2012. március 8., csütörtök

sushi, szusi, vagy mi is az

definíciót illetően, ami ecetes rizs és (többnyire) hal, az sushi. De ettől még a sushi nem "nyers hal". csak a hal, az már csak sashimi. Ami éppenséggel sushifajta (elég minimalista ugyan) de amúgy van még sokféle, és a sokféle a mérvadó. van kokcába préselt (oshi~), sült tofuba töltött (inari~), kézzel tekert (temaki~), bambuszlappal tekert (maki~), kis halmocskákra (nigiri~)rendezett, tojáslepénybe töltött (hamaguri~), "szórt" (chirashi~), kézzel golyócskázott (temari~).
Az uborkás a leghétköznapibb, az való a különféle halasok közé, "leöblíteni" az ízt, ez a kappamaki.
És még ezer hagyományos van.
De tény, hogy rengeteg tévképezet kering és ez nem túl jó. De persze lehet, hogy én meg mondjuk az etióp konyháról tudnék hülyeségeket mondani... szóval senki sem tudhat mindent, de amiről azért tudni lehet, arról nem árt:)
Szóval sushi. Leggyakrabban kis makisushikat (ez a tekercselt) készítek, szeretjük az algát, szeretjük az ilyen "europizált" dolgokat benne, mint konzerv tonhal meg surimi. persze ezen egy japán lenézően mosolyog- de ha egyszer nem jutok hozzá még fickándozó polipkarokhoz, vagy egy-órája-még-tátogott-tonhalhoz, marad ez- de nem mindegy, tudjuk-e, mi az igazi! szóval az alábbiakat vegye mindenki csupán útmutatóul, és legyen tisztában vele, hogy nem ezek a hagyományos töltelékek, vagyis "dane"-k, hanem inkább polipkar, többféle nyers vagy pácolt hal, omlett, uborka, akár tofu.

MAKISUSHI
2 csésze kerekszemű rizs (sushirizs, japonica, de én nem sértődöm meg az arborion sem, a lényeg, hogy kerek, nagy keményítőtartalmú, ragacsosra fővő rizs legyen, nem pedig pürévé főzött akármilyen másik)
szűk 4 csésze víz
minden csésze rizsre számítva: 4 ek rizsecet (suttogva mondom csak: vagy alma), 1 ek cukor, 1 tk só , ha valaki sushiecetet vesz, abban már ezek benne vannak.
nori (sózott, pirított algalapok)
töltelék, feltét- millió variáció lehetséges, ma már krémsajtos-csirkehúsos meg mézes sült kacsás is van, ami szerintem azért kicsit elrugaszkodott, de miért ne.

a rizst sótlanul megfőzzük,így. Eztán a forró rizst az ecetes lével összekeverjük, és szétteregetve hagyjuk kicsit hűlni.
Eztán az elfelezett (mert sóherek vagyunk és amúgy is minek pazarolni, nem csinálunk olyan nagy tekercseket)és sushimakira, vagyis bambuszszőnyegre, ami olyan, mint a nádroló, (vagy konyharuhára) helyezett nori lapok felénk eső 4/5-ét fél centi vékony rétegben, vizes kézzel, beterítjük rizzsel. Ennek a felénk eső harmadába helyezzük a töltelékeinket, majd egy óvatos, gördítő mozdulattal feltekerjük a cuccot. itt található egy képekkel jól illusztrált guide, persze az egyik kedvenc japókajás honalpomról, a just bentoról.
Éles, vízbe mártott késsel felszeljük a tekercset, majd pácolt gyömbérrel (beni shoga), szójaszósszal és wasabival tálaljuk.
Tessék kipróbálni, és eloszlatni ismerőseink tévképzeteit! jó étvágyat! :)

2 megjegyzés:

  1. A nyers halról eszembe jut, mit mondott Woody Allen egyik filmjében a szájban még mocorgó osztrigáról: "Az én ételem legyen halott!" :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na igen! japánok szerint a polipkar akkor a legfinomabb, mikor frissen levágva, még fickándozva megcsiklandozza az ember torkát, mikor nyeli...jáj:D

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...