2013. március 11., hétfő

Tökmag- szezám- és lenpogácsa

NAGYON szeretem a pogácsát. Krumplisat, tejfölöset, fokhagymás-diósat, jó borsos tepertőset, a lemezekre szedhető sajtosat, a felfújtan roppanós hájasat, a száraz-zsíros köménymagosat amit Tomi mamája készít... és most ezt, ezt a takarmánypogácsa kinézetű, de annál finomabb, zöld, diós-kesernyés szezámos-fokagymás pogácsát, ami abszolút keto-diétabarát! Totálisan meglepődtem hogy ilyen finom, tényleg jobb lett, mint amilyenre számítottam!

FOKHAGYMÁS MAGLISZT-POGÁCSA


- 250 gr őrölt szezámmag (natura cég tahini nevű szezámpelyhéből egy csomag)
- kb. 100 gr len-tökmagliszt (paleo-mix termék)
- 3 tojás
- 1-2 ek. zsír (elhagyható, nélküle is összeáll)
- 1 ek. fokagymakrém
- 1 tk. bors
- só

A magliszteket a puha zsírral, tojásokkal és fűszerekkel ruganyos, nem túl ragadós tésztává gyúrtam, majd egycentisre nyújtottam és felkockáztam. Középmeleg sütőben 20 percet sültek.

Pont 60 db 2,5x2,5 cm-es pogácsám lett. Nekem szörnyen ízlik! Jó fokhagymás, a szezám kissé kesernyés íze a tökmagéval nagyon jó barátságban van, alul ropogós, belül puhácska kis sós falatok lettek. Tényleg megéri kipróbálni!!

1 db: 39 kcal, 1,5 gr CH ebből 0,7 gr rost, 2 gr fehérje, 3 gr zsír
köszönet az alapreceptért: paleovital.hu

2013. március 8., péntek

Gabonamentes müzli

Sokaknak nyilvánvaló lehet mostanában, hogy letettem mindennemű gabona- és egyéb elsődleges szénhidrátforrás fogyasztásáról egy időre.
Ez persze jár sok áldozattal- de nagyon sok előnnyel is! Visszatért az életembe a tojássárgája, a szalonna, a kolbász, a magok, a csodálatos húsok. Remekül érzem magam, energiaszintem elképesztő, az edzések fantasztikusak, a zsírom fogy, az erőm nő, és a kávé 30%-os tejszínnel, na azért meg kell halni...

Van azonban, ami hiányzik. Ami NAGYON hiányzik, és nehéz "pótolni", mint ahogy mondjuk paleo kenyerek és hasonlók vannak... hát gabonamentes müzli, jobbanmondva az imádott zabkásám, bizony nincs.
Így ki kellett találnom egy magos verziót, ami megközelíti az élményt, és meg kell hagyni, nem ugyanaz, de cseppet sem rossz! :)




gyakorlatilag mindenféle magot összekevertem, amit csak találtam:
- 50 gr szezámmag
- 100 gr lenmagpehely
- 100 gr szójapehely
- 100 gr kókuszreszelék
- egy marék szeletelt mandula (csak ennyi volt)
- 100 gr sótlan szotyi
- 2 tk. fahéj
- 50 gr karobos mogyorópehely (natura cég "nutellino"-ja)

elég ütős kombó lett, tessék vigyázni, mert eteti magát, és BAROMI kalóriadús! Rettentő finom lett szerintem!
(30 gr-os adag: 180 kcal    6 CH, ebből 4 gr rost    7 gr fehérje   14 gr zsír)

mogyoró- és szójapehely nélkül paleo müzlinek is remek. Lehet helyette több mandulaszeletet, vagy tökmagot, chia magot, vagy liofilizált/ aszalt gyümölcsöket tenni, én értelemszerűen ezeket szándékosan hagytam ki.

2013. január 31., csütörtök

Marhaszív jerky

A beef jerky újabb verziója.
A marhaszív talán bizarr hozzávaló, de én híve vagyok annak a filozófiának, hogy ha már egyszer egy állat levágásra kerül, akkor az ember igyekezzék minden porcikáját méltóképpen felhasználni, megtisztelvén azt a bizonyos állatot, mind életében, s méltósággal tartva, mind halálában, teljesértékűen felhasználva.
Hiába, ilyen parasztetikával élek. Egyébként is egészséges, Q10, rengeteg fehérje, szinte 0 zsír, kiváló, ízes, mélybordó hús egy kis pástétomos-májas, erős háttérrel, remek egy darab. És piszok olcsó is.

Szóval gondolkodtam, hogy szárított húst kellene csinálnom, mert ha rámjön a nasizhatnék, akkor bizony szénhidrátmenteset aligha találni. Meg amúgy is finom. Úgyhogy a fenti elgondolás alapján vettem egy háromkilós csodás nagy marhaszívet, amiből a háj- és ín- meg billenytű- meg egyebek kipucolása után kicsit kevesebb mint 2 kiló tiszta húsom maradt. Ebből készítettem szárított húst az itt leírtak alapján, csupán most, mivel sok volt, pálcikákra fűztem a húst és lógatva száradt.





 pácok:
- 1 ek. méz
- 1,5 dl szójaszósz (felesben édes és sós)
- 1 tk. erőspista
- 1 tk. almaecet

másik:
- 2 tk frissen őrölt tarkabors
- 1 ek dijoni mustár
- 1,5 dl szójaszósz (sima, sós)
- 2 tk fokhagymapor

Tominak a borsos, nekem a csípős jött be jobban, de mindenképpen, mindegyik nagyon finom lett újra. És a szív pedig különlegesen jó ízű falat, ezután gyakrabban keresem majd! Amcsik a csórók steakének is nevezik... meglátjuk, igazuk van-e! Már a strakminőséget illetően, mert csórók- azok már vagyunk így is:D

2013. január 12., szombat

Joghurtos piskóta banánnal, csokival és kókusszal

A joghurtos kevert tészta tökéletes alapja muffinoknak, de még tortáknak is, és nagy eséllyel van hozzá minden otthon is, tehát még csak kétszer sem kell meggondolnunk, hogy "mire kell majd később az a tíz deka vaj" vagy "basszus, már megint kiszáradt az élesztő". Emellett nagyon jól variálható mindenféle gyümölccsel, vagy akár a joghurt ízesítésével is, plusz a tetejére kent tortakrém, csokimáz vagy cukorkéreg egyenesen ünnepivé, elegánssá is tehet egy ilyen egyszerű sütit!

JOGHURTOS PISKÓTA (csoki, banán, kókusz ízeivel)

- 3 dl joghurt (két pekec)
- 3 tojás
- 1 dl olaj
- 1 tk. vaníliakivonat

- 2,5-3 joghurtospohár liszt (1,5 decis)
- 1 joghurtospohár cukor (ezzel nem túl édes, én nem szeretem nagyon édesen, plusz a banán, meg a csoki is eléggé megdobja)
- 1 joghurtospohár kókuszreszelék
- 1 cs. sütőpor
- csipet só

- 1 nagy banán
- 1 derékba tört tejcsokimikulás (vagy: 90 gr-egy tábla-csoki)
- egy marék kókuszreszelék

A joghurtot, tojást, olajat, vaníliát és cukrot simára kevertem, majd hozzáadtam a kókuszt is, majd három részletben a sütőporos-sós lisztet. A kókusz zsírtartalma szerintem elég sokat számít a massza nedvességében, úgyhogy lehet, hogy kell még liszt , hogy tejfölsűrű legyen.
A tészta felét sütőpapíros kenyérformába öntöttem és elegyengettem, majd középen egy csíkban belepottyantgattam-tördeltem a banánt, és befedtem a maradék tésztával.
25 percet sült kb 180 fokon (a maxnál kicsit lejjebb, de nem közepes láng). Tűpróbával ellenőrizhető.
Mikor  megsült, a még forró süteményre rátördeltem egy napon magába roskadt nestlé mikulást, és öt perc múlva elkentem, mint csokimáz, és megszórtam kókusszal.

Igencsak kívánatos, sajnálom, hogy nincs róla fotóm, ajándékba vittem...és kapkodtam, mint rendszerint :) Muffinként is megállja a helyét biztosan!

tapasztalat: jobb, ha egyben fektetjük a banánt a tésztába, mert a szétnyomott egy kissé folyik majd a végén... hoppá.

2013. január 8., kedd

Rosé röfisteak

A véres húsoknak nagy rajongója lettem. véres hátszín, rozé kacsamell, könyéken csurgó szaftú, csontról rágott T-bone steak... ahhh.
Olcsóbb (?) húsból is jó ám! Pláne, ha tökvéletlenül félárashoz jutunk...hmmm...akkor bizony bbqmalac lesz!
A karaj sokaknak "száraz". Na de kérem, bélszínt sem sütne kolbásszal töltve az ember két órát 200 fokon! Karaj, az hirtelen való. Rántva, nem papírráklopfolva, benne a csonttal. steaknek, hirtelen sütve, vagy akár egyben, serpenyőben forgatva pirítani, míg a közepe csodás rózsaszín marad... uhh!

KARAJSTEAK
Pácot kevertem:
- 1 tk mézzel, sóval, borssal, fokhagymaporral, csípős és füstölt paprikával pácot kevertem, és bekentem vele a több, mint két centi vastag csontos karajszeleteket, és vajon-olívaolajon, forró serpenyőben oldalanként 2 perc alatt megsütöttem. Egyszerűbb, mint egy tojásrántotta!

Jó étvágyat!

EDIT: ja, és a csontot semmiképpen nem szedném ki belőle, a csont mentén még omlósabb és finomabb a hús. Nem kell megijedni, ha sűrű, csillogó vörös, szinte körömlakkszerű lé csurog belőle, az a csont nedve, és a hús "sültségi" állapotához semmi köze.

2012. december 17., hétfő

Tigriskeksz 老虎饼干

Kínai sütirecept a tigris évének ünneplésére, eredetileg fekete szezámmal és mandulával készült, de tudván, hogy a környezetem nem biztos, hogy jól venné az efféle ízeket, europizáltam kicsit, és narancsos-kakaós tigriseket készítettem.
Nagyon látványos, nagyon tetszik:)

TIGRISKEKSZ


- 17 dkg vaj
- 1 bögre cukor
- 2 bögre liszt
- 1/2 tk. szódabikarbóna
- 1 nagy tojás
- 2 ek. kakaó
- 1 narancs reszelt héja

A cukrot a puha vajjal krémesre kevertem, majd hozzáadtam a tojást, ezzel is simára vertem, majd apránként a szódás lisztet is beledolgoztam.
Kettévettem a tésztát, egyik felébe először belereszeltem a narancsot és összedolgoztam, másikba pedig a kakaót kevertem bele fakanállal.
mindkét tésztagombócot négyfelé osztottam és hurkákra nyújtottam, és egymásra pakoltam-lapítottam őket, és egy nagy hengert formáztam végül a csíkos tésztából. ezt alufóliába csomagolva egy délutánt pihentettem a hűtőben.
Félcentis szeletekre vágtam, majd 200 fokos sütőben 6-8 perc alatt sütöttem őket szépre, készre.
Nagyon fincsi!

Eredeti: itt!

2012. december 5., szerda

hej, haj, szója, tuja, hejehuja

(sajog vijjog zsivajog)
de régen blogoltam. Ez többek közt annak tudható be, hogy tanulok, nyelvvizsgázok, edzek, és emellett nincsen kedvem még feltörölni más után a GÁNYT a konyhában, a kávézaccot, a szétmorzsolt gyufakormot, a kifolyatott égett zsírt, tilitolizni tetriszmódra az összeszáradt szalmonellagyanús mosatlanokat, csak hogy olyan állapot álljon elő, amiben van egyáltalán gusztusom ételt készíteni. Tehát inkább nem is főzök. Sőt, a konyháig se megyek ki, hogy ne kelljen felidegesítenem magam azon, hogy kinek sikerült másfél méteres sugárban kifröccsenteni a rántotthúsos olajat, aztán melyik másik ötnek papuccsal széjjelhordani. Meg ilyenek.

Persze, ha az ember szól ezért, a kollégiumi mindenhatás rögtön gyeplőt ránt, hogy mi ez, hogy képzeljük, baszogatni az embereket. Hát ha ennyi eszük maguktól nincs, akkor bizony azt kell. És még így se gördülésmentes.
A liberalizmus átka, ugye, hogy olyan embereket képzel alapvetőnek, akiknek volt gyerekszobájuk. És itt aztán piszok liberális mindenki.

Túl sok az új figura, akik meglepődnek fél év után is, hogy anyu nem törölte le a pultról a salátacefedlit. Meg hogy megsavanyodott a tej és nem megy ki magától a vécéig. Meg hogy a tányérra rászárad a majonéz. Sőt, rá is zöldül.
Hát igen, akkor szólni kell, és máshogy nem megy.

Mi lett ezzel a szinttel? Mi lett a kollégiummal, az emberekkel? Idénre extrém méreteket öltött a trehányság. Ez lenne a nálam öt évvel fiatalabb generáció?
Oké, hogy én is érzékenyebb lettem rá, mert nagyon elhúznék már innen- na de azért na. Nem egyszer hidegzsíroldóztam ki a sütőket, mert urambocsá, sütni akartam, valami majom után, aki beleégette az olajat a sütőbe. Például.
Hát én kérek elnézést.


na, szóval, nem nyafogni akartam, csak jelentkezni, hogy élek, és éhes vagyok.
Csukott szemmel megsütöm a kis csirkemellemet, megpárolom a zöldségemet, megfőzöm a zabkásámat, kizárom a tudatomból az ilyeneket, mert magam sem bírom. Van elég bajom enélkül is- mint például, ha főzök, az mindig este van, lámpánál fotózni meg aztán végképp lehetetlen.
Sajnos.

Azért hiányzik a sütés-főzés, a kreatívkodás, a receptböngészéssel eltöltött délutánok, a fűszersoron tett vívódások, hogy "most tényleg csak hármat veszek!!!". A piac, az ételillat, egy jóleső, nyugis ebéd.
Ahhfrászt. Saját konyhát akarok. Ahol ha takarítok, úgy is marad.

Kár, hogy ettől még fájdalmasan messze vagyok.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...