?

Mi a fene az a krumplis-spenótos bourekas amit (a statisztikák alapján) ennyire keresnek nálam? Krumplis kelttészta spenótos töltelékkel elképzelhető. De egy leveles tészta, feltételezhetően daráltspenótos krumplipürétöltelékkel? Aki keresi nálam, vagy tudja, mi ez, írjon már légyszi, mert nekem oltári furán hangzik. Már maga az ötlet is.

Oyakodon

Oyakodon, vagyis ahogy egy tanárom nagyon művészien fordította, "anya és lánya a rizsen". Az "oya" a szülő, a "ko" a gyerek, a "don" pedig a "donburi" rövidítése, ami csupán annyit jelent, hogy valami, rizskupacon tálalva (általában egyébként bármi, hagymával és tojással). Tehát az anya-lánya rizs: tojásos csirkehús rizzsel. Egy egyszerű japán étel, amihez szinte mindig van otthon minden. És így belegondolva, eléggé morbid neve van. De nagyon finom.

OYAKODON (2 főre)

(szégyellem, de olyan éhes voltam, hogy faltam mielőtt eszembe jutott volna fotózni, így lopok... innen)
- egy bögre rizs
- 1 dl meleg víz
- fél tk. dashi vagy negyed leveskocka
- 2 ek szójaszósz
- 1 fej hagyma
- 1 ek szaké vagy ugyanennyi fehér főzőbor
- 1 ek mirin vagy fél ek bor+víz+kis cukor
- 1 tk. barna cukor (fehérből fél is elég)
- fél csirkemellfilé
- 4 tojás

A rizst szokásos módon megfőztem. A folyadékokat (dashi+ víz, szójaszósz, szake, mirin) és a cukrot összekevertem, és egy serpenyőbe (aminek van fedele!) öntöttem. A hagymát felszeleteltem, és a serpenyőbe tettem azt is. Alágyújtottam nagy lángon, és kb. 5 percig főztem fedő alatt a hagymát. Addig megmostam, megtöröltem és felkockáztam a húst. Azt is hozzáadtam, újra rátettem a fedőt és hagytam újabb 3 percig, majd kevertem, és ismét pár perc. Addig feltörtem 4 tojást, és enyhén összekevertem. Nem felvertem, az nem nagyon japános, épp csak kilyukaszottam a sárgákat és kicsit megkutyultam. Felét ráöntöttem a leves-hagymás húsra, és picit összeforgattam, majd újra rátettem a fedőt egy percre. A maradék tojást is ráöntöttem, visszatettem a fedőt, majd elzártam rögtön a lángot.
Kiporcióztam a rizst, és rámertem a hagymás-tojásos húst.
Remek étel. Japánosan gyors, a tojás lehető leginkább lágy és ízes, a szósz alatta remek, és az egész együtt... meglepően gyors, olcsó, egyszerű és finom étel, és tényleg europizálható jelentős értékvesztés nélkül is!

Összköltség: 4x35 tojás, 230 fél csirkemellfilé, 160 egy bögre kerekszemű rizs. 280 ft/ adag. olcsóbb, mint egy zacskó virsli meg 3 zsemle. És jóval egészségesebb is...

Ha kajáldát nyithatnék...

...Akkor egy olyan hely lenne, ahol a legizgibb, legjobb, legfrissebb kenyereket sütném izzó vaslapon. Lennének nagy műanyag ládáim, amiben a tészta kel, érik, savanyodik, egyre izgalmasabb ízt gerjesztve és alapot adva a másnap következő adaghoz. Lenne fehér és teljeskiőrlésű is, és a vendég megmondhatná, mit kér bele, pl olajbogyót, vagy aszaltparadicsomot, köményt, diót, sült hagymát. Vagy ugyanígy sütnék pacsnit is, mazsolával, aszalt gyümölcsökkel, csokival, és a friss lepénykenyereket a vendég orra előtt sütném ki pár perc alatt, amíg ő eldönti, hogy milyen fair-trade kávét vagy kakaót vagy teát kér, mindenféle érdekes ízvariációkban, és mindezzel foglalkoznék és tudnám, hogy illik és hogy kell készíteni. Lenne sok-sok féle forró csoki, helyben főzve, és lennének sűrű, finom levesek is a friss kenyerek mellé.
Sőt, ha kisült a kenyér és valaki csak szendvicset szeretne, a legszebb idényzöldségekből, házi sajtból és boldogcsirkéből készítenék neki extrafinom harapnivalót.
Játszotok velem? Ti milyen éttermet nyitnátok?

Milánói- bolognai

Észrevettem, hogy többen is úgy keveredtek a blogomra, hogy a milánói és a bolognai mártás közti különbségre voltak kíváncsiak.
Hát akkor leírom, hogy én hogy tanultam, de persze lehet hogy nem teljesen így van, természetesen minden receptben van kis ingás, kis preferencia, kis családi titok... és így tovább. mindenesetre, nem úgy van, ahogy ma itthon készítik éttermekben, legfőképp, őket: a különbség mindössze a konzervgomba jelenléte az amúgy unalmas, félre- vagy túlfűszerezett vagy egyáltalán nem is fűszerezett híg aranyfácános pacsmagban (ami mint termék egyébként nem lenne rossz, csupán az igénytelen felhasználás miatt ragad rá szegényre a degradálás...).

Ahogy én tudom, a bolognai: gazdagon húsos, reszelt zeller és -sárgarépa alapon lassan párolt paradicsomszósz.
a milánói pedig: fűszeres-gombás paradicsomszósz, kevésbé hússal, mint inkább sonkával vagy füstölt nyelvvel készült mártás. Nem elvetemültség a bécsi szelettel való tálalás, ahogy nem is magyar ötlet.

Nohát én így tudom, és kóstolva természetesen jobban kitűnik a különbség. A milánói füstösebb, kevésbé húsos, de erősebb, izmosabb, mint a sok hússal készült bolognai, amin könnyít a zöldség, amit teljesen láthatatlanná, sűrűvé belepárolnak a szószba, sőt stahlnál meg pár helyen még máj is van benne, jamie olivernél egy kis szalonna is befigyel.
Ami igazán más, hogy a milánói rizottó viszont a legegyszerűbb, sáfrányos rizottó, és nem a gombás-sonkás-paradicsomos, amit a tésztaszósz alapján várnánk. Egyébként furcsa, "spaghetti milanese" vagy "pasta milanese" keresésekre meglepően kevés a találat, talán ez is afféle álolasz hibridkaja... találtam sok olyat is, amelyik szardellafilével és mazsolával és vörösborral készíti a "milaneset".
Szóval furcsa, de a felháborodás, hogy répa van a bolognaiban, abszolút alaptalannak mondható (volt már iylen vitám...), és bár igaz, hogy egyikben általában van gomba, másikban nincs, nem ez a fő csapás.

Nos, forrásaim a jamie oliver-honlap, a konyhai kifejezések kisszótára és a stahl- féle "gyors olaszos tészták" recepteskönyv, illetve korábbi ismereteim. Ha valakinek van tuti olasz magyarázata vagy egyéb nézőpontja a kérdést illetően, szívesen veszem, mindig jó tanulni.

A Leves

Éppen ma, itt olvastam egy igazán hiánypótló talponállóról. Gondoltam, nekem ezt ki kell próbálni.

A "menü" 790.- illetve 990.-, attól függően hogy egy tenyérhossznyi (fél bagett) avagy két teyérhossznyi (egész bagett) melegszendvicset kér az ember, plusz jön még, papírpohárban, 3 dl leves.

Nos a helyzet az, hogy pontosan úgy adják a levest, ahogy szerintem az úgy jó is- egy jó kis leves, egy szendvics mellé vagy saláta. És az, hoyg ezt ilyen ötletesen oldották meg, hogy papírpohár, külön remek. De az igazán jó az az, hogy ez a leves, ez a szendvics, ez TÉNYLEG JÓ.
Paradicsomkrémleves és kukoricakrémleves volt, mikor odamentünk (persze későn, délután), egyikőnk az egyikből, másikunk a másikból kért, szedvicset pedig "Monica Belluccit" kértünk, ez csirkemell, bazsalikompesto és paradicsom volt, sajttal. Ezt a szendvicset én itthon is készítem, és még a kaland kedvéért sem voltam hajlandó mást kérni helyette, annyira szeretem. Sőt, ha még olyan is, ahogy a saját szendvicsemet szeretem, az az igazán döfi!

Az igaz, hogy nekem egyik leves sem volt egetrengető gasztronómiai élmény, kukoricakrémleves ízre pont olyan volt, mint az otthoni, de sok kukoricahéj volt benne (szerintem hanyag turmixolás...) a paradicsomleves pedig talán túl sűrű volt, de mindenképpen nagyon friss, savanykás és finom, nem az a magyar halálracukrozott hígítottpüré-borzalom. Biztos, hogy darabolt paradicsomból volt, ha nem konzerves egészből. Az nagyon tetszett. Persze aki otthon nem eszik ilyet, annak húdehűha, de szerintem egy ilyen kajálda esetében már az is igazán húdehűha hogy igényes, ötletes és valóban nagyon finom.

Plusz a dologban, hogy az icipici helyből sokat kihoztak. Igaz 3-4féle leves van naponta(állítólag igen nagy a receptrepertoár belőlük), szendvicsből asszem 6, mégis jól ki tudták találni, hogy a levesekbe kérhetünk feltéteket (mindenféle magot, tortillachipset, sajtot, levesgyöngyöt), van süti is, meg tejberizs.

Nagyon ötletes tehát, és míg ettünk a kisasztalnál, ki nem fogyott az apró "étterem". Annyi zavar csak, hogy rengeteg zsírpapír, papírpohár és műanyag kanál- szemetet termel, és mindemellé nincs egy kuka sem a környéken. Ezen azért igazítani kéne.
Az étel pedig igazán minőségi, ismétlem: igényesen elkészített, nem kókányolt valami, amikkel azért kifőzdékben sűrűn találkozni.
Szerintem hülyére keresheti magát a LEVES gazdája. és ilyen ötletért- meg is érdemli.

Édes- csípős- savanyú thai mártás

A büfében sokszor eszünk ebből a fincsi szószból, amit mártogatósként adnak, és igencsak izgatott hogy mi ez, hol kapható és legfőképpen, hogy koppintható:)
Aztán az üveg gondos tanulmányozása után már nem volt nehéz kitalálni a dolgokat:)

THAI ÉDES-CSÍPŐS SZÓSZ

- 2, hüvelykujj méretű szárított csilipaprika, magjaival együtt, morzsolva
- 3/4 csésze cukor
- 1/2 csésze víz
- 3/4 csésze almaecet
- diónyi gyömbér
- 3 ger. fokhagyma
- 1,5 ek. keményítő, 2-3 ek vízben feloldva

A gyömbért és a hagymát lereszeltem, a csilit összemorzsoltam, és mindent összeborogatva gyorsan felforraltam. Kicsit büdi, az ecet miatt. De süssünk mellette szalonnát, akkor nem érezni:D Miután felforrt, beleöntöttem a keményítőt, jól elkevertem, és a következő rottyanás után már zártam is le. Míg hűl, szépen besűrűsödik.

Ahogy olvastam, sült rák mellé adják mártogatni, de nekünk sült krumpli mellé, vagy sült húshoz is tökéletes:)

EDIT: mára a szósz másfél evőkanál keményítőtől konkrétan kocsonyává kötött az üvegben. Az egy ek. is bőven sok lehet. Hígítani fogom szerintem én is még ezt a szószt...

Boldog új évet! Elfelejtettem fotózni.

Hát igen, mire ez előkerült, addigra meglehetősen módosult tudatállapotba kerültem, és elfelejtettem fényképezni. Sajnos. Bár szép nem volt, de BAZIFINOM, és már csak emiatt is megérdemelt volna egy fotót...a tortillachips, a salsa és a sajtszósz.

TORTILLACHIPS MÁRTOGATÓSOKKAL

Tortilla:
- 600 gramm kukorica lepényliszt (tescoban a gluténmentes termékek közt található fogós kukoricaliszt, a zacskó 600gr, 330 ft)
- 3-4 dl víz
- 3 ek olaj
- 2 tk. só
- ++olívaolaj, só

Sajtmártogatós:
- 1 doboz philadelphia krémsajt (300 ft)
- egy kis pohár tejföl
- 10 dkg érlelt cheddar
- + esetleg sörélesztőpehely, nagyon sokat ad hozzá.

Salsa:
- 1 konzerv darabolt paradicsom
- 1 kicsi sűrpar
- 5-6 db ecetes pepperóni
- só, bors
- + chilipor, ha nem lenne elég erős
- fél fej hagyma (ami egyébként is pici volt)
- 2-3 ger. fokhagyma
- fél marék korianderlevél

A tortillához a hozzávalókból ruganyos tésztát gyúrunk, víz lehet hogy több kell egy kicsivel annál, amit írtam, már nem emlékszem sajnos a pontosra. Ha nagyon ragadna, búzaliszt is elfér benne. Ebből a tésztából olajos sütőpapírok közt palacsintákat nyújtottam, amiket száraz serpenyőben megsütöttünk. T sokat segített:)
A kész tortillákat nyolcadoltam, hogy háromszögek legyenek, meglocsoltam kis olívaolajjal, megsóztam és jól összeforgattam. ezt 2 tepsire elegyengettem, és 10 perc alatt ropogósra sütöttem őket.

A salsához a hozzávalókat késes aprítóban blendeltem össze. Ízlés szerint csípősözhető és fűszerezhető tovább, sőt egy mikrós forralás sem ártott neki.

A sajtszósz volt az este sztárja, ehhez kikevertem a krémsajtot a tejföllel és az élesztőporral (a vegák által fogyasztott sajtpótló sörélesztőpehelyről van szó!), és belereszeltem a sajtot, amit ugyancsak belekevertem.

Nagyon jó volt, nagyon sok, és nagyon sikeres:)