A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alap. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 16., csütörtök

Mit vigyek a koliba?

Lévén koliskajablog, még ha talán az átlag viszonyokhoz képest túlszofisztikált (= sznoooooob!) is, azt hiszem, itt az ideje emlékeztetőbejegyzést írnom: Mit vigyünk a koliba/ albérletbe, vagy mit adjunk drága gyermekünk egyetemi "stafírungjaként"?

Alapfelszerelés, alapélelmiszerek

Mit érdemes beszerezni, ha még konyha sincs?

Bizonyíték, hogy főzve élni olcsóbb: két fő, húszezer forint, egy hónap.

Egyszerű, olcsó, szennyes edény-takarékos ételek

De akit az ilyesmi nem érdekel: konzervnyitó, bornyitó, vécépapír.
Ja, meg törölköző :P

2011. október 9., vasárnap

Csóró Kollégista 2- ami legyen!

Végigvéve a hasznos konyhai kisgépeket, maradok annál, hogy egy rizsfőző és egy szendvicssütő párezer forintból, minden koliszobát menzává változtathat, de természetesen némi mellékes felszerelés szükséges a kaja feldolgozásához- arról nem is beszélve, hogy kaja is kell!

Két kés, egy nagyobb, szeletelős, és egy kisebb, pucolós-evős mindenképpen szükséges. Ajánlatos egy nagy és egy kisebb keverőtál, vágódeszka, fakanalak. merőkanál és egy fa csipesz, vagy ha valaki ügyesen tudja használni, akkor saibashi, ami főzéshez használatos, hosszú, nyers bambusz evőpálcika. Persze kés, villa, kanál, mélytányér, lapostányér, konzervnyitó, szűrő. Hasznosak még a kisebb-nagyobb hűtős-mikrós dobozkák és reszelő, amin van gyalu is meg nagylyukú-kislyukú reszelő, esetleg almareszelő. Ez nem nagy készlet, mégis sokra megy vele az ember!

Kajakészletként pedig mindenképpen a konzervek és szárított élelmiszerek alkalmasak. ezeket senki nem lopkodja ki a hűtűből, mert a szobánkban, a szekrényben eltarthatók, és nagyon sokáig elállnak. Ilyen a konzerv bab, kukorica, paradicsomsűrítmény vagy kockázott paradicsom, üveges zöldbab, tonhal, szardínia, májkrém, löncshús. Pár szem krumpli és hagyma is elfér egy cipősdobozban, de ha mégse, akkor fokhagyma- és vöröshagymakrém, tubusban, nagyon hasznos tud lenni. liszt, zabpehely, kakaó, cukor alap.


kétszersült vagy ikea-féle hónapokig ehető rozsropogós is jó, ha az embert elkapja az éhség, nem is beszélve  olyan hatalmas kalóriaértékű, tehát szegényes táplálkozáskor, néha, normális mennyiségben hasznos étkekről, mint a nutella, mogyoróvaj, lekvárok, amiből lehet, persze házi. Biztonság kedvéért instant ramen vagy bögréslevesek (a teszkó soup&go márkájú cuccai nagyon finomak!) de ezeknél nagyon NAGYON figyelni kell a sótartalomra, és hogy ne együk őket túl gyakran. A zacskós ramenek tápértékének növelésére adok majd tippeket.
Száraztészta, rizs és alkalomadtán üveges szósz is elmegy olykor.
Fűszerek terén nem kell nagy készlet, elég, ha az alapok megvannak. Pl. olasz fűszerkeverék, ami jó pizzához, spagettihez is. só, bors, paprika, chili mindenképpen. curry és kakukkfű is alap nálam, édes ételekhez fahéj, szegfűszeg (és még forralt borhoz is jók!). Sütőpor sem árt. Egy üveg szójaszósszal is nagyon jól fel lehet turbózni bizonyos kajákat, és olaj, leveskocka, almaecet is elkél.

Természetesen nem lehet ennyiből meglenni, így ha friss zöldségre vágyik az ember, azt ajánlom, vegyen előre pucolt, mosott, csomagolt zöldségeket, mivel már nagyon sok félét kapni. Igaz, ezek drágábbak, de sok melót spórolnak, és a szétröpködő répahéjat se találjuk meg pár nap múlva a csap szélén. Vagy egy tipp: ha van salátabárral rendelkező bevásárlóközpont vagy bolt a közelben (matchban szokott lenni!) nagyon jó ötlet egy oltári adag reszelt répát, paradicsomcikket, karfiolrózsát frissen és nyersen megvenni, vagy bármiből olyat és annyit, amennyire szükségünk van.
De ha nem kedveljük az iylesmit, akkor a legjobb bevásárlóhely a piac! természetesen friss húsokat illetően is.

Remélem tudtam segíteni kezdő és veterán kolisoknak is! A következőkben a tojás, és az instant ramen változatossá tétele a téma.

2011. október 1., szombat

Csóró Kollégista 1. eszközpark

Hosszas gondolkodás után kigondoltam a Csóró Kollégista-sorozat mindenféleségét, és úgy gondolom, hogy miután bemutattam az alapfelszerelést, és meséltem néhány praktikus ötletről, a kajákat címkézem, ami persze megfelel az alacsony pénz- eszköz- és alapanyagigényenek. Úgyhogy csapjunk bele:)
forrás: http://www.bahasa-malaysia-simple-fun.com/phonics_skills.html

Sok koli van úgy, hogy a konyhája egy rezsó és egy mikró, meg egy mosogató egy apró lyukban. Vagy még ennyi sem, és olyan is van, ahol mindent a szoba kénytelen megoldani. Ilyenkor, ha egy jó közösség összejön, összebeszélhetnek, hogy megszerzik azokat az eszközöket, amikkel sokkal olcsóbbá és egészségesebbé tehetik az étkezésüket. Nem is beszélve arról, akinek különleges igyényei vannak (cukorbetegség, élelmiszerallergiák, vegetarianizmus)... Mert igenis megunható az otthonról, befőttesüvegben fél országon átcipelt egyhetes kaja. Én személy szerint nem is értem, miért csinálja ezt sok egyetemista. Szóval önállóságra fel! Ugyanis az önélelmezéssel kezdődik...
Az első, és szerintem leghasznosabb, a rizsfőző. Az ázsiai országokban persze hétköznapi ez, de itt is egyre több helyen lehet kapni, újonnan is, "használtan" is, vateráról, vagy pl a sparban, aldiban is láttam már. Önkikapcsolós, szóval a legszigorúbb tűzvédelmis kolikban is megengedik a használatát. Leveseket, ragukat, tésztát és rizst is lehet benne főzni, mindenféle probléma nélkül. Totál megéri. Annyi baj van vele csupán, hogy afféle "egyfazekas" kajákhoz való. De sebaj. az is valami!

A mikrohullámú sütő a második csodacucc, forralt víztől kezdve szalonnás rántottáig egy csomó mindenre hasznos, pláne, ha van kész kajánk, amit meg lehet melegíteni:D Nem is beszélve arról, hogy tojást, rizst, tésztát mikróban is lehet főzni. vaterán 4-5ezerért, újonnan kb 8-10 ezerért kapható, de általában még a legratyibb koli is biztosítja.

Harmadik a kontaktgrill, vagy melegszendvicssütő. 2500-6000 ft körül kapható, a felső határ környékén már cserélhető betétes, goffris-melegszendvicses-grillrácsos változat is. De a sima melegszendvicssütő is alkalmas arra, amire nekünk kell- csirkemellszeletek, zöldségek, kenyér grillezésére is tökéletesen alkalmas! Tudom furi ötlet- de miért ne? teflonos, fűtött lemez, mi problémát okozna? Pláne, ha vigyázunk rá és nem karcoljuk még fémmel...

Elkélhet még esetleg egy vízforraló, ami instant dolgokhoz, virslifőzéshez és ilyesmikhez is jó lehet, de ha van mikrónk meg rizsfőzőnk például, nem olyan sok szükség van rá, amennyiben 1-2 bögre vízre van csak szükségünk. Nagyobb, 1-2 literes mennyiség esetén már jól jön.

Nos, ezek az alapdolgok, amikkel már nagyon, de tényleg nagyon sok mindent meg lehet csinálni a leglepusztultabb, legelhanyagoltabb koliban is. Lesznek is irigyeink!

Következő körben az alap kajákról, beszerzési tippekről lesz szó, majd a sokoldalú, olcsó és egészséges tojásról írok, a továbbiakban pedig még eldől, de sok ötletem van, kollégista receptekre, egyszerű és olcsó kajákra! :) remélem időm is lesz!

2011. május 21., szombat

Mókus kiképzőtábora 2. Az alapvető szénhidrát- Kenyér!

Azt nyilván mindenki tudja, hogy az európai ember számára az alapvető szénhidrátot biztosító leggyakoribb gabonafajták legelterjedtebb fogyasztási formája a kenyér. A kenyér szimbolikájáról és átvitt jelentéseiről nem is érdemes elkezdeni beszélni, pszichológiai és irodalmi szakdolgozatok és cikkek százait fel lehet hozni. Ami igazán fontos, az az, hogy a kenyér maga NEM rossz, hiába szidja mindenféle diétamániás, és hiszi el mindenki. A kenyér jó. A bolti kenyér, az a rossz. Felfújt, ízetlen, lisztjavítókkal teletömött vacakok, amit ráadásul a pék is egy instantkenyeres zsákból kilapátol és vízzel kikever. Ennyi a munkája vele. Merem állítani, hogy többet tudok egy kenyérről, mint egy mai magyar "pék". Pedig nem vagyok Limarának se szomszédja, se lánya, még csak ismerőse sem:) Tehát nem, a kenyér, a JÓ kenyér, az nem mumus.


Ráadásul, mivel a minden nap fogyasztott táplálékok közé tartozik, tökéletesen alkalmas arra, hogy fontos és egészséges dolgokat sunnyogjunk be vele az étrendünkbe. Ezek közül pedig a legfontosabbak a rostok. A mai ember eszméletlenül rostszegényen étkezik. Fő baj ebben ugye a fehér liszt, amit mindenféle tápanyagától és igazi értékétől kiheréltek, és az a rengeteg hús, amit a mai ember eszik. Minden nap húst, valamilyen formában. Gondoljatok bele. És milyen kevés gyümölcsöt! Tehát mi lenne az az anyag, ami megköti a salakanyagot és megkönnyítené a távozást? SEMMI. Így az ember felpuffad, rosszul érzi magát, nem tud vécére menni, és a reklámok hatására még azt is elhiszi, hogy két hétnyi joghurtzabálással majd rendbe teszi ezeket. Hát, nem-nem. Ide más kell. Ide az kell, hogy tudjunk választani, hogy tudjunk, megtanuljunk gondolkodni, vásárlás és evés előtt is. Ne 89 ftos tesco lisztet válsszunk tehát. És ha nincs pénzünk a 400ftos magos-rozsos extra őzvadász kenyérre, akkor kötényt fel, süssünk magunk! Mert bárkinek sikerülhet. Bizony!

Nálam már ez a hosszasan kikísérletezett, mindennapi kenyér. És a fehér kenyéren nőtt T. is megszerette. Egyáltalán nem fűrészporízű, ahogy a barna kenyereket ócsárolni szokták, és igencsak egészséges. Bár annyira nem igazi, hogy kovásszal készült- ennyiben azért még csalok :)

3 bögre teljeskiőrlésű tönkölyliszt ( lehet fehérliszt is kezdőknek, de jó fajta legyen!)
3 ek. lenmag (erről írok még, iszonyú fontos!)
1 tasak száraz élesztő
2 teáskanál barna maláta (ázsia boltban kapható, ettől lesz a kenyér kellemesen édes-karamellás ízű!)
Fél- háromnegyed bögre pehely (mikor mim van, általában zabpehely, mert az olcsó, 150ft/fél kg a sparban. Most volt kölespelyhem is, az is került bele)
1 bő tk. só
4 deci langyos víz (másfél bögrénél kicsit kevesebb)

A száraz hozzávalókat összekeverem egy nagy tálban, majd hozzáöntöm a vizet. Kanállal összekeverem, míg morzsásra össze nem áll, majd kézzel összegyűjtöm a tésztát, és gyúrni kezdem. 
http://www.youtube.com/watch?v=ghTHww6s9X0&feature=related videó a dagasztásról. Kicsit siet a gyerek, de a lényeg jól látható. A tésztát a tenyér tövénél levő csontos résszel, testsúlyunkkal ránehezedve gyúrjuk egy gördítő-hajtogató mozdulattal. Nem olyan nehéz, beletanul az ember hamar. Pláne, ha az agya legmélyén szerepel egy valamikori nagymama, akit dagasztani látott… Isten áldjon minden ilyen nagymamát!
Nna, ha a dagasztás megvolt, konyharuhával letakarva, tálban egy órát pihenni hagyjuk a tésztát. Az élesztő hatására megkel, mivel az a cukrot és keményítőt elkezdi megenni, és szén-dioxidot termel mellé. Így nő meg a tészta. Egy óra elteltével újra átgyúrom, majd egy újabb órára pihenni hagyom a kenyeret.  Ha letelt a pihenő, a kenyeret újra árgyúrom, és cipóvá formázom, bavagdosom kicsit a tetejét. Ekkor begyújtom a sütőt, hogy a lehető legforróbb legyen. negyed óra múlva bedugom a kenyeret a sütőbe, és permetezővel spriccelek be egy kis vizet, de ez nem olyan fontos, csak "tökéletesít". 45-50 perc sütés után az aranybarna, illatozó kenyérkénket ki is vehetjük a sütőből. Kis állás után lejön a tepsiről is, ha esetleg odaragadt volna, és konyharuhába bugyolálva hagyom hűlni.
Kellemes, vékony-ropogós héjú kenyér lesz, olyan belsővel, amibe valóban harapni kell. Mert a kenyér az legyen kenyér.

Ugyanezt a receptet kicsit több vízzel és jóval kevesebb élesztővel dagasztás nélküli kenyérként is szoktam sütni. Ekkor a kikevert hozzávalók 12 órán keresztül magukra vannak hagyva, majd egy olajos jénaiba kaparom a nyúlós, lágy tésztát. Hideg sütőbe teszem fedőstül. 45 perc múlva leveszem a tetejét, és 10 percig sütöm még, hogy megpiruljon. Többi ugyanaz.

A lenmagot illetően. Fontos. Nagyon fontos. és nagyon hasznos. Az ízületek "olajozásában", a salakanyagok megkötésében, a benne lévő szívvédő zsírsavak és bőrszépítő vitaminok elég indoknak kell legyenek ahhoz, hogy napi egy teáskanállal joghurtban, kenyérben bevigyen belőle az ember!

süssetek kenyeret! Jöjjetek rá, hogy milyen jó! Érezzétek, hogy a saját munkátok jól sikerült, és megéri! Így kezdődik a fogékonyság a jó dolgokra! És zsebeljétek be a csodálatos otthon-érzetet teremtő kenyérillatra előbukkanó szomszédok irigykedő dicséreteit!

2011. május 20., péntek

Mókus kiképzőtábora 1.

Ezen videó kapcsán tegnap felment bennem a pumpa, és elgondolkodtam, hogy valóban, azért indítottam a blogot, hogy a sok, tojásránottán és pizzán élő, eleve szegényes ízlésű és élelmiszerekről sajnálatosan keveset tudó magyar (kollégistá)nak segíteni tudjak. Persze alig esélyes, hogy valaha elkeverednek ide, de azért érdemes megpróbálni. Mert nem hiszem el, hogy valaki, aki odafigyel, aki edz, vagy valaki, aki valaha is anya akar lenni, hisz a reklámoknak és finom omlósz zackósz szajszágokat akar majd enni illetve enni adni.
Emellett elmondani sem tudom, hány önkínzó diétázóval találkoztam, akik az étkezésről és annak egészséges szabályairól semmit nem tudtak, és úgy gondolták hogy napi 1 kiló alma megevésével majd rendbe teszik a dolgaikat. Hát, ha lóvá szeretnének változni, lehet, de egyébként nem.
éljen az ember grafikus öccse, aki az új layoutot tervezi:D

Tehát, cikksorozat indul, Mókus kiképzőtábora, melyben az alapvető élelmiszerekről fogok írni, azok szerepéről az étkezésben, az "illik tudni" kategóriájú technikákról (értsd: habarás és társai), valamint sokkal több olyan receptet fogok hozni, ami az egyszerűség és táplálóság jegyében születik, mint olyanokat, amik személyes kísérleteim és  különlegességeim.
Kezdetnek, az alapvető élelmiszerek, és a mindenképpen szükséges felszerelés. Ezek nélkül nem lehet elindulni. Persze az élelmiszerek között sok változtatás lesz majd a tudatos étkezés apropóján, de ezt mindig leírom majd. Például, alapvetőnek számít nálam a répa is, az biztos, hogy mindig van. Emellett nem mondom, hogy most aztán mindenki vegyen rizsfőzőt, de 5000ft körül már találni, és hihetetlenül praktikus. Pláne, ha olyan koliban lakik az ember, hoyg van egy rezsó 200 emberre és csókkolom.
Minderről írtam már egyszer, és azóta is folyton elmarad, de most elég késztetést érzek erre:)
Szal VIIIIII-GYÁZZ!

2011. május 1., vasárnap

VKF! 42. pofátlanul egyszerűen

Igazából currys sárgaborsókrémlevest akartam a vkf alkalmából kreálni, szép kék kerámiatálban, a sárga-kék pöttyös terítőmön, kék ikeás kanállal- de nem jött össze, most meg már kicsúszom az időből. Úgyhogy elgondolkodtam- egy óriási pizza, az nem gyönyörűségesen színpompás? Vörös paradicsomszósz, lilahagyma, aranysárga kukorica, olajbogyó, pritaminpaprika! Hát nem? Hát de :)

PIZZA, mintha nem lenne mindenkinek saját receptje:)
de azért kollégistáknak mégis meg lehet tanítani:)
- fél kg liszt (ennek fele tönköly, fele fehér)
- egy tk. oregano
- egy tk. só
- 1-1 deci tej és víz, tán kicsit több (inkább össz 2,5 dl)
- 2-3 ek olívaolaj
- 1 csipet cukor
- fél kocka friss, vagy egy tasak száraz élesztő

- 2 közepes doboz sűrített paradicsom
- 3-4 gerezd fokhagyma
- só, kis cukor, oregano, zsálya, bazsalikom (még nem hajtottak ki a kolikertben, úghogy száraz, de nah, lassan csak kibújnak már...)

- sajt (ezen kéretik nem spórolni, és nem csízió műanyag rettenetet venni, hanem igazi sajtot...erről jut eszembe, a házi mozzarellát ígérgetem egy ideje de még mindig nem csináltam meg)
- kolbászkarika, lilahagyma, kukoricakonzerv, olajbogyó, pritaminpaprika, paradicsomkarika, gomba, ésatöbbiésatöbbi, ízlés szerint.

A vizes tejben cukorral felfuttatott élesztőt a liszttel, sóval és oreganoval párnás tésztává dagasztom (a dagasztás akkor jó, mikor már fáj az ember válla- ez olyan 8-10 perc. Ettől voltak olyan jó izmosak öreganyóink...) Letakarva egy órát kelesztem a tésztát, addig a szószt összerottyantom. Tényleg csak ennyi, kis vízzel a sűrpar és a fokhagyma és a fűszerek- semmi ördöngősség. Eztán felkarikázom, aprózom, kockázom és minden egyéb, a többi feltétet, lereszelem a sajtot. A tésztát, ha megkelt, kettéveszem, egyik fele sutty a mélyhűtőbe, másik felét pedig a tepsin kitaposom-húzogatom-nyújtom (ököllel) olyan tepsiformájúra. megkenem a szósszal, megszórom a feltétekkel, sajttal, és a forró sütőben 15-20 perc alatt tökéletesre is sül. Mindent összeadva (persze a feltétektől függően), és jó sajtot feltételezve (kb. 1300ft/kgnál
kezdődik...) is fele- harmadannyi, amennyiért az ember fia pizzát rendel. És az ki tudja milyen...
Szóval, kollégisták, vidám, színes, forró, saját készítésű pizzára fel! Jó étvágyat:)

2011. március 30., szerda

Ötperces zöldbabfőzelék

Bármennyire is szeretek főzni, vannak napok amikor egyszerűen nincs kedvem, nincs időm, nincs ötletem, nem vagyok éhes, nyűgös vagyok és fáradt... meg olyan napok is lehetnek amikor egyszerűen nincs kedvem brillírozni, akkor valami egyszerű nyammognivalóra vágyok és azonnal és lehetőleg ne kelljen megmozdulni se érte. Ilyen napokra való ez a kaja is, végtelenül egyszerű, gyors, olcsó, és általában van itthon hozzá minden.

Ja meg jut eszembe, a "vega" címkét a tojást tartalmazó kajáknál kicseréltem "húsmentes" -re*.

ÖTPERCES ZÖLDBABFŐZELÉK
hát ez egy béna kép, de ehhez sem volt türelmem...még csak a fényképezőért bemenni se.
-1 üveg sós-vizes zöldbab (210 ft)
- 1 pohár tejföl (120 ft)
- 3 ek. barnarizsliszt
- kapor, fokhagyma-vöröshagymakrém
- ecet (elhagyható)

A zöldbabot levestül egy kis lábasba öntöm, és engedek rá még egy kis vizet, hogy egy ujjnyira ellepje a babot. Trottyintok bele egy ek. vöröshagymakrémet és egy tk. fokhagymakrémet, miket csakis ilyen krízishelyzetekben használok, szórok bele egy-két tk szárított kaprot és felteszem forrni. Míg felforr, összekeverem a lisztet és a tejfölt, majd a forró főzőléből merve hozzá egy kicsit felmelegítem és -hígítom. Behabarom a főzeléket, és megvárom, míg rottyan egyet. szoktam bele egy kicsi ecetet is tenni, én így szeretem, de ez egyéni dolog:)

Nálunk fehérek a főzelékek, ugyanis anyukám alföldi. Nem is szerettem soha a piros főzelékeket. Zöldborsónál pl. egészen horrorisztikus a színhatás...

Olyan 3 adagnyi főzelék jön ki ebből (=110 ft/ adag) , és valóban 5 perc alatt. Jó, a kipakolást nem számoltam, meg a mosogatást se, de azokkal együtt is csak negyed óra. plusz negyed, míg behammantjuk:)

*(Vegán címke nálam nincs. Remélem nincs nekik bőrcipőjük sem. Tisztelem őket, ha következetesek. Addig nem)

2011. március 21., hétfő

Zabkása

Kellemes meglepetés ért egyik nap, mikor a blogok közt kalandoztam: a Kata spájza blog írójával meglepően egyetértő véleményünk van az átlagétkezés sekélyességét illetően. Na nem mintha ez ritkaság lenne, csupán jól esett, meg tetszett, hogy hasonló cipőben járunk és hasonlóképp adunk ennek hangot:D
A méltatlanul elfeledett gabonafélék közt dobogós a köles, a mostanában szerencsére reneszánszát élő árpagyöngy, és a zab is. Pedig sokkal régebb óta fogysztjuk őket, mint a búzát, sokkal több hasznos anyagot tartalmaznak, mint az a rettenetes, herélt, minden értékétől megfosztott és tele E-zett liszt, amit nap, mint nap eszünk.
Bár nem hiszem, hogy a célcsoporthoz eljut az üzenet, mert aki 30 éve, pelle józsefné 20 bevált receptjén kívül alig főz valamit, nem fog interneten kalandozni, sem zabról, árpáról elmélkedni. Na de mindegy, nekem ez most fontos, és le is írom. Mert a zabkása finom! az angolok alapvető reggelije! és rengetegféleképpen elkészíthető! És egészséges(ebb, mint a televitaminozott nes***ik nyúlbogyó!)! És nem mellékesen, ha valakinek éppen reggelizni van ideje, de utána 10-től 6ig egyetemen roha...ööö hallgat és okosodik, az is nyer belőle annyi energiát, hogy ne sápadtan és remegve érjen haza :)

ZABKÁSA
1 rész zabpehely
2 rész víz

BUMM! ennyi. ezeket sűrűsödésig főzzük együtt. Egy korty tejjel, tejszínnel lágyítható, de én nem szoktam bele tenni. Egy csipet só és cukor az, amit ajánlatos, de én cukor nélkül is szeretem, nem mellékesen mézzel jobb édesíteni. Meg lehet sósan is enni.

Ízesítési ötletek:
ÉDES
kakaós-kókuszos, kókuszos-mézes-mandulás (ez van a képen), fahéjas-aszalt barackos, reszelt almás, banánpürés, vaníliás, akármilyengyümölcsös, lekváros, ánizsos, juharszirupos, instantkávés, narancshéjas- fahéjas,

SÓS
sült szalonnával, tojással, rozmaringgal- sült sonkával, előző napi sült hússal, sült virslikarikákkal,
 meg még bármivel, ami az ember eszébe jut. És szinte észrevétlenül, be is juttatott a szervezetébe egy csomó hasznos dolgot:)

(fél kg zabpehey 150-200 ft között van, sparban érdemes megnézni, ott van sajátmárkás, úgyhogy biztos találni)

2011. március 10., csütörtök

"Szerény" kiskamrám és a fűszerpolc- tavaszi nagytakaöööööö… rendrakás

Úgy gondoltam, fura lehet, hogy ilyenolyan cuccokat főzök és ezt mind koliból teszem- felmerülhet a kérdés, hogy hol a fenében tartom a dolgokat, és honnan van erre pénzem? Nos, a pénzkérdést egyszerű megválaszolni: van, aki fodrászra, műkörmösre, kozmetikusra költ, van, aki sörre, cigire. Van, aki minden hónapban cipőt vesz, és van, aki uszodabérletre szánja, vagy focimeccsre. Akad, aki üveggyöngyöket vesz, más modellragasztót, megint más az összes napilapot és magazint veszi meg, esetleg heti mozira, múzeumra, színházra, koncertre áldozza. Mindenkinek van hobbija, kis önkényeztető extrakiadása. Hát, ez nekem a fűszerek és izgalmas alapanyagok- az én hobbim a főzés. Újabban.:)

A hol tárolom pedig inkább vicces: a koli által rendelkezésre bocsájtott ezeréves szocreál préseltlemez-szekrény, egyetlen, 40x70x70 centis polca, és a 4 könyvespolcunkból az egyik kapta e kitüntető szerepet. Kénytelen voltam a fűszereket kiköltöztetni, mivel a konyhacuccos szekrényben már kétségbeejtően sok volt a kis üveg a cipősdobozban- dőlt, csörgött, nem találtam semmit, kiborult, nagy volt, sok volt, wááá. Szóval beköltöztek a szobába, a polcra:)

És most, hogy a rendrakás esedékessé vált, szépen beüvegeztem és bedobozoltam mindent (észveszejtő az a rengeteg zacskó, zörög, kireped, szóródik, rettenet), és leltározom, mim is van:)

Szekrény: rizs, bulgur, csicseriborsó, sárgaborsó, vörös szárazbab, lencse, zsemlemorzsa, kókuszreszelék, kakaó, tengeri só, száraztészta (spagetti, orsó), kristálycukor, porcukor, sűrített paradicsom, tonhalkonzerv, paradicsomos szardínia-konzerv, kávé, méz, májkrém, árpagyöngy, zabkorpa, zabpehely, köles, szójakocka, szójagranulátum, szójabab, tejszín, lenmag, szezámmag, étolaj, mogyoróvaj, pudingpor, vaníliás cukor, száraz élesztő, nesquik, sütőpor, leveskocka, finomliszt. Hiányzik a tönkölyliszt, újabban szinte mindig van- most pont nincs. Ja, és T kedvéért instant tea, mert szereti. És néha (!) szabad bűnözni is ilyen műanyag rettenetekkel. Mintha nem lenne egyébként vagy 10 féle minőségi teánk...:)
A szekrény aljában, kartondobozban: vöröshagyma, fokhagyma, lilahagyma, krumpli.

Fűszerpolc: zeller, kakukkfű, majoranna, biovegeta (só és Na-glutamát nélkül, oh yeah), oregano, bazsalikom, curry, tárkony, kóladió, rozmaring, kínai ötfűszer, chilipor, chilis fűszerkeverék, chili con carne keverék, egész chili, kapor, gyros, kandírozott gyömbér, szegfűszeg egész, szegfűszeg őrölt, szegfűbors, ánizs, citrombors, garam masala, matcha, kurkuma, keményítő, fahéj egész, fahéj őrölt, ras el hanout, petrezselyem, római kömény, őrölt kömény, babérlevél egész, babérlevél őrölt, pirospaprika, őrölt bors, sáfrány, egész tarkabors borsőrlőben, őrölt gyömbér, szódabikarbóna, sütőpor, szerecsendió, mustármag, mézeskalácskeverék, forraltbor keverék, almássütemény-keverék, puncs keverék. (utóbbi 4-et kaptam, pedig nem sok szükségem lenne rájuk ilyen arzenál mellett)
Üvegek: 2-féle olívaolaj (nem kell sokra gondolni, középkategóriás dolgok, így is elég drágák sajnos:( ) saké, sötét és világos szójaszósz, almaecet, balzsamecet, szezámolaj.

Hát szép gyűjtemény, komoly érték, hatalmas ötletrepertoár. Szeretem, ha akarok valamit főzni, semmi ízt nem kell nélkülöznöm a fejemben lévőhöz:)
Biztos van bennem egy kis szinesztézia, mert valami eszméletlen módon le tudom bontani az érzett illatokat és ízeket összetevőkre, és tudok elképzelni kompozíciókat pusztán fejben- vagy ez gyakorlat kérdése? :)
Egyébként van egy sárgadinnye-méretű bambuszmozsaram is, anyukámtól kaptam. Ő meg azt hiszem unokatesómtól. Na mindegy, jó cucc a mozsár:)
Kicsit fényűzőnek érzem magam, de hát melyik háztartásban nincsenek felesleges dolgok, amiket el lehet hordani? Mindkét fél elégedett velük- nekem van, anyának meg nem foglal helyet:D

2011. február 26., szombat

Alapok

Egy, a közelmúltban történt megdöbbentő eset nyomán jutott eszembe, hogy hiába kolikaja a blogom proflija, és célja az, hogy az egyetemisták megtanuljanak főzni, könnyedén dobálózom olyanokkal, hogy dinsztelek meg kelttésztát gyúrok meg habarok meg ilyenek. Ezeket egy jóravaló háziasszony tudja, viszont találkoztam olyannal, aki nem tudott egy pizzát összerakni. Nem pizzát sütni, hanem a kész lapot megkenni szósszal és rárakosgatni a dolgokat. Ennyire konyhaanalfabétát még életemben nem láttam, szerintem ez már durva, és nem antiszakács, hanem az élet minden területén eszméletlenül fantáziátlan és buta ember lehet. Ilyet azért persze nem gyakran látni, de volt, hogy valaki addig nem csinált tojásrántottát, amíg meg nem mutattam neki, hogy a tojást nem úgy kell felverni, hogy kevergeted mint a kávéban a cukrot. Hát igen. Ezt azért nem fogom elmagyarázni, de rájöttem, hogy az alapvető dolgokat illene. Ha már az anyja mellett valaki nem tanulja meg, valahonnan tanulja meg. Úgyhogy írok majd egy olyanfajta bejegyzést a közeljövőben, ami elmagyarázza az alapokat- bár ezer helyen fenn vannak már az ilyesmik, legyenek itt is. Mert ide azért kell:)

2011. január 26., szerda

Zseb-éléskamra

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz kiválasztani azt a pár alapvető élelmiszert, amit érdemes bespájzolni, mert én eleve spájzolós vagyok, és a szekrényünk roskadásig van a lassanként összegyűjtött finomságokkal. Ugyanis, amióta rákaptam a főzésre, ha valami bajom van, valami különleges alapanyaggal vagy fűszerrel örvendeztetem meg magam: a fűszerkészletem tekintélyesre gyűlt már, és én hiába imádom a csicseriborsót és van mindig, nem hiszem, hogy más értékelné. Így tehát kigyűjtöttem pár fontos dolgot- ami ismét csak soknak tűnhet, ha egy háromfős szoba mindhárom lakója maga feltankol belőlük, viszont ha összeállnak, remek baráti viszonnyá nőheti ki magát a pusztán gazdasági megfontolású közös kosztolás:)


A kép szar. 5mps kamerával rendelkezik ez a telefon és egyszerűen rossz képeket csinál. Mondjuk a neon jó sokat ront rajta, az tuti. Szóval ha nagyítotok, akkor bocsi a förmedvény zajosságért...
Menjünk balról jobbra.

- Fűszerek.
Belecsaptam, nekem egy teli cipősdoboznyi van, magyaros-görögös-indiai és egyebek. Hajja. Hosszas gyűjtögetéssel tettem szert rájuk. Na mindegy, a leggyakrabban használtak nálam a curry (legegyszerűbb, enyhén csípős madras curry), garam masala (indiai, kissé mézeskalácsra emlékeztető, izgalmas csípős fűszerkeverék), oregano, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, majoranna, gyros, só, bors, chili. A kevésbé megszállottak vehetnek olasz fűszerkeveréket meg sültcsirkét, és le van tudva, de igazából üvegekben sem kötelező tartani őket, ahogy én, a tasakban jól elvannak. Nem tökéletesen, de megfelel. Aromazárós tasak lenne a legtutibb, de olyan fűszerből kevés van.
- Cukor
- Olaj
Pont olívaolaj lett odatéve, na bumm. Nem használom sokat, csak ahol valóban számít az íze, de nem vagyok rá nagyon háklis. Sültkrumplit meg cigánypecsenyét nem sütök benne, mint Jamie Oliver. Sima étolaj. Semmi fölösleges fellengzősség.
- Ecet
Alma- és balzsamecettel rendelkezem, de ez újfent egyéni perverzió. Sima ételecet is emgfelel. Nem kell túl gyakran, max salátához, néhány levesbe-főzelékbe. Mégis kellemetlen, mikor pont az az íz hiányzik a zöldbabfőzelékből.
- Élesztő
Nem lehet folyton élesztőt tartogatni a hűtőben, ez tény. És az is, hogy az ember nem mindig tud annyire előre gondolkodni, hogy pont legyen, mikor kell. Ezért van a száraz élesztő, bár nem nagyon szeretem, kénytelen vagyok használni. Nem kel olyan látványosan és illatosan, mint a friss élesztő, de a sült tésztát tekintve már nem feltűnő a különbség.
- Sűrített paradicsom
KELL!! Mindig kell. Tésztaszósz, paradicsomleves, pizzamártás, melegszendvicskrém, mindenféle gyors dolog lehet belőle. Abszolút tuti keeper.
- Konzerv kukorica
Hát, egyértelmű, pizzára, tésztaszószba, salátának, levesbe, trallalalala.
- Bab, lencse
Konzerveset is lehet, sőt babból pl. az a praktikusabb, de a lencsét nem muszáj áztatni, elég csak tovább főzni. Nagy húszabáló magyar népség ezeket maximum füstölthúsos lencseleves, jókai bableves, lencsefőzelék-babfőzelék szerepkörben ismeri. Hát, nem helyes. A hüvelyesek iszonyat fontos anyagokat tartalmaznak (lásd: vegetáriánus étrend-beli szerepük), olcsóak!!!, finomak, kevéssel is jól lehet lakni, és nagyon, NAGYON változatosan el lehet őket készíteni. Egyétek őket. Jók.
- Tettem oda egy zacskós levest is, de elbújt. Vészhelyzetre, kizárólag.



- Száraztészta
Igen, abszolútum az antiszakácsok körében, heti menü otthoni maradék, otthoni maradék, otthoni maradék, ketchupos tészta, tejfölös tészta. Lehet az jobb is.
- Liszt
Mindig legyen! Nem is magyarázom.
- Rizs
Hát, ez egy kritikus dolog...rizsből kicsit sznob vagyok, bevallom. A scotti (classic) egy meglehetősen drága, de cserébe ÍZZEL rendelkező, remek textúrájú, kavicsokat és ágdarabkákat nem tartalmazó rizs. Mellesleg az egyetlen, amiből az átlag boltok polcain van kerekszemű. Én csak azt használom, mert más, mint a hosszúszemű, jobban fel tudom használni: rizottóhoz, sushihoz csakis a kerekszemű japonica-féle rizs jó. Arborio is jó, de az igazi a classic, rövidszemű, nem túlfőzve is kellemesen ragacsosra fővő rizs. Ebből nem engedek. Természetesen tarthattok zacskósat vagy fényezetlen b-igyót is, de abból nem lesz rizottó, se sushi, se jó tejberizs, csak egy kupac fehér izé. Jó még a tescos arborio, piros tasakja van. Abból is jól sikerült minden. Sajna ár-mennyiségben a scottinak alatta marad a kb. 500ft/ fél kg áron (scotti 650/kg). Állítólag a sparban is van spar-márkás kerekszemű rizs. még nem próbáltam.
- Zabpehely
NNa! újabb kritikus pont: igazi zabpehely. Angolul oatmeal, így többeknek lehet ismerős- ugyanis manapság itthon nem nagyon fogyasztják, csakis diétákkal és !!!BIJÓ!!! izékkel fémjelezve, így nem csodálom, hogy nem jön meg hozzá senki kedve. Pedig az angolok alapvető reggelije (jó, az angol konyháról alkotott önigazoló ítéleteket most hagyjuk:D), és egy igencsak jó húzás. Nem kell hozzá semmi. Vízben főzik, úgy lesz belőle kása, és semmi nem kell hozzá más. Esetleg egy kortynyi tej, méz vagy cukor. Recepteket majd írok. Tiszta rost, könnyen megy, aminek mennie kell. Rengeteg, folyamatos felszívódású energia- egy hatalmas tál zabkása után délután négyig el van az ember, suliban, dolgozni, egyéb. Tapasztalat. Nálunk sok fogy, és nagyon hasznos dolognak találom: ezért is vettem be ide.
Esetleg ha valaki igényli helyette, annak búzadara: tejbegríz is fantasztikus, minimálköltségű étel.
- Leveskocka
Jó, jó, tudom. Jóravaló ember le se írja a nevét, rá se néz, átkozza feltalálása óta, glutamátérzékenységet kap már csak a szagától is, és egybként is FUJ! na ne már. Egyrészt, ez itt nem egy olyan világ, ahol az ember csak úgy eltölt egy hétvégét alaplevet főzőcskézve. Másrészt, úgyis mindenki használja, hiába szidja, koliban meg aztán végképp. harmadrészt! Van teljesen természetes összetevőkből, tartósítószer, ízfokozó és színezék nélkül készült leveskocka is. az azért mindjárt más...DM-ben kapható, van zöldséges, csirkés és marhás, 6-os dobozka, 250, 30 és 400 forintért. És csak az van benne, ami kell: zsír, só, fűszerek, szárított hús. Senki ne mondja, hogy ez szar.
- Fokhagyma, vöröshagyma, krumpli
Egyértelmű, mindig jó, ha van pár darab.



Ami mindig jól jön még, az a tej (nálunk a koliban van automata, tehát el vagyunk kényeztetve...) és a tojás.
Fagyaszóban mindig van sütnivaló krumpli, csirkeszárny hetesével csomagolva, csirkemell felezve. Otthonról is ilyeneket érdemes hozni, fagyasztott kész kajákat én nem eszem meg, de ez finnyásság kérdése. ha lehet frisset főzni, inkább azt, mint a kiolvasztott, szétmállós káposztákat meg hasonló. Inkább alapanyagokat cipeljünk otthonról:)

Ennyi lenne. Jól elfáradtam. Jól kifejtettem a véleményem mindenféle dologban. Hah.
Né, odatettem a szójaszószt is. Nem is tudom már, hogy miért. Gyakran használom, az igaz.

2011. január 24., hétfő

Alapfelszerelés

Szerencsésnek mondhatom magam, a koliban a párommal, T-vel lakhatok, így a kétfős szobához járó egyik szekrény teljesen kajával és főzős cuccokkal lehet tele. Aki kevésbé szerencsés, az se aggódjon, nem sok dolgot kell egy polcra zsúfolni- pláne, ha a szobatársakkal olyan a megegyezés, közös használat és hasonlók nagyon sok helyet spórolnak az efféle eszközöknek. Lássuk, mi az a minimálfelszerelés, amivel dolgozni lehet.


-Két fazék, egy nagy meg egy kicsi.
A nagy, mint látható, nekem az otthonról elrabolt ezeréves magyar piroska fazék, ami rettenetes. Minden leég benne, egy vékony kis fém izé az egész, nem csoda, hogy anyáink meg nagyanyáink kinn álltak a konyhában naphosszat, kevergetve az ételt. Ez valóban nem jó fazék. de ez van. szeretnék egy jót, egy klassz vastag aljú igazi menő darabot, de tulajdonképpen egy szavam se lehet- két éve szinte mindent ebben főzök, és jól szolgál. Igaz, az alja már kicsit sárga, megfogta a leveskocka meg a curry kurkumája. Fedőm is van hozzá. Ami tánsol rajta folyton.
Kicsi fazék már okésabb, kissé kopott teflonos valami, a koliban kiszórt edények közül guberáltam, de van egy másik kicsi is, amiben éppen bab ázik, azért nem szerepel a képen. Kis fazék azért jó, mert egy rántást összedobhatunk benne, elfér benne egy főzelék, egy zacskósleves, kakaó, zabkása. Fedőm nincs.
-Két tepsi, egy nagy, lapos, egy kisebb, magas peremű.
Persze-persze, tepsi, na ne nevettessük ki magunkat, mondhatná bárki. de igenis fontos, én például agylobot kapok ha valaki a rácson próbál meg pizzát sütni. Nem nagyon sikerül. Egyébként nem kell nagy eresztésre gondolni, mindkét tepsi eurós boltból való (felteszem minden faluban akad Magyarországon, vagy régebbi megfelelője, a "százforintos"), darabja 350 forintot kóstál. Célnak megfelel, még nem esett szét egyik se- noha az álteflon már kopik róluk. Koliba tök jó, a csirkeszárny, pizza, meg a süti nem panaszkodnak.
- Vágódeszka.
IKEÁban vettem 349 ft-ért a kettőt. Simán megérte, könnyebb tisztán tartani őket, mint a hagyományos fa vágódeszkákat, nem issza bele magát a hagymaszag, sem a kolbász. A nagyon lehet húst szelni, a kicsin zöldséget. Keverni nem ajánlatos.
- Kések.
A képen csak a nagy Fiskars japán konyhakésem szerepel, amit imádok, nagyon jó darab. Oké, kissé drága volt, de akkor már elkapott a főzőláz és gondoltam meglepem magam vele:) Mindenesetre, kell egy nagy, sima élű kés, zöldségszeléshez, húshoz, esetleg kenyérhez egy recés, meg mindenképpen egy kisebb, zöldségpucoláshoz, ilyesmi.
- Serpenyő.
Ez van, meg egy wokom, meg egy menő palacsintasütőm (amiben többen tükörtojást sütnek...miért?), de igazából ez az, ami valóban fontos, és mindennapos használatban van. Teszkóból való, középkategóriás dolog, azt hiszem 24 centis, fedele nincs. De nagyon jó, szószt összerottyantani tésztához, tojásrántottához, sült krumpli- és hússütésre.
- Fakanalak.
Kettő minimum, egy lapát, meg egy kerekfejű. Ezeket nem cserélném le műanyagra, nem is drágák, ha cserélni akarja őket az ember (amit azért nem árt viszonylag gyakran), meg azért megszokás a jó kis fakanál, na:)
- Mérőpohár.
Nem kritikus pont, de mégis, mikor mérlegeltem, hogy mit pakoljak ki a szekrényből a fotóhoz és vegyek alapfelszerelésbe, mégis csak odaugrott. Hát fontos, fontos. Sütihez leginkább. Csak ahhoz használom én is, legtöbb dolgot szemre mérem:) 200 ft körül van egyébként, tescoból jött.
-Jaj! A reszelőről majd' megfeledkeztem.
Anyukámtól kaptam, multifunkci, négyféle dolgot lehet rajta izé...reszelni, attól függően, hogy merre forgatja az ember. Nagyon jópofa kis dolog, nem tudom, lehet-e ilyet kapni, de akinek álló reszelője van, az a torony alakú, az örüljön annak, mert sokkal stabilabb. Ezen egyébként lehet hullámos és egyenes uborkaszeleteket varázsolni vagy káposztát reszelni, meg kis-és nagylyukú sajtreszelő is van rajta. Mivel fokhagymanyomóm sajna nincs, a reszelő kislyukú részén szoktam aprítani. Teljesen megfelelő. Ha lusta vagyok hagymát kockázni, azt is lereszelem. A nagyon persze.

Azt hiszem ennyi a hardver, nem nagy befektetés, jó részét le lehet nyúlni otthonról amúgy is. Persze kell még tányér, pohár, evőeszközök- de ez alapvető, gondolom:)
Legközelebb a spájzba látogatunk!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...