meg. És azóta is a kedvenc ételem ott. Megjegyzem, talán még a valósághoz legközelebb álló ételük: a McMuffin. Egy tükörtojás, egy szelet sajt, egy fantasztikus pirított buciban, ami kívül ropogós, belül rágós és a külsején lévő kukoricadarától valahogy igazán izgalmas dolog. Aztán rájöttem, miért is McMuffin: hiszen ez az a híres english muffin! Az a kukoricadara-kérges, serpenyőben sütött reggeli zsemlécske az előző napi maradék kovászból!
Hát ilyet nekem sütnöm kellett:D Innen.

ENGLISH MUFFINS

2 bögre grahamliszt
1 bögre fehérliszt
1 ek lenmagliszt 3 ek forró vízzel (vagy 1 tojás)
fél kocka élesztő egy tk. cukorral egy bögre vízben futtatva
egy deci joghurt
só
3 ek. olívaolaj (vagy vaj)
1-2 marék kukoricadara

Szokásos olajos-tojásos kelttésztát dagasztottam, amit megkelés és átgyúrás után 9 részre osztottam. ellapítottam és megforgattam kukoricadarában, majd forró serpenyőben kezdtem sütni őket. 3-3 perc mindkét oldalukon nagy lángon, hogy kérges legyen, majd újabb 5-5 perc közepes lángon- ettől lettek kérgesek de lágy közepűek a muffinok. Persze érdemes próbát tenni, felhasítván a legdagibbat a sütöttek közül, hogy kész-e már... ha nem, a kettévágottat lehet pirítani, a többit pedig kicsit tovább sütni.
Tessék bele tükörtojást és egy szelet borzasztó ömlesztett cheddar sajtot tenni a teljes élményért, de egy tonhalpogácsa majonézzel és dijoni mustárral megkenve, sem ugrana ki belőle azt hiszem:)

EDIT: ja, és persze teljesen fehér liszttel sem bűn elkészíteni, az angol nyelvű receptben pedig 1/4 csésze vízben futtatják az élesztőt és 1 bögre tejjel készül!
hármasával, sütőpapír közé hajtogatva és bezacskózva pedig a hűtőben is elvan pár napot, és felteszem fagyasztva és úgy kisütve sem esik vissza a minőség:)

Kínai holdújév!

Tegnap volt a kínai holdújév, a sárkány évébe léptünk. 龙年快乐!
hagyományos újévi étel a 饺子 jiaozi (ty(i)aocö), japánul 餃子 gyouza (gjóza) mongolul Бууз (bóc), koreaiul 만두 mandu (mantu). Ugyanarról van szó: főtt vagy gőzölt vagy serpenyőben sütött, hússal, káposztával és hagymával töltött tésztabatyu.

JIAOZI

- 250 gramm darált sertéshús
- 8 levél káposzta
- fél póréhagyma
- snidling, amennyit nem szégyell az ember
- egy ger. fokhagyma, reszelve
- diónyi gyömbér, reszelve
- egy ek. főzőbor
- egy tk. keményítő
- egy ek. szójaszósz
- egy tk. szezámolaj

- 2 csésze liszt
- 2 dl forró víz
- kiskanál só

A liszttel és a forró vízzel ruganyos tésztát gyúrtam, amit hagytam pihenni egy fél órát, míg összekvertem a tölteléket. A töltelékhez a káposztalevelek torzsáját kivágtam, és összetekerve őket nagyon vékony csíkokra, amiket pedig icipici négyzetecskékre vágtam. ugyanígy a póréval és a snidlinggel is. Lereszeltem a fokhagymát és a gyömbért. Mindent összekevertem, és jól "összedagasztottam" a masszát, míg egészen cuppogós nem lett.
A tésztából cseresznyényi gyombócokat vettem, amiket kb 12 cm-es körökké nyújtottam. Ezekbe a tésztalapokba töltöttem egy-egy teáskanálnyi húsos masszát. A hajtogatás kicsit trükkös, de belejön az ember, itt egy videó:

http://www.youtube.com/watch?v=r8MBX-SXnmg


(hát igen, nem egy tízperces kaja az tuti... egyébként a kapy út 19. alatti koreai-japán élelmiszerüzletben emlékeim szerint 450 ftért lehet kapni jiaozitésztát, fagyasztva, készen)

Forró serpenyőbe kis olajat öntöttem (teflon vagy tapadásmentes legyen!!! de tényleg...) és belesorakoztattam a batyukat. addig sütöttem, míg az alja kis pírt nem kapott, ekkor felöntöttem forró vízzel a derekukig, és lefedtem. 5 perc és elfogy a víz alóluk, ekkor kis szezámolajjal megpirítottam még, majd kifordítottam egy tányérra.

Chiliolajos vagy fokhagymakarikás szójaszósszal kínálják, mártogatni.
Jó étvágyat és 新年快乐!

(250 gr darált hús: 300 ft, spar. póréhagyma: 150 ft, tesco. káposzta: elenyésző:D liszt: 50 ft (160 ft, tesco), snidling: 250 ft/ cserép, tesco ----- két zsúfolt serpenyőnyi lett belőle meg plusz 4 darab, ami kb. 45 darabnak mondható, de maradt még tészta, és volt dagi batyu is, sovány batyu is, szóval 45-50 körülire tenném az adagot)

Hummusz

Tegnap fészbúkon írtam, hogy T. kérésére hummuszt készítettem. Hát igencsak meglepődtem, mikor elémállt, hogy kérne- a pörköltön nevelkedett kis pocca ennyire rászokott az én dilló étkezésemre? hát ezekszerint igen, és minden szándék nélkül. Jól is esett. Csináltam is hummuszt rögtön:)

HUMMUSZ

- két marék csicseriborsó (kb. 130 ft, egy zacsi harmada kb, szép kis india, 400ft/fél kg)
- 2 gerezd fokhagyma
- fél tk só
- só sok tekerésnyi friss bors
- egy deci főzőlé (borsóé)
- 1 dl olívaolaj vagy akár több is (kb 160ft, extraszűz 1200ft/750ml, tesco)
- fél citrom leve (60ft, tesco, fele 30)
- 2 nagy tk. szezámmag KELL!! (nem emlékszem, de sztem kb. 30 ftra jön ki a két tk...)

A borsót egy éjszakára beáztattam, majd friss vízben feltettem főni. Nem tudom, mi ez a mítosz a csicseriborsó körül, hogy 3 óráig kell főzni meg mittomén, nekem áztatás után mindig kb. háromnegyed óra alatt finom puhára, babosan "omlósra" fő. A borsót leszűrtem, a levéből kicsit félretéve, és hideg víz alatt gyorsan lehűtöttem, persze aki ráér, hagyhatja is kihűlni, de akkor picit ki is szikkad. Eközben T. mozsárban tahinit őrölt a serpenyőben, szárazon, enyhén pirított szezámmagból.

(egyébként tahinit csinálni ennyi és nem több- egy jó öntöttvas- vagy porcelánmozsárban szépen türelmesen őrölni kell a magokat, csupán a mozsártörő saját súlyával. Ez Japánban a vegán buddhista szerzetesek számára napi két órás meditációs gyakorlat!)

Visszatérve a hummuszhoz: Mikor megvan a tahini, késes aprítóba borítottam a borsót, a megpucolt fokhagymagerezdeket, egy pár ek. főzőlevet, jó nagy "gluttyintásnyi" olívaolajat, tahinit és sót. Krémesre turmixoltam, Esetleg időközben lehet hozzá adni kis főzőlevet, ha nehezen indulna be. Eztán a krémet ízesítettem borssal és citromlével, és újabb keverést adtam neki. Extra olívaolaj nem árt, annyit fel tud venni, mint a fene! Csak hát ugye az erős íze miatt érdemes óvatosan öntögetni.
Egy éjszakát pihent a hűtőben, ma reggel abonettre kenve, kis csilivel meghintve ettük. rettenet finom!!
Csupa rost, fehérje, egészséges olaj.
ár: 320 ft, másfélszer annyi krémért, mint ami műanyag tálkákban jobb szupermarketekben 600 ft körül kapható. és sokkal finomabb is!

Milánói- bolognai

Észrevettem, hogy többen is úgy keveredtek a blogomra, hogy a milánói és a bolognai mártás közti különbségre voltak kíváncsiak.
Hát akkor leírom, hogy én hogy tanultam, de persze lehet hogy nem teljesen így van, természetesen minden receptben van kis ingás, kis preferencia, kis családi titok... és így tovább. mindenesetre, nem úgy van, ahogy ma itthon készítik éttermekben, legfőképp, őket: a különbség mindössze a konzervgomba jelenléte az amúgy unalmas, félre- vagy túlfűszerezett vagy egyáltalán nem is fűszerezett híg aranyfácános pacsmagban (ami mint termék egyébként nem lenne rossz, csupán az igénytelen felhasználás miatt ragad rá szegényre a degradálás...).

Ahogy én tudom, a bolognai: gazdagon húsos, reszelt zeller és -sárgarépa alapon lassan párolt paradicsomszósz.
a milánói pedig: fűszeres-gombás paradicsomszósz, kevésbé hússal, mint inkább sonkával vagy füstölt nyelvvel készült mártás. Nem elvetemültség a bécsi szelettel való tálalás, ahogy nem is magyar ötlet.

Nohát én így tudom, és kóstolva természetesen jobban kitűnik a különbség. A milánói füstösebb, kevésbé húsos, de erősebb, izmosabb, mint a sok hússal készült bolognai, amin könnyít a zöldség, amit teljesen láthatatlanná, sűrűvé belepárolnak a szószba, sőt stahlnál meg pár helyen még máj is van benne, jamie olivernél egy kis szalonna is befigyel.
Ami igazán más, hogy a milánói rizottó viszont a legegyszerűbb, sáfrányos rizottó, és nem a gombás-sonkás-paradicsomos, amit a tésztaszósz alapján várnánk. Egyébként furcsa, "spaghetti milanese" vagy "pasta milanese" keresésekre meglepően kevés a találat, talán ez is afféle álolasz hibridkaja... találtam sok olyat is, amelyik szardellafilével és mazsolával és vörösborral készíti a "milaneset".
Szóval furcsa, de a felháborodás, hogy répa van a bolognaiban, abszolút alaptalannak mondható (volt már iylen vitám...), és bár igaz, hogy egyikben általában van gomba, másikban nincs, nem ez a fő csapás.

Nos, forrásaim a jamie oliver-honlap, a konyhai kifejezések kisszótára és a stahl- féle "gyors olaszos tészták" recepteskönyv, illetve korábbi ismereteim. Ha valakinek van tuti olasz magyarázata vagy egyéb nézőpontja a kérdést illetően, szívesen veszem, mindig jó tanulni.

A Leves

Éppen ma, itt olvastam egy igazán hiánypótló talponállóról. Gondoltam, nekem ezt ki kell próbálni.

A "menü" 790.- illetve 990.-, attól függően hogy egy tenyérhossznyi (fél bagett) avagy két teyérhossznyi (egész bagett) melegszendvicset kér az ember, plusz jön még, papírpohárban, 3 dl leves.

Nos a helyzet az, hogy pontosan úgy adják a levest, ahogy szerintem az úgy jó is- egy jó kis leves, egy szendvics mellé vagy saláta. És az, hoyg ezt ilyen ötletesen oldották meg, hogy papírpohár, külön remek. De az igazán jó az az, hogy ez a leves, ez a szendvics, ez TÉNYLEG JÓ.
Paradicsomkrémleves és kukoricakrémleves volt, mikor odamentünk (persze későn, délután), egyikőnk az egyikből, másikunk a másikból kért, szedvicset pedig "Monica Belluccit" kértünk, ez csirkemell, bazsalikompesto és paradicsom volt, sajttal. Ezt a szendvicset én itthon is készítem, és még a kaland kedvéért sem voltam hajlandó mást kérni helyette, annyira szeretem. Sőt, ha még olyan is, ahogy a saját szendvicsemet szeretem, az az igazán döfi!

Az igaz, hogy nekem egyik leves sem volt egetrengető gasztronómiai élmény, kukoricakrémleves ízre pont olyan volt, mint az otthoni, de sok kukoricahéj volt benne (szerintem hanyag turmixolás...) a paradicsomleves pedig talán túl sűrű volt, de mindenképpen nagyon friss, savanykás és finom, nem az a magyar halálracukrozott hígítottpüré-borzalom. Biztos, hogy darabolt paradicsomból volt, ha nem konzerves egészből. Az nagyon tetszett. Persze aki otthon nem eszik ilyet, annak húdehűha, de szerintem egy ilyen kajálda esetében már az is igazán húdehűha hogy igényes, ötletes és valóban nagyon finom.

Plusz a dologban, hogy az icipici helyből sokat kihoztak. Igaz 3-4féle leves van naponta(állítólag igen nagy a receptrepertoár belőlük), szendvicsből asszem 6, mégis jól ki tudták találni, hogy a levesekbe kérhetünk feltéteket (mindenféle magot, tortillachipset, sajtot, levesgyöngyöt), van süti is, meg tejberizs.

Nagyon ötletes tehát, és míg ettünk a kisasztalnál, ki nem fogyott az apró "étterem". Annyi zavar csak, hogy rengeteg zsírpapír, papírpohár és műanyag kanál- szemetet termel, és mindemellé nincs egy kuka sem a környéken. Ezen azért igazítani kéne.
Az étel pedig igazán minőségi, ismétlem: igényesen elkészített, nem kókányolt valami, amikkel azért kifőzdékben sűrűn találkozni.
Szerintem hülyére keresheti magát a LEVES gazdája. és ilyen ötletért- meg is érdemli.

Édes- csípős- savanyú thai mártás

A büfében sokszor eszünk ebből a fincsi szószból, amit mártogatósként adnak, és igencsak izgatott hogy mi ez, hol kapható és legfőképpen, hogy koppintható:)
Aztán az üveg gondos tanulmányozása után már nem volt nehéz kitalálni a dolgokat:)

THAI ÉDES-CSÍPŐS SZÓSZ

- 2, hüvelykujj méretű szárított csilipaprika, magjaival együtt, morzsolva
- 3/4 csésze cukor
- 1/2 csésze víz
- 3/4 csésze almaecet
- diónyi gyömbér
- 3 ger. fokhagyma
- 1,5 ek. keményítő, 2-3 ek vízben feloldva

A gyömbért és a hagymát lereszeltem, a csilit összemorzsoltam, és mindent összeborogatva gyorsan felforraltam. Kicsit büdi, az ecet miatt. De süssünk mellette szalonnát, akkor nem érezni:D Miután felforrt, beleöntöttem a keményítőt, jól elkevertem, és a következő rottyanás után már zártam is le. Míg hűl, szépen besűrűsödik.

Ahogy olvastam, sült rák mellé adják mártogatni, de nekünk sült krumpli mellé, vagy sült húshoz is tökéletes:)

EDIT: mára a szósz másfél evőkanál keményítőtől konkrétan kocsonyává kötött az üvegben. Az egy ek. is bőven sok lehet. Hígítani fogom szerintem én is még ezt a szószt...

Boldog új évet! Elfelejtettem fotózni.

Hát igen, mire ez előkerült, addigra meglehetősen módosult tudatállapotba kerültem, és elfelejtettem fényképezni. Sajnos. Bár szép nem volt, de BAZIFINOM, és már csak emiatt is megérdemelt volna egy fotót...a tortillachips, a salsa és a sajtszósz.

TORTILLACHIPS MÁRTOGATÓSOKKAL

Tortilla:
- 600 gramm kukorica lepényliszt (tescoban a gluténmentes termékek közt található fogós kukoricaliszt, a zacskó 600gr, 330 ft)
- 3-4 dl víz
- 3 ek olaj
- 2 tk. só
- ++olívaolaj, só

Sajtmártogatós:
- 1 doboz philadelphia krémsajt (300 ft)
- egy kis pohár tejföl
- 10 dkg érlelt cheddar
- + esetleg sörélesztőpehely, nagyon sokat ad hozzá.

Salsa:
- 1 konzerv darabolt paradicsom
- 1 kicsi sűrpar
- 5-6 db ecetes pepperóni
- só, bors
- + chilipor, ha nem lenne elég erős
- fél fej hagyma (ami egyébként is pici volt)
- 2-3 ger. fokhagyma
- fél marék korianderlevél

A tortillához a hozzávalókból ruganyos tésztát gyúrunk, víz lehet hogy több kell egy kicsivel annál, amit írtam, már nem emlékszem sajnos a pontosra. Ha nagyon ragadna, búzaliszt is elfér benne. Ebből a tésztából olajos sütőpapírok közt palacsintákat nyújtottam, amiket száraz serpenyőben megsütöttünk. T sokat segített:)
A kész tortillákat nyolcadoltam, hogy háromszögek legyenek, meglocsoltam kis olívaolajjal, megsóztam és jól összeforgattam. ezt 2 tepsire elegyengettem, és 10 perc alatt ropogósra sütöttem őket.

A salsához a hozzávalókat késes aprítóban blendeltem össze. Ízlés szerint csípősözhető és fűszerezhető tovább, sőt egy mikrós forralás sem ártott neki.

A sajtszósz volt az este sztárja, ehhez kikevertem a krémsajtot a tejföllel és az élesztőporral (a vegák által fogyasztott sajtpótló sörélesztőpehelyről van szó!), és belereszeltem a sajtot, amit ugyancsak belekevertem.

Nagyon jó volt, nagyon sok, és nagyon sikeres:)

vegavékáef 46: Miso leves

Sokat gondolkodtam, végülis mit csinálhatnék erre a VKF-re, tekintve, hogy sok vega kaja akad a blogomon, tavaly böjtöltem, amiatt is, szóval hát mit is találhatnék ki ami olyan új. Aztán eszembe jutott, hogy a legalapvetőbb vegetáriánus, sőt, vegán étel az, amit sokat ettem (eszem) akkor, és nem is írtam le sosem. (csak a régi kajablogomon, ami azért elég gyenge volt...) Nem egy nagy durranás, végülis, Japánban mindennapos reggelinek számít, de itthon kicsit furcsa dolog. Ettől még nem rossz- csak olyannyira japán, hogy nem biztos, hogy sokaknak ízlik. Mégis, úgy döntöttem, hogy egyszerűsége ellenére, mivel a világ ezen felén nem túl hétköznapi, írok pár sort a miso levesről.

MISO LEVES

- 2-3 teáskanál instant dashi, vagy 1-1,5 leveskocka
- egy ek. wakame
- 1,5 ek. miso paszta
- fél tömb tofu (15 dkg)
- 1-2 újhagyma vagy bébipóré vagy zöldhagyma, karikázva
- 1 l víz

Akár egy vízforralóval is elkészíthető leves. A forró vízben feloldjuk az alaplékockát/ -port, beleszórjuk a felkockázott tofut és a wakamét. Újraforrás után lezárjuk, és beleoldjuk a miso pasztát, majd a tetejét meghintjük zöldhagymával.
Ennyi. Ötpercesleves. Ezért jó reggeli. Rizzsel, tükörtojással és norival adják, a hagyományos japán reggeli részeként.

És ami miatt ez izgalmas:
- a miso egy szójababból és gabonából erjesztett, sós-édes sűrű krém. Rendkívül sok vitamin és hasznos baci van benne, ezért nem is szabad a levest forralni, mután belekerült- elpusztítja őket.
- a tengeri alga, a wakame c-vitaminban és jódban is rendkívül gazdag.
- tényleg gyorsan kész.
- ez a legalapvetőbb változata a miso levesnek, gyakori még a krumplis-spenótos változat is.
- van világos, sötét és vörös miso is, ezek, ahogy sötétednek, egyre erjedtebbek, erőteljesebbek, sósabbak.

És tualjdonképpen, hogy miért is ettem én ezt. Amióta magamra főzök, rendkívül háklis lettem arra, hogy mit eszem meg és mit nem. Emellett a mai társadalom legnagyobb hibájának a sekélyességet és igénytelenséget tartom- s biztos vagyok benne, hogy ez a szocializmus lábnyoma- és csak azt látom magam körül, hogy rántott hús, sült hús, rakott krumpli, gulyásleves. És húshúshús. Ennyi a magyar étrend. És ezzel elégedettek is! Rendkívül bosszant. És az is, hogy milyen rettentő igénytelen, borzasztó ételeket képesek itt a koliban megenni az emberek. És örülnek neki hogy hú de finom (példa: zacskós rizs vegetával, sült virslivel és ketchuppal). Na ne. Szóval, úgy érzem, hogy az a hákli, amit kifejleszett bennem az, hogy magamra főzök, egyértelműen együtt jár egyfajta érdeklődéssel is (tekintve, hogy aki egy hétig tud rántott húst/virslit/tojásrántottát enni, annak nem fog ilyesmi eszébe jutni). Így kerültem az egyre változatosabb alapanyagok és ételek közelébe- míg elhatároztam, hogy egy időre kipróbálom, és vega leszek: böjtöt tartok. És jót tett. Nagyon. És szeretem a vega ételeket.

Viszont nem szeretem, ha valaki vaskalapos módon utálja a vegákat, míg azt se tudja, hogy ez mit jelent. Utálom, ha tájékozatlanságból olyanokat mondanak, hogy "nem jutnak elég fehérjéhez és ez egészségtelen". Utálom, ha valaki annyival tudja magyarázni a vegetartianizmusát (ami egyébként abból áll, hogy mindenféle vackot megeszik csak éppen húst nem) hogy "szegény cuki állatok". És azt se szeretem, ha nálam "vegábbak" mindenféle bigott nézetekkel megpróbálnak téríteni. Ez épp annyira nem normális, mint a kategorikus elutasítás és lenézés a húsfalók részéről. Igazából úgy vagyok vele, hogy nem izgat, hogy te mit eszel, legyen az szar, vega, nemvega, vegán, nyers, élő bivaly vére, mittudomén, csak hagyj békén engem is azt enni, amit én látok jónak. Ez persze főleg a beszűkült rétegre vonatkozik... nagyon sok iylen vitám volt már, és rendszerint úgy jövök ki belőle, hogy gőgös sznob kajanáci vagyok, csak mert nem a hús krompivaa' a vasárnapi ebéd csimborazzója számomra... Nem túl jó.

Tehát, én a kulturális sokszínűség, saját egészség, változatos étkezés zászlaja alatt szeretem a vega ételeket (annak ellenére, hogy csak időszakosan választom az életformát is), és nálam ezzel együtt jár a "műanyag" adalékok lehetőség szerinti elkerülése, minőségi alapanyagok vásárlása, kis részben natúr/bio- és fairtrade termékek, valamint emberséges tartású állatok húsának preferálása a lehetőség szerinti környezettudatos életmód mellett. Persze, amennyire kolis büdzséből ezt megtehetem. de törekszem rá. :)

Onigiri, azaz japán rizsgombóc how-to

Mindenféle japán fan-oldalon fellelhető cuki mosolygós fehér háromszögek, fekete négyszöggel az egyik oldalukon. Ez az onigiri leggyakoribb feltűnési formája.
Egyébként pedig olyan, mint a szendvics: otthonról elvitt, könnyen szállítható, kényelmesen, kézzel fogyasztható kaja abból, ami általában mindig van otthon. Hát, ez keleten a rizs. A rátekert nori, vagyis préselt, pirított, sózott algalap pedig a frissentartást szolgálja. Zseniális!

ONIGIRI おにぎり

- 1,5 bögre rizs (itt személyes sznobériámtól függetlenül is, csak és kizárólag a kerekszemű rizs jó!)
- 3 bögre víz
- só
- 1 konzerv tonhal
- 1 ek majonéz
- 1 norilap
- furikake, akinek van

A rizst egy nagy tálban átmostam, annyiszor, míg a róla leöntött víz teljesen tiszta nem lett. Sótlanul feltettem főni, dupla mennyiségű vízben. megvártam, míg a víz felforr, eztán alacsonyra vettem a lángot, 15 percig főztem a rizst fedő alatt, és lezárás után még 15 pecet hagytam gőzölődni. Ez fontos, így lesz olyan, amilyennek lennie kell. Hosszúszemű rizs ennyi ideig főzve nem ragacsos, tovább főzve meg már csak rizspempő, ami pedig már nem megfelelő. Ezért kötelező itt a kerekszemű.
Elkészülte után hagytam a rizst langyosra, de inkább csak kezelhetően melegre hűlni, addig kibontottam a tonhalat, leöntöttem a levét és kinyomkodtam egészen szárazra, és összetörtem, majd összekevertem a majonézzel.
Megvizeztem a kezem és megsóztam (a nigirikészítésnél mindig a kezét, nem pedig a rizst sózza az ember), majd egy maréknyi rizst széttapicskotam a tenyeremben, egy centinél csak egy icipicivel vékonyabb rétegben.

eztán egy teáskanálnyi tonhalat paccsintottam a közepébe.

Összehajtottam a kezem, így kb. egy adag, rizsfészekben ülő majonézes tonhal lett a markomban.

Ennek a tetejébe tettem még egy kicsi rizst, majd a két markom közt préseltem össze. Nem szabad, hogy nagyon folyós legyen a töltelék, mert akkor kinyomódik, viszont elég erősen össze kell préselni a rizsgombócot, hogy megálljon, összetömörödjön kicsit.

ilyen háromszögformára lehet igazgatni, amit alulról betekerek egy csík norival (kb. 4x10 cm, a lap félbe, majd csíkokra vágva).

Lehet hengeresre is csinálni, azt töltetlennel könnyebb. Azok úgy készültek, hogy furikakét, vagyis japán rizsfűszert kevertem a rizsbe, és abból formáltam gombócokat.

Akinek nincs furikakéja, azok dúsíthatják a rizst pirított szezámmaggal vagy jó minőségű, szálas zöld teával, és persze sóval. De mivel itthon fertelmesen drága a furikake, tervezem, hogy csinálok néhány házi változatot és bemutatom a nagyközönségnek:)
A töltött gombócokat lehet még tölteni kimcsivel, vagy a japánok sósszilvával is szokták (gyakorlatilag egy szilva-savanyúság, ami ugyanúgy készül, mint a savanyú káposzta), vagy tört szardínia is remek.

Ócsó, még a drága rizst számítva is, és fincsi dolog, európainak sem túl idegen ízekkel. És mutatós! Megszállott animefan barátaink bizonyára lelkes sikongatásokkal vetik majd rá magukat. Ha nincsenek ilyenjeink, akkor élvezzük a különlegességet szofisztikált, értelmes ember módjára:)

Házi csirkemellsonka

Készült már, és bejött. Úgyhogy a vkf-re gondoltam, hogy készítek ilyet, de aztán nem sikeredett időben csirkemellért menni, és kicsúsztam volna az időből, meg egyébként is sejtettem, hogy valami hasonló lesz a többi pályamű közt. Hát házi felvágott volt, de ilyen sonka jellegű dolog nem. Úgyhogy most, hogy újra megcsináltam, le is írom!
Egy kellemes, pácolt sült vagy főtt csirkemellsonkáról van szó, ami 'torihamu' néven (csirkesonka) a japán főzősblogokon pár éve végigsöpört. Egész recepteskönyvek jöttek ki elkészítési és felhasználási módokról, fűszertippekkel, miegyébbel. És kifejezetten jó ötlet! Nem sok munka van vele, inkább a pácolás az, ami hosszadalmas, de ezt leszámítva, egy nagyon finom, jó textúrájú, vékonyra szelhető sonkát készíthetünk. Természetesen nitrites pácsó, nátrium-glutamát, húspuhító szer és füstaroma nélkül. Ami nem semmi!

HÁZI CSIRKEMELLSONKA

- x darab fél csirkemell
- x-szer 1 ek  méz
- x-szer 1 tk. só
- x-szer 1 kk. őrölt bors
- egyéb fűszerek ízlés szerint
- erős nejlonzacsi (fagyasztóba való tökéletes)

A csirkemelleket megmossuk és letörölgetjük. A nejlonzacsiba, amibe beleférnek a pácolni való mellek, mézet, sót, borsot és fűszereket rakunk, a csirke mennyiségével arányosan. Én most szecsuáni borsot tekertem még bele meg fokhagymaport, de kakukkfűvel is remek, vagy sok-sok tarkaborssal. A zacsiba tesszük a húst, és bekötözzük, majd nyomogatva-rázogatva egyenletesen bevonjuk a húst a páccal. 1-3 napot pihenjen a hűtőben.
Mikor kivesszük, alaposan öblítsük le, és hideg vízben áztassuk ki belőle a sót, erre egy óra elegendő.
Nos, és itt térnek el a különféle iskolák.
többek között itt, és sok más helyen is, főzős módszerrel készítik el a sonkát. Ehhez szaloncukorszerűen be kell csomagolni a melleket folpackba, jó szorosan, és hengeresre gyúrogatni őket. Ezeket a szaloncukrokat pedig forró vízbe eresztjük, 5-7 percig gyenge lángon főzzük, elzárjuk alatta a lángot és jól záró fedővel lefedve a forró vízben hagyjuk, míg az kihűl. Így remekül megfő, nem szárad ki. Én is bizalmatlan voltam, de kellemesen csalódtam az eredményt illetően.
Itt azonban középmeleg sütőben (120c) sütik meg a csirkemellet kb. 45 perc alatt. Ha megbökjük és a kicsorduló húslé tiszta, már készen van. egyébként aranyszínűnek kell lennie ilyenkorra.

Kipróbáltam mindkettőt, a főzött verzió kicsit porhanyósabb és szaftosabb, de inkább leveshús-szerű, nem lehet olyan vékonyra vágni és kevésbé aromás, mint a sült, a sült viszont kissé szárazabb, sósabb, de fűszeresebb is, és sokkal jobban hasonlít a bolti csirkesonkákhoz állagban és ízben is. Most sütöttem, mert épp nem volt elég nagy tiszta fazekam. De így talán jobb. bár, ízlések és pofonok:)

Mérleg: tekintve, hogy lefőliázva a csirke-pulykamellsonkák 3-400ft körül is lehetnek (10 deka...) rendkívül jól kijövünk azzal, hogy egy 25dekás csirkemelldarabot megcsinálunk ugyanennyi pénzért sonkának, de vegyük figyelembe, hogy 1,5 mm vastagra nem nagyon tudjuk szelni, mint a boltit, és könnyen előfordulhat, hogy csinálunk 2 szendvicset a párunknak, egyet magunknak, és már el is fogyott... szóval kábé egálban vannak, ami igazán számít, hogy mi magunk csináltuk.

VKF 44/3 Citromos-zöld teás cukorka

Ez is olyan, amit tuti boltban vesz mindenki. Mert macerás. De aki nagyon elvetemült, annak igencsak megéri. Mert isteni! És persze ilyet sem kapni itthon....

CITROMOS-ZÖLD TEÁS KEMÉNYCUKORKA

15 ek. kristálycukor
1 citrom
1 nagy ek. matcha, japán zöldtea-por
2 ek keményítő
4 ek porcukor

A kristálycukorhoz hozzáreszeltem a citrom héját, és belefacsartam a felének a levét. Feltettem a tűzre egy kis lábosban, és folyamatosan kevergetve teljes felolvadásig főztem. Óvatosan, meg ne égjen, a citromhéj meg végképp ne! Ha teljesen sziruppá olvadt, levettem a tűzről és belekevertem a matchát. Majd a keményítővel összeszitált porcukrot egy tálcára vastagon felszórtam, ráöntöttem az egész masszát, és a tetejét is jól beszórtam porcukorral. Miután kicsit megdermedt, lehet kockázni, és a vágáséleket is beporcukrozni. Nagyon jó! Olyan lett, mint az igazi japán cukorkák!

Persze először nem így csináltam, hanem megpróbáltam cseppentgetni a porba a masszát. Nem jó ötlet. Ne csináljátok. :)
Sok sikert:)

VKF 44/1 Csicseriborsó- snack

Megmondom őszintén, nagyon nehéz volt ez a vkf-téma. Mert igazából mindent meg lehet csinálni otthon, és nem azért főzünk, hogy ne vegyünk készterméket- hanem azért veszünk készterméket, mert nem főzünk. És ilyen alapon, a késztermékekkel szembeni ellenállás egy főzőcskés közösségben valahogy magától értetődő, és ezért furának találtam a kiírást. Bár, ha már a magginak van pofája egy rántott hús-bundát vagy főzelékrántást is zacskóba tenni, akkor igen, baj van. De azt hiszem, azért nem velünk.
Így nagyon nehéz volt kitalálni, mit is csináljak. Aztán három dolog is felmerült- mert végülis mit veszünk tényleg, tényleg mindig boltban? Olyat amit nem tudunk otthon. Vagy macerás. Vagy lehetetlen. Élesztőt, pl, vagy mondjuk cukrot. Nna, ilyen előállítására meg extrém lett volna ez a vkf. Na, szal fura és fura, de végül háromféle dolgot is csináltam- íme az első. forrás: justhungry.com

CSICSERIBORSÓ-SNACK

3 marék száraz csicseriborsó
2 ek olívaolaj
1 ek fekete hagymamag
1 ek curry
2 tk só
1 késhegynyi chili
1 tk fokhagymapor
1 ek cukor/méz

A csicseriborsót egy éjszakára beáztattam, majd puhára főztem. A fűszereket kikevertem, beleforgattam a borsót, majd egy sütőpapíros tepsin elegyengettem. Forró sütőben, 10percenként megkevergetve, 40 perc alatt sütöttem ropogósra.
Finom, nincs benne sok zsír, sok a fehérje, fűszeres, ropogós, incsifincsi!

A matcha érdekes nyelvi helyzete

Elnézést kérek, de olyan sokszor látom rosszul, és japán szakosként kicsit zavar. A japán, porrá őrölt zöld tea hepburn-átirata nem maccha, hanem matcha. 抹茶, vagyis por-tea, ebből a cha, a tea, ami visszaköszön a kínai meg mongol cai-ban is, meg a chaiban meg ilyenekben. A hepburn-átirat pedig a hivatalosan használt, angol nyelven alapuló, kiejtés szerinti latin betűs átirata a japán nyelvnek. Magyarul inkább legyen macsa, mert a maccha mai átirat, és valójában nem is helyes, mert a まっちゃ　szóban a "cs" hang nem hosszítva van, hanem egy kis zökkenőnyi szünet van előtte a szóban, éppen, mintha ott lenne egy t, csak nem mondanánk ki szépen, csupán a félrevezetések elkerüléséért átálltak a duplázásra. Így hagyjuk meg a hagyományos átiratot, t-vel, ha lehet. (Ugyanez a helyzet az adzuki d-jével, azt sem így kéne ma már írni, mégis hagyományos átirat, és ezért így maradt...mi lenne a mi hagyomány szerinti írásmódunkkal így? a szabály is csak szabáj lenne, és rögtön bökné mindenki szemét... érdeklődőknek kínálom a magyar helyesírási szabályzat 38.o/ 89. cikkét, a japánról pedig az elvetemültek kérdezzék az illetékes yamaji tanár urat...ha merik. Én nem megyek közel hozzá, lediplomáztam, már nem árthat:D amúgy nagy koponya, kétségtelen. csak kicsit piszkálódós... )

Erdélyi juhtúrós puliszka

Nagymamám régen nagyon sok juhtúrót evett (az volt), így anyukám nem nagyon került a közelébe. T nyomán azonban én is megismertem az elfelejtett juhtúrót, és nagyon megszerettem. (fura egyébként, az erdélyi gyökereim felől sose hallottam a juhtúrós puliszkáról...) T. kívánsága volt ez a kaja is, és istenem, hihetetlenül jól esett és eszméletlen finom lett. Nem hittem volna hogy ennyire elbűvöl egyszerűségével egy ilyen kaja. Pedig így van.

JUHTÚRÓS PULISZKA

- 1 l víz
- 20 deka kukoricadara ( nevetségesen olcsó, 20 deka 50 ftra jön ki, és 4 főnyi puliszka lesz belőle...)
- szalonna, tejföl, hagyma ízlés szerint (jó bőven tessék mérni)
- 20 deka juhtúró, jó érett (380 ft piacon)

A vizet elkezdtem forralni, és mikor gyöngyözött, apránként beleöntöttem, habverővel kevergetve, a kukoricadarát. Először hígnak fog tűnni, de baromira megdagad, később a keverése már komoly izommunka lesz. Olyan negyed órát főztem folyamatosan kevergetve a sűrű masszát, hogy tuti megfőjön rendesen. Eztán belekevertem a juhtúrót is, és formába öntöttem, és megdermesztettem.
Mikor ettük, szalonnát és annak zsírján pirított hagymát sütöttem hozzá, és tejföllel meglocsoltuk.

Valami fantasztikus. A juhtúrós puliszka ahogy olyan érett, sajtos-sós áthallású, a tejföl jó hűs, az édesre pirult hagyma és a jó kis sós, ropogós szalonna, hát istenem, valami olyan egyveleget alkot, hogy be kell szarni, kurvajó. Tényleg nem gondoltam, hogy én, aki nem szereti az ilyen parasztkajákat, ennyire lenyűgöz ez!
Tessék kipróbálni annak, aki nem hiszi!

VKF43- Jegességek: Eperszószos ánizsfagyi (gép nélkül)

Valami ánizsoson töröm a fejem már nagyon régóta, és egy sima ánizsos tejet, vagy marokkói búzadara-levest, vagy ilyen perverz dolgokat akarok enni/inni, de vizsgáztam, lusta voltam szójatejet főzni, minden, minden. Aztán jött egy durva meleg, és az ánizs körül járkáló agyam új tervet szőtt. De az ánizs magában nem olyan izgi egy nagy adag fagyihoz- így lett belőle epres ánizsfagyi, mivel frissen főzött eperlekvárral tankoltak fel, mikor legutóbb otthon jártam...

EPERSZÓSZOS ÁNIZSFAGYI

- 5 tojás sárgája
- 4 dl tej (/szójatej)
- 4 dl tejszín
- 2 tk őrölt ánizs
- 3 dl híg eperlekvár
- 10 deka cukor

A tejet az ánizzsal felforraltam, és addig felvertem a cukorral a tojássárgákat. A forró tejet apránként, lassan és megfontoltan hozzáöntöttem a tojáshoz, és közben kevertem, hogy ne csapódjon ki. Összekeverés után visszaöntöttem a lábasba és folyamatosan kevergetve sűrűre főztem. Mikor már megáll a fakanál hátulján, lezárom, és beleöntöm a tejszínt, hogy lehűtse a keveréket és ne ugorjon ki a tojás. Veszélyes üzem az a tojás... Hagytam kihűlni, majd fagyasztóba tettem, és PocakPanna ötlete nyomán óránként botmixerrel átbrummogtam rajta. A 6. keverés már elég kemény volt, ekkor folyattam bele az eperlekvárt és kevertem lazán össze. A fotóra persze pont egy lekvártalan gombóc került, de a telefonom újfent rossz, így másik kép már sajna nem lesz:S
De a fagyi az nagyon király lett. Igaz, hogy a hűtőzés macerás, meg figyelni kell, de valami oltári lett, az édes, krémes, fűszeres ánizsfagyi és a kicsit szilánkosabb-más textúrájú édes-savanykás eperlekvár szerintem remekül mennek együtt.