2011. január 30., vasárnap

Gyömbér tribute post és gyömbérsör

Mint írtam, a telefonomat elnyelte a gsmszervizek sötét mélye, ki tudja, mennyi időre. Tehát spórolnom kell az eddig elkészített képekkel/bejegyzéstervekkel, mert gáz lesz, ha egy hónap múlva kapom csak vissza... meh.
Na mindegy. Ígértem egy gyömbér ismertetős bejegyzést, gyömbérsörrel. Íme!

GYÖMBÉR (zingiber officinale)
Kép forrása:Wikipedia        

A kurkuma és a kardamom rokona, a gyöktörzsét fogyasztják. Dél-Ázsiából terjedt el Észak-Afrikában, Ázsiában és Európában, majd szerte a világon. Friss, citrusos-csípős illata és íze van. Szárítva-őrölve fűszerként használatos, frissen főleg a keleti konyha használja, gyakran fokhagymával együtt, mert különleges ízt kölcsönöz, és szerintük a húst is puhítja. Teája torokfájásra, megfázásra kitűnő, de hányinger, tengeribetegség ellen is fogyasztják, sőt Kínában népi orvosságként szolgált az ájulásra, fuldoklásra. Ecetben eltéve savanyúság, a sushi hagyományos kísérője. Kandírozva gyümölcskenyér és sütemények dúsítója, de magában, édességként is eszik, főleg Angliában. Az angol konyhában leghíresebb megjelenési formája még a gingerbread cookie (ami inkább amerikai már) és a Parkin nevű melaszos-zabpelyhes piskótaszerű sütemény, aminek valami történelmi-politikai vonatkozása is van Yorkshire környékéről, de ebbe nem bonyolódok bele, mert minden oldalon mást olvastam eddig...
Világkörüli útján a gyömbér állítólag Jamaikát szerette meg legjobban, az onnan származót tartják a legjobb minőségűnek.
A gyömbérsört is Angliában találták fel, és hamar népszerű lett, ám mára csak üdítőként lehet kapni, kereskedelmi forgalomban igazi, alkoholtartalmú gyömbérsörről nem tudok. Elvileg gyömbérsörként adják a Canada Dryt és a Schweppes megfelelő verzióját, de ezeknek már semmi közük a valósághoz, víz, széndioxid, cukor, aroma és színezék, amiből állnak. Megelégelvén a műanyagot, valamint a házi, megvakulásveszéltől mentes alkoholkészítés titkát kutatva keresgéltem az igazi gyömbérsör receptjét. Néhány kudarc, néhány bepenészedett kanna, néhány felrobbant PET-palack. És jó sok elhasznált gyömbér. DE! sikerrel jártam. A tökéletes gyömbérsör receptje a birtokomban van!
És egye fene, megosztom. hiszen SÖR! SÖRT MINDENKINEK! juhú!

GYÖMBÉRSÖR (alkoholmentes)
Készülhet erjesztéssel és anélkül is, én az erjesztettet jobban kedvelem, szerintem egy kicsi élesztőíz mindenképpen kell bele. Deh ez egyéni ízlés kérdése.
Másfél literhez:
- Egy hüvelykujjnyi FRISS gyömbér
- fél csésze cukor
- fél citrom reszelt héja és összes leve
- 5-10 szegfűszeg
- negyed csomag sima sütőélesztő
- másfél liter víz

A gyömbért lereszelem, ahogy a citrom héját is, és egy KÉTLITERES üvegbe tuszkolom, ráöntöm a cukrot és a citromlevet is, pelepotyogtatom a szegfűszeget és az elmorzsolt élesztőt. ráöntöm a másfél liter vizet. Felrázom, hogy elkeveredjen és minden feloldódjon, aminek fel kell. Aztán összenyomom az üveget, hogy a lé feljöjjön a tetejéig, és így, összenyomva csavarom rá a kupakot. Ez azért kell, mert az élesztő jó sok széndioxidot fog eregetni, ezzel szénsavasítva az itókánkat, és felpuffasztja az üveget.
Egy napra kellemes meleg helyre teszem (a számítógép hűtőventillátora azt hiszem erre termett- kemény vaj puhítására és sörerjesztésre:D), majd óvatosan kinyitva (kihabzik, vigyázat!) kiöntöm, átszűröm. Aztán mehet a hűtőbe, ahol újra beszénsavasodik, de jóval kevésbé, mint előtte. Fogyaszható! Teljesen természetes. Hurrá! És fincsi:)
Aki nem élesztővel akarja, az csinálja szódával vagy bubis vízzel, de állnia kell pár órát, ettől függetlenül.

Amit vettem, pont olyan ízű volt, mint amilyen nekem szokott sikerülni, talán csak egy kicsit édesebb, és konzervízűbb. Sőt, merem állítani hogy az enyém még jobb is:)

GYÖMBÉRSÖR (alkoholos)
Jöjjön a nagyágyú! Ez sokkal több időt vesz igénybe, mint alkoholmentes társa, és több hozzá a felszerelés is- de szerintem igazán megéri.
- Őrölt gyömbérpor (jó sok kell belőle, kotányisat meg ilyeneket nem éri meg venni, mert nagyon kevés és nagyon drága. javaslom ismét a nagycsarnok aljában lévő ázsia boltot, ahol 100grammos gyömbér 330, félkilós 700 forint...elég a 100gr szerintem, én félkilósat vettem és már 4-5ször csináltam, mégis több, mint a harmada megvan még)
- Cukor (összesen kb. egy kiló) 200 ft
- szegfűszeg, olyan 20 db
- 2 citrom héja és leve
- borélesztő (direkt nem sörélesztőt írok, mert a bioboltokban kapható étrendkiegészítő, amit szintén sörélesztőként adnak, NEM az, és NEM jó! Egyébként meg ugyanaz a gomba mindegyik, tehát érdemesebb a borélesztőt célozni, azzal nem lehet mellélőni. Egyébként gazdaboltokban kapható, kb 200ft egy tasak. És nem kell belőle sok)

- Befőttesüveg
- ötliteres műanyag kanna (deszt.vizes, ásványvizes! Nehogy valaki egy ötliteres vénuszos kannában álljon neki!)
- vékony gumicső (praktiker, 100ft körül van métere, jó a vékony is, 1cmesnél meg végképp nem kell nagyobb)

Először is, a befőttesüvegben fél liter vízben elkeverek egy teáskanál élesztőt, 8tk. cukrot és 4 tk. gyömbért, és letakarom egy szalvétával. Szellőznie kell, ugyanis egyelőre az élesztőtenyészet nevelése a lényeg, és ehhez oxigén kell, viszont nem lenne jó, ha belepotyogna mindenféle muslinca meg ilyenek. Fedővel meg felrobbanna, mert széndioxidosítana. Meleg helyre költöztetem.
Ezt naponta 4tk. cukorral és 2 tk. gyömbérporral etetni kell, pár nap múlva hallható-látható, hogy életre kelt: Látványosan pezsegni és habzani fog. Egy hét múlva konyharuhán átszűröm, a kinyomkodott szárazanyag felét vízzel felöntve újabb alapot lehet indítani, újra ugyanúgy etetve, mint az előzőt. ebbe már nem kell élesztőt tenni.

Négy liter vizet az egy kilóból maradt cukorral, reszelt vagy zöldségpucolóval vékonyan leszedett citromhéjjal és a szegfűszeggel felteszem forrni. Ha felforrt, lezárom, és megvárom míg kihűl. Ez nagyon fontos, mert ha a forró cukoroldatba öntenénk bele az élesztős alapot, az élesztők elpusztulnának! Ezt a szirupot beleszűröm a kannába, beleöntöm az alapot is, és jól felrázom, hogy elkeveredjen minden. A kanna kupakjának közepét annyira kifúrom, hogy a cső jól beleszoruljon. Rácsavarom a kupakot, a cső másik végét pedig egy vízzel teli egénybe lógatom. Pár nap múlva észrevehető, hogy bugyogni kezd. Ez azért kell, mert az élesztő alkoholt a cukroból csakis akkor csinál, ha nincs elég oxigénje, tehát a kannát le kell zárni. Viszont nem szeretnénk, ha túlnyomás kerekedne és felrobbanna a kanna, ragacsos erjedt cukros trutymóval terítve be a szobát/konyhát. Ezért a kotyogó a túlnyomást kiengedi, de oxigént nem enged vissza. Tökéletes.
2-3 hét múlva lelassul és leáll a kanna bugyogása, ekkor fogyasztható a sör!
Hűtőben érdemes tartani, ásvványvizes üvegekbe kiporciózva. Érdemes viszonylag hamar meginni, mert miután az erjedés leáll, elkezd ülepedni és az már nem valami esztétikus.

Íme a gyömbérsör receptje, jövök még gyömbéres dolgokkal!

2011. január 28., péntek

Kukoricás csirkeleves és Tori Amos...meg bosszankodás

Az alig két hetes telefonomat, valószínűleg az érintőképernyő érintkezési hibája miatt, holnap szervízbe viszem. Remek. és mit összebaszamoltam még vele, hogy szoftverfrissítés, amivel csak magammal szúrtam ki, meg minden! Harr, de mérges vagyok.
Ezért kell valami finomság.

CURRYS-KUKORICÁS CSIRKELEVES
Anya ezt a receptet még egy pár éves Príma Konyhából szedte, de valami olyat mondott, hogy hülye sorrendben csinálják, abból csak pancs lesz. Úgyhogy így csinálja. És én is így csinálom. Naggggggyon finom, lélekmelengető, ízes, kicsit csípős leves, és annak ellenére, hogy nem az a sűrített fajta, kellemesen laktató. A marokkói lencseleves után T. kedvence. Kell hozzá:

- Egy fej hagyma
- 4-5 közepes krumpli (talán fél kg, kábé)- 100ft
- 1 konzerv kukorica 100ft
- 2 hatalmas répa (olyan 30-40 deka) 80 ft
- kb. 1 ek. curry
- 1 tk. kakukkfű
- eredeti receptben: 1 csirkemell, spórolós verzsönben egy fél. Sztem teljesen elég annyi is. Kb 25-30 dkg. 300ft.
- 2 leveskocka
- olaj
- só

A hagymát felaprítom, amíg T. segít és megpucolja a krumplikat és répákat, majd amíg a répát nagylyukú reszelőn reszeli, én felkockázom a krumplit kb 1x1cm-es, 1,5x1,5 cm-es kis kockákra, a csirkemellet pedig félkisujjnyi csíkocskákra.
Az olajon elkezdem dinsztelni a hagymát, majd ráborítom a húst és kicsit megpirítom, utána mehet a krumpli, majd egy kis forgatás után a répa, és a lecsurgatott kukorica. Ezt kicsit pirítom még, míg a répa édes-pirult illata nem érződik, ekkor megszórom a curryvel és a kakukkfűvel, és ezzel is átforgatom, hogy mindenre ráragadjon a szépséges sárgaság. Aztán 4-5 kukoricakonzerves-doboznyi vízzel felöntöm és belehajigálom a leveskockát, és forrás után alacsonyabb lángon addig főzöm, míg a krumpli meg nem puhul.

Fűszeres kenyérrel, salátával kellemes ebéd, saláta nélkül melengető őszi-téli vacsora.
Igazi kedvenc.
Mondhatjuk nyugott szívvel, hogy főételként 4, előétel-levesként akár 6 embernek is elég, ezzel körülbelül 100 forintra jön ki egy adag, feltéve, hogy van otthon hagyma, curry, kakukkfű. Meg kenyér, meg vaj.
Ja, meg hogy hol lehet 300ftért 30dkg csirkemellet venni? PIAC! Imádok piacra járni, a fővám téri vásárcsarnok valóságös közép-európai kánaánt teremt, és nagyon olcsón vannak nagyon jó cuccok. multikhoz képest zöldségeket tekintve 10-30%, disznót 10-20%, csirkét pedig akár 50%-kal olcsóbbal is meg lehet venni. Megesik, hoyg 250ft egy kiló csirkeszárny. Teszkóban leárazva 500-400. Csirkemell 1000ft körül táncol, matchban volt már 1700 is. ami azért röhej. Érdemes piacolni.

Ja, és Tori Amos. A kedvenc énekesnőm, de nem tudtam, hogy nem szólóalbummal indított, hanem volt egy együtteses albuma is, és olyan vicces, a 80-as évek-beli Tori Amost hallgatni, kábé mint egy Roxette, csk más hangon:D Nagon jópofa:D Kábé olyan élmény volt mintha Bhusta Rymes vagy mittudoménki hirtelen jazzénekes lenne és jól csinálná:D klassz:)

2011. január 27., csütörtök

az olasz, az megy, mi?

Azt veszem észre, hogy a blogok körében nagyon megy az olaszkodás. jjjóó.
de akkor legyenek már olyan igényesek másra is!
CAMEMBERT és CROISSANT. légyszi. vagy akkor már legyen "francia fehér nemespenészes sajt" és rongyoskifli.
A rongyoskifli különben is olyan jópofa szó erre a csodálatos dologra:)

Vizsgaidőszak végérvényesen letudva!

Jelentem, ma tényleg, és komolyan és teljesen végre befejeztem az idei téli vizsgaidőszakot. Igazi utolsó vizsgám 12-én volt, de még volt egy házi dolgozatom, és ma pedig annak a védése, meg egy csomó jegybeírás, úgyhogy csak ma mondhatom, hogy kész, vége, slussz-passz.
Ennek örömére megleptem magam néhány nyalánksággal.

Ilyen a régóta áhított hiperaranyos színes csillagocskás cukorkonfetti, ami aranyárban van, és fura izékből és színezékből készült, de na. komolyan, egyszerűen vágyom már régóta és ma nem bírtam megállni:)
És már sejtem is, mi lesz a sorsa. Ugyanis a blogot népszerűsítendő, jelentkezem VKFre:)

Ezenfelül, ellátogattam a szép kis india nevezetű fantasztikus helyre, ahol a legolcsóbb a csicseriborsó, amit eddig találtam, és a kókusztejpor is normális áron van. Egyszer veszek, mert nagyon izgat. Most viszont apróbb finomságokat vettem, mint a gyömbércukorka:
A dobozban 10 rallizászlós kis tasakban tápiókaliszttel beszórt gumicukorszerű, borostyánszínű cukorkák vannak, jó nagyok. gyanútlanul be is kaptam egyet a metrón, elég sokáig nem éreztem semmit, gondolom a tápiókaliszt miatt, ami a ragacsosság ellen van rászórva, de aztán előjött a cukor kellemes karamellás, lágy íze, megpuhult a számban a bonbon, és mondtam magamban, hogy hm, nem rossz, de hol a gyömbér? hát meglett, az Örsön már kissé piros fejjel szálltam le, ugyanis ez a cukorka brutálerős. Igazi, friss, izgalmas csípős gyömbér, kicsit karamellás ízzel, nagyon-nagyon jó. Pont olyan, amilyenre számítottam. Bár szerintem egy adagnak elég lenne a fele is. tele van vele az ember szája.

A másik mániám a gyömbérsör. (igen, gyömbérmániás vagyok, de erről később) Úgyhogy vettem egy gyömbérsört. Nem volt olyan vészesen drága, tekintve, hogy egy üveg kóla is 250ft körül van...
Persze nem alkoholos, a gyömbérsör manapság már nem az. Bár tudok olyat, ami igen...*sandamosoly* de erről is majd később.
Fiery jamaican root gingert ígérnek, remélem ez is olyan igazi izmos csípős-citromos-savanykás lesz, amilyennek lennie is kell.
Nagyon elégedett vagyok, a jegyeimmel és a szerzeményeimmel is. Ez egy jó nap:)

Ígéretemhez híven a gyömbérről és gyömbérsörről később értekezem:)

2011. január 26., szerda

Zseb-éléskamra

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz kiválasztani azt a pár alapvető élelmiszert, amit érdemes bespájzolni, mert én eleve spájzolós vagyok, és a szekrényünk roskadásig van a lassanként összegyűjtött finomságokkal. Ugyanis, amióta rákaptam a főzésre, ha valami bajom van, valami különleges alapanyaggal vagy fűszerrel örvendeztetem meg magam: a fűszerkészletem tekintélyesre gyűlt már, és én hiába imádom a csicseriborsót és van mindig, nem hiszem, hogy más értékelné. Így tehát kigyűjtöttem pár fontos dolgot- ami ismét csak soknak tűnhet, ha egy háromfős szoba mindhárom lakója maga feltankol belőlük, viszont ha összeállnak, remek baráti viszonnyá nőheti ki magát a pusztán gazdasági megfontolású közös kosztolás:)


A kép szar. 5mps kamerával rendelkezik ez a telefon és egyszerűen rossz képeket csinál. Mondjuk a neon jó sokat ront rajta, az tuti. Szóval ha nagyítotok, akkor bocsi a förmedvény zajosságért...
Menjünk balról jobbra.

- Fűszerek.
Belecsaptam, nekem egy teli cipősdoboznyi van, magyaros-görögös-indiai és egyebek. Hajja. Hosszas gyűjtögetéssel tettem szert rájuk. Na mindegy, a leggyakrabban használtak nálam a curry (legegyszerűbb, enyhén csípős madras curry), garam masala (indiai, kissé mézeskalácsra emlékeztető, izgalmas csípős fűszerkeverék), oregano, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, majoranna, gyros, só, bors, chili. A kevésbé megszállottak vehetnek olasz fűszerkeveréket meg sültcsirkét, és le van tudva, de igazából üvegekben sem kötelező tartani őket, ahogy én, a tasakban jól elvannak. Nem tökéletesen, de megfelel. Aromazárós tasak lenne a legtutibb, de olyan fűszerből kevés van.
- Cukor
- Olaj
Pont olívaolaj lett odatéve, na bumm. Nem használom sokat, csak ahol valóban számít az íze, de nem vagyok rá nagyon háklis. Sültkrumplit meg cigánypecsenyét nem sütök benne, mint Jamie Oliver. Sima étolaj. Semmi fölösleges fellengzősség.
- Ecet
Alma- és balzsamecettel rendelkezem, de ez újfent egyéni perverzió. Sima ételecet is emgfelel. Nem kell túl gyakran, max salátához, néhány levesbe-főzelékbe. Mégis kellemetlen, mikor pont az az íz hiányzik a zöldbabfőzelékből.
- Élesztő
Nem lehet folyton élesztőt tartogatni a hűtőben, ez tény. És az is, hogy az ember nem mindig tud annyire előre gondolkodni, hogy pont legyen, mikor kell. Ezért van a száraz élesztő, bár nem nagyon szeretem, kénytelen vagyok használni. Nem kel olyan látványosan és illatosan, mint a friss élesztő, de a sült tésztát tekintve már nem feltűnő a különbség.
- Sűrített paradicsom
KELL!! Mindig kell. Tésztaszósz, paradicsomleves, pizzamártás, melegszendvicskrém, mindenféle gyors dolog lehet belőle. Abszolút tuti keeper.
- Konzerv kukorica
Hát, egyértelmű, pizzára, tésztaszószba, salátának, levesbe, trallalalala.
- Bab, lencse
Konzerveset is lehet, sőt babból pl. az a praktikusabb, de a lencsét nem muszáj áztatni, elég csak tovább főzni. Nagy húszabáló magyar népség ezeket maximum füstölthúsos lencseleves, jókai bableves, lencsefőzelék-babfőzelék szerepkörben ismeri. Hát, nem helyes. A hüvelyesek iszonyat fontos anyagokat tartalmaznak (lásd: vegetáriánus étrend-beli szerepük), olcsóak!!!, finomak, kevéssel is jól lehet lakni, és nagyon, NAGYON változatosan el lehet őket készíteni. Egyétek őket. Jók.
- Tettem oda egy zacskós levest is, de elbújt. Vészhelyzetre, kizárólag.



- Száraztészta
Igen, abszolútum az antiszakácsok körében, heti menü otthoni maradék, otthoni maradék, otthoni maradék, ketchupos tészta, tejfölös tészta. Lehet az jobb is.
- Liszt
Mindig legyen! Nem is magyarázom.
- Rizs
Hát, ez egy kritikus dolog...rizsből kicsit sznob vagyok, bevallom. A scotti (classic) egy meglehetősen drága, de cserébe ÍZZEL rendelkező, remek textúrájú, kavicsokat és ágdarabkákat nem tartalmazó rizs. Mellesleg az egyetlen, amiből az átlag boltok polcain van kerekszemű. Én csak azt használom, mert más, mint a hosszúszemű, jobban fel tudom használni: rizottóhoz, sushihoz csakis a kerekszemű japonica-féle rizs jó. Arborio is jó, de az igazi a classic, rövidszemű, nem túlfőzve is kellemesen ragacsosra fővő rizs. Ebből nem engedek. Természetesen tarthattok zacskósat vagy fényezetlen b-igyót is, de abból nem lesz rizottó, se sushi, se jó tejberizs, csak egy kupac fehér izé. Jó még a tescos arborio, piros tasakja van. Abból is jól sikerült minden. Sajna ár-mennyiségben a scottinak alatta marad a kb. 500ft/ fél kg áron (scotti 650/kg). Állítólag a sparban is van spar-márkás kerekszemű rizs. még nem próbáltam.
- Zabpehely
NNa! újabb kritikus pont: igazi zabpehely. Angolul oatmeal, így többeknek lehet ismerős- ugyanis manapság itthon nem nagyon fogyasztják, csakis diétákkal és !!!BIJÓ!!! izékkel fémjelezve, így nem csodálom, hogy nem jön meg hozzá senki kedve. Pedig az angolok alapvető reggelije (jó, az angol konyháról alkotott önigazoló ítéleteket most hagyjuk:D), és egy igencsak jó húzás. Nem kell hozzá semmi. Vízben főzik, úgy lesz belőle kása, és semmi nem kell hozzá más. Esetleg egy kortynyi tej, méz vagy cukor. Recepteket majd írok. Tiszta rost, könnyen megy, aminek mennie kell. Rengeteg, folyamatos felszívódású energia- egy hatalmas tál zabkása után délután négyig el van az ember, suliban, dolgozni, egyéb. Tapasztalat. Nálunk sok fogy, és nagyon hasznos dolognak találom: ezért is vettem be ide.
Esetleg ha valaki igényli helyette, annak búzadara: tejbegríz is fantasztikus, minimálköltségű étel.
- Leveskocka
Jó, jó, tudom. Jóravaló ember le se írja a nevét, rá se néz, átkozza feltalálása óta, glutamátérzékenységet kap már csak a szagától is, és egybként is FUJ! na ne már. Egyrészt, ez itt nem egy olyan világ, ahol az ember csak úgy eltölt egy hétvégét alaplevet főzőcskézve. Másrészt, úgyis mindenki használja, hiába szidja, koliban meg aztán végképp. harmadrészt! Van teljesen természetes összetevőkből, tartósítószer, ízfokozó és színezék nélkül készült leveskocka is. az azért mindjárt más...DM-ben kapható, van zöldséges, csirkés és marhás, 6-os dobozka, 250, 30 és 400 forintért. És csak az van benne, ami kell: zsír, só, fűszerek, szárított hús. Senki ne mondja, hogy ez szar.
- Fokhagyma, vöröshagyma, krumpli
Egyértelmű, mindig jó, ha van pár darab.



Ami mindig jól jön még, az a tej (nálunk a koliban van automata, tehát el vagyunk kényeztetve...) és a tojás.
Fagyaszóban mindig van sütnivaló krumpli, csirkeszárny hetesével csomagolva, csirkemell felezve. Otthonról is ilyeneket érdemes hozni, fagyasztott kész kajákat én nem eszem meg, de ez finnyásság kérdése. ha lehet frisset főzni, inkább azt, mint a kiolvasztott, szétmállós káposztákat meg hasonló. Inkább alapanyagokat cipeljünk otthonról:)

Ennyi lenne. Jól elfáradtam. Jól kifejtettem a véleményem mindenféle dologban. Hah.
Né, odatettem a szójaszószt is. Nem is tudom már, hogy miért. Gyakran használom, az igaz.

2011. január 25., kedd

Fűszereket ültettem

Világéletemben beton panellapok között éltem, és hatalmas szívfájdalmam volt, hogy nincs kertünk, nincs cicánk, nincs csirkénk, sem almafánk, répánk, vagy szőlőnk. Még erkélyünk sincs. Ezt a városi fájdalmat enyhítendő, édesanyámmal sokat "kerészkedtünk", cserepekben persze, a lakás tele növénnyel, már amennyire elfér, és bennem is megmaradt ez a növényszeretet, és tovább él az igény a napmeleg paradicsom, friss fűszerek, igazi rohangálós boldog csirke iránt. Most, az apró koliszoba, hogy végre a magaménak mondható (és nem csak az az egy szem ágy, ami jut) lehetővé teszi az efféle úri huncutságokat- elhatároztam, hogy én paradicsomot és fűszereket fogok ültetni. HOGYAN paradicsomot? haha! ki van ez találva, kéremszépen. 

Okéoké, kicsit demagóg, tv-shopos cucc, de milyen jó ötlet!! Meg fogom csinálni. Jön a tavasz, hajtatok kis paradicsompalántákat, és tuti megcsinálom. Komoly! én már csak ilyen megszállott vagyok.

Most viszont kaukkfüvet, bazsalikomot és oregánót ültettem egy virágládába (bár állítólag nem jó ötlet egy földben különféle fűszereket összeültetni, de kérem, ki a fenének van helye külön cserepekhez??) és borsmentát egy kisebb cserépbe. Kíváncsi leszek. Viszont el kell majd mennem megint földet venni, mert 10l összetapicskolva eltűnt a virágládában. Ki hitte volna. Szép kis üvegházat csináltam rá folpackból, de persze pont ilyenkor jön vissza a havazás és megy el a szemkiverő napsütés. Meh.
Majd fényképezek, ha hajtanak a növénykék, egyelőre csak csíráznak, nem sok látnivaló akad rajtuk. Meg majd dokumentálom a paradicsomprojektet is. (egyébként vérszemet kaptam, és a paradicsommagok mellé vettem minipadlizsánt és praitaminpaprikát is, hátha... igen, T a világ legtürelmesebb férfija:D)

2011. január 24., hétfő

Alapfelszerelés

Szerencsésnek mondhatom magam, a koliban a párommal, T-vel lakhatok, így a kétfős szobához járó egyik szekrény teljesen kajával és főzős cuccokkal lehet tele. Aki kevésbé szerencsés, az se aggódjon, nem sok dolgot kell egy polcra zsúfolni- pláne, ha a szobatársakkal olyan a megegyezés, közös használat és hasonlók nagyon sok helyet spórolnak az efféle eszközöknek. Lássuk, mi az a minimálfelszerelés, amivel dolgozni lehet.


-Két fazék, egy nagy meg egy kicsi.
A nagy, mint látható, nekem az otthonról elrabolt ezeréves magyar piroska fazék, ami rettenetes. Minden leég benne, egy vékony kis fém izé az egész, nem csoda, hogy anyáink meg nagyanyáink kinn álltak a konyhában naphosszat, kevergetve az ételt. Ez valóban nem jó fazék. de ez van. szeretnék egy jót, egy klassz vastag aljú igazi menő darabot, de tulajdonképpen egy szavam se lehet- két éve szinte mindent ebben főzök, és jól szolgál. Igaz, az alja már kicsit sárga, megfogta a leveskocka meg a curry kurkumája. Fedőm is van hozzá. Ami tánsol rajta folyton.
Kicsi fazék már okésabb, kissé kopott teflonos valami, a koliban kiszórt edények közül guberáltam, de van egy másik kicsi is, amiben éppen bab ázik, azért nem szerepel a képen. Kis fazék azért jó, mert egy rántást összedobhatunk benne, elfér benne egy főzelék, egy zacskósleves, kakaó, zabkása. Fedőm nincs.
-Két tepsi, egy nagy, lapos, egy kisebb, magas peremű.
Persze-persze, tepsi, na ne nevettessük ki magunkat, mondhatná bárki. de igenis fontos, én például agylobot kapok ha valaki a rácson próbál meg pizzát sütni. Nem nagyon sikerül. Egyébként nem kell nagy eresztésre gondolni, mindkét tepsi eurós boltból való (felteszem minden faluban akad Magyarországon, vagy régebbi megfelelője, a "százforintos"), darabja 350 forintot kóstál. Célnak megfelel, még nem esett szét egyik se- noha az álteflon már kopik róluk. Koliba tök jó, a csirkeszárny, pizza, meg a süti nem panaszkodnak.
- Vágódeszka.
IKEÁban vettem 349 ft-ért a kettőt. Simán megérte, könnyebb tisztán tartani őket, mint a hagyományos fa vágódeszkákat, nem issza bele magát a hagymaszag, sem a kolbász. A nagyon lehet húst szelni, a kicsin zöldséget. Keverni nem ajánlatos.
- Kések.
A képen csak a nagy Fiskars japán konyhakésem szerepel, amit imádok, nagyon jó darab. Oké, kissé drága volt, de akkor már elkapott a főzőláz és gondoltam meglepem magam vele:) Mindenesetre, kell egy nagy, sima élű kés, zöldségszeléshez, húshoz, esetleg kenyérhez egy recés, meg mindenképpen egy kisebb, zöldségpucoláshoz, ilyesmi.
- Serpenyő.
Ez van, meg egy wokom, meg egy menő palacsintasütőm (amiben többen tükörtojást sütnek...miért?), de igazából ez az, ami valóban fontos, és mindennapos használatban van. Teszkóból való, középkategóriás dolog, azt hiszem 24 centis, fedele nincs. De nagyon jó, szószt összerottyantani tésztához, tojásrántottához, sült krumpli- és hússütésre.
- Fakanalak.
Kettő minimum, egy lapát, meg egy kerekfejű. Ezeket nem cserélném le műanyagra, nem is drágák, ha cserélni akarja őket az ember (amit azért nem árt viszonylag gyakran), meg azért megszokás a jó kis fakanál, na:)
- Mérőpohár.
Nem kritikus pont, de mégis, mikor mérlegeltem, hogy mit pakoljak ki a szekrényből a fotóhoz és vegyek alapfelszerelésbe, mégis csak odaugrott. Hát fontos, fontos. Sütihez leginkább. Csak ahhoz használom én is, legtöbb dolgot szemre mérem:) 200 ft körül van egyébként, tescoból jött.
-Jaj! A reszelőről majd' megfeledkeztem.
Anyukámtól kaptam, multifunkci, négyféle dolgot lehet rajta izé...reszelni, attól függően, hogy merre forgatja az ember. Nagyon jópofa kis dolog, nem tudom, lehet-e ilyet kapni, de akinek álló reszelője van, az a torony alakú, az örüljön annak, mert sokkal stabilabb. Ezen egyébként lehet hullámos és egyenes uborkaszeleteket varázsolni vagy káposztát reszelni, meg kis-és nagylyukú sajtreszelő is van rajta. Mivel fokhagymanyomóm sajna nincs, a reszelő kislyukú részén szoktam aprítani. Teljesen megfelelő. Ha lusta vagyok hagymát kockázni, azt is lereszelem. A nagyon persze.

Azt hiszem ennyi a hardver, nem nagy befektetés, jó részét le lehet nyúlni otthonról amúgy is. Persze kell még tányér, pohár, evőeszközök- de ez alapvető, gondolom:)
Legközelebb a spájzba látogatunk!

2011. január 23., vasárnap

Kollégista Gurman megnyitó

Az a helyzet, hogy elkezdtem már egyszer egy főzős blogot, de befuccsolt, mert lusta voltam írni, nem volt fényképezőm és így képeim sem, és nem lett olyan menő sem, mint amilyennek szerettem volna, elfogyott hát a lelkesedés. Ezenfelül a kollégiumban sem arra az emeletre kerültem, ahol szerettem volna lenni, és az új helyen a konyhát leginkább szemetesnek vagy szennyes edény-pácolónak használták. Most viszont vettem egy jó telefont magamnak, remek képek készülhetnek a kajákról, és visszaköltöztem a régi helyemre- ahol a konyha tiszta, az emberek jófejek, és lehet főzni!

Sajnáliom, hogy mostanában nagyon kevesen főznek. És ha főznek is, nagyon kevés alapanyagot és ételt ismernek. Ahogy az átlagemberek is. Szeretném felnyitni sokak szemét a változatosságra, szélesíteni az ösvényt, amin egy jó ízlésű ember, megunva a rántotthúst (zacskóból) meg a ketchupos tésztát, rátérhet.

A cím ne tévesszen meg senkit. Nem olyan dolgokat fogok írni/ főzni, amit ne csinálhatna meg bárki. Legalábbis nem a sznoboskodás lesz a fővonal. Nem fogok parmezánt használni kilószám, meg kétezer forintos fehérbort sem. Olcsóbb, de legalább olyan igényes ételek kerülnek majd fel. A receptek között lesz egyéni találmány, innen-onnan összeszedett, átvarázsolt, mindenféle náció és ízlés felől. Alapanyagokat tekintve, természetesen, némi bevásárlás szükséges. De minden kajának kiszámolom majd az adagonkénti árát, hogy megmutassam, megéri főzni, és nemcsak a minőség miatt, és a beszerzési helyekről is írni fogok. Mert az nagyon fontos. Ár és minőség tekintetében is:)

A kicsit öltönyös hangulatú első bejegyzés után felteszek néhány olyat, ami még az előző blogomból való, néhol módosítva- bemutatóul, hogy nem éttermi felszereltséggel kell nekiállni:)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...