2011. június 2., csütörtök

Gáz babakori történet kovászos uborkával

Hát az úgy volt... hogy állítólag én szerettem a kovászos uborkát kiskoromban. Aztán egy ideig nagyon nem. És pár éve újra megint, szenvedélyesen. A palántakorombeli történet szerint úgy faltam a kovászos uborkát, hogy a könyökömről és az államról a hasamon keresztül egyenesen a pelenkámba folyt a kovászosuborkalé, ahogy tömtem a cuki fürtös fejembe.
Hát, a minap az egyetemen egy valamivel kulturáltabb verzióban eljátszottam ugyanezt, és bár nem csorgott a könyökömön, pláne nem a pelenkámba, de neljonzacskóból ubit enni az ELTE közepén, hát... nem hazudtolom meg magam:D Bár a fejem már nem olyan cuki, és a rasztát tekintve pedig korántsem olyan fürtös...
Na, de mivel nincs kedvem naponta piacra járni a koviubi miatt, nagymamám örökérvényű receptje alapján megtömtem egy üveget vele. Nem hiszem, hogy sokáig fog tartani sajnos:(
KOVÁSZOS UBORKA
- 4-5 szál kapor
- 6 uborka fért a 7decis üvegbe:(
- 3 gerezd fokhagyma
- 5 szem feketebors
- 2 tk só
- fél szelet kenyér
- teáskanál mustármag

Az ubit megmostam és olyan kovászosuborkásan bevágtam a két vége felől. A jól kimosott üveg aljába kaprot gyűrtem, ráállítgattam az ubikat, megszórtam sóval és a fűszerekkel, közéjükdugdostam a megroppantott fokhagymát, valamint felengedtem meleg vízzel. Mivel a forróvizes csapból kb 70fokos víz jön (komoly! kiázik benne a teafilter!), felengedtem azzal, mert mamám szerint nem kell teljesen felforralni. Jó. Tetejére gyúrtam egy kenyérszeletet, és lazán(!) rátettem a fedőt. Alá meg műanyag tányért, mert úgyis kifolyik. A konstans 40 fokos hűtőszobába (vicces) állítottam az üveget, mert természetesen mire megcsináltam, esni kezdett. Na majd holnap megsüttetem a nappal kicsit. :)

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...