Magyar bentóbox

Igazi érdekességet találtunk ma a teszkóban, a "vidd ócsón, mer' nekünk nem kell és egyébként kutya se veszi meg"-részlegen. Bentódoboz! Végre valaki rájött, hogy itt is visznek kaját munkába az emberek, és ehhez jól jön egy praktikus doboz, ami kifejezetten ehhez való, ami a rituálé része, ami a nap egy kis szünetének középpontja...és hogy ez ízléses legyen és praktikus. Remek. Persze, hoyg nem kellett senkinek. Leárazva viszont, öccázé, kifejezetten jó fogás!

Egyszerű, átlátszó műanyag doboz, pattintós fedéllel, amin egy kis bemélyedés-külön kis fedéllel- rejt egy sabilabbfajta műanyag kés-villa párost. Egész jó! Nekem tetszik. :)

Mókus kiképzőtábora 3. Továbbra is szénhidrát: a méltatlanul kezelt rizs

Azt bizonyára mindenki tudja, hogy a rizs a 12. században került Európába, mint egy a keresztes háborúk kevés jótékony következménye közül. Vele érkezett még a dinnye például és a citrom, valamint sok egyéb fűszer, ami alapjaiban változtatta meg az európai étkezést.

Alapjaiban változtatta viszont meg származási helyének, Ázsiának az étkezését is. Tekintve, hogy a rizs a legnagyobb terméshozammal rendelkező gabonafajta, valamint emellett a legtápanyagdúsabb is (persze most maradjunk, mint viszonyítási alap, az ősgabonáknál), egyúttal a legkevesebb feldolgozást igényli fogyasztás előtt, alapvető gabonává vált a Keleten, megelőzve a kölest. Innen terjedt világhódító útjára, s vált létfontosságúvá az egész Távol- és Közel-Keleten, de még Észak-Afrikában is, s került hozzánk.

Természetesen azért vannak különféle rizsfajták, és ez az, ami valóban méltatlan, szegény rizsre nézve. Alapvetően háromfélét különböztethetünk meg, és szorozhatjuk kettővel, mindegyiknek a beszerezhetetlen, barna, hántolatlan verzióját is véve. Van a gömbölyű szemű, mint a japonica rizsek és pl. az olasz arborio vagy a mochirizs, van hosszúszemű, mint a mindennaposan használt egyszerű fehér rizs, mint az indiai és észak-afrikában fogyasztott rizsek, és a nagyon hosszú szemű, mint a jázmin, basmati, meg thai, meg kitudja milyen neveken kerülnek forgalomba-rizsek. És mindegyik másra való!

Ez a kerekszemű japonica-rizs. Az arborio kicsit opálosabb ennél, a mochirizs pedig egészen csiszoltüveg-fehér. Japánban és kínában ez az alap fajta, mert keményítőtartalma magas, és így, a jól megfőtt, de nem halálra főzött rizsszemek is összetapadnak, és pálcikával könnyen fogyasztható. Másfajtából ne is próbálkozzon senki sushit, onigirit vagy akármilyen japán-kínai kaját csinálni. Íze kellemes, édes, karakteres, szóval VAN neki. Olaszországba szakadt változatai pl az arborio vagy a vialone, amik, ugyancsak keményítőtartalmuk miatt, a rizottókészítéshez valók. Ezek a rizsek használhatók egymás helyett (kivéve a mochirizst, de egy nem nagyon vásottorrú nem veszi észre a különbséget, csak az még tapadósabb és keményítősebb), viszont a többi, az alábbiak, nem helyettesíthetik.

Ez az uncsi, sima fehér rizs, közötte pont egy kis szem japonica. Ez való piláfokhoz, paellához, rizseshúshoz, összekevert szószos- szmöttyös- rizses cuccokhoz, mint sok indiai kaja. Olcsó és jellegtelen, rendesen főzve pergősre fő, ám sokan tapadósabb rizseket imitálva vele halálra, péppé, szottyá főzik. Nem-nem. Kóstoljátok meg egymás után a különféle rizseket. Rá fogtok jönni a különbségre. Rendszerint inkább olajízű, mint rizs. Köretnek szerintem nem is megfelelő, hacsak nem különféle zöldségekkel feldobva. Megvan egyébként a maga haszna- "hordozóanyagként" egytálételekhez, szószos dolgokhoz, semleges alapot kívánó dolgokhoz remek, mert igazán a főzőlé íze határozza meg az ízét, mivel önnállóan nem sok van neki. Ennek ellenére itthon ez van a boltok polcain, ez van az éttermekben, ez van a töltöttkáposztában, ez van a "rizibiziben", ezt főzik szét, mint ragadós rizs, ezt olajozzák meg, mint pergős rizs, mintha tényleg csak ez lenne. Szívek joga...

És ez a basmati rizs. A nagyon hosszú szemű rizsek aromásak, jellegzetes ízük és illatuk van, érdemes olyan kajákkal enni őket, amik szintén ilyenek- indiai, dél-távol-keleti ételek. Nagyon pergős és mintha kissé száraz is lenne, de ez a jellege. Kifejezetten köretnek való.

A rizsismereti gyorstalpaló után pedig szeretném elmondani, hogy mitől gyorsrizs a gyorsrizs és miért nem jó.
A gyorsrizs egy előfőzött és kiáztatott rizscsontváz gyakorlatilag, ezért fő meg olyan hamar és ezért nincsen semmi de semmi íze. És tápértéke se. Úgyhogy nem nagyon ajánlom. Inkább tanuljunk meg igazi rizst főzni, tökéletesre!

A kerekszemű rizst többször egy tálban átmossuk, míg a leöntött víz nem opálos, hanem tiszta. Eztán javasolt fél órát áztatni a rizst, de nem fontos. Egy edénybe öntjük, és kb. kétszeres mennyiségű vizet öntünk hozzá. (pl 1 bögre rizs+2 bögre víz) Ez csak azért kb, mert az arány egyre csökken, minél több rizst főzünk egyszerre, de egy bögre is elég két embernek, szóval jó ez így. Alapnak jó. Fedőt teszünk rá, és erős lángon felforraljuk, majd közepesre vesszük 5 percre, majd kicsire, 10 percre. Ekkor már valószínűleg nem, vagy kevés víz lesz a rizs alatt. De nem szabad felnyitni a fedelet! Zárjuk le, és hagyjuk gőzölődni még legalább 10 percig. Így nem marad alatta víz, tökéletesen megpárolódik anélkül, hogy szottyosra főne vagy leégne, és le sem tapad. Sushirizst ugyanígy kell, csak a pihentetés után egy ecetes-sós-cukros lébe bele kell forgatni. erről majd máskor.

A hosszúszemű rizst általában szűrőben megmossák, de olyan is akad, aki nem. Kis, forró olajon fehéredésig pirítjuk, majd kétszeres mennyiségű forró vízzel öntjük fel, sózzuk, esetleg a zöldségeket is hozzákeverjük, rátesszük a fedőt, és forrás után kis lángon 15 percet főzzük. Ugyanúgy mint a kerekszeműnél, 10 perc pihentetés érdemes.

A basmati jellegű illatos rizst is többször átmossuk, majd fél óra áztatás ennek sem árt. Másfeles mennyiségű vízben kezdjük főzni egy kis ghível, vajjal vagy olajjal, és egy pár csepp citromlével. Forrás után ugyanúgy 15 perc és egy kis pihentetés, természetesen mind lefedve, háborítatlanul.

Remélem, hasznosnak bizonyult az írás, és hogy többen használtok majd többféle, jó minőségű rizst, ha igazán élvezni akarjátok az ételeiteket, melyeket így is autentikusan igyekszik mindenki elkészíteni-miért ne foglalkozzunk akkor az ilyen apróságokkal is, mint a kis rizsszemek?:) Egyetek finomat, egyetek jót. És készítsétek magatok:)

(forrás és képek, valamint hálás köszönet az egyik kedvenc honlapomnak: http://www.justhungry.com/2007/01/looking_at_rice.html)

A matcha érdekes nyelvi helyzete

Elnézést kérek, de olyan sokszor látom rosszul, és japán szakosként kicsit zavar. A japán, porrá őrölt zöld tea hepburn-átirata nem maccha, hanem matcha. 抹茶, vagyis por-tea, ebből a cha, a tea, ami visszaköszön a kínai meg mongol cai-ban is, meg a chaiban meg ilyenekben. A hepburn-átirat pedig a hivatalosan használt, angol nyelven alapuló, kiejtés szerinti latin betűs átirata a japán nyelvnek. Magyarul inkább legyen macsa, mert a maccha mai átirat, és valójában nem is helyes, mert a まっちゃ　szóban a "cs" hang nem hosszítva van, hanem egy kis zökkenőnyi szünet van előtte a szóban, éppen, mintha ott lenne egy t, csak nem mondanánk ki szépen, csupán a félrevezetések elkerüléséért átálltak a duplázásra. Így hagyjuk meg a hagyományos átiratot, t-vel, ha lehet. (Ugyanez a helyzet az adzuki d-jével, azt sem így kéne ma már írni, mégis hagyományos átirat, és ezért így maradt...mi lenne a mi hagyomány szerinti írásmódunkkal így? a szabály is csak szabáj lenne, és rögtön bökné mindenki szemét... érdeklődőknek kínálom a magyar helyesírási szabályzat 38.o/ 89. cikkét, a japánról pedig az elvetemültek kérdezzék az illetékes yamaji tanár urat...ha merik. Én nem megyek közel hozzá, lediplomáztam, már nem árthat:D amúgy nagy koponya, kétségtelen. csak kicsit piszkálódós... )

Csokis rombuszkeksz

Úgy vettem észre, nagyon szűken vannak fenn nálam a sütemények, és azon belül is a nem-kelttésztás apróságok, vagy piskóták, vagy kekszek, nasik, édességek. Ennek oka az, hogy ha nem megyek házibuliba vagy vendégségbe, nem nagyon sütök ilyesmiket, mivel Anya időről-időre meglep mindenféle DM-es biokeksszel, és ha ilyesmire fájna a fogam, ott van. Másik, hogy ritkán fáj rá. Nem szeretem az ilyen száraz sütiket, ropogtatnivalókat. Maradok a kelttésztánál és a piskótánál- de hát, ha az meg macerás... Szóval ezért nem sütök én ilyesmit, de most Anyának kellett segítenem a hétvégi vendégségbe szállítandó nisinasik előállításával, így hát gondoltam leblogolom. Egy régi, 2008 októberi Príma Konyhából származó recipe.

Csokis rombuszkeksz

- 5 dl liszt
- 2 ek kakaópor
- 2 dl cukor
- fél csomag sütőpor
- 1 tojás
- 20 dkg margarin
- fél csomag vaníliás cukor
-  még egy tojás
- +cukor

A margarint és a cukrot kikevertem, majd hozzáadtam a tojást, és simára kevertem. Eztán adtam hozzá az összekevert száraz hozzávalókat, és sima, fényes tásztát gyúrtam. Azt 6 részre osztottam, és ujjvastagságú kígyókat sodortam belőle, amiket sütőpapíros tepsire fektettem, és ujjal ellapogattam. Így kell lennie 6, jó hosszú és olyan kétujjnyi széles tésztasávnak a tepsin. Lekentem őket a felvert tojással, és megszórtam kristálycukorral. Közepesre állított sütőben 15percet sült. Jó viszonyítási pont, hogy amikor a vége (amit egyébként levágunk) kicsit kezd túúúúl barna lenni, akkor okés.
Két perc pihentetés után rézsútosan feldaraboltam a szalagokat, és kész. Ezt a kekszet még én is szeretem:)

Aszalt paradicsom- aranyárban lévő csemege otthon

Nagyon régóta tervezem, hogy készítek aszalt paradicsomot, és egy régebbi beef jerkys próbálkozás után biztos voltam benne, hogy a sütőben ez simán megoldható. Ráadásul a koliban lehet járatni a sütőt egész éjjel...Úgyhogy elzarándokoltam a piacra, ahol vettem 50ft/kg áron vegyes lecsónak való paradicsomot. Ami azt jelenti, hogy jó része kicsit fonnyadtka, de a kisebbik rész tökéletes, és szemrebbenés nélkül kiválogatva őket, rendkívül jó vétel:) pláne, hogy főleg az a hosszúkás-húsos lucullus volt, kitűnő az aszaláshoz!

Aszalt paradicsom

 4 kg paradicsom
sütőpapír
só
olívaolaj
oregano
fokhagyma

A paradicsomokat megmostam, félbevágtam, egy-egy csipet sóval meghintettem a vágott felüket, és azzal felfelé a sütőpapírral bélelt tepsire tettem. Takarékon 10 órát szárítottam, kitámasztott ajtajú sütőben.

miután kihűltek, egy fokhagymagerezddel, oreganoval és olivaolajjal tiszta üvegekbe tettem őket, azokat pedig a hűtőbe.

Isssssszonyatosan finom! csak az a kár, hogy kevés...:( 4 kg paradicsomból egy chipseszacskónyi adag lett:(

101. bejegyzés

HAHA! Előző volt a 100. bejegyzésem! Ki hitte volna, hogy eljutok idáig?! :)

Hat (see more party hats)

Szabadtűzi falatok a nagymamánál

Múlt héten nagymamámnál voltam, Békés megyében, Mezőhegyesen. A lovardájáról híres város mára rettentően kihalt, és látványosan vergődik, amióta 1997-ben megszűnt a cukorgyár. Természetesen áldozatul esett annak a leépítő folyamatnak, melynek végeként ma alig találni magyar cukrot a boltok polcain, és ha van is, 350 ft felett... szomorú.
Ennek ellenére a város maga gyönyörű, a lovarda világelső lovakat tart, és természetesen a nagyszülők lakóhelye mindenkinek édes hely:)
Apám ilyenkor jár horgászni, Anya ilyenkor pihen, én ilyenkor járok ki az udvvarra és rabolom ki a kisvárosi turkálókat (legdrágábban is 800ft/kg ruha...), megvéve minden olyan hippiruhát, ami úgyse kell senkinek csak nekem, mint elszállt nagyvárosi fura figura:D És ilyenkor van, hogy csakis Mama főzhet. Nna, a tűznél azért nem:)

Parázson, fóliában sült keszeg

főnként 3-4, tisztítva 15 centi körüli keszeg, kárász és egyéb "béna horgász is hadd örüljön"-hal
só, bors, vöröshagyma-fokhagymapor, curry (lényegében a kotányis halak fűszerkeverék lekoppintva, nátrium-glutamát nélkül)
lilahagyma-karikák
alufólia

A tisztított, beirdalt halat bedörzsöltem a fűszerekkel, és hagytam állni pár percet. Eztán duplán vett alufóliába lilahagymával rétegezve szorosan becsomagoltam, és úgy negyed órára a parázsba dugtam.

Padlizsánkrém

2 nagy padlizsán
olívaolaj
só, bors
1 kis lilahagyma
1 dagi gerezd fokhagyma
citromlé

A padlizsánt alufóliába tekerve, parázsba dugva megsütöttük, majd lehúztam a héját, és villával a húsát jól összetörtem. Belereszeltem a hagymákat, fűszereztem, és olajjal kikevertem. Citrommal egyensúlyoztuk ki az ízeket a végén. Reggelire, pirítóssal ettük. Igazi erdélyi recept, másiknagyapám-módra!