Még régebben volt egy megbontott, de alig fogyott doboz, bulimaradék sörünk. Kiönteni persze nem akartam. Gondolkodtatott, hogy mit is kezdhetnék vele, valami szendvicsrevaló kenőkét akartam belőle. Sörzselé? fura. Hagymalekvár? nem rossz. de lehet egyáltalán sört tenni ilyesmibe? még sehol sem láttam: Persze a gugli felvilágosított, hogy ne aggódjak se a sör élesztőtartalma, se a mennyisége miatt. Gondoltam, oké. Össze is bréjnsztormingoltam gyorsan egy receptet- és meg is főztem!
SÖRÖS HAGYMACHUTNEY
- 1,5 kg vöröshagyma
- 4 dl sör
- 3 ek olaj
- 3-5 ek cukor, ízlés szerint
- kakukkfű, rozmaring, zsálya, 2-3 csipet mindegyikből
- icipici fahéj
- 1-1 1/2 tk. só
- 3 ek balzsamecet
A hagymát felkarikáztam és az olajon, nagy lángon, elkezdtem pirítani. Mikor már egyenletesen pirult-barnás lett az egész, rászórtam a cukrot és azzal is égettem kicsit. Felöntöttem sörrel, fűszereztem, eceteztem, majd úgy fél óra alatt sűrűre főztem. Steril üvegekbe mertem és kidunsztoltam, majd 2 hétig hagytam állni.
Picit édesebb lett annál, mint amire számítottam, de összességében csodálatos lett. A karamellás hagymának remek hátteret ad a kihámozhatatlan de egyértelműen jelenlevő sörös íz, a fűszerek pedig- fahéj is, pedig angyon picike került csak bele, de igen jó ötlet volt!- állandóan átsejlenek az összességen.
Különleges reggeli kencefice, sült hús mellé szaft-alap vagy csak úgy kísérő, vagy akár sörkorcsolyába is remek töltelék. Nagyon elégedett vagyok vele!
2 2,5 dl-es üveg lett. Sajnos.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sör. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sör. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. március 4., vasárnap
2011. október 24., hétfő
alkoholprojektek
a gyömbérsör sikerein felbuzdulva (bár tökéletesnek még mindig nem tökéletes, cifráznom kell rajta hogy valóban pörfikt legyen) egy ideje foglalkoztat a házi sörfőzés is, és a kínai rizsbor előállításának mikéntje.
Mindegyik ütközik némi nehézségbe, iyenek pl. a törvények, miszerint még házi fogyasztásra sem lehet sört főzni- pedig azért a szar sör sem tud olyan rossz lenni, mint a szar bor, amit pedig igen sokan pancsolnak otthon- így egy csomó anyag beszerezhetetlen hozzá. a törvények azonban változnak, és ha minden igaz, hamarosan sok hobbi-sörfőző juthat hozzá a szükséges alapanyagokhoz. A mézsörre is kíváncsi lennék, csak egy kiló igazi méz, egy kísérlet kedvéért, nem olyan kis befektetés, mint egy kiló rizs vagy maláta.
Az orosz kvász is izgat. csak kenyeret kellene hozzá sütnöm, megfelelőt, receptem ehhez is van.
Almabor receptem is elég bevált van, csupán az alma drága valamiért...pár éve volt 50ft/kg-os, normális magyar alma a piacon! mi történt idén???
A kínai rizsborhoz a rizs még beszerezhető, a rizspogácsa-borélesztő az, amit még ebayen sem találok. ki fogom próbálni sima borélesztővel, nem lehet olyan nagy baklövés, kémiailag legalábbis.
A sörhöz pedig néztem felső- és alsóerjesztésű élesztőket, malátát, komlót is. a malátával csupán annyi a baj, hogy őrleményem van, amit kenyerekbe használnak, azt olvastam megfelel, csak recept nincs hozzá, tehát kísérletekre lesz szükség itt is...valamint egyelőre cél az iható, nem a tökéletes. nem bonyolítom túl az élesztőproblémát sem, használom amit találok, aztán meglátjuk.
Az erjedés a barátunk, gondoljunk csak a joghurtra, sajtra, savanyú káposztára! a kísérletezésből semmi baj nem lehet. Az erjesztett alkoholok biztonságosak. Ha valami rossz, az mindig eléggé nyilvánvalóan rossz ahhoz, hogy baj ne lehessen. Bízom a képességeimben ennyire:)
Másik meg, 3000 éves kultúrák képesek voltak sört főzni, alkoholt erjeszteni. nekünk ne sikerülhetne?:)
Természetesen nem az ivás az elsődleges mozgató, hiszen nem hiszem, hogy sok esetben olcsóbban jövök ki. Az alkotás és a tudás megszerzése-az az igazi, ami miatt megéri ötliteres kannákat kerülgetni! (ja, és mert kínai főzöbort alig lehet kapni itthon, ha meg igen, méregdrága)
szóval, stay tuned. már ha érdekelnek valakit a kis konyhai pancsolásaim:)
Mindegyik ütközik némi nehézségbe, iyenek pl. a törvények, miszerint még házi fogyasztásra sem lehet sört főzni- pedig azért a szar sör sem tud olyan rossz lenni, mint a szar bor, amit pedig igen sokan pancsolnak otthon- így egy csomó anyag beszerezhetetlen hozzá. a törvények azonban változnak, és ha minden igaz, hamarosan sok hobbi-sörfőző juthat hozzá a szükséges alapanyagokhoz. A mézsörre is kíváncsi lennék, csak egy kiló igazi méz, egy kísérlet kedvéért, nem olyan kis befektetés, mint egy kiló rizs vagy maláta.
Az orosz kvász is izgat. csak kenyeret kellene hozzá sütnöm, megfelelőt, receptem ehhez is van.
Almabor receptem is elég bevált van, csupán az alma drága valamiért...pár éve volt 50ft/kg-os, normális magyar alma a piacon! mi történt idén???
A kínai rizsborhoz a rizs még beszerezhető, a rizspogácsa-borélesztő az, amit még ebayen sem találok. ki fogom próbálni sima borélesztővel, nem lehet olyan nagy baklövés, kémiailag legalábbis.
A sörhöz pedig néztem felső- és alsóerjesztésű élesztőket, malátát, komlót is. a malátával csupán annyi a baj, hogy őrleményem van, amit kenyerekbe használnak, azt olvastam megfelel, csak recept nincs hozzá, tehát kísérletekre lesz szükség itt is...valamint egyelőre cél az iható, nem a tökéletes. nem bonyolítom túl az élesztőproblémát sem, használom amit találok, aztán meglátjuk.
Az erjedés a barátunk, gondoljunk csak a joghurtra, sajtra, savanyú káposztára! a kísérletezésből semmi baj nem lehet. Az erjesztett alkoholok biztonságosak. Ha valami rossz, az mindig eléggé nyilvánvalóan rossz ahhoz, hogy baj ne lehessen. Bízom a képességeimben ennyire:)
Másik meg, 3000 éves kultúrák képesek voltak sört főzni, alkoholt erjeszteni. nekünk ne sikerülhetne?:)
Természetesen nem az ivás az elsődleges mozgató, hiszen nem hiszem, hogy sok esetben olcsóbban jövök ki. Az alkotás és a tudás megszerzése-az az igazi, ami miatt megéri ötliteres kannákat kerülgetni! (ja, és mert kínai főzöbort alig lehet kapni itthon, ha meg igen, méregdrága)
szóval, stay tuned. már ha érdekelnek valakit a kis konyhai pancsolásaim:)
2011. január 30., vasárnap
Gyömbér tribute post és gyömbérsör
Mint írtam, a telefonomat elnyelte a gsmszervizek sötét mélye, ki tudja, mennyi időre. Tehát spórolnom kell az eddig elkészített képekkel/bejegyzéstervekkel, mert gáz lesz, ha egy hónap múlva kapom csak vissza... meh.
Na mindegy. Ígértem egy gyömbér ismertetős bejegyzést, gyömbérsörrel. Íme!
GYÖMBÉR (zingiber officinale)
A kurkuma és a kardamom rokona, a gyöktörzsét fogyasztják. Dél-Ázsiából terjedt el Észak-Afrikában, Ázsiában és Európában, majd szerte a világon. Friss, citrusos-csípős illata és íze van. Szárítva-őrölve fűszerként használatos, frissen főleg a keleti konyha használja, gyakran fokhagymával együtt, mert különleges ízt kölcsönöz, és szerintük a húst is puhítja. Teája torokfájásra, megfázásra kitűnő, de hányinger, tengeribetegség ellen is fogyasztják, sőt Kínában népi orvosságként szolgált az ájulásra, fuldoklásra. Ecetben eltéve savanyúság, a sushi hagyományos kísérője. Kandírozva gyümölcskenyér és sütemények dúsítója, de magában, édességként is eszik, főleg Angliában. Az angol konyhában leghíresebb megjelenési formája még a gingerbread cookie (ami inkább amerikai már) és a Parkin nevű melaszos-zabpelyhes piskótaszerű sütemény, aminek valami történelmi-politikai vonatkozása is van Yorkshire környékéről, de ebbe nem bonyolódok bele, mert minden oldalon mást olvastam eddig...
Világkörüli útján a gyömbér állítólag Jamaikát szerette meg legjobban, az onnan származót tartják a legjobb minőségűnek.
A gyömbérsört is Angliában találták fel, és hamar népszerű lett, ám mára csak üdítőként lehet kapni, kereskedelmi forgalomban igazi, alkoholtartalmú gyömbérsörről nem tudok. Elvileg gyömbérsörként adják a Canada Dryt és a Schweppes megfelelő verzióját, de ezeknek már semmi közük a valósághoz, víz, széndioxid, cukor, aroma és színezék, amiből állnak. Megelégelvén a műanyagot, valamint a házi, megvakulásveszéltől mentes alkoholkészítés titkát kutatva keresgéltem az igazi gyömbérsör receptjét. Néhány kudarc, néhány bepenészedett kanna, néhány felrobbant PET-palack. És jó sok elhasznált gyömbér. DE! sikerrel jártam. A tökéletes gyömbérsör receptje a birtokomban van!
És egye fene, megosztom. hiszen SÖR! SÖRT MINDENKINEK! juhú!
GYÖMBÉRSÖR (alkoholmentes)
Készülhet erjesztéssel és anélkül is, én az erjesztettet jobban kedvelem, szerintem egy kicsi élesztőíz mindenképpen kell bele. Deh ez egyéni ízlés kérdése.
Másfél literhez:
- Egy hüvelykujjnyi FRISS gyömbér
- fél csésze cukor
- fél citrom reszelt héja és összes leve
- 5-10 szegfűszeg
- negyed csomag sima sütőélesztő
- másfél liter víz
A gyömbért lereszelem, ahogy a citrom héját is, és egy KÉTLITERES üvegbe tuszkolom, ráöntöm a cukrot és a citromlevet is, pelepotyogtatom a szegfűszeget és az elmorzsolt élesztőt. ráöntöm a másfél liter vizet. Felrázom, hogy elkeveredjen és minden feloldódjon, aminek fel kell. Aztán összenyomom az üveget, hogy a lé feljöjjön a tetejéig, és így, összenyomva csavarom rá a kupakot. Ez azért kell, mert az élesztő jó sok széndioxidot fog eregetni, ezzel szénsavasítva az itókánkat, és felpuffasztja az üveget.
Egy napra kellemes meleg helyre teszem (a számítógép hűtőventillátora azt hiszem erre termett- kemény vaj puhítására és sörerjesztésre:D), majd óvatosan kinyitva (kihabzik, vigyázat!) kiöntöm, átszűröm. Aztán mehet a hűtőbe, ahol újra beszénsavasodik, de jóval kevésbé, mint előtte. Fogyaszható! Teljesen természetes. Hurrá! És fincsi:)
Aki nem élesztővel akarja, az csinálja szódával vagy bubis vízzel, de állnia kell pár órát, ettől függetlenül.
Amit vettem, pont olyan ízű volt, mint amilyen nekem szokott sikerülni, talán csak egy kicsit édesebb, és konzervízűbb. Sőt, merem állítani hogy az enyém még jobb is:)
GYÖMBÉRSÖR (alkoholos)
Jöjjön a nagyágyú! Ez sokkal több időt vesz igénybe, mint alkoholmentes társa, és több hozzá a felszerelés is- de szerintem igazán megéri.
- Őrölt gyömbérpor (jó sok kell belőle, kotányisat meg ilyeneket nem éri meg venni, mert nagyon kevés és nagyon drága. javaslom ismét a nagycsarnok aljában lévő ázsia boltot, ahol 100grammos gyömbér 330, félkilós 700 forint...elég a 100gr szerintem, én félkilósat vettem és már 4-5ször csináltam, mégis több, mint a harmada megvan még)
- Cukor (összesen kb. egy kiló) 200 ft
- szegfűszeg, olyan 20 db
- 2 citrom héja és leve
- borélesztő (direkt nem sörélesztőt írok, mert a bioboltokban kapható étrendkiegészítő, amit szintén sörélesztőként adnak, NEM az, és NEM jó! Egyébként meg ugyanaz a gomba mindegyik, tehát érdemesebb a borélesztőt célozni, azzal nem lehet mellélőni. Egyébként gazdaboltokban kapható, kb 200ft egy tasak. És nem kell belőle sok)
- Befőttesüveg
- ötliteres műanyag kanna (deszt.vizes, ásványvizes! Nehogy valaki egy ötliteres vénuszos kannában álljon neki!)
- vékony gumicső (praktiker, 100ft körül van métere, jó a vékony is, 1cmesnél meg végképp nem kell nagyobb)
Először is, a befőttesüvegben fél liter vízben elkeverek egy teáskanál élesztőt, 8tk. cukrot és 4 tk. gyömbért, és letakarom egy szalvétával. Szellőznie kell, ugyanis egyelőre az élesztőtenyészet nevelése a lényeg, és ehhez oxigén kell, viszont nem lenne jó, ha belepotyogna mindenféle muslinca meg ilyenek. Fedővel meg felrobbanna, mert széndioxidosítana. Meleg helyre költöztetem.
Ezt naponta 4tk. cukorral és 2 tk. gyömbérporral etetni kell, pár nap múlva hallható-látható, hogy életre kelt: Látványosan pezsegni és habzani fog. Egy hét múlva konyharuhán átszűröm, a kinyomkodott szárazanyag felét vízzel felöntve újabb alapot lehet indítani, újra ugyanúgy etetve, mint az előzőt. ebbe már nem kell élesztőt tenni.
Négy liter vizet az egy kilóból maradt cukorral, reszelt vagy zöldségpucolóval vékonyan leszedett citromhéjjal és a szegfűszeggel felteszem forrni. Ha felforrt, lezárom, és megvárom míg kihűl. Ez nagyon fontos, mert ha a forró cukoroldatba öntenénk bele az élesztős alapot, az élesztők elpusztulnának! Ezt a szirupot beleszűröm a kannába, beleöntöm az alapot is, és jól felrázom, hogy elkeveredjen minden. A kanna kupakjának közepét annyira kifúrom, hogy a cső jól beleszoruljon. Rácsavarom a kupakot, a cső másik végét pedig egy vízzel teli egénybe lógatom. Pár nap múlva észrevehető, hogy bugyogni kezd. Ez azért kell, mert az élesztő alkoholt a cukroból csakis akkor csinál, ha nincs elég oxigénje, tehát a kannát le kell zárni. Viszont nem szeretnénk, ha túlnyomás kerekedne és felrobbanna a kanna, ragacsos erjedt cukros trutymóval terítve be a szobát/konyhát. Ezért a kotyogó a túlnyomást kiengedi, de oxigént nem enged vissza. Tökéletes.
2-3 hét múlva lelassul és leáll a kanna bugyogása, ekkor fogyasztható a sör!
Hűtőben érdemes tartani, ásvványvizes üvegekbe kiporciózva. Érdemes viszonylag hamar meginni, mert miután az erjedés leáll, elkezd ülepedni és az már nem valami esztétikus.
Íme a gyömbérsör receptje, jövök még gyömbéres dolgokkal!
Na mindegy. Ígértem egy gyömbér ismertetős bejegyzést, gyömbérsörrel. Íme!
GYÖMBÉR (zingiber officinale)
| Kép forrása:Wikipedia |
A kurkuma és a kardamom rokona, a gyöktörzsét fogyasztják. Dél-Ázsiából terjedt el Észak-Afrikában, Ázsiában és Európában, majd szerte a világon. Friss, citrusos-csípős illata és íze van. Szárítva-őrölve fűszerként használatos, frissen főleg a keleti konyha használja, gyakran fokhagymával együtt, mert különleges ízt kölcsönöz, és szerintük a húst is puhítja. Teája torokfájásra, megfázásra kitűnő, de hányinger, tengeribetegség ellen is fogyasztják, sőt Kínában népi orvosságként szolgált az ájulásra, fuldoklásra. Ecetben eltéve savanyúság, a sushi hagyományos kísérője. Kandírozva gyümölcskenyér és sütemények dúsítója, de magában, édességként is eszik, főleg Angliában. Az angol konyhában leghíresebb megjelenési formája még a gingerbread cookie (ami inkább amerikai már) és a Parkin nevű melaszos-zabpelyhes piskótaszerű sütemény, aminek valami történelmi-politikai vonatkozása is van Yorkshire környékéről, de ebbe nem bonyolódok bele, mert minden oldalon mást olvastam eddig...
Világkörüli útján a gyömbér állítólag Jamaikát szerette meg legjobban, az onnan származót tartják a legjobb minőségűnek.
A gyömbérsört is Angliában találták fel, és hamar népszerű lett, ám mára csak üdítőként lehet kapni, kereskedelmi forgalomban igazi, alkoholtartalmú gyömbérsörről nem tudok. Elvileg gyömbérsörként adják a Canada Dryt és a Schweppes megfelelő verzióját, de ezeknek már semmi közük a valósághoz, víz, széndioxid, cukor, aroma és színezék, amiből állnak. Megelégelvén a műanyagot, valamint a házi, megvakulásveszéltől mentes alkoholkészítés titkát kutatva keresgéltem az igazi gyömbérsör receptjét. Néhány kudarc, néhány bepenészedett kanna, néhány felrobbant PET-palack. És jó sok elhasznált gyömbér. DE! sikerrel jártam. A tökéletes gyömbérsör receptje a birtokomban van!
És egye fene, megosztom. hiszen SÖR! SÖRT MINDENKINEK! juhú!
GYÖMBÉRSÖR (alkoholmentes)
Készülhet erjesztéssel és anélkül is, én az erjesztettet jobban kedvelem, szerintem egy kicsi élesztőíz mindenképpen kell bele. Deh ez egyéni ízlés kérdése.
Másfél literhez:
- Egy hüvelykujjnyi FRISS gyömbér
- fél csésze cukor
- fél citrom reszelt héja és összes leve
- 5-10 szegfűszeg
- negyed csomag sima sütőélesztő
- másfél liter víz
A gyömbért lereszelem, ahogy a citrom héját is, és egy KÉTLITERES üvegbe tuszkolom, ráöntöm a cukrot és a citromlevet is, pelepotyogtatom a szegfűszeget és az elmorzsolt élesztőt. ráöntöm a másfél liter vizet. Felrázom, hogy elkeveredjen és minden feloldódjon, aminek fel kell. Aztán összenyomom az üveget, hogy a lé feljöjjön a tetejéig, és így, összenyomva csavarom rá a kupakot. Ez azért kell, mert az élesztő jó sok széndioxidot fog eregetni, ezzel szénsavasítva az itókánkat, és felpuffasztja az üveget.
Egy napra kellemes meleg helyre teszem (a számítógép hűtőventillátora azt hiszem erre termett- kemény vaj puhítására és sörerjesztésre:D), majd óvatosan kinyitva (kihabzik, vigyázat!) kiöntöm, átszűröm. Aztán mehet a hűtőbe, ahol újra beszénsavasodik, de jóval kevésbé, mint előtte. Fogyaszható! Teljesen természetes. Hurrá! És fincsi:)
Aki nem élesztővel akarja, az csinálja szódával vagy bubis vízzel, de állnia kell pár órát, ettől függetlenül.
Amit vettem, pont olyan ízű volt, mint amilyen nekem szokott sikerülni, talán csak egy kicsit édesebb, és konzervízűbb. Sőt, merem állítani hogy az enyém még jobb is:)
GYÖMBÉRSÖR (alkoholos)
Jöjjön a nagyágyú! Ez sokkal több időt vesz igénybe, mint alkoholmentes társa, és több hozzá a felszerelés is- de szerintem igazán megéri.
- Őrölt gyömbérpor (jó sok kell belőle, kotányisat meg ilyeneket nem éri meg venni, mert nagyon kevés és nagyon drága. javaslom ismét a nagycsarnok aljában lévő ázsia boltot, ahol 100grammos gyömbér 330, félkilós 700 forint...elég a 100gr szerintem, én félkilósat vettem és már 4-5ször csináltam, mégis több, mint a harmada megvan még)
- Cukor (összesen kb. egy kiló) 200 ft
- szegfűszeg, olyan 20 db
- 2 citrom héja és leve
- borélesztő (direkt nem sörélesztőt írok, mert a bioboltokban kapható étrendkiegészítő, amit szintén sörélesztőként adnak, NEM az, és NEM jó! Egyébként meg ugyanaz a gomba mindegyik, tehát érdemesebb a borélesztőt célozni, azzal nem lehet mellélőni. Egyébként gazdaboltokban kapható, kb 200ft egy tasak. És nem kell belőle sok)
- Befőttesüveg
- ötliteres műanyag kanna (deszt.vizes, ásványvizes! Nehogy valaki egy ötliteres vénuszos kannában álljon neki!)
- vékony gumicső (praktiker, 100ft körül van métere, jó a vékony is, 1cmesnél meg végképp nem kell nagyobb)
Először is, a befőttesüvegben fél liter vízben elkeverek egy teáskanál élesztőt, 8tk. cukrot és 4 tk. gyömbért, és letakarom egy szalvétával. Szellőznie kell, ugyanis egyelőre az élesztőtenyészet nevelése a lényeg, és ehhez oxigén kell, viszont nem lenne jó, ha belepotyogna mindenféle muslinca meg ilyenek. Fedővel meg felrobbanna, mert széndioxidosítana. Meleg helyre költöztetem.
Ezt naponta 4tk. cukorral és 2 tk. gyömbérporral etetni kell, pár nap múlva hallható-látható, hogy életre kelt: Látványosan pezsegni és habzani fog. Egy hét múlva konyharuhán átszűröm, a kinyomkodott szárazanyag felét vízzel felöntve újabb alapot lehet indítani, újra ugyanúgy etetve, mint az előzőt. ebbe már nem kell élesztőt tenni.
Négy liter vizet az egy kilóból maradt cukorral, reszelt vagy zöldségpucolóval vékonyan leszedett citromhéjjal és a szegfűszeggel felteszem forrni. Ha felforrt, lezárom, és megvárom míg kihűl. Ez nagyon fontos, mert ha a forró cukoroldatba öntenénk bele az élesztős alapot, az élesztők elpusztulnának! Ezt a szirupot beleszűröm a kannába, beleöntöm az alapot is, és jól felrázom, hogy elkeveredjen minden. A kanna kupakjának közepét annyira kifúrom, hogy a cső jól beleszoruljon. Rácsavarom a kupakot, a cső másik végét pedig egy vízzel teli egénybe lógatom. Pár nap múlva észrevehető, hogy bugyogni kezd. Ez azért kell, mert az élesztő alkoholt a cukroból csakis akkor csinál, ha nincs elég oxigénje, tehát a kannát le kell zárni. Viszont nem szeretnénk, ha túlnyomás kerekedne és felrobbanna a kanna, ragacsos erjedt cukros trutymóval terítve be a szobát/konyhát. Ezért a kotyogó a túlnyomást kiengedi, de oxigént nem enged vissza. Tökéletes.
2-3 hét múlva lelassul és leáll a kanna bugyogása, ekkor fogyasztható a sör!
Hűtőben érdemes tartani, ásvványvizes üvegekbe kiporciózva. Érdemes viszonylag hamar meginni, mert miután az erjedés leáll, elkezd ülepedni és az már nem valami esztétikus.
Íme a gyömbérsör receptje, jövök még gyömbéres dolgokkal!
Címkék:
alkohol,
érdekesség,
fűszernövények,
gyömbér,
sör
2011. január 27., csütörtök
Vizsgaidőszak végérvényesen letudva!
Jelentem, ma tényleg, és komolyan és teljesen végre befejeztem az idei téli vizsgaidőszakot. Igazi utolsó vizsgám 12-én volt, de még volt egy házi dolgozatom, és ma pedig annak a védése, meg egy csomó jegybeírás, úgyhogy csak ma mondhatom, hogy kész, vége, slussz-passz.
Ennek örömére megleptem magam néhány nyalánksággal.
Ilyen a régóta áhított hiperaranyos színes csillagocskás cukorkonfetti, ami aranyárban van, és fura izékből és színezékből készült, de na. komolyan, egyszerűen vágyom már régóta és ma nem bírtam megállni:)
És már sejtem is, mi lesz a sorsa. Ugyanis a blogot népszerűsítendő, jelentkezem VKFre:)
Ezenfelül, ellátogattam a szép kis india nevezetű fantasztikus helyre, ahol a legolcsóbb a csicseriborsó, amit eddig találtam, és a kókusztejpor is normális áron van. Egyszer veszek, mert nagyon izgat. Most viszont apróbb finomságokat vettem, mint a gyömbércukorka:
A dobozban 10 rallizászlós kis tasakban tápiókaliszttel beszórt gumicukorszerű, borostyánszínű cukorkák vannak, jó nagyok. gyanútlanul be is kaptam egyet a metrón, elég sokáig nem éreztem semmit, gondolom a tápiókaliszt miatt, ami a ragacsosság ellen van rászórva, de aztán előjött a cukor kellemes karamellás, lágy íze, megpuhult a számban a bonbon, és mondtam magamban, hogy hm, nem rossz, de hol a gyömbér? hát meglett, az Örsön már kissé piros fejjel szálltam le, ugyanis ez a cukorka brutálerős. Igazi, friss, izgalmas csípős gyömbér, kicsit karamellás ízzel, nagyon-nagyon jó. Pont olyan, amilyenre számítottam. Bár szerintem egy adagnak elég lenne a fele is. tele van vele az ember szája.
A másik mániám a gyömbérsör. (igen, gyömbérmániás vagyok, de erről később) Úgyhogy vettem egy gyömbérsört. Nem volt olyan vészesen drága, tekintve, hogy egy üveg kóla is 250ft körül van...
Persze nem alkoholos, a gyömbérsör manapság már nem az. Bár tudok olyat, ami igen...*sandamosoly* de erről is majd később.
Fiery jamaican root gingert ígérnek, remélem ez is olyan igazi izmos csípős-citromos-savanykás lesz, amilyennek lennie is kell.
Nagyon elégedett vagyok, a jegyeimmel és a szerzeményeimmel is. Ez egy jó nap:)
Ígéretemhez híven a gyömbérről és gyömbérsörről később értekezem:)
Ennek örömére megleptem magam néhány nyalánksággal.
Ilyen a régóta áhított hiperaranyos színes csillagocskás cukorkonfetti, ami aranyárban van, és fura izékből és színezékből készült, de na. komolyan, egyszerűen vágyom már régóta és ma nem bírtam megállni:)
És már sejtem is, mi lesz a sorsa. Ugyanis a blogot népszerűsítendő, jelentkezem VKFre:)
Ezenfelül, ellátogattam a szép kis india nevezetű fantasztikus helyre, ahol a legolcsóbb a csicseriborsó, amit eddig találtam, és a kókusztejpor is normális áron van. Egyszer veszek, mert nagyon izgat. Most viszont apróbb finomságokat vettem, mint a gyömbércukorka:
A dobozban 10 rallizászlós kis tasakban tápiókaliszttel beszórt gumicukorszerű, borostyánszínű cukorkák vannak, jó nagyok. gyanútlanul be is kaptam egyet a metrón, elég sokáig nem éreztem semmit, gondolom a tápiókaliszt miatt, ami a ragacsosság ellen van rászórva, de aztán előjött a cukor kellemes karamellás, lágy íze, megpuhult a számban a bonbon, és mondtam magamban, hogy hm, nem rossz, de hol a gyömbér? hát meglett, az Örsön már kissé piros fejjel szálltam le, ugyanis ez a cukorka brutálerős. Igazi, friss, izgalmas csípős gyömbér, kicsit karamellás ízzel, nagyon-nagyon jó. Pont olyan, amilyenre számítottam. Bár szerintem egy adagnak elég lenne a fele is. tele van vele az ember szája.
A másik mániám a gyömbérsör. (igen, gyömbérmániás vagyok, de erről később) Úgyhogy vettem egy gyömbérsört. Nem volt olyan vészesen drága, tekintve, hogy egy üveg kóla is 250ft körül van...
Persze nem alkoholos, a gyömbérsör manapság már nem az. Bár tudok olyat, ami igen...*sandamosoly* de erről is majd később.
Fiery jamaican root gingert ígérnek, remélem ez is olyan igazi izmos csípős-citromos-savanykás lesz, amilyennek lennie is kell.
Nagyon elégedett vagyok, a jegyeimmel és a szerzeményeimmel is. Ez egy jó nap:)
Ígéretemhez híven a gyömbérről és gyömbérsörről később értekezem:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)