2012. január 25., szerda

Kínai holdújév!

Tegnap volt a kínai holdújév, a sárkány évébe léptünk. 龙年快乐!
hagyományos újévi étel a 饺子 jiaozi (ty(i)aocö), japánul 餃子 gyouza (gjóza) mongolul Бууз (bóc), koreaiul 만두 mandu (mantu). Ugyanarról van szó: főtt vagy gőzölt vagy serpenyőben sütött, hússal, káposztával és hagymával töltött tésztabatyu.

JIAOZI

- 250 gramm darált sertéshús
- 8 levél káposzta
- fél póréhagyma
- snidling, amennyit nem szégyell az ember
- egy ger. fokhagyma, reszelve
- diónyi gyömbér, reszelve
- egy ek. főzőbor
- egy tk. keményítő
- egy ek. szójaszósz
- egy tk. szezámolaj

- 2 csésze liszt
- 2 dl forró víz
- kiskanál só

A liszttel és a forró vízzel ruganyos tésztát gyúrtam, amit hagytam pihenni egy fél órát, míg összekvertem a tölteléket. A töltelékhez a káposztalevelek torzsáját kivágtam, és összetekerve őket nagyon vékony csíkokra, amiket pedig icipici négyzetecskékre vágtam. ugyanígy a póréval és a snidlinggel is. Lereszeltem a fokhagymát és a gyömbért. Mindent összekevertem, és jól "összedagasztottam" a masszát, míg egészen cuppogós nem lett.
A tésztából cseresznyényi gyombócokat vettem, amiket kb 12 cm-es körökké nyújtottam. Ezekbe a tésztalapokba töltöttem egy-egy teáskanálnyi húsos masszát. A hajtogatás kicsit trükkös, de belejön az ember, itt egy videó:

http://www.youtube.com/watch?v=r8MBX-SXnmg


(hát igen, nem egy tízperces kaja az tuti... egyébként a kapy út 19. alatti koreai-japán élelmiszerüzletben emlékeim szerint 450 ftért lehet kapni jiaozitésztát, fagyasztva, készen)

Forró serpenyőbe kis olajat öntöttem (teflon vagy tapadásmentes legyen!!! de tényleg...) és belesorakoztattam a batyukat. addig sütöttem, míg az alja kis pírt nem kapott, ekkor felöntöttem forró vízzel a derekukig, és lefedtem. 5 perc és elfogy a víz alóluk, ekkor kis szezámolajjal megpirítottam még, majd kifordítottam egy tányérra.

Chiliolajos vagy fokhagymakarikás szójaszósszal kínálják, mártogatni.
Jó étvágyat és 新年快乐!

(250 gr darált hús: 300 ft, spar. póréhagyma: 150 ft, tesco. káposzta: elenyésző:D liszt: 50 ft (160 ft, tesco), snidling: 250 ft/ cserép, tesco ----- két zsúfolt serpenyőnyi lett belőle meg plusz 4 darab, ami kb. 45 darabnak mondható, de maradt még tészta, és volt dagi batyu is, sovány batyu is, szóval 45-50 körülire tenném az adagot)

Csóró kollégista: Instant ramen? Inkább ne.

Kétségtelen, hogy az instant tésztaételek olcsók, és egyszer-egyszer mindenki eszik, ahogy chipset, mekiskaját vagy sört is. Hiszen öt perc alatt kész van, és ahhoz képest, hogy akár száz forint alatt meg lehet egyet venni, eléggé eltelíti az embert. Épp ezért nagyon gyakori koliskaja- sajnos. De mitől is olyan átkos az az instant yakisoba vagy ramen?


Először is, a ramen és a yakisoba tésztaételek, így elsősorban szénhidrát az, amihez a szervezetet hozzájuttatják. Azonban eredeti, házi ételekként a ramen izmos zöldséges húslevesben úszó főtt tésztát jelent, a yakisoba pedig főtt-pirított, szószokkal ízesített tésztát, mindenféle pácolt hal- és zöldségkörítéssel.
Hangsúly tehát: a szénhidrátot megfelelő mennyiségű fehérjével és az ásványi anyagokat, rostot és vitaminokat biztosító zöldségekkel együtt tálalják.

Ami az instant ramenben ebből megtalálható: átlag 0,5 gramm fagyasztva szárított hagymaszár vagy metélőhagyma.
A tészta a leggyengébb pont: a csomagolás szerint búzaliszt és pálmaolaj alkotja. Hát igen- a tésztát olajban sütik ki, ettől lesz olyan habos szerkezetű, hogy 3 perc alatt megfőjön álló forró vízben, így a csomagonkénti kb 450 kcal 99%-át jelenti, ebből 30% zsír.
Az ízesítőben található a szárított hagyma mellett: só, cukor, fokhagymapor, monoszódium glutamát, fűszerek (szárított csilipaprika), sűrítőanyag, mesterséges aroma, savanyúságot szabályozó anyag, diszódium-5-ribonukleotidok, szójaszósz. A "levespor" és az a kis tasak olaj nem oszt, nem szoroz a tápérték szempontjából- az olaj csupán esztétikai exrta, hogy az étel úgy nézzen ki, mint a jó kis otthoni anyuféle húsleves!

Magyarul: mesterséges húsaromával és sóval megpancsolt vízben úszó, olajban felhabosított tészta. A sómennyiség egy teljes csomag tészta esetében (igaz a tasak állítólag két adagot tartalmaz, na de tényleg, ki evett valaha is csak egy fél csomagot...?) 2 gramm, ami a napi ajánlott bevitel 80%-a. És az igazi gond az egésszel: a tápértéke abszolút minimális. Üres, értéktelen kalória, melynek fogyasztásával csak azt érjük el, hogy kövérek, pattanásosak, izzadékonyak és szorulásosak leszünk. Mintha egy étkezés helyett ennénk egy nagy zacskó chipset. Úgy magában. Nem tűnik normálisnak, igaz?

Nézzük viszont az érme másik oldalát: ha mégis erre szorulunk, mert igenis, lehet így az ember, akkor mivel javíthatjuk vagy válthatjuk fel a szomorú és szegényes táplálékunkat?

- egy negyed bioleveskockát és egy tk szójaszószt használni a rettenetes műlevespor helyett. (300 ft/ 6 kocka, alnatura, dm)

- egy nyers tojást pottyantani a tálunkba, mielőtt összekevernénk a levessel, majd a tésztával.

- egy marék fagyaszott mexikói vegyeszöldség (300 ft/kg, sparbudget) is megppuhul, míg a tészta is.

- egy marék salátakeverék egy kis olívaolajos salátaöntettel (ilyet is láttam már boltban!) rengeteg vitamint és rostot ad a kajához, míg kalóriát nagyon keveset.

- olcsón helyettesíthető maga az instant tészta intézménye, ha cérnametéltet használunk. Ugyanúgy megfő lefedve öt perc alatt a tálban, forró vízzel leöntve. Továbbiakban a bioleveskocka és pár karika zöldség rögtön visszahozza az érzést- és nem tart tovább sem elkészíteni. De többet ér.

- egy teáskanál wakame, már akinek van kéznél, rengeteget emel a tápértéken. (50 gramm 350 ft, ezer évig elég, Koreai- japán élelmiszerbolt, Kapy út 19)

- fél konzerv tonhal 200 kalória, de sok kedvező zsírsav, és nagyon hatékony ízjavítás és fehérjebevitel szempontjából is. (Giana márkájút javaslom, legjobbnak bizonyult eddig ár-érték szempontjából, a tonhalDARABOKat, 319 ft, spar)

- Inkább egyen az ember egy instant bögrés levest egy szelet barna kenyérrel vagy néhány darab abonettel, még úgy is jobb magához.

- igazából, míg a forró leves kiázik és ehető lesz + meg is esszük, egy szendvicset is össze lehet dobni. Barna kenyér, májkrém, ecetes ubi vagy alma, mustár-sonka-uborka, krémsajt-alma. Persze miért mondanám annak, aki levest akar enni, hogy egyen szendvicset, de ha egyszerűen ehetnéke van az embernek és nem is tudja mit egyen, a ramen meg kezébe akad, a legrosszabb lehetőség. Inkább legyen közelebb egy alma, vagy legyen kívánatosabb egy szendvics.

Félreértés ne essék, továbbra is azt mondom, az ember néha eszik ilyet, és én magam is eszem néha ilyet. De úgy gondoltam, nem árt árnyalni a képet az instant tésztás levesről, és nem árt kézbe adni néhány alternatívát, mert gyakran ezek hiánya a valódi probléma.

2012. január 23., hétfő

Sült tarjaszeletek

Egyik nap rámjött, hogy egy ÓRIÁSI szelet, finomra pácolt és mállósra sült-párolódott HÚÚÚÚST akarok enni. Vettünk is tarját. Bepácoltam. Isteni lett.

SÜLT TARJA FOKHAGYMÁSAN

- 1 kg csont nélküli sertéstarja, 3 cm vastagra szelve
- 1 tk. só
- egy tk. csípőspaprika-pehely (a kimcsihez valóból használtam...)
- 4 ger. átnyomott fokhagyma
- 1 ek vöröshagymakrém (bocsibocsi, nem akartam reszelni...)
- 2 tk. kakukkfüves tokaji fehérborecet
- 1 dl olaj
- jó sok tekerésnyi friss bors (kb. 1 tk lehetett)
- icikepicike, tényleg csak egy csipet őrölt kömény és koriander

A pác hozzávalóit összekevertem, bepacsmagoltam vele a húst, és hagytam állni pár órát. Egy éjjel vagy egy egész délután még jobb lehetett volna, de így is eléggé extatikus lett az ízélmény, szóval tuti elég a 2-3 óra is.
Felhevítettem az extramenő vadiúj sütőbe is áttehető acélserpenyőmet, és pár gluttyintásnyi olajon, hirtelen kérget sütöttem a hússzeletek mindkét oldalára. Eztán visszarendeztem őket a serpenyőbe kicsit összezsufizva, lefedtem, és az alacsony lángon működő (kb 120 fokos kellett h legyen...) sütőben 3 órát sütöttem. Az eredmény fantasztikus. Leírhatatlan. az omlósságfaktor a fenti képen látható. Komolyan, az egyik legjobb sült tarja amit ettem valaha. (fú de szerény vagyok:D)


A körettel nem flancoltam, csináltam mellé hagymás babsalátát, Tomi meg valami tzatzikiszerűt kért.
Mert én így szeretek húst enni: úgy igazán húst! És akkor tényleg főleg azt! (nem úgy, hogy szendvicsbe hús, rántottába hús, péntekszombatvasárnap ebédre hús, levesbe hús, tésztára hús...) ha igazán hús, akkor nem krumplipürével lakom jól... ha meg nem igazán hús, akkor meg csak "ábéd".

Szülinap!


151 bejegyzés, 25 rendszeres olvasó, 78 lájkoló. több, mint 21 ezer oldalbetöltés. Kimcsi, gyömbérsör és csirkemellsonka, mint legnépszerűbb bejegyzések. Legtöbb hivatkozás a facebookról és a gasztro.blog.huról. És sok baráti támogatás!

Egy év! És remek blogszülinapi ajándék: felvétel a facebookos főzőcskecsoportba a sok "nagy" mellé.

Nem hittem volna:)
Köszönöm Nektek!

2012. január 22., vasárnap

Ír szódás kenyér

Eléggé meglepett ez a "kenyér". Ugyanis ismertem az alap receptet, hogy barna liszt- mazsola- kömény- iró (rövid i)- szóda- só, de így magában nem mertem kipróbálni, kerestem hát egy kicsit lájtosított receptet. NNo, az meg olyan lett, mint valami délutáni sütemény! nagyon meglepődtem, persze gondolhattam volna, hogy ha a fentiekhez teszünk még vajat meg egy tojást, akkor kábé kapunk egy sütitésztát... na de sebaj, nagyon finom reggelihez való édeskés sütiszerű kenyér lett, és kipróbálom majd a rusztikusabb verziót is. Se mazsola, se kömény nincs benne persze, mert mindegyiket- úgymond- rühellem:D

ÍR SZÓDÁS reggelihez, teához, kávéhoz való édes KENYÉR az allrecipes-ről kicsit megváltoztatva
- fél kg. barnaliszt
- 1 ek cukor
- 1 tk só
- 1 ek sütőpor
- 1 tk szódabikarbóna
- 1 tojás
- 3-4 deka vaj
- 450gr-os pohár kefir, egy tk. citromlével (az iró helyett)

A száraz alapanyagokat összekevertem, plusz összekevertem az olvasztott vajat és a felvert tojást a kefirrel. A kerfirt beleborítottam a lisztbe, gyorsan összekevertem hogy átnedvesedjen az egész, és kivajazott kenyeresformába öntöttem. Sajnos, mivel itt a koliban a sütőn a hőfokot is szemre kell beállítani, azt tudom csak mondani, hogy a közepesnél picit erősebb lángon sütöttem kb. 45 percet. Tűpróbával tesztelhető.

Egyébként irót lehet venni kartondobozban, félliteres kiszerelésben, azt hiszem, a kunsági márkanév alatt (ami az egyik legjobb tejtermék-"márka" Mo-n...szerintem) a Sparban. Ha jól emlékszem. De persze lehet hogy nem :)

2012. január 20., péntek

Szójahús, ami inkább szejtánfelvágott

Reggel egy kommentelő mutatta azt az oldalt amit tegnep éjjel magam is megtaláltam, ahol sok remek szejtános hús van fenn. Az ottani arányok alapján javítottam a tegnapi recepten, így a végeredmény:

1/2 csésze főtt szójabab
1 csésze főzőlé
1 1/4 csésze sikér
1 tk. fokhagymapor, 3 ek. sörélesztőpehely, 1 tk. pirospaprika, 1/2 tk cayenne bors, jó sok friss bors, 1 ek olaj, 1 ek szójaszósz, 1 tk. kakukkfű.

a szóját a vízzel összeturmixoltam, belekevertem a fűszereket, és a sikérrel tésztát gyúrtam belőle. A masszát dupla alufóliába tekertem, és egy órát gőzöltem.
Meglepően párizsi-állagú (az is úgyis szójából van...) lett, finom, csupán a szója maradt benne darabos. talán puhábbra fővő babbal kellene próbálkoznom. Ízre, állagra jó! Talán lehetne még bátrabban fűszerezni. Kicsit még mindig ázottkenyér-ízű, gondolom a szejtán miatt. de mindenképpen jobb, mint sok bolti húspótlék-izé. Szal ez már siekresebb!

Eredeti ötlet: http://vegandad.blogspot.com/2008/06/veggie-lunch-meat.html

EDIT: jut is eszembe, amennyiben főtt és darált szójababról van szó, miért is ne használnám fel a szójatejkészítéskor visszamaradó okarát ehhez? mmmm következő kísérlet tervbe véve... csak fogyjon el ez a két rúd!
Egyébként, a kevésbé jól sikerült rúd fasírtként a főzelékem mellé remek volt. El fog az fogyni!
Ebből pedig pirított kenyérrel, majonézzel és kicsit leszárogatott ecetes céklával fantasztikus szendvicset ettem reggelire. Elégedett vagyok vele. Tekintve hogy bolti felvágottat eddig sem ettem, remek házi helyettesítő lesz. Legalább tudom, mi van benne. Szuper!

Tominak az állaga furcsa. Kóstoltatom-kóstoltatom, de nem tetszik neki. Sebaj, nálam is elfogy. Nem utáltatom meg vele ezt azzal, hogy erőltetem- még a végén minden újdonságtól elzárkózik...

2012. január 19., csütörtök

Szójahús próbálkozás 1.

Fejembe vettem, hogy én most szójahúst fogok csinálni. Fogtam is a szójababot, beáztattam, megfőztem. Aztán utánanéztem pár ilyen műizének, hogy miből van. És kísérleteztem. Nem lett jó még, de gondoltam leírom, mert naplózni mégiscsak illik a kísérleteket. de légyszi, ezt ne csinálja még meg senki:D

10 ek. főtt szójabab, 10 ek főzőlé, 10 ek búzasikér, 1 ek keményítő.
fokhagymapor, chili, paprika, szójaszósz, kakukkfű.
másfél óra gőzölés.

Hát tapasztalatok:
-sokkal, de sokkal több szejtán kell bele.
- nem vágható- szivacsos, hanem inkább ragadós és puha.
- sokkal erősebben kell fűszerezni, mert így egyelőre csak ázottkenyér-íze van. csípőspaprikás ázottkenyér.
- lehet kellene bele tenni sörélesztőpelyhet, főleg az íze miatt. biztos sokat javít rajta.
- lehet egy kis olaj sem ártana.
- a rizsfőzőben gőzölés jó ötlet, ezzel kísérletezem majd a jövőben.
- utánanézni jobban, hátha akad vmi veggie meat recept.
- venni kell még búzasikért:S
- kísérletezés kisebb mennyiségekkel induljon, nemtom ki fogja most megenni ezt a fél kiló cuppogós izét...

Hummusz

Tegnap fészbúkon írtam, hogy T. kérésére hummuszt készítettem. Hát igencsak meglepődtem, mikor elémállt, hogy kérne- a pörköltön nevelkedett kis pocca ennyire rászokott az én dilló étkezésemre? hát ezekszerint igen, és minden szándék nélkül. Jól is esett. Csináltam is hummuszt rögtön:)

HUMMUSZ
- két marék csicseriborsó (kb. 130 ft, egy zacsi harmada kb, szép kis india, 400ft/fél kg)
- 2 gerezd fokhagyma
- fél tk só
- só sok tekerésnyi friss bors
- egy deci főzőlé (borsóé)
- 1 dl olívaolaj vagy akár több is (kb 160ft, extraszűz 1200ft/750ml, tesco)
- fél citrom leve (60ft, tesco, fele 30)
- 2 nagy tk. szezámmag KELL!! (nem emlékszem, de sztem kb. 30 ftra jön ki a két tk...)

A borsót egy éjszakára beáztattam, majd friss vízben feltettem főni. Nem tudom, mi ez a mítosz a csicseriborsó körül, hogy 3 óráig kell főzni meg mittomén, nekem áztatás után mindig kb. háromnegyed óra alatt finom puhára, babosan "omlósra" fő. A borsót leszűrtem, a levéből kicsit félretéve, és hideg víz alatt gyorsan lehűtöttem, persze aki ráér, hagyhatja is kihűlni, de akkor picit ki is szikkad. Eközben T. mozsárban tahinit őrölt a serpenyőben, szárazon, enyhén pirított szezámmagból.

(egyébként tahinit csinálni ennyi és nem több- egy jó öntöttvas- vagy porcelánmozsárban szépen türelmesen őrölni kell a magokat, csupán a mozsártörő saját súlyával. Ez Japánban a vegán buddhista szerzetesek számára napi két órás meditációs gyakorlat!)

Visszatérve a hummuszhoz: Mikor megvan a tahini, késes aprítóba borítottam a borsót, a megpucolt fokhagymagerezdeket, egy pár ek. főzőlevet, jó nagy "gluttyintásnyi" olívaolajat, tahinit és sót. Krémesre turmixoltam, Esetleg időközben lehet hozzá adni kis főzőlevet, ha nehezen indulna be. Eztán a krémet ízesítettem borssal és citromlével, és újabb keverést adtam neki. Extra olívaolaj nem árt, annyit fel tud venni, mint a fene! Csak hát ugye az erős íze miatt érdemes óvatosan öntögetni.
Egy éjszakát pihent a hűtőben, ma reggel abonettre kenve, kis csilivel meghintve ettük. rettenet finom!!
Csupa rost, fehérje, egészséges olaj.
ár: 320 ft, másfélszer annyi krémért, mint ami műanyag tálkákban jobb szupermarketekben 600 ft körül kapható. és sokkal finomabb is!

2012. január 18., szerda

?

Mi a fene az a krumplis-spenótos bourekas amit (a statisztikák alapján) ennyire keresnek nálam? Krumplis kelttészta spenótos töltelékkel elképzelhető. De egy leveles tészta, feltételezhetően daráltspenótos krumplipürétöltelékkel? Aki keresi nálam, vagy tudja, mi ez, írjon már légyszi, mert nekem oltári furán hangzik. Már maga az ötlet is.

2012. január 17., kedd

Oyakodon

Oyakodon, vagyis ahogy egy tanárom nagyon művészien fordította, "anya és lánya a rizsen". Az "oya" a szülő, a "ko" a gyerek, a "don" pedig a "donburi" rövidítése, ami csupán annyit jelent, hogy valami, rizskupacon tálalva (általában egyébként bármi, hagymával és tojással). Tehát az anya-lánya rizs: tojásos csirkehús rizzsel. Egy egyszerű japán étel, amihez szinte mindig van otthon minden. És így belegondolva, eléggé morbid neve van. De nagyon finom.

OYAKODON (2 főre)
(szégyellem, de olyan éhes voltam, hogy faltam mielőtt eszembe jutott volna fotózni, így lopok... innen)
- egy bögre rizs
- 1 dl meleg víz
- fél tk. dashi vagy negyed leveskocka
- 2 ek szójaszósz
- 1 fej hagyma
- 1 ek szaké vagy ugyanennyi fehér főzőbor
- 1 ek mirin vagy fél ek bor+víz+kis cukor
- 1 tk. barna cukor (fehérből fél is elég)
- fél csirkemellfilé
- 4 tojás

A rizst szokásos módon megfőztem. A folyadékokat (dashi+ víz, szójaszósz, szake, mirin) és a cukrot összekevertem, és egy serpenyőbe (aminek van fedele!) öntöttem. A hagymát felszeleteltem, és a serpenyőbe tettem azt is. Alágyújtottam nagy lángon, és kb. 5 percig főztem fedő alatt a hagymát. Addig megmostam, megtöröltem és felkockáztam a húst. Azt is hozzáadtam, újra rátettem a fedőt és hagytam újabb 3 percig, majd kevertem, és ismét pár perc. Addig feltörtem 4 tojást, és enyhén összekevertem. Nem felvertem, az nem nagyon japános, épp csak kilyukaszottam a sárgákat és kicsit megkutyultam. Felét ráöntöttem a leves-hagymás húsra, és picit összeforgattam, majd újra rátettem a fedőt egy percre. A maradék tojást is ráöntöttem, visszatettem a fedőt, majd elzártam rögtön a lángot.
Kiporcióztam a rizst, és rámertem a hagymás-tojásos húst.
Remek étel. Japánosan gyors, a tojás lehető leginkább lágy és ízes, a szósz alatta remek, és az egész együtt... meglepően gyors, olcsó, egyszerű és finom étel, és tényleg europizálható jelentős értékvesztés nélkül is!

Összköltség: 4x35 tojás, 230 fél csirkemellfilé, 160 egy bögre kerekszemű rizs. 280 ft/ adag. olcsóbb, mint egy zacskó virsli meg 3 zsemle. És jóval egészségesebb is...

2012. január 16., hétfő

Ha kajáldát nyithatnék...

...Akkor egy olyan hely lenne, ahol a legizgibb, legjobb, legfrissebb kenyereket sütném izzó vaslapon. Lennének nagy műanyag ládáim, amiben a tészta kel, érik, savanyodik, egyre izgalmasabb ízt gerjesztve és alapot adva a másnap következő adaghoz. Lenne fehér és teljeskiőrlésű is, és a vendég megmondhatná, mit kér bele, pl olajbogyót, vagy aszaltparadicsomot, köményt, diót, sült hagymát. Vagy ugyanígy sütnék pacsnit is, mazsolával, aszalt gyümölcsökkel, csokival, és a friss lepénykenyereket a vendég orra előtt sütném ki pár perc alatt, amíg ő eldönti, hogy milyen fair-trade kávét vagy kakaót vagy teát kér, mindenféle érdekes ízvariációkban, és mindezzel foglalkoznék és tudnám, hogy illik és hogy kell készíteni. Lenne sok-sok féle forró csoki, helyben főzve, és lennének sűrű, finom levesek is a friss kenyerek mellé.
Sőt, ha kisült a kenyér és valaki csak szendvicset szeretne, a legszebb idényzöldségekből, házi sajtból és boldogcsirkéből készítenék neki extrafinom harapnivalót.
Játszotok velem? Ti milyen éttermet nyitnátok?

2012. január 12., csütörtök

Milánói- bolognai

Észrevettem, hogy többen is úgy keveredtek a blogomra, hogy a milánói és a bolognai mártás közti különbségre voltak kíváncsiak.
Hát akkor leírom, hogy én hogy tanultam, de persze lehet hogy nem teljesen így van, természetesen minden receptben van kis ingás, kis preferencia, kis családi titok... és így tovább. mindenesetre, nem úgy van, ahogy ma itthon készítik éttermekben, legfőképp, őket: a különbség mindössze a konzervgomba jelenléte az amúgy unalmas, félre- vagy túlfűszerezett vagy egyáltalán nem is fűszerezett híg aranyfácános pacsmagban (ami mint termék egyébként nem lenne rossz, csupán az igénytelen felhasználás miatt ragad rá szegényre a degradálás...).

Ahogy én tudom, a bolognai: gazdagon húsos, reszelt zeller és -sárgarépa alapon lassan párolt paradicsomszósz.
a milánói pedig: fűszeres-gombás paradicsomszósz, kevésbé hússal, mint inkább sonkával vagy füstölt nyelvvel készült mártás. Nem elvetemültség a bécsi szelettel való tálalás, ahogy nem is magyar ötlet.

Nohát én így tudom, és kóstolva természetesen jobban kitűnik a különbség. A milánói füstösebb, kevésbé húsos, de erősebb, izmosabb, mint a sok hússal készült bolognai, amin könnyít a zöldség, amit teljesen láthatatlanná, sűrűvé belepárolnak a szószba, sőt stahlnál meg pár helyen még máj is van benne, jamie olivernél egy kis szalonna is befigyel.
Ami igazán más, hogy a milánói rizottó viszont a legegyszerűbb, sáfrányos rizottó, és nem a gombás-sonkás-paradicsomos, amit a tésztaszósz alapján várnánk. Egyébként furcsa, "spaghetti milanese" vagy "pasta milanese" keresésekre meglepően kevés a találat, talán ez is afféle álolasz hibridkaja... találtam sok olyat is, amelyik szardellafilével és mazsolával és vörösborral készíti a "milaneset".
Szóval furcsa, de a felháborodás, hogy répa van a bolognaiban, abszolút alaptalannak mondható (volt már iylen vitám...), és bár igaz, hogy egyikben általában van gomba, másikban nincs, nem ez a fő csapás.

Nos, forrásaim a jamie oliver-honlap, a konyhai kifejezések kisszótára és a stahl- féle "gyors olaszos tészták" recepteskönyv, illetve korábbi ismereteim. Ha valakinek van tuti olasz magyarázata vagy egyéb nézőpontja a kérdést illetően, szívesen veszem, mindig jó tanulni.

2012. január 11., szerda

A Leves

Éppen ma, itt olvastam egy igazán hiánypótló talponállóról. Gondoltam, nekem ezt ki kell próbálni.

A "menü" 790.- illetve 990.-, attól függően hogy egy tenyérhossznyi (fél bagett) avagy két teyérhossznyi (egész bagett) melegszendvicset kér az ember, plusz jön még, papírpohárban, 3 dl leves.

Nos a helyzet az, hogy pontosan úgy adják a levest, ahogy szerintem az úgy jó is- egy jó kis leves, egy szendvics mellé vagy saláta. És az, hoyg ezt ilyen ötletesen oldották meg, hogy papírpohár, külön remek. De az igazán jó az az, hogy ez a leves, ez a szendvics, ez TÉNYLEG JÓ.
Paradicsomkrémleves és kukoricakrémleves volt, mikor odamentünk (persze későn, délután), egyikőnk az egyikből, másikunk a másikból kért, szedvicset pedig "Monica Belluccit" kértünk, ez csirkemell, bazsalikompesto és paradicsom volt, sajttal. Ezt a szendvicset én itthon is készítem, és még a kaland kedvéért sem voltam hajlandó mást kérni helyette, annyira szeretem. Sőt, ha még olyan is, ahogy a saját szendvicsemet szeretem, az az igazán döfi!

Az igaz, hogy nekem egyik leves sem volt egetrengető gasztronómiai élmény, kukoricakrémleves ízre pont olyan volt, mint az otthoni, de sok kukoricahéj volt benne (szerintem hanyag turmixolás...) a paradicsomleves pedig talán túl sűrű volt, de mindenképpen nagyon friss, savanykás és finom, nem az a magyar halálracukrozott hígítottpüré-borzalom. Biztos, hogy darabolt paradicsomból volt, ha nem konzerves egészből. Az nagyon tetszett. Persze aki otthon nem eszik ilyet, annak húdehűha, de szerintem egy ilyen kajálda esetében már az is igazán húdehűha hogy igényes, ötletes és valóban nagyon finom.

Plusz a dologban, hogy az icipici helyből sokat kihoztak. Igaz 3-4féle leves van naponta(állítólag igen nagy a receptrepertoár belőlük), szendvicsből asszem 6, mégis jól ki tudták találni, hogy a levesekbe kérhetünk feltéteket (mindenféle magot, tortillachipset, sajtot, levesgyöngyöt), van süti is, meg tejberizs.

Nagyon ötletes tehát, és míg ettünk a kisasztalnál, ki nem fogyott az apró "étterem". Annyi zavar csak, hogy rengeteg zsírpapír, papírpohár és műanyag kanál- szemetet termel, és mindemellé nincs egy kuka sem a környéken. Ezen azért igazítani kéne.
Az étel pedig igazán minőségi, ismétlem: igényesen elkészített, nem kókányolt valami, amikkel azért kifőzdékben sűrűn találkozni.
Szerintem hülyére keresheti magát a LEVES gazdája. és ilyen ötletért- meg is érdemli.

2012. január 10., kedd

Édes- csípős- savanyú thai mártás

A büfében sokszor eszünk ebből a fincsi szószból, amit mártogatósként adnak, és igencsak izgatott hogy mi ez, hol kapható és legfőképpen, hogy koppintható:)
Aztán az üveg gondos tanulmányozása után már nem volt nehéz kitalálni a dolgokat:)

THAI ÉDES-CSÍPŐS SZÓSZ
- 2, hüvelykujj méretű szárított csilipaprika, magjaival együtt, morzsolva
- 3/4 csésze cukor
- 1/2 csésze víz
- 3/4 csésze almaecet
- diónyi gyömbér
- 3 ger. fokhagyma
- 1,5 ek. keményítő, 2-3 ek vízben feloldva

A gyömbért és a hagymát lereszeltem, a csilit összemorzsoltam, és mindent összeborogatva gyorsan felforraltam. Kicsit büdi, az ecet miatt. De süssünk mellette szalonnát, akkor nem érezni:D Miután felforrt, beleöntöttem a keményítőt, jól elkevertem, és a következő rottyanás után már zártam is le. Míg hűl, szépen besűrűsödik.

Ahogy olvastam, sült rák mellé adják mártogatni, de nekünk sült krumpli mellé, vagy sült húshoz is tökéletes:)

EDIT: mára a szósz másfél evőkanál keményítőtől konkrétan kocsonyává kötött az üvegben. Az egy ek. is bőven sok lehet. Hígítani fogom szerintem én is még ezt a szószt...

2012. január 2., hétfő

Boldog új évet! Elfelejtettem fotózni.

Hát igen, mire ez előkerült, addigra meglehetősen módosult tudatállapotba kerültem, és elfelejtettem fényképezni. Sajnos. Bár szép nem volt, de BAZIFINOM, és már csak emiatt is megérdemelt volna egy fotót...a tortillachips, a salsa és a sajtszósz.

TORTILLACHIPS MÁRTOGATÓSOKKAL

Tortilla:
- 600 gramm kukorica lepényliszt (tescoban a gluténmentes termékek közt található fogós kukoricaliszt, a zacskó 600gr, 330 ft)
- 3-4 dl víz
- 3 ek olaj
- 2 tk. só
- ++olívaolaj, só

Sajtmártogatós:
- 1 doboz philadelphia krémsajt (300 ft)
- egy kis pohár tejföl
- 10 dkg érlelt cheddar
- + esetleg sörélesztőpehely, nagyon sokat ad hozzá.

Salsa:
- 1 konzerv darabolt paradicsom
- 1 kicsi sűrpar
- 5-6 db ecetes pepperóni
- só, bors
- + chilipor, ha nem lenne elég erős
- fél fej hagyma (ami egyébként is pici volt)
- 2-3 ger. fokhagyma
- fél marék korianderlevél

A tortillához a hozzávalókból ruganyos tésztát gyúrunk, víz lehet hogy több kell egy kicsivel annál, amit írtam, már nem emlékszem sajnos a pontosra. Ha nagyon ragadna, búzaliszt is elfér benne. Ebből a tésztából olajos sütőpapírok közt palacsintákat nyújtottam, amiket száraz serpenyőben megsütöttünk. T sokat segített:)
A kész tortillákat nyolcadoltam, hogy háromszögek legyenek, meglocsoltam kis olívaolajjal, megsóztam és jól összeforgattam. ezt 2 tepsire elegyengettem, és 10 perc alatt ropogósra sütöttem őket.

A salsához a hozzávalókat késes aprítóban blendeltem össze. Ízlés szerint csípősözhető és fűszerezhető tovább, sőt egy mikrós forralás sem ártott neki.

A sajtszósz volt az este sztárja, ehhez kikevertem a krémsajtot a tejföllel és az élesztőporral (a vegák által fogyasztott sajtpótló sörélesztőpehelyről van szó!), és belereszeltem a sajtot, amit ugyancsak belekevertem.

Nagyon jó volt, nagyon sok, és nagyon sikeres:)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...