2011. május 21., szombat

Mókus kiképzőtábora 2. Az alapvető szénhidrát- Kenyér!

Azt nyilván mindenki tudja, hogy az európai ember számára az alapvető szénhidrátot biztosító leggyakoribb gabonafajták legelterjedtebb fogyasztási formája a kenyér. A kenyér szimbolikájáról és átvitt jelentéseiről nem is érdemes elkezdeni beszélni, pszichológiai és irodalmi szakdolgozatok és cikkek százait fel lehet hozni. Ami igazán fontos, az az, hogy a kenyér maga NEM rossz, hiába szidja mindenféle diétamániás, és hiszi el mindenki. A kenyér jó. A bolti kenyér, az a rossz. Felfújt, ízetlen, lisztjavítókkal teletömött vacakok, amit ráadásul a pék is egy instantkenyeres zsákból kilapátol és vízzel kikever. Ennyi a munkája vele. Merem állítani, hogy többet tudok egy kenyérről, mint egy mai magyar "pék". Pedig nem vagyok Limarának se szomszédja, se lánya, még csak ismerőse sem:) Tehát nem, a kenyér, a JÓ kenyér, az nem mumus.


Ráadásul, mivel a minden nap fogyasztott táplálékok közé tartozik, tökéletesen alkalmas arra, hogy fontos és egészséges dolgokat sunnyogjunk be vele az étrendünkbe. Ezek közül pedig a legfontosabbak a rostok. A mai ember eszméletlenül rostszegényen étkezik. Fő baj ebben ugye a fehér liszt, amit mindenféle tápanyagától és igazi értékétől kiheréltek, és az a rengeteg hús, amit a mai ember eszik. Minden nap húst, valamilyen formában. Gondoljatok bele. És milyen kevés gyümölcsöt! Tehát mi lenne az az anyag, ami megköti a salakanyagot és megkönnyítené a távozást? SEMMI. Így az ember felpuffad, rosszul érzi magát, nem tud vécére menni, és a reklámok hatására még azt is elhiszi, hogy két hétnyi joghurtzabálással majd rendbe teszi ezeket. Hát, nem-nem. Ide más kell. Ide az kell, hogy tudjunk választani, hogy tudjunk, megtanuljunk gondolkodni, vásárlás és evés előtt is. Ne 89 ftos tesco lisztet válsszunk tehát. És ha nincs pénzünk a 400ftos magos-rozsos extra őzvadász kenyérre, akkor kötényt fel, süssünk magunk! Mert bárkinek sikerülhet. Bizony!

Nálam már ez a hosszasan kikísérletezett, mindennapi kenyér. És a fehér kenyéren nőtt T. is megszerette. Egyáltalán nem fűrészporízű, ahogy a barna kenyereket ócsárolni szokták, és igencsak egészséges. Bár annyira nem igazi, hogy kovásszal készült- ennyiben azért még csalok :)

3 bögre teljeskiőrlésű tönkölyliszt ( lehet fehérliszt is kezdőknek, de jó fajta legyen!)
3 ek. lenmag (erről írok még, iszonyú fontos!)
1 tasak száraz élesztő
2 teáskanál barna maláta (ázsia boltban kapható, ettől lesz a kenyér kellemesen édes-karamellás ízű!)
Fél- háromnegyed bögre pehely (mikor mim van, általában zabpehely, mert az olcsó, 150ft/fél kg a sparban. Most volt kölespelyhem is, az is került bele)
1 bő tk. só
4 deci langyos víz (másfél bögrénél kicsit kevesebb)

A száraz hozzávalókat összekeverem egy nagy tálban, majd hozzáöntöm a vizet. Kanállal összekeverem, míg morzsásra össze nem áll, majd kézzel összegyűjtöm a tésztát, és gyúrni kezdem. 
http://www.youtube.com/watch?v=ghTHww6s9X0&feature=related videó a dagasztásról. Kicsit siet a gyerek, de a lényeg jól látható. A tésztát a tenyér tövénél levő csontos résszel, testsúlyunkkal ránehezedve gyúrjuk egy gördítő-hajtogató mozdulattal. Nem olyan nehéz, beletanul az ember hamar. Pláne, ha az agya legmélyén szerepel egy valamikori nagymama, akit dagasztani látott… Isten áldjon minden ilyen nagymamát!
Nna, ha a dagasztás megvolt, konyharuhával letakarva, tálban egy órát pihenni hagyjuk a tésztát. Az élesztő hatására megkel, mivel az a cukrot és keményítőt elkezdi megenni, és szén-dioxidot termel mellé. Így nő meg a tészta. Egy óra elteltével újra átgyúrom, majd egy újabb órára pihenni hagyom a kenyeret.  Ha letelt a pihenő, a kenyeret újra árgyúrom, és cipóvá formázom, bavagdosom kicsit a tetejét. Ekkor begyújtom a sütőt, hogy a lehető legforróbb legyen. negyed óra múlva bedugom a kenyeret a sütőbe, és permetezővel spriccelek be egy kis vizet, de ez nem olyan fontos, csak "tökéletesít". 45-50 perc sütés után az aranybarna, illatozó kenyérkénket ki is vehetjük a sütőből. Kis állás után lejön a tepsiről is, ha esetleg odaragadt volna, és konyharuhába bugyolálva hagyom hűlni.
Kellemes, vékony-ropogós héjú kenyér lesz, olyan belsővel, amibe valóban harapni kell. Mert a kenyér az legyen kenyér.

Ugyanezt a receptet kicsit több vízzel és jóval kevesebb élesztővel dagasztás nélküli kenyérként is szoktam sütni. Ekkor a kikevert hozzávalók 12 órán keresztül magukra vannak hagyva, majd egy olajos jénaiba kaparom a nyúlós, lágy tésztát. Hideg sütőbe teszem fedőstül. 45 perc múlva leveszem a tetejét, és 10 percig sütöm még, hogy megpiruljon. Többi ugyanaz.

A lenmagot illetően. Fontos. Nagyon fontos. és nagyon hasznos. Az ízületek "olajozásában", a salakanyagok megkötésében, a benne lévő szívvédő zsírsavak és bőrszépítő vitaminok elég indoknak kell legyenek ahhoz, hogy napi egy teáskanállal joghurtban, kenyérben bevigyen belőle az ember!

süssetek kenyeret! Jöjjetek rá, hogy milyen jó! Érezzétek, hogy a saját munkátok jól sikerült, és megéri! Így kezdődik a fogékonyság a jó dolgokra! És zsebeljétek be a csodálatos otthon-érzetet teremtő kenyérillatra előbukkanó szomszédok irigykedő dicséreteit!

1 megjegyzés:

  1. Lájk :)
    Sajnos én nem nagyon eszek kenyeret, de még emlékszek a friss kenyér illatára és ízére! Mennyei volt!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...