Lenmagropogós

Legújabb felfedezésem. Nem győzöm készíteni!

1/3 bögre lenmagliszt
1/3 bögre lenmagtöret
1/3 bögre egész lenmag
1 bögre forró víz
só, fűszerek/ édesítő, fűszerek, kakaó...

a szárazanyagokat és a fűszereket összekeverem, majd forró vízzel tejfölsűrűségűre keverem ki. Jó cuppogós lesz, lehet vesz majd még fel vizet- pláne, ha még pár percet pihentetjük is.
Sütőpapíros tepsire kenem nagyon vékonyan és egyenletesen, majd alacsony lángra állított sütőben kb. fél órát szárítottam.
Feltördeltem, szilánkosan, ropogósan törik, ha jó.

Nagyon ízlik, élvezem, ahogy ropog! Egészséges ropogós kekszféle sajna elég bölcsek köve-dolog... De ez még egészséges is, meg vegán, meg paleo, meg gyúrós, meg minden. Tutijó cucc!

Túrapakk

Amcsiknál- megint csak őket tudom emlegetni, mint a fogyasztói társadalom bástyája- kapni olyat, amit úgy hívnak, hogy "Paleokit" vagyis "paleo-készlet". Harmadik világbeli gyermekeket támogatunk a megvásárlásával, de nem ez a legjobb benne: hanem hogy egy jó adag, legeltetett marhából készült szárított húst, csonthéjasokat és szárított gyümölcsöket tartalmaz, vákuumcsomagolva. Persze itt ilyen nincs. Az ember még annak is örül, ha marhahúst kap, nemhogy még méltányos életű hormonmentes állatot, neadjisten tartós, ehető formában.

Furcsállom, hogy egy országban, mely a "lovasnomád múltjára" a szkíta ősdumától az ázsiai sztyeppék rettegett muszlim harcosaiig bármilyen rokonságot büszkén keres és elfogad igazolásul, a "szárított hús" kifejezés vagy értetlenséget, vagy undort vált ki.
Darált marhahúst akartam venni, lehetőleg zsírmenteset, de nem túl drágát, ezért kérdeztem a hentesbácsit- olyan kedves, mesekönyvbe való, tagbaszakadt bajuszos böllér fajta- hogy hátszínt darálnak-e. Kérdi: mire kell? Hamburgerhez az nem jó!
- Ahhoz vesefaggyú kell bele, nem...?
Erre nagyon megörült, hogy egy nagy eséllyel (rasztaként) vegetáriánus ember marhahúst vásárol, méghozzá átlaghoz képest meglehetős szakértelemmel. Újra kérdezte, hogy mihez kell- mondtam, szárítom.
Eléggé megleptem. Eleve azzal, hogy nem egészben, vékonyra szelve, hanem daráltból. Meg hát a szárított hús. Le van sózva? Füstölve? hogy-hogy? aztán meg kell főzni? Hol szárad, ha nem füstölőben és nem is sóban? És minek enne az ember olyat?
Ezek tulajdonképpen praktikus kérdések, de a sonka, kolbász, nem szárított nyers húsok ezek mégis? Vicces, hogy a szárított hús így elkerekíti a szemeket mindig! De persze kiderült, hogy frissen nem darálnak marhát, mert nem keverhetik a darálóban. Úgyhogy fóliázottat vettem.
mindegy. Mindig csodálkozom, hogy a szárított hús ilyen meglepő dolog :)

Szóval, a lényeg, hogy darált hús, jól befűszerezve, sózva, vékonyra tapicskolva sütőpapírszeleteken, majd aszalógépben 5-6 óra szárítás után konyhai ollóval felvágva- tökéletes, finom, jól adagolható, maceramentes szárított húst ad. Diákcsemegével és házi energiaszeletekkel (magvaj (mandula, dió), aszalt gyümölcs és fehérjepor ragacsosra turmixolásával), friss gyümölccsel kombinálva tökéletes túrapakk. És igazán baráti áron!
Próbáljátok ki, ezerszer jobb, mint a szendvics :)

Szójajoghurt

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akit felháborít a szójatej és egyéb származékainak arcátlanul magas ára (pedig könnyebb otthon babot tartani, mint tehenet- ez nem verseny...?) és "különleges táplálkozási célú élelmiszer"-ként való kezelése. Egyéni vélemény, hogy szerintem a környezet számára kímélőbb, és az embernek is sokkal hasznosabb anyag, mint a kihipózott, újrazsírozott, hiperhormonizált és ultrakiherélt "tej" ami a háború óta nem tudja levetkőzni az egészségesség látszatát. Nem mondom, ha talán egészséges, boldog tehenektől kapnánk az egészséges és feldolgozatlan levüket, hasznos lehetne, de így csak egy híg ipari lötty, aminek még mindig bedőlnek.
Valószínűleg ezért is vagyok rá érzékeny. Az izolált tejsavófehérjére, tejfehérjére, tejcukorra nem produkáltam gondot- mégis a tejtermékek jó része kikészít, ennek oka nagy valószínűséggel valami bocibaci vagy csak simán az, ahogy fel van dolgozva.

Úgyhogy marad nekem a szója, vagy az időszakosan, kísérleti jelleggel kipróbált néhány tejtermék- furcsa módon némelyikkel nincs gond, másokkal öt perc alatt kiderül hogy van. Fura.
Na mindegy. Szóval szójajoghurt. Király.


SZÓJAJOGHURT

- kicsivel kevesebb szójatej, mint amekkora termoszunk van. Minél zsírosabb, annál jobb.
- élóflórás joghurt vagy szójajoghurt vagy joghurtoltó

A szójatejet negyvenfokosra melegítettem, és belekevertem két evőkanál sparos natúr joghurtot, de persze mást is lehet, meg van oltó is, azt természetesen a saját alkalmazási szabályai szerint tessék használni. Ezt egy ikeás, egyliteres termoszba öntöttem. Egy éjszakát állt, majd reggel kiráztam az üvegből. Szépen összeáll, kocsonyás, illatos, savanyú! Magam is meglepődtem, tekintve, hogy az első próbálkozás nem sikerült valami jól. De annak fényében:

- áztatott babból, melegen főzött, nagyon gondosan ledarált és leszűrt tejet kell készíteni, az áztatatlan babos verzió itt híg lesz és vizes.
- csak a szójatej jó, mandula-, zab-, kókusztej nem.
- kicsit lecsöpögtetve görög joghurtot megszégyenítő utánzat.

Állagra kicsit "homokosabb", nem olyan homogén, mint az igazi joghurt, de szerintem kiváló pótlék, nagyon elégedett vagyok az eredménnyel! Barna cukor, xilit, lekvár, gyümölcsök, fahéj, müzli, minden mehet bele, mintha csak sima joghurt lenne!

(ja, és: 200 ft 20 deka tellér szójabab, az 3 l szójatej, az 3 l joghurt 200 ftért, plusz az oltó. Egy kétdecis pohár szójajoghurt 350 ft. csak összehasonlításképp)

Szójatej száraz babból

jelentem, kipróbáltam a szójatejfőzőt kettes programon, azaz bab-áztatás nélkül készíttettem vele szójatejet.
Ízre lágyabb, nem olyan "zöld".
Talán kicsit hígabb, ehhez másfél liter víz is elég lesz legközelebb.
cseppet sárgásabb színű, mint az áztatott.
Könnyebb utána mosogatni. Ez fontos.
Nincs olyan sűrű, kemény habja.
Nem válik szét.
Ugyanolyan gyorsan megvan és megspóroljuk vele az előre tervezés szükségességét.
Talán legközelebb kicsit sűrítem is egy kevés keményítővel vagy hasonlóval.

szójatejfőzés gép nélkül

Házi "burizer"

Minden bizgál, hogy hogy készíthető el házilag- most a szójaparizer, vagyis a burizer első kísérletét közlöm, ami szerintem remekül sikerült!

BURIZER
(fénykép holnap, lemerült a gépem:S)

2 dkg só
2 g őrölt (fehér)bors
0,5 g őrölt szerecsendióvirág
0,5 g őrölt koriander
0,3 g őrölt gyömbér
0,2 g őrölt kardamom
0,2 g őrölt füstölt paprika
(ez az ipari párizsi fűszerkeverékének házasítása)

- 50 gr szójafehérje-izolátum
- 1,5 ek. keményítő
- 2 dl víz

A fűszerkeveréket nem árt pontosan kimérni, és a burizerhez is pontosan a 25-30 dekára valót hozzátenni, ugyanis én erősen túlfűszereztem...ej. Sebaj. Szóval tualjdonképpen annyi az egész, hogy minden száraz hozzávalót össze-, majd vízzel masszává kevertem. Ezt jó sok, lazán vett alufóiába tekertem "szalámiformára". Tényleg lazán, mert megdagad és kireped!
Egy órát gőzöltem.
Nagyon jól sikerült! elégedett vagyok.
Köszönet a facebookos segítségért! :)

Mandulavaj

Nem is kellene ehhez bejegyzést írni, mert olyan pofátlanul egyszerű, de annyira piszokfinom, hogy na, mégis!
A mandula magas rost- és fehérjetartalmú mag, tele jóbarátzsírokkal, és az amcsi kaja- testépítő- és fitnesszblogok tele vannak vele. Olyannyira, hogy a sok kívánatos kép láttán egyszerűen nekem is készítenem kellett! :)

MANDULAVAJ


25 dkg mandula, a barna papírhéjával együtt.
csipet só
negyed teásknanál fahéj, de szerintem kardamommal is isteni lehet, de natúran is remek:)

A mandulát tíz perc alatt megpörköltem, közepesen forró sütőben. Majd késes aprítóba tettem, és daráltam, daráltam, daráltam, amíg a gép csak bírta- elég sokszor meg kellett állnom azért. Meg lekapargatni az oldalát. Mikor már hullámzik, akkor tettem bele a sót és a fahéjat, és ettől még érdemes kicsit pörgetni, mert kicsit visszaszilárdul úgyis.
Nagyon finom, leheletnyi fahéjas, tapadós krém, prökölt mandula-marcipán utóízzel, szerintem mesés:)
25 deka mandulából 25 deka, kb. 2 deci krém lett.

Földimogyoróvaj is ugyanígy készül, és láttam kókuszvajat is, azt is ki kell próbálnom! :)

Tönköly...szöglet?

A lipótis tönkölykockán gondolkodtam a minap, és persze neki is álltam áttörpölni valami házi verzióra:)
Itt, a honlapjukon meg is találtam a receptet, illetve az összetevőket. Kicsit más lett, de nagyon jó, nagyon finom. Kissé fűszeresebb, mint az eredeti. Jobbanmondva direktebben fűszeres, nem csak az a "hm, nem is tudom mitől ilyen ízű ez az izé". És élesztős, nem kovászos. De jóval kevesebb ipari szuttymutty került bele:)

TÖNKÖLYÖS SZÖGLETES


- 2 pohár (ikeás, nem tudom pontosan mekkora, két és fél decire tippelnék) teljeskiőrlésű tönkölyliszt
- egy pohár fehérliszt (én fele ezékielt használtam, kíváncsiságból)
- egy pohár meleg víz
- egy evőkanál búzasikér
- két ek. szójatejpor (a lecitin miatt, de szerintem tojás is jó helyette)
- 5 deka vaj
- 3 ek. lenmag
- fél kocka élesztő
- só

1 tk paprika
1 tk fokhagymapor
1 tk só
1 tk curry
fél tk bors
nyolcad tk. chili
1 nagy ek. tönkölykorpa

A fentebbi hozzávalókból kelttésztát gyúrtam, amolyan pogácsatészta lett, gyakorlatilag nem meglepő. Kicsit nehéz dagasztani, a teljes lisztet mindig az. Hagytam kelni, és félóránként hajtogattam, így: A tésztát elfeleztem, majd téglalappá nyújtottam, melynek hosszabbik oldala felém néz. A rövidebb oldalából hajottam egy harmadot középre, ennek a tetejébe a szembelévő harmadot. Így felém rövidebb oldal esik már- egy képzeletbeli középvonalhoz hajtottam az alsó negyedet, majd a felsőt, és félbehajtottam. Ezt mindkét tésztafélellel megcsináltam, egymásra tettem őket, összekalapáltam a nyújtófával, és hagytam újabb fél órára.
Az újabb hajtogatásoknál figyelni kell a párhuzamos rétegekre!! A negyedik hajtogatásnál a fenti korpás fűszerkeverékből is szórtam.
Kinyújtottam az egészet (én túl vékonyra sajnos, hüvelykujjnyi vastagságot javasolnék inkább!), irdaltam, újra megszórtam a fűszerekkel, felkockáztam és forró sütőben 25 percet sütöttem.

Szokásos: a teljes liszt soká kel, és nem olyan látványosan. Nem volt elég zsíros a tészta, hogy szépen kijöjjön minden lemezke a tésztában, de azért látszik az erőfeszítés. Bátrabbak tehetik akár a vaj dupláját is, lévén hogy pogácsatészta az egész. Persze a napraforgómag meg pelyhek zúdulhatnak bele, ha valakinek akadnak otthon:)

Elégedett vagyok! Kellemes, fűszeres péksüti lett, csini, szabályos, simán elmenne boltinak is, úgyhogy gondoltam leírom, ha már ilyen jól sikerült, a kísérletet:)

alkoholprojektek

a gyömbérsör sikerein felbuzdulva (bár tökéletesnek még mindig nem tökéletes, cifráznom kell rajta hogy valóban pörfikt legyen) egy ideje foglalkoztat a házi sörfőzés is, és a kínai rizsbor előállításának mikéntje.
Mindegyik ütközik némi nehézségbe, iyenek pl. a törvények, miszerint még házi fogyasztásra sem lehet sört főzni- pedig azért a szar sör sem tud olyan rossz lenni, mint a szar bor, amit pedig igen sokan pancsolnak otthon- így egy csomó anyag beszerezhetetlen hozzá. a törvények azonban változnak, és ha minden igaz, hamarosan sok hobbi-sörfőző juthat hozzá a szükséges alapanyagokhoz. A mézsörre is kíváncsi lennék, csak egy kiló igazi méz, egy kísérlet kedvéért, nem olyan kis befektetés, mint egy kiló rizs vagy maláta.
Az orosz kvász is izgat. csak kenyeret kellene hozzá sütnöm, megfelelőt, receptem ehhez is van.
Almabor receptem is elég bevált van, csupán az alma drága valamiért...pár éve volt 50ft/kg-os, normális magyar alma a piacon! mi történt idén???

A kínai rizsborhoz a rizs még beszerezhető, a rizspogácsa-borélesztő az, amit még ebayen sem találok. ki fogom próbálni sima borélesztővel, nem lehet olyan nagy baklövés, kémiailag legalábbis.
A sörhöz pedig néztem felső- és alsóerjesztésű élesztőket, malátát, komlót is. a malátával csupán annyi a baj, hogy őrleményem van, amit kenyerekbe használnak, azt olvastam megfelel, csak recept nincs hozzá, tehát kísérletekre lesz szükség itt is...valamint egyelőre cél az iható, nem a tökéletes. nem bonyolítom túl az élesztőproblémát sem, használom amit találok, aztán meglátjuk.

Az erjedés a barátunk, gondoljunk csak a joghurtra, sajtra, savanyú káposztára! a kísérletezésből semmi baj nem lehet. Az erjesztett alkoholok biztonságosak. Ha valami rossz, az mindig eléggé nyilvánvalóan rossz ahhoz, hogy baj ne lehessen. Bízom a képességeimben ennyire:)

Másik meg, 3000 éves kultúrák képesek voltak sört főzni, alkoholt erjeszteni. nekünk ne sikerülhetne?:)

Természetesen nem az ivás az elsődleges mozgató, hiszen nem hiszem, hogy sok esetben olcsóbban jövök ki. Az alkotás és a tudás megszerzése-az az igazi, ami miatt megéri ötliteres kannákat kerülgetni! (ja, és mert kínai főzöbort alig lehet kapni itthon, ha meg igen, méregdrága)

szóval, stay tuned. már ha érdekelnek valakit a kis konyhai pancsolásaim:)

Paradicsomszósz-befőzés

Már nem is írom, hoyg télire, mert esélytelen, hogy amiket én így nyár végén összeöntögettem és üvegekbe zárva jól eldugtam a kisszekrény alatt, kihúznák akár decemberig is...ajvárból már csak egy üveg van, ecetes ubiból 2. Aszalt paradicsom alig. És most a paradicsomszósz sem ígérkezik hosszú életűnek...

PARADICSOMSZÓSZ TÉLIRE(?)

- 3 kg paradicsom, a nagyobb darabokkal csak a saját dolgunkat könnyítjük meg
- 2 nagy fej hagyma
- 1 fej fokhagyma
- olívaolaj
- só, bors
- 2 ek balzsamecet
- nagy csipet száraz kakukkfű
- maréknyi friss bazsalikomlevél

A paradicsomot gondosan megmostam, bemetszettem és leforráztam, majd miután kihűlt, megpucoltam. A levét-magjait szűrőbe (ami alatt tál van) nyomtam, a kis szöld szárbigyókájáról meg lemarcangoltam a gyümölcshúst, egy másik tálba. Míg ezzel játszottam, a felaprított vöröshagymát lassan, egy deci olívaolajban megdinszteltem. A hagyma alatt feljebb vettem a lángot, és belereszeltem a fokhagymát is, amit picit megpirítottam. Ráborítottam a paradicsomhúst, és annyi, kinyomkodott levet, hogy úgy kábéra ellepje. Egy liter paradicsomlé ezután még maradt is, és két legyet üthettem vola egy csapásra, hogy készül egy paradicsomleves is, de T. rárepült és megitta zellersóval. Legalább ízlése van:)
Na, szóval a paradicsomot elkezdtem főzni lassan, és sóztam, borsoztam, és két ek. balzsamecettel adtam neki igazán külöönleges ízt. Igaz, vörösbort akartam, de nem vettem, úgyhogy balzsam ment bele, de talán még jöbb ötlet is lett! jó színt adott neki és kellemes ízt is!
Egy óra rotyizás után a paradicsomok is elég szétfőttek, és egy kicsit, épphogy csak annyit, hogy mosogatnom kelljen, megbrummogtam turmixgéppel az egészet. Eztán ment bele a kakukkfű és az apróra vágott bazsalikom, és ezekkel még 10 percig forraltam. Steril üvegekbe tettem, és egy éjszakát dunsztoltam őket.
4 db 4 decis üveggel lett. Plusz egy liter paradicsomlé. 400 ft volt a 3 kg paradicsom, szóval üvegenként alig lehet 130ft az átlagár. és nincs benne semmi olyan gyári cuccmucc, amit nem szeretnénk.
Isteni jó!

Házi csirkemellsonka

Készült már, és bejött. Úgyhogy a vkf-re gondoltam, hogy készítek ilyet, de aztán nem sikeredett időben csirkemellért menni, és kicsúsztam volna az időből, meg egyébként is sejtettem, hogy valami hasonló lesz a többi pályamű közt. Hát házi felvágott volt, de ilyen sonka jellegű dolog nem. Úgyhogy most, hogy újra megcsináltam, le is írom!
Egy kellemes, pácolt sült vagy főtt csirkemellsonkáról van szó, ami 'torihamu' néven (csirkesonka) a japán főzősblogokon pár éve végigsöpört. Egész recepteskönyvek jöttek ki elkészítési és felhasználási módokról, fűszertippekkel, miegyébbel. És kifejezetten jó ötlet! Nem sok munka van vele, inkább a pácolás az, ami hosszadalmas, de ezt leszámítva, egy nagyon finom, jó textúrájú, vékonyra szelhető sonkát készíthetünk. Természetesen nitrites pácsó, nátrium-glutamát, húspuhító szer és füstaroma nélkül. Ami nem semmi!

HÁZI CSIRKEMELLSONKA

- x darab fél csirkemell
- x-szer 1 ek  méz
- x-szer 1 tk. só
- x-szer 1 kk. őrölt bors
- egyéb fűszerek ízlés szerint
- erős nejlonzacsi (fagyasztóba való tökéletes)

A csirkemelleket megmossuk és letörölgetjük. A nejlonzacsiba, amibe beleférnek a pácolni való mellek, mézet, sót, borsot és fűszereket rakunk, a csirke mennyiségével arányosan. Én most szecsuáni borsot tekertem még bele meg fokhagymaport, de kakukkfűvel is remek, vagy sok-sok tarkaborssal. A zacsiba tesszük a húst, és bekötözzük, majd nyomogatva-rázogatva egyenletesen bevonjuk a húst a páccal. 1-3 napot pihenjen a hűtőben.
Mikor kivesszük, alaposan öblítsük le, és hideg vízben áztassuk ki belőle a sót, erre egy óra elegendő.
Nos, és itt térnek el a különféle iskolák.
többek között itt, és sok más helyen is, főzős módszerrel készítik el a sonkát. Ehhez szaloncukorszerűen be kell csomagolni a melleket folpackba, jó szorosan, és hengeresre gyúrogatni őket. Ezeket a szaloncukrokat pedig forró vízbe eresztjük, 5-7 percig gyenge lángon főzzük, elzárjuk alatta a lángot és jól záró fedővel lefedve a forró vízben hagyjuk, míg az kihűl. Így remekül megfő, nem szárad ki. Én is bizalmatlan voltam, de kellemesen csalódtam az eredményt illetően.
Itt azonban középmeleg sütőben (120c) sütik meg a csirkemellet kb. 45 perc alatt. Ha megbökjük és a kicsorduló húslé tiszta, már készen van. egyébként aranyszínűnek kell lennie ilyenkorra.

Kipróbáltam mindkettőt, a főzött verzió kicsit porhanyósabb és szaftosabb, de inkább leveshús-szerű, nem lehet olyan vékonyra vágni és kevésbé aromás, mint a sült, a sült viszont kissé szárazabb, sósabb, de fűszeresebb is, és sokkal jobban hasonlít a bolti csirkesonkákhoz állagban és ízben is. Most sütöttem, mert épp nem volt elég nagy tiszta fazekam. De így talán jobb. bár, ízlések és pofonok:)

Mérleg: tekintve, hogy lefőliázva a csirke-pulykamellsonkák 3-400ft körül is lehetnek (10 deka...) rendkívül jól kijövünk azzal, hogy egy 25dekás csirkemelldarabot megcsinálunk ugyanennyi pénzért sonkának, de vegyük figyelembe, hogy 1,5 mm vastagra nem nagyon tudjuk szelni, mint a boltit, és könnyen előfordulhat, hogy csinálunk 2 szendvicset a párunknak, egyet magunknak, és már el is fogyott... szóval kábé egálban vannak, ami igazán számít, hogy mi magunk csináltuk.

Fokhagymás ecetes ubi télire

Nos, aki már követ egy ideje, az tudja rólam, hogy 1: imádom a savanyúságokat, 2: utálok boltban venni bármit, amit megcsinálhatnék itthon. NNa, ebből lett az, hogy kerestem valami tuti ecetesubi receptet. És valahogy várható, hogy szerintem a legeslegjobb ecetes ubi az a mekdós. (McDonald's-os) És keresgéltem receptet rá, mert az elvileg a Heinz terméke, ahogy állítólag minden szószuk meg ilyesmijük is heinzes alapanyagokból van (kivéve persze a kis szószokat, a műanyag kapszliban, azok magyar univeres cuccok), így hát utánanézegettem a heinzes receptnek. Egy, állítólag a gyárból származó receptet találtam, amit ki is próbáltam. Hát, szerintem a mekdós ubihoz képest kicsit túl fokhagymás, de semmiképpen sem zavaróan, és nagyon, nagyon finom lett. És nincs benne tartósítószer. És nem forrt fel! Tehát: király vagyok!

HEINZ-KOPPINCS ECETES UBI

1,5 kg uborka
10-14 ger. fokhagyma
1/4 cs. só
2 3/4 cs. almaecet (olyan 7 dl)
2 3/4 cs. víz (7 dl)
12-15 szál kapor
20-30 szem bors

Az uborkát jól megmostam, lekeféltem. Az üvegeket forró vízzel kimostam, majd mindegyikbe 2 ger. fokhagymát és 2-3 szál kaprot, valamint 4-5 szem borsot tettem, és belegyömöszöltem az ubikat. A maradék fokhagymát félbevagdostam, és a maradék borssal együtt a sós-ecetes vízhez adtam. Ezt a keveréket felforraltam, majd forrón az uborkákra mertem. Szorosan lezártam, majd egy napig dunsztoltam.
Egy hónapot érleltem kibontás előtt.
Szerintem jobb, mint a bolti uborkák (sőt, sok házinál is jobb...)!

Csokis rombuszkeksz

Úgy vettem észre, nagyon szűken vannak fenn nálam a sütemények, és azon belül is a nem-kelttésztás apróságok, vagy piskóták, vagy kekszek, nasik, édességek. Ennek oka az, hogy ha nem megyek házibuliba vagy vendégségbe, nem nagyon sütök ilyesmiket, mivel Anya időről-időre meglep mindenféle DM-es biokeksszel, és ha ilyesmire fájna a fogam, ott van. Másik, hogy ritkán fáj rá. Nem szeretem az ilyen száraz sütiket, ropogtatnivalókat. Maradok a kelttésztánál és a piskótánál- de hát, ha az meg macerás... Szóval ezért nem sütök én ilyesmit, de most Anyának kellett segítenem a hétvégi vendégségbe szállítandó nisinasik előállításával, így hát gondoltam leblogolom. Egy régi, 2008 októberi Príma Konyhából származó recipe.

Csokis rombuszkeksz

- 5 dl liszt
- 2 ek kakaópor
- 2 dl cukor
- fél csomag sütőpor
- 1 tojás
- 20 dkg margarin
- fél csomag vaníliás cukor
-  még egy tojás
- +cukor

A margarint és a cukrot kikevertem, majd hozzáadtam a tojást, és simára kevertem. Eztán adtam hozzá az összekevert száraz hozzávalókat, és sima, fényes tásztát gyúrtam. Azt 6 részre osztottam, és ujjvastagságú kígyókat sodortam belőle, amiket sütőpapíros tepsire fektettem, és ujjal ellapogattam. Így kell lennie 6, jó hosszú és olyan kétujjnyi széles tésztasávnak a tepsin. Lekentem őket a felvert tojással, és megszórtam kristálycukorral. Közepesre állított sütőben 15percet sült. Jó viszonyítási pont, hogy amikor a vége (amit egyébként levágunk) kicsit kezd túúúúl barna lenni, akkor okés.
Két perc pihentetés után rézsútosan feldaraboltam a szalagokat, és kész. Ezt a kekszet még én is szeretem:)

Aszalt paradicsom- aranyárban lévő csemege otthon

Nagyon régóta tervezem, hogy készítek aszalt paradicsomot, és egy régebbi beef jerkys próbálkozás után biztos voltam benne, hogy a sütőben ez simán megoldható. Ráadásul a koliban lehet járatni a sütőt egész éjjel...Úgyhogy elzarándokoltam a piacra, ahol vettem 50ft/kg áron vegyes lecsónak való paradicsomot. Ami azt jelenti, hogy jó része kicsit fonnyadtka, de a kisebbik rész tökéletes, és szemrebbenés nélkül kiválogatva őket, rendkívül jó vétel:) pláne, hogy főleg az a hosszúkás-húsos lucullus volt, kitűnő az aszaláshoz!

Aszalt paradicsom

 4 kg paradicsom
sütőpapír
só
olívaolaj
oregano
fokhagyma

A paradicsomokat megmostam, félbevágtam, egy-egy csipet sóval meghintettem a vágott felüket, és azzal felfelé a sütőpapírral bélelt tepsire tettem. Takarékon 10 órát szárítottam, kitámasztott ajtajú sütőben.

miután kihűltek, egy fokhagymagerezddel, oreganoval és olivaolajjal tiszta üvegekbe tettem őket, azokat pedig a hűtőbe.

Isssssszonyatosan finom! csak az a kár, hogy kevés...:( 4 kg paradicsomból egy chipseszacskónyi adag lett:(

VKF43- Jegességek: Eperszószos ánizsfagyi (gép nélkül)

Valami ánizsoson töröm a fejem már nagyon régóta, és egy sima ánizsos tejet, vagy marokkói búzadara-levest, vagy ilyen perverz dolgokat akarok enni/inni, de vizsgáztam, lusta voltam szójatejet főzni, minden, minden. Aztán jött egy durva meleg, és az ánizs körül járkáló agyam új tervet szőtt. De az ánizs magában nem olyan izgi egy nagy adag fagyihoz- így lett belőle epres ánizsfagyi, mivel frissen főzött eperlekvárral tankoltak fel, mikor legutóbb otthon jártam...

EPERSZÓSZOS ÁNIZSFAGYI

- 5 tojás sárgája
- 4 dl tej (/szójatej)
- 4 dl tejszín
- 2 tk őrölt ánizs
- 3 dl híg eperlekvár
- 10 deka cukor

A tejet az ánizzsal felforraltam, és addig felvertem a cukorral a tojássárgákat. A forró tejet apránként, lassan és megfontoltan hozzáöntöttem a tojáshoz, és közben kevertem, hogy ne csapódjon ki. Összekeverés után visszaöntöttem a lábasba és folyamatosan kevergetve sűrűre főztem. Mikor már megáll a fakanál hátulján, lezárom, és beleöntöm a tejszínt, hogy lehűtse a keveréket és ne ugorjon ki a tojás. Veszélyes üzem az a tojás... Hagytam kihűlni, majd fagyasztóba tettem, és PocakPanna ötlete nyomán óránként botmixerrel átbrummogtam rajta. A 6. keverés már elég kemény volt, ekkor folyattam bele az eperlekvárt és kevertem lazán össze. A fotóra persze pont egy lekvártalan gombóc került, de a telefonom újfent rossz, így másik kép már sajna nem lesz:S
De a fagyi az nagyon király lett. Igaz, hogy a hűtőzés macerás, meg figyelni kell, de valami oltári lett, az édes, krémes, fűszeres ánizsfagyi és a kicsit szilánkosabb-más textúrájú édes-savanykás eperlekvár szerintem remekül mennek együtt.

Házisajt teszt

Amióta van a koliban bádogtehén, engem a sajtkészítés rettenetesen izgat. Hosszas neten való kutakodás után készítettem is már többször, a házi mozzarella és az egyszerű fehérsajt már lendületesen és gyorsan megy, tulajdonképpen a kettő különbsége csak annyi, hogy a mozzarellánál a túrót jól ki kell csavarni, és tésztadagasztásszerűen gyúrni kell, mikrózni kicsit, gyúrni, mikrózni, húzogatni, gyúrni, mikrózni, gyúrni...majd csinálok képeket mert még mindig elmaradt, pedig már ez is készült párszor. A sima fehérsajtot most kakukkfüves-fokhagymás olajban pácoltam. Először Makkánál láttam ezt a módszert, de azóta több helyen is. Bár én nem olyan sajtot csináltam mint ő, de a pácolás tőle jött. Íme.

FŰSZERES OLAJBAN PÁCOLT FEHÉRSAJT

A kép persze beégett. Fotózási antitalentum vagyok.

 

- 2 l házi tej
- 2-3 ek. almaecet/ citromlé
- 1 ek só

- 1 deci olívaolaj (a lehető legjobb, ez az én pénztárcámnál a teszkós extraszűzben merült ki, de azért az sem mondható gagyinak mert épp eléggé drága)
- 1 deci napraforgóolaj
- 4-5 ág friss kakukkfű
- 2-3 gerezd fokhagyma

A tejet a sóval felforraltam, majd az ecettel még forrón kicsapattam belőle a túrót. Gézzel kibélelt szűrőn leszűrtem, és kicsit leöblítettem, hogy az ecet tolakodó íze kimenjen belőle. A túrót gézestül egy direkt erre a célra tartott műanyag ételesdobozba nyomkodtam. A doboz egy olcsó műanyag, egyszerű fajta, rajzszöggel centinként kiböködve, hogy a savó kifolyhasson, talán három-négydecis, szóval nem olyan nagy. A tetejének a peremét pedig levágtam, hogy beleilljen, ne rá. A dobozt mérőpohárba állítottam (pont fennakad rajta a pereménél, tökéletes) és egy vízzel töltött borosüveggel egy éjszakára lenyomatom.
Másnap felkockáztam a sajtot és az olajos pácba tettem. Pár hét érlelés nem árt neki a hűtőben, de már egy hét múlva is iszonyatosan finom lett!!

Sajnos a sajtkészítés idáig jutott, mert különféle sajtoltókat nem tudok beszerezni, és a pincehőmérséklet fenntartása se nagyon lehetséges. De érlelés nélküli sajtok, mint a feta, sőt, állítólag egy kis beoltással a kéksajt is könynen előállítható otthon. Hát majd meglátjuk. Próbálkozom majd:)