A következő címkéjű bejegyzések mutatása: snack. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: snack. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 13., szombat

Lenmagropogós

Legújabb felfedezésem. Nem győzöm készíteni!

1/3 bögre lenmagliszt
1/3 bögre lenmagtöret
1/3 bögre egész lenmag
1 bögre forró víz
só, fűszerek/ édesítő, fűszerek, kakaó...

a szárazanyagokat és a fűszereket összekeverem, majd forró vízzel tejfölsűrűségűre keverem ki. Jó cuppogós lesz, lehet vesz majd még fel vizet- pláne, ha még pár percet pihentetjük is.
Sütőpapíros tepsire kenem nagyon vékonyan és egyenletesen, majd alacsony lángra állított sütőben kb. fél órát szárítottam.
Feltördeltem, szilánkosan, ropogósan törik, ha jó.

Nagyon ízlik, élvezem, ahogy ropog! Egészséges ropogós kekszféle sajna elég bölcsek köve-dolog... De ez még egészséges is, meg vegán, meg paleo, meg gyúrós, meg minden. Tutijó cucc!

2013. június 28., péntek

Túrapakk

Amcsiknál- megint csak őket tudom emlegetni, mint a fogyasztói társadalom bástyája- kapni olyat, amit úgy hívnak, hogy "Paleokit" vagyis "paleo-készlet". Harmadik világbeli gyermekeket támogatunk a megvásárlásával, de nem ez a legjobb benne: hanem hogy egy jó adag, legeltetett marhából készült szárított húst, csonthéjasokat és szárított gyümölcsöket tartalmaz, vákuumcsomagolva. Persze itt ilyen nincs. Az ember még annak is örül, ha marhahúst kap, nemhogy még méltányos életű hormonmentes állatot, neadjisten tartós, ehető formában.



Furcsállom, hogy egy országban, mely a "lovasnomád múltjára" a szkíta ősdumától az ázsiai sztyeppék rettegett muszlim harcosaiig bármilyen rokonságot büszkén keres és elfogad igazolásul, a "szárított hús" kifejezés vagy értetlenséget, vagy undort vált ki.
Darált marhahúst akartam venni, lehetőleg zsírmenteset, de nem túl drágát, ezért kérdeztem a hentesbácsit- olyan kedves, mesekönyvbe való, tagbaszakadt bajuszos böllér fajta- hogy hátszínt darálnak-e. Kérdi: mire kell? Hamburgerhez az nem jó!
- Ahhoz vesefaggyú kell bele, nem...?
Erre nagyon megörült, hogy egy nagy eséllyel (rasztaként) vegetáriánus ember marhahúst vásárol, méghozzá átlaghoz képest meglehetős szakértelemmel. Újra kérdezte, hogy mihez kell- mondtam, szárítom.
Eléggé megleptem. Eleve azzal, hogy nem egészben, vékonyra szelve, hanem daráltból. Meg hát a szárított hús. Le van sózva? Füstölve? hogy-hogy? aztán meg kell főzni? Hol szárad, ha nem füstölőben és nem is sóban? És minek enne az ember olyat?
Ezek tulajdonképpen praktikus kérdések, de a sonka, kolbász, nem szárított nyers húsok ezek mégis? Vicces, hogy a szárított hús így elkerekíti a szemeket mindig! De persze kiderült, hogy frissen nem darálnak marhát, mert nem keverhetik a darálóban. Úgyhogy fóliázottat vettem.
mindegy. Mindig csodálkozom, hogy a szárított hús ilyen meglepő dolog :)

Szóval, a lényeg, hogy darált hús, jól befűszerezve, sózva, vékonyra tapicskolva sütőpapírszeleteken, majd aszalógépben 5-6 óra szárítás után konyhai ollóval felvágva- tökéletes, finom, jól adagolható, maceramentes szárított húst ad. Diákcsemegével és házi energiaszeletekkel (magvaj (mandula, dió), aszalt gyümölcs és fehérjepor ragacsosra turmixolásával), friss gyümölccsel kombinálva tökéletes túrapakk. És igazán baráti áron!
Próbáljátok ki, ezerszer jobb, mint a szendvics :)

2013. május 20., hétfő

Lisztmentes okarasütemény

Tegnap megint szójatejet főztem (továbbra sem tudok felülemelkedni az irreálisan magas kereskedelmi árán) és mint szokás szerint, maradt egy tálka okara. Sokszor került már a komposztba, de mindig fájó szívvel. Most inkább kísérleteztem. És nagyon jó lett!

OKARASÜTEMÉNY

- 1 bögre okara (kb 100 gr szójabab "megfejése" után visszamaradó babpüré)
- 1 érett banán
- 5-8 szem datolya, ledarálva (vagy cukor, vagy édesítő)
- 2 tojás
- 2-3 nagy ek. őrölt lenmag
- 2-3 nagy ek. kókuszreszelék
- 50 gr zabpehelyliszt
- 1 tk. őrölt bourbon vanília
- 1 tk. sütőpor

A banánt és a datolyákat leturmixoltam, majd felvertem vele a tojásokat, és belekevertem az enyhén nedves okarát. Ezután a száraz hozzávalókból annyit kevertem bele, hogy a tészta tésztaszerű legyen- kezdtem a darált zabbal, aztán ment a lenmag, végül a kókusz. De szerintem békésen felvesz még többet is.
20 percet sült közepes lángon, tűpróbáig.

Az eredmény kellemesen szaftos, vaníliás-kókuszos-banános turmixra emlékeztető, nem túl levegős de egyáltalán nem fojtósan tömör, üdítő reformsütemény lett. Igazán laktató, tele van rosttal és egészséges dolgokkal. Kiváló reggeli, uzsonna! :)

2013. március 22., péntek

Leveles sósrúd

Bitang régi recept, nem is tudom, honnan van, de rettenetesen olcsó, egyszerű és természetesen finom. Nagyon klassz, ahogy lemezes-ropogósra kijön minimális munkával, sokféle szórással variálható, és könnyű belőle sokat csinálni. kiváló bulikaja, remek sörkorcsolya. Nem is értem, hogyhogy csak most kerül fel.

SÓSRÚD/SÖRPEREC/LEVELES SAJTOS
- 80 dkg liszt
- 2 ek só
- 1 kocka élesztő
- 1,5 dl tej
- 25 deka zsír
- 1,5 dl tejföl
- 1 tojás, kenéshez
- sajt, paprika, kömény, magok, stb.

A tejben felfuttattam az élesztőt. A zsírt elmorzsoltam a liszttel, mintha linzert akarnék, de csak úgy nagyjából. Eztán a tejföllel és élesztős tejjel gyúrtam össze. Pihentetni nem kell. Kettévettem, nagy, 3-4mm vastag téglalapokká nyújtottam. Tepsiméretre vágtam, és az egész téglalapot áthelyeztem sütőpapíros tepsibe- tojásozás és szórás után ott is vágtam fel pizzavágóval. Sok energiát lehet így megspórolni, plusz, lehet olyan naaaaaaaaaaaaaaaagyon hosszú sajtos rudakat csinálni amit mindenki szeret mert marha jól néz ki :) Nem sülnek össze, illetve, könnyű szétszedni, ha mégis. a széleket ugyanígy csináltam meg.
Lett szezámos, csilipaprikás és sajtos, de millióféle lehet- füstölt sajtos, zöldfűszeres, fokhagymaporos, köményes...
3 tepsi lesz: 2 nagy téglalap, ugye, meg a széleik.
közepesnél nagyobb fokozaton sültek kb 15 percig, de természetesen ezt sütője válogatja. a lényeg, hogy szép aranyszínűek legyenek, és az oldalán úgyis látszik majd a kelés, és a szép lemezek :)

2013. március 11., hétfő

Tökmag- szezám- és lenpogácsa

NAGYON szeretem a pogácsát. Krumplisat, tejfölöset, fokhagymás-diósat, jó borsos tepertőset, a lemezekre szedhető sajtosat, a felfújtan roppanós hájasat, a száraz-zsíros köménymagosat amit Tomi mamája készít... és most ezt, ezt a takarmánypogácsa kinézetű, de annál finomabb, zöld, diós-kesernyés szezámos-fokagymás pogácsát, ami abszolút keto-diétabarát! Totálisan meglepődtem hogy ilyen finom, tényleg jobb lett, mint amilyenre számítottam!

FOKHAGYMÁS MAGLISZT-POGÁCSA


- 250 gr őrölt szezámmag (natura cég tahini nevű szezámpelyhéből egy csomag)
- kb. 100 gr len-tökmagliszt (paleo-mix termék)
- 3 tojás
- 1-2 ek. zsír (elhagyható, nélküle is összeáll)
- 1 ek. fokagymakrém
- 1 tk. bors
- só

A magliszteket a puha zsírral, tojásokkal és fűszerekkel ruganyos, nem túl ragadós tésztává gyúrtam, majd egycentisre nyújtottam és felkockáztam. Középmeleg sütőben 20 percet sültek.

Pont 60 db 2,5x2,5 cm-es pogácsám lett. Nekem szörnyen ízlik! Jó fokhagymás, a szezám kissé kesernyés íze a tökmagéval nagyon jó barátságban van, alul ropogós, belül puhácska kis sós falatok lettek. Tényleg megéri kipróbálni!!

1 db: 39 kcal, 1,5 gr CH ebből 0,7 gr rost, 2 gr fehérje, 3 gr zsír
köszönet az alapreceptért: paleovital.hu

2013. március 8., péntek

Gabonamentes müzli

Sokaknak nyilvánvaló lehet mostanában, hogy letettem mindennemű gabona- és egyéb elsődleges szénhidrátforrás fogyasztásáról egy időre.
Ez persze jár sok áldozattal- de nagyon sok előnnyel is! Visszatért az életembe a tojássárgája, a szalonna, a kolbász, a magok, a csodálatos húsok. Remekül érzem magam, energiaszintem elképesztő, az edzések fantasztikusak, a zsírom fogy, az erőm nő, és a kávé 30%-os tejszínnel, na azért meg kell halni...

Van azonban, ami hiányzik. Ami NAGYON hiányzik, és nehéz "pótolni", mint ahogy mondjuk paleo kenyerek és hasonlók vannak... hát gabonamentes müzli, jobbanmondva az imádott zabkásám, bizony nincs.
Így ki kellett találnom egy magos verziót, ami megközelíti az élményt, és meg kell hagyni, nem ugyanaz, de cseppet sem rossz! :)




gyakorlatilag mindenféle magot összekevertem, amit csak találtam:
- 50 gr szezámmag
- 100 gr lenmagpehely
- 100 gr szójapehely
- 100 gr kókuszreszelék
- egy marék szeletelt mandula (csak ennyi volt)
- 100 gr sótlan szotyi
- 2 tk. fahéj
- 50 gr karobos mogyorópehely (natura cég "nutellino"-ja)

elég ütős kombó lett, tessék vigyázni, mert eteti magát, és BAROMI kalóriadús! Rettentő finom lett szerintem!
(30 gr-os adag: 180 kcal    6 CH, ebből 4 gr rost    7 gr fehérje   14 gr zsír)

mogyoró- és szójapehely nélkül paleo müzlinek is remek. Lehet helyette több mandulaszeletet, vagy tökmagot, chia magot, vagy liofilizált/ aszalt gyümölcsöket tenni, én értelemszerűen ezeket szándékosan hagytam ki.

2013. január 31., csütörtök

Marhaszív jerky

A beef jerky újabb verziója.
A marhaszív talán bizarr hozzávaló, de én híve vagyok annak a filozófiának, hogy ha már egyszer egy állat levágásra kerül, akkor az ember igyekezzék minden porcikáját méltóképpen felhasználni, megtisztelvén azt a bizonyos állatot, mind életében, s méltósággal tartva, mind halálában, teljesértékűen felhasználva.
Hiába, ilyen parasztetikával élek. Egyébként is egészséges, Q10, rengeteg fehérje, szinte 0 zsír, kiváló, ízes, mélybordó hús egy kis pástétomos-májas, erős háttérrel, remek egy darab. És piszok olcsó is.

Szóval gondolkodtam, hogy szárított húst kellene csinálnom, mert ha rámjön a nasizhatnék, akkor bizony szénhidrátmenteset aligha találni. Meg amúgy is finom. Úgyhogy a fenti elgondolás alapján vettem egy háromkilós csodás nagy marhaszívet, amiből a háj- és ín- meg billenytű- meg egyebek kipucolása után kicsit kevesebb mint 2 kiló tiszta húsom maradt. Ebből készítettem szárított húst az itt leírtak alapján, csupán most, mivel sok volt, pálcikákra fűztem a húst és lógatva száradt.





 pácok:
- 1 ek. méz
- 1,5 dl szójaszósz (felesben édes és sós)
- 1 tk. erőspista
- 1 tk. almaecet

másik:
- 2 tk frissen őrölt tarkabors
- 1 ek dijoni mustár
- 1,5 dl szójaszósz (sima, sós)
- 2 tk fokhagymapor

Tominak a borsos, nekem a csípős jött be jobban, de mindenképpen, mindegyik nagyon finom lett újra. És a szív pedig különlegesen jó ízű falat, ezután gyakrabban keresem majd! Amcsik a csórók steakének is nevezik... meglátjuk, igazuk van-e! Már a strakminőséget illetően, mert csórók- azok már vagyunk így is:D

2012. október 10., szerda

Tökéletes pattogatott kukorica

Ahogy Jókai mondaná, a jó öreg pattogatott kukorica, amit itt már akkor is ettek, tűz fölött vasserpenyőben készítve, mikor még a nagy ÁÁÁmerika csikólábacskáin se bukdácsolt. Na persze nem szószerint idézek :D csak a hangulatot közvetítem. meg az eszmét.  (egyébként az emlegetett, kukoricának szentelt szakasz az arany emberből való, ha valakiben feldereng...)

Alig találtam natúr, szemes kukoricát. Rettentő. Tényleg sehol nincs. Csak ez a mikrós, tasakos, zsíros, tízdekasós, műsajtos rettenet mindenütt. (ami egyébként sajnos néha nagyon jól esik az embernek) Ami egészségtelenségének tetejébe, még csak ki sem pattog rendesen. Vagy szénné ég. Nos ez a módszer mindkettő problémára megoldást nyújt:)
Az eredmény tökéletesen kipattogott, natúr, kedvünk szerint fűszerezhető és sózható nasi. A lakást betöltő erőszakos bűz nélkül, ami a mikrós kuki állandó velejárója...ki tudja miért, de aminek ilyen szaga van, az már gyanús kéne hogy legyen...

KÉSŐ ESTI KUKORICA (filmhez, tanuláshoz, nyüffögéshez)


- két marék natúr, pattogatni való kukorica
- ízesítő: vaj, só, élesztőpehely, szárított parmezánpor, curry, füstölt paprika, fokhagymapor, vagy karamellizálni való cukor, vagy karamellizálni való cukor meg kakaó.

Egy nagy serpenyőt olaj nélkül tűzre teszek, benne két-három szem kukoricával. Lefedem, és addig hevítem a serpenyőt, amíg azok az indikátorszemek ki nem pattannak. Ekkor leveszem a gázról a serpenyőt, kiszedem a kukikat, és beleborítom az összes többit. Lefedem, és hagyom állni fél percet, hadd akklimatizálódjanak a szemek.
Fél perc leteltével visszateszem a nagylángra a serpenyőt, kukoricástul, fedőstül.
Szinte egyszerre fog kipattogni az összes, kb egy perc leforgása alatt. Érdemes néha picit rázogatni. Míg forró, lehet fűszerezni, de érdemes tudni, hogy mivel ez nem zsíros, nem tapad meg a só vagy ilyesmi rajta, érdemesebb porszerű fűszereket küldeni rá, vagy tényleg meglocsolni egy pici olvasztott vajjal.
Cukormázzal és kakaóval igencsak dekadens finomság. (régen talán aranykakas volt a neve az ilyen karamellel összeragasztott, gombócba gyúrt pattikukinak? nem vagyok benne biztos)

Minden szem tökéletesen kipattog, nincs odaégés. Bizony! Aki nem hiszi, járjon utána:)

2012. július 31., kedd

Beef jerky, ezúttal pulykából- azaz amerikai szárított hús-snack

Újabb amerikai cucc, be kell valljam, az amerikanizáció egyelőre lenyomja nálam a sinizálódást. BÁR! Kínaiak is előszeretettel falják ezt a nasit. Ja, meg úgy kábé minden nép a világon, amelyik valaha halászott vagy vadászott, és a klíma lehetővé tette a hússzárítást- így a mongoloktól kezdve az ősmagyarokon át az észak-amerikai indiánokig mindenki rájött, hogy ez így egész klassz.

Az már másik kérdés, hogy az amerikai verzió, a beef jerky híresült el- ha máshogy nem is, mint egy klasszikus fordítási nehézség a filmekben- egészen extrém megoldásokat hallottam már a gumicukortól a husinasiig. (másik klasszikus a licorice...)

No de mindegy. A kaja a lényeg. Mind a kínai, mind az amerikai verzió alapvetően szójaszószban pácolt, fűszeres szárított hús. Egyszer már csináltam, marhahúsból, de akkor még nem volt blogom. Így ez most egy pulykamelles verzió. Sovány hús, sokáig tárolható és kompakt, szállítgatható fehérje, egészséges snack, finom sós... öööö... rágó:D elcsammog rajta az ember az biztos! de én imádom. és sehol sem kapni. vagy bazidrágán, a kínai élelmiszerboltokban. Elvétve. :(

JERKY


fél kg. pulykamell vagy más sovány hús, marhahátszín, malackaraj, comb, csirkemell, de már láttam bivaly- alligátor- vagy strucchúsos verziókat is, válasszon mindenki a szája íze szerint:D (természetesen minden látható zsírtól, kötőszövettől, hártyától, cullangtól megtisztítva)
1,5 dl szójaszósz
1 ek. mustár
1 ek. szecsuáni bors (elég csak kicsit megropogtatni)
1/2 tk. őrölt fahéj
2 ek. méz
2 tk. fokhagymakrém
1 tk. örölt gyömbér
1 tk. erős pista

és recept az van trillió beef jerkyre a neten, szóval ez semmiképpen nem szentírás! Egyetlen dolog tilos: bármiféle zsír hozzáadása a páchoz! Avasodás, ugyebár. Egyenetlen sülés. csöpögés. a-aaa.

A fűszerekből pácot kevertem, a húst pedig két órára mélyhűtőbe tettem. Így könnyebb extravékony, sashimi-szerű, 2-3 miliméter vastag hússzeleteket vágni. A hús aztán persze megy a pácba egy éjszakára.
Másnap lefóliáztam a sütő alját, és sűrű rácsra fektettem a lecsöpögtetett- leitatott húsokat. Takarékon, nyitott sütőajtóval, kb. 4-5 óra míg kiszárad. Jó, ha törik, de előtte kicsit hajoljon is. kihűlése után dobozolható, mehet a túrazsákba vagy a kondis fehérjeshake mellé:)

nyamnyamnyamnyam.
(fél kg pulykamell: 800 ft. eredmény: egy carte d'or fagyisdoboz tele, a mérlegem rossz, nemtom hány gramm)

2012. július 12., csütörtök

Pizzás és fokhagymás kréker

Grillpartira készült ez a rengeteg ropogós finomság. Alig több, mint fél kiló lisztből egy négyliteres tálat megtöltő házi nasi- hát ez nagyon tuti!
Alapötlet innen, amit nagyon szépen köszönök ezúton is!

KRÉKEREK


- 30 dkg. liszt
- egy nagy marék zsemlemorzsa
- 4 ek olaj
- 1,5 tk. só
- gyengébb fűszerezéshez 4 ek, erősebbhez 6-ot mondanék, ek. tubusos pizzakrém VAGY egy / 2 ek. fokhagymakrém
- oregano/kakukkfű
- 1 dl bubis víz
- 1 kk. szódabikarbóna

A száraz és a nedves hozzávalókat külön összekevertem, majd összeborítva őket nem túl kemény, de nem ragadós tésztát gyúrtam, ami a hűtőben, lefolpackozva pihent fél órát. Eztán kinyújtottam őket jó vékonyra (1 adag tésztát 3 részletben), sütőpapírra fektettem a tésztalapot, és pizzavágóval felkockáztam, úgy csúsztattam az egészet a tepsire, majd persze a sütőbe. kb. 10 perc kell neki maxon, de nem gond ha kicsit megég, a pirultak ropogósabbak és finomabbak!
nagyon jó cucc!
Kb. 300 ft befektetéssel készült 4, azaz 4 liter, vagyis 6 tepsi kréker. Kapós. Finom. ÁÁÁáá.

2012. április 12., csütörtök

Müzliszelet

Müzliszelet...mintha nem lenne szinte mindenkinek receptje hozzá:D sebaj. jó cucc, nagyon finom, az van benne amit szeretnénk, és ropog és ropog és csammogjuk és csammogjuk, egy szelet végére pedig jóllakik az ember, annyit csammogott... de nagyon jó, nagyon, tényleg.
Olvastam vagy ötvenféle receptet, jó szokásom szerint csak kutyultam összevissza a végén, nadena, azért mégiscsak lett belőle valami:) Gondolom ez egyébként is olyan dolog, amibe mindent belehajigálhat az ember:)

MÜZLISZELET

- fél zacskó (kb 250 gramm) kisszemű zabpehely
- (maradék "puffasztott gabonagyöngy" nevű hungarocellgolyószerű ízetlen reggelizőizé, amit nem evett senki)
- 5 marék natúr kukoricapehely, menet közben morzsolva
- 5 marék tönkölykorpa
- 5 ek lenmagliszt
- két marék kókuszreszelék
- 10 deka aszalt szilva, apróra vágva
- egy marék funky kevert arany és barna lenmag (persze jó a sima is, csak milyen jól néz már ki, de tényleg, összekeverve a kettő:D)
- 2 ek barna cukor (mert ennyi volt csak, most aláírom, hogy elbírt volna többet!)
- 5 ek méz (ebből meg direkt nem akartam többet tenni, mert kincs)
- 1,5 dl forró víz
- 5 deka vaj
- 3 nagyonnagy ek. mogyoróvaj (vagy 5 kicsi, csak hogy maradjunk a sok ötösnél:D)

A száraz cuccokat jól összekevertem, majd a barna cukrot,mézet és a vajat vízzel összeforraltam és belekevertem a mogyoróvajat. Ezzel a panccsal összekevertem és jól átnedvesítettem az egész száraz alapot. Kis víz, ha kell, nem baj, a lényeg, hogy ha a markunkba szorítjuk a masszát, összeálljon, de kis törésre morzsolódjon is. szóval olyan tömöríthető de nem cuppogós keverék kellene hogy legyen. Ezt egy A/4-es alapterületű, sütőpapíros tepsibe gyömöszöltem bele, jól letömörítve, lehetőség szerint egyenletesen vastagon. nem maxon, de magas fokozaton ment a sütő, olyan 180-190c lehetett. 20 perc és aranybarna a teteje, ropogós, a közepe pedig még éppen kellemesen lágy de nem nyers. teljesen hűjlön ki, csak aztán érdemes szeletelni!

komolyan, valami állatijó.
Ennyi rostot egy kajába összezsúfolni eszméletlen, számítson mindenki egy jó nagy...bélrendszerpucolásra. Emellett elég komoly energiabomba, szénbányászoknak és egyetemi hallgatóknak különösen ajánlott, egy almával ultimate reggeli.
Nem lehet hülyeség egy kis fahéjat vagy vaníliát keverni a nedves részbe, de izginek találnék egy narancshéjas-mandulás-fahéjas dolgot is, vagy csokidarabkás aszalt meggyeset... sárgabarackot kesudióval, mogyoróvaj helyett baracklekvárral...húha de belejöttem!

2012. április 5., csütörtök

Chocolate chip cookies

Ezt a bejegyzést a South Park című animációs filmsorozat fordítójának ajánlom, aki képes volt Szaddam Husszein "chocolate chip factory"-ját csokis csipsz-gyárnak fordítani (de legalább nem csokis csipeket gyártó üzemet fordított), s ezúton üzenném hogy szívesen csinálnám a munkáját. Helyette.

KLASSZIK AMERIKAI CSOKIS KEKSZ, öcsém kívánságára:)

- 20 dkg cukor, fele barna, fele fehér (és ez az eredeti mennyiség fele!!! jesszus...)
- 20 deka vaj
- 2 tojás
- 20 deka étcsoki (utólag belátom kevesebb is elég lett volna)
- 30 dkg liszt
- 1 tk. vaníliakivonat
- 1 tk szódabikarbóna
- 2 csipet só

A puha vajat habosra kevertem a cukorral, majd hozzádolgoztam a tojást és a vaníliát, és a sós-szódás lisztet is. Végül fakanállal belekevertem a felaprított csokit. Diónyi gombóckákat tettem sütőpapíros tepsibe, jó távol egymástól, 12 dbot tepsinként. Kb. 180 fokos sütőben sütöttem olyan 10 percig a kekszeket. Pont négy kör lett, vagyis 48 darab keksz.

awww, de gyönyörűűű...:)

Nagyon finom, a vajas sütikre jellemzően omlós, kívül ropogós- belül lágy, és az olvadt csoki külön mennyei. Ha lett volna, tettem volna bele törökmogyorót is. nem volt.
Ja, és így is édes az én ízlésemnek, 40 deka cukortól a vékonybelem is összeragadna. Hogy a többi beleimről ne is beszéljünk...:)

2012. március 9., péntek

Istentelen pogácsa

Még zsenge vadhajtás koromban ez volt a kedvencem a menzán. Igen, a menzán. Baromijó menzánk volt. És a "gulyásleves (marhából!), pogácsa, banán" menüsornál csak a "palócleves (ugyancsak marhából), csokis csiga, gyüm(ölcs)" összeállítást szerettem jobban. Két, oltárinagy tenyérnyi zsíros, szaftos, levelekre szedhető, ropogós tetejű langyos élesztőillatos pogácsát adtak. Imádtam. Aztán nagymamám pogácsareceptje és a menzás csodapogácsa kikuncsorgott receptje, mint kiderült, csak abban tér el, hogy egyikben zsír van, másikban margarin, plusz, a méret, ami sokat számít abban, hogy a közepe mennyire szaftos és fogalávaló. de kiderült a titok. Én meg kiadom, tróger alak. De tényleg, ez a legeslegjobb pogácsa a világon. és tényleg istentelen. ennyi zsírral...!

POGÁCSA
fél kg. liszt
25 deka zsiradék (zsír vagy margarin) szobahőmérsékleten, vagy kicsit megmikrózva
1 dl tej
fél kocka élesztő
1 ek só
1 tk. cukor
15 deka sajt (vagy 2 óriási fej hagyma, mert fél kg sajtosat, és fél kg sült hagymásat is készítettem)
2 tojássárgája (bevallom, én két nagy ek. lenmaglisztet használtam egy deci vízzel, de persze aki nem böjtöl vagy vega, természetesen tojással csinálja, de spórolásnak sem utolsó a lenmagliszt használata)
2 dl tejföl

az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttattam (+a lenmaglisztet forró vízzel öszzekevertem), kimértem minden hozzávalót. A lisztet összekevertem a sóval, mélyedést túrtam a közepére, és minden egyéb nedves cuccot ide öntögettem. Összekevertem és jól kidagasztottam a lágy, zsíros tésztát.
20 perc kelés után 20 percenként hajtogattam, háromszor, mégpedig eképpen: a tésztát kb A/3-mas méretre nyújtottam. Jobb felől a harmadát behajtottam középre, ennek a tetejébe a bal felőli harmadát. A téglalap alulsó negyedét felhajtottam egy képzeletbeli középvonalhoz, és a felső negyedét is. Majd a középvonal mentén ráhajtottam a felső felet az alsóra. Én így tanultam, nekem ez a szent, persze lehet, hogy hautecuisine szempontjából nem helyes, de nem izgat.
Nos, az utolsó hajtogatásnál a kinyújtott tésztára reszeltem a sajt felét (és rászórtam a sült hagymát), hajtogattam, majd ujjnyi vékonyra nyújtottam. becakkoztam a tetejét és lekentem vízzel, majd megszórtam a reszelt sajt másik felével (vagy szezámmal).
kiszaggattam egy felespohárral, és sütőpapíros tepsiben, kb 200 fokon 15-20 perc alatt aranyosra sütöttem őket.
tomi szerint rettentő, nem állíthatunk be venségségbe ezekkel, úgyhogy azóta is falja, hogy eltüntesse hatalmas konyhai baklövésem bizonyítékát...:)

2012. január 2., hétfő

Boldog új évet! Elfelejtettem fotózni.

Hát igen, mire ez előkerült, addigra meglehetősen módosult tudatállapotba kerültem, és elfelejtettem fényképezni. Sajnos. Bár szép nem volt, de BAZIFINOM, és már csak emiatt is megérdemelt volna egy fotót...a tortillachips, a salsa és a sajtszósz.

TORTILLACHIPS MÁRTOGATÓSOKKAL

Tortilla:
- 600 gramm kukorica lepényliszt (tescoban a gluténmentes termékek közt található fogós kukoricaliszt, a zacskó 600gr, 330 ft)
- 3-4 dl víz
- 3 ek olaj
- 2 tk. só
- ++olívaolaj, só

Sajtmártogatós:
- 1 doboz philadelphia krémsajt (300 ft)
- egy kis pohár tejföl
- 10 dkg érlelt cheddar
- + esetleg sörélesztőpehely, nagyon sokat ad hozzá.

Salsa:
- 1 konzerv darabolt paradicsom
- 1 kicsi sűrpar
- 5-6 db ecetes pepperóni
- só, bors
- + chilipor, ha nem lenne elég erős
- fél fej hagyma (ami egyébként is pici volt)
- 2-3 ger. fokhagyma
- fél marék korianderlevél

A tortillához a hozzávalókból ruganyos tésztát gyúrunk, víz lehet hogy több kell egy kicsivel annál, amit írtam, már nem emlékszem sajnos a pontosra. Ha nagyon ragadna, búzaliszt is elfér benne. Ebből a tésztából olajos sütőpapírok közt palacsintákat nyújtottam, amiket száraz serpenyőben megsütöttünk. T sokat segített:)
A kész tortillákat nyolcadoltam, hogy háromszögek legyenek, meglocsoltam kis olívaolajjal, megsóztam és jól összeforgattam. ezt 2 tepsire elegyengettem, és 10 perc alatt ropogósra sütöttem őket.

A salsához a hozzávalókat késes aprítóban blendeltem össze. Ízlés szerint csípősözhető és fűszerezhető tovább, sőt egy mikrós forralás sem ártott neki.

A sajtszósz volt az este sztárja, ehhez kikevertem a krémsajtot a tejföllel és az élesztőporral (a vegák által fogyasztott sajtpótló sörélesztőpehelyről van szó!), és belereszeltem a sajtot, amit ugyancsak belekevertem.

Nagyon jó volt, nagyon sok, és nagyon sikeres:)

2011. augusztus 31., szerda

VKF 44/2 Házi chips zsírmentesen

A második vkf-szösszenet. Sok elszúrt krumpli és még több káromkodás, de csak sikerült kitalálni, hogy is lenne tökéletes!

CHIPS
krumpli

egyéb fűszer, ha valaki rafinálni szeretné, ami totál lehetséges. tippek alul!

A krumplit megpucoltam, és 1mm-esre felkarikáztam. Gyalulni is lehet, akinek van, de egy jó éles kés és biztos kéz is letudja a dolgot. Egy nagy kerámiatányérra rakosgattam a kicsit leitatott krumplikarikákat úgy, hogy ne fedjék egymást, megsóztam, és 3 percre max fokozaton a mikróba tettem őket. És itt a trükk! Egy perc hűlés után újból 3 perc sütés kell, hogy készen legyenek. Ha egyben marad a sütésidő, megégnek! Próbáltam egyébként szalvétán, sütőpapíron, konyhai törlőn is, a sima pucér tányér vált be igazán.

EDIT: itt, a szinttársak tesztjei alapján kiderült, hogy sütőpapír- és tányérfüggő is, hogy melyikre ragad rá végzetesen ... hát, sajnos, próbálkozni kell. Úgy tűnik, eddig csak egy tányérunkra nem ragadt rá. Mégis a sütőpapír a tuti:) (erre jó a tesztelés:D)

kihűlés után ropogtatható, tökéletes cucc. Egy nagy krumpliból majd' fél zacsi chips kijön. és mennyi egy nagy krumpli? 25 ft! és egy zacskó chips? ennek a tízszerese. Ja, kalóriában is.

Ízesítési tippek: A magyarországon sajnálatos módon nem kapható sós-ecetes chips előállításához kis almaecetbe érdemes mártani a krumplit, és úgy, sózva, mikrózni.
tuti ötlet a bors, a vöröshagyma- vagy fokhagymapor, de akár pirospaprika, curry is. nem hiszem, hogy bármelyikkel mellé lehetne lőni! :)

VKF 44/1 Csicseriborsó- snack

Megmondom őszintén, nagyon nehéz volt ez a vkf-téma. Mert igazából mindent meg lehet csinálni otthon, és nem azért főzünk, hogy ne vegyünk készterméket- hanem azért veszünk készterméket, mert nem főzünk. És ilyen alapon, a késztermékekkel szembeni ellenállás egy főzőcskés közösségben valahogy magától értetődő, és ezért furának találtam a kiírást. Bár, ha már a magginak van pofája egy rántott hús-bundát vagy főzelékrántást is zacskóba tenni, akkor igen, baj van. De azt hiszem, azért nem velünk.
Így nagyon nehéz volt kitalálni, mit is csináljak. Aztán három dolog is felmerült- mert végülis mit veszünk tényleg, tényleg mindig boltban? Olyat amit nem tudunk otthon. Vagy macerás. Vagy lehetetlen. Élesztőt, pl, vagy mondjuk cukrot. Nna, ilyen előállítására meg extrém lett volna ez a vkf. Na, szal fura és fura, de végül háromféle dolgot is csináltam- íme az első. forrás: justhungry.com

CSICSERIBORSÓ-SNACK
3 marék száraz csicseriborsó
2 ek olívaolaj
1 ek fekete hagymamag
1 ek curry
2 tk só
1 késhegynyi chili
1 tk fokhagymapor
1 ek cukor/méz

A csicseriborsót egy éjszakára beáztattam, majd puhára főztem. A fűszereket kikevertem, beleforgattam a borsót, majd egy sütőpapíros tepsin elegyengettem. Forró sütőben, 10percenként megkevergetve, 40 perc alatt sütöttem ropogósra.
Finom, nincs benne sok zsír, sok a fehérje, fűszeres, ropogós, incsifincsi!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...