2011. augusztus 3., szerda

Erdélyi juhtúrós puliszka

Nagymamám régen nagyon sok juhtúrót evett (az volt), így anyukám nem nagyon került a közelébe. T nyomán azonban én is megismertem az elfelejtett juhtúrót, és nagyon megszerettem. (fura egyébként, az erdélyi gyökereim felől sose hallottam a juhtúrós puliszkáról...) T. kívánsága volt ez a kaja is, és istenem, hihetetlenül jól esett és eszméletlen finom lett. Nem hittem volna hogy ennyire elbűvöl egyszerűségével egy ilyen kaja. Pedig így van.

JUHTÚRÓS PULISZKA
- 1 l víz
- 20 deka kukoricadara ( nevetségesen olcsó, 20 deka 50 ftra jön ki, és 4 főnyi puliszka lesz belőle...)
- szalonna, tejföl, hagyma ízlés szerint (jó bőven tessék mérni)
- 20 deka juhtúró, jó érett (380 ft piacon)

A vizet elkezdtem forralni, és mikor gyöngyözött, apránként beleöntöttem, habverővel kevergetve, a kukoricadarát. Először hígnak fog tűnni, de baromira megdagad, később a keverése már komoly izommunka lesz. Olyan negyed órát főztem folyamatosan kevergetve a sűrű masszát, hogy tuti megfőjön rendesen. Eztán belekevertem a juhtúrót is, és formába öntöttem, és megdermesztettem.
Mikor ettük, szalonnát és annak zsírján pirított hagymát sütöttem hozzá, és tejföllel meglocsoltuk.

Valami fantasztikus. A juhtúrós puliszka ahogy olyan érett, sajtos-sós áthallású, a tejföl jó hűs, az édesre pirult hagyma és a jó kis sós, ropogós szalonna, hát istenem, valami olyan egyveleget alkot, hogy be kell szarni, kurvajó. Tényleg nem gondoltam, hogy én, aki nem szereti az ilyen parasztkajákat, ennyire lenyűgöz ez!
Tessék kipróbálni annak, aki nem hiszi!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...