Baba Marta- Március Anyó engesztelése

Két éve nyáron, amikor mág a másik, lepukkantabb koliban laktam, aminek egy előnye volt: a csodálatos, hatalmas udvar és a fái, cseresznyeszedéskor egy piros-fehér zsinórkarkötőt találtam a fa egyik ágára akasztva. Nem tudtam miért lehet ott, megtartottam, mert tetszett.
Ma tudtam meg, mi volt az.

forrás: http://enrouteconsulting.files.wordpress.com/2010/03/baba_marta.jpg

Van egy új csoporttársam egyetemen, Bulgáriából jött erasmussal. Ma kaptam tőle egy piros-fehér zsinórkarkötőt, ugyanúgy egy gyönggyel összefűzve, ahogy a két éve nyáron talált. Elmesélte, hogy ez egy bolgár hagyomány, jobbanmondva szokás, vagy babona, nem is tudom, minek lehetne nevezni, miszerint március elsején a barátok piros-fehér madzag-karkötőket adnak egymásnak, amit akkor kell levenni, amikor az ember meglátja az első rügyező fát vagy tavaszi madarat, és jókívánságokkal a fára kell akasztani, vagy ott kell hagyni, ahol a madarat láttuk. A karkötőt martenisának hívják, és a fehér-piros a férfi-nő kapcsolatot szimbolizálja, ezért van olyan martenisa is, amit babafigurákba kötnek. Viszont azt is mesélte, hogy ez egy háborúra is emlékezés, amikor ugyan győzelmet arattak, innen a fehér, de sok emberéletbe került, innen a piros, és egy Khan Asparuh (nevű férfi? vagy ez egy rang?) galambon, feleségének küldött üzenetének fehér zsinórja vérfoltos lett, ezért maradt meg a piros-fehér karkötő.
Egyébként a jókívánságokkal Baba Martát, azaz Március Anyót kell kiengesztelni/ köszönetet mondani neki, ugyanis ha mérges, a március fagyos, ha jókedvű, meleg és friss.
Nagyon tetszik nekem ez a szokás, megmelengeti a kis csöpp szívem, és azt hiszem, Baba Marta idén nagyon sok engesztelő jókívánságra számíthat, ha végre engedi a tavaszt visszaérkezni.